A 10 éves Flóra szülei elváltak, amikor a kislány öt éves volt. Ő az édesanyjával maradt és két hetente töltött egy hétvégét az édesapjával. Az apjának közvetlenül a válás után alakult új párkapcsolata, ahonnan egy három éves öccse született. Mióta az édesanyja párja is velük él, azóta a kislány kezelhetetlen lett. Szemtelen, nem fogad szót, állandóan bezárkózik a szobájába.

Az eset megismerése után kiderült, hogy sokáig titkolták Flóra elöl a szülők a problémákat, így ő már csak a kész tényeket tudta meg. Azt mondták neki, hogy az édesapja egy másik nénibe lett szerelmes, ezért megy el. Nem sokkal a beszélgetést megelőzően egy este Flóra és az apukája valami apróságon összekaptak és a kislány nagyon megharagudott rá. Azt kívánta, bárcsak eltűnne az apja! Szerencsétlen módon pár nappal később kapta a válás hírét, és hiába magyarázták el neki többször is, hogy ez a szülők párkapcsolati problémája, ő mégis magát okolta a válásért. Azt hitte azért megy el az apukája mert ő azt kívánta, bárcsak eltűnne. A későbbiekben úgy tűnt oldódott benne a feszültség, de amikor az anyukájának is új párja lett, kétségbeesett. Számára ez egyet jelentett az elhagyatással, hiszen az édesapja is elhagyta őt másvalakiért. Tudat alatt Flóra próbálgatni kezdte a határait, vajon az édesanyja mennyire szereti őt. Valójában tartott tőle, hogyha rosszul viselkedik elhagyják. Bizonytalanná vált az édesanyja szeretetében.

A szülőkkel való beszélgetés során az is kiderült, hogy korábban inkább a párkapcsolati problémákkal magyarázták a kislánynak a válásukat. kevés szó esett arról, hogy őt a történtek ugyanúgy szereti mindkét szülője és ő mindig minden esetben a gyermekük marad. Neki nem lesz másik apukája vagy anyukája. Arról pedig egyáltalán nem esett szó, hogy ő nem felelős a válásért. Ez a kérdés valójában fel sem merült. Csak később, egy óvodai konfliktus kapcsán derült ki, hogy a kislány önmagát hibáztatta, amiért az apja elment. Azt hitte, hogy az ő kívánsága, miszerint jobb lenne ha elmenne, vált valóra ezzel.

Az eset kapcsán újra kellett keretezni a mozaikcsalád életét. Először is definiálni a kislány státuszát a családban. Aztán az anya új párjának a szerepét. Szerencsére a szülők tudtak ezekről a változásokról közösen beszélgetni a gyerekkel. Egy hosszabb terápiás folyamat része volt, amíg Flóra lelke megnyugodott és ezzel a dacos viselkedése is oldódott.

A mozaikcsaládban élésre nem nagyon van társadalmilag egységes minta. Minden családnak maguknak kell kialakítani a kereteket. Ehhez különböző támpontokra szükség lehet. 

• az új családtagok szerepének a definiálása
• a gyerektől elvárt viselkedés kommunikálása az új családtagok felé
• a szülői szerep megtartása, a pótszülő szülői szerepének kialakítása

stb.

Ezekről a kérdésekről tartok február 20-án 17 órától kerekasztal beszélgetést Budapesten a 11. kerület Bartók Béla út 79. félemelet 1 Cosmic Latte szalonirodában.

A csoportra maximum 5 fő jelentkezhet. Jelentkezni a linkre kattintva lehet.

Ha tetszik a blog, lájkold a Facebookon és kövess Instagramon!

A másfél éves Tomi minden reggel hét és hét óra tíz között ébred. Reggeli után játszik, fél tízkor eszik egy kis gyümölcsöt majd tíztől alszik egy fél órát. Utána játszik, délben ebédel és délután egytől háromig alszik. Jó időben uzsonna után az udvaron vannak. Este fél héttől van a vacsora, utána összepakolják a játékokat, fürdés és fél nyolckor már ágyban van. Este nyolctól, legkésőbb fél kilenctől alszik. Nagyon ideális napirend, ki ne szeretne ilyet! De tényleg lehet ezt tartani? Baj, ha egy kisgyermek élete nem ilyen kiszámítható? Hogyan lehet a napirendet egyáltalán kialakítani vagy módosítani?

Amikor egy újszülött megszületik, jellemzően időbe telik, amíg világrajövetele után kialakul a kinti életben a napirendje. Ennek egy része spontán alakul, később a szülők is alakítják. Minél kisebb a baba, annál inkább az ő spontán napirendje a meghatározó, ahhoz alkalmazkodik a család. Ha nincs különösebb oka, akkor nem kell egy néhány hónapos csecsemőt éjszaka ébresztgetni vagy a nappali alvásait megszakítani. De ebben a cikkben most nem a csecsemő napirendjéről szeretnék beszélni. Ugyanis a közbeszédben sokan sokféle dolgot értenek napirend alatt.

Napirend kérdése a gyermekpszichológiában

Anyukás fórumokat olvasgatva rendszerint parázs vitákba botlik az ember, hogy kell-e napirend a gyereknek, ha igen akkor mennyire szigorúan vagy lazán, hánykor keljen, feküdjön. Szinte nincs olyan szülő aki ne szeretne valamin változtatni gyermeke napirendjében. 

Mégis sokszor elsikkad a napirend kérdésének a lényege. Az, hogy ez a gyermekeknek milyen érzelmi biztonságot és kiszámíthatóságot nyújt. Kim John Payne, az Egyszerűbb gyermekkor című könyv szerzője ritmusnak nevezi ezt, ami talán egy találóbb kifejezés is a napirenddel ellentétben. Mert itt nem az a lényeg, hogy hétkor vagy nyolckor fürdik a gyermek, hanem az esti rutin. Természetesen a családi élet ritmusa a családi életszakaszokkal együtt változik. Másként alakul egy csecsemővel és másként a kisiskolásokkal. De meghatározó elemeiben egyezik.

Az iskola, óvoda és a munkahely jelenthet egyfajta állandóságot, de a nap és a hét többi része ettől még könnyen kaotikussá válhat. Ha a szülők váltott műszakban dolgoznak, a gyerekekre több más személy is vigyáz, egyszer ezt szabad máskor nem, akkor ez zavaró mindenki számára. Az állandóságot leginkább a családi szokások és a ritmus biztosítja. Ilyen az, ahogyan a közös reggelek kelnek. Szerencsés, ha együtt étkezik a család (legalább akik egyszerre otthon vannak). Beleférhet még egy kis játék vagy beszélgetés is az indulásba. Része a rutinnak a bepakolás, az öltözködés, az elindulás, az elköszönés a gyerektől. A délutáni program, a közös étkezések és az esti rutin. A családi élet ritmusa jó ha rugalmas, nem az a lényeg, hogy minden este pontban nyolckor villanyoltás legyen és ha ez megcsúszik akkor már el van rontva minden. Az a fontos, hogy a gyerekek számára kereteket adjon. Így lehet észrevétlenül természetessé tenni a máskor oly nehéz nevelési kérdéseket mint például az esti elpakolást. Ha egészen kicsi kortól az esti rutin részévé válik az elpakolás (először a szülő, aztán a gyereket bevonva közösen, majd szépen lassan önállóan) akkor kisebb a valószínűsége annak, hogy kamaszként ezzel gond legyen. Illetve ha mégis később probléma lesz belőle, hitelesen tudja a szülő azt képviselni, hogy az elpakolás eddig mindig működött.

A családi élet ritmusa segít a gyereknek a lelassulásban is. Ha kiszámítható a napi rutin, akkor kevesebb stressz éri a gyermeket, kiszámíthatóvá válnak a következmények is. Ideális esetben pedig a nap végeztével a pihenés is könnyebbé válik.

 A napirend helyett tehát érdemesebb a ritmus szót használni és rugalmasan kezelni az aktuális változásokat.

Ha tetszik a blog, kövess Instagramon és lájkolj Facebookon is!

A 4 éves Tomi és a 2 éves Simon egy idő után mindig összevesznek a közös játékban. A baj általában akkor kezdődik, amikor Simon el akarja venni Tomi játékát. Tomi ilyenkor elkezd hangosan sírni.  A szülők pedig mérgesek, mert nem értik miért nem tud a nagyobb gyerek okosabb lenni és miért nem adja oda inkább a játékot, hogy a kicsi megnyugodjon. Miután átbeszéljük a helyzetet kiderül, hogy a szülők általában nem is tudják pontosan mi történt, mert a fiúk eleinte szépen játszanak egyedül és ők már csak a hangzavarra érkeznek be.

A három éves Zsuzsinak 2 hónapja született meg az öccse. A kislányt a szülei nagyon alaposan felkészítették a testvér érkezésére és sokáig úgy tűnt, könnyen veszi majd a változásokat. Ám mégis a szülés után agresszív kezdett lenni. Néha a kisbabát is túl hevesen szeretgette, de a szülőket sokszor próbálta megütni, megharapni. A szülőkben felmerült a kérdés, hogy mit ronthattak el és vajon ez már mindig így lesz? Hogyan lehetne megszüntetni a testvérféltékenységet?

Gyakori kérdés a praxisomban, hogyan kezeljék a szülők a testvérféltékenységet? Ilyen esetekben mindig visszakérdezek. Mit jelent a szülők számára a testvérféltékenység? Milyen elvárásaik vannak, mi a céljuk? Milyen kapcsolatot szeretnének gyermekeik között?

Fontosnak tartom a beszélgetések elején leszögezni: A testvérféltékenység egy normális jelenség. Teljesen természetes, hogy amikor egy gyereknek, legyen ő bármennyi idős, testvére születik, akkor megváltozik a családban betöltött szerepe és ez minden családtagra igaz. Fontos, hogy ne önmagában csak a gyerekre gondoljunk, hanem az egész családi rendszert nézzük. Az eddig egyke, a szülők figyelmét maximálisan élvező gyermek mellé egyszer csak érkezik egy vele egyenrangú társ, akivel ezután meg kell osztoznia a szülői figyelmen. Az anya helyzetéből fakadóan az újszülött felé fordul, a nagyobb gyerekkel sokszor az apa foglalkozik többet. Sok édesanya lelkiismeretfurdalást is érez azért, mert másodszülött gyermekével nem tud annyi időt tölteni mint az elsőszülöttel. Az apukák pedig gyakran számolnak be arról, hogy a kistestvérrel kevesebb eleinte a közösen töltött idő.

A fent leírt családi tapasztalások természetes helyzetek, mint ahogyan az is, hogy a későbbiekben is vannak harcok a testvérek között. Irreális tehát azt várni, hogy teljesen megszűnjön a testvérféltékenység a gyerekek között. Ha valaki mégis ezt célozza, biztosan csalódni fog. Első lépésként tehát a szülői elvárásokat kell tisztázni. Ezek ha túlzóak, akkor érdemes tovább gondolkodni azon, miért lehetnek ennyire fontosak. Sokszor tapasztalom, hogy a szülőknek volt problémás a saját testvérükkel a kapcsolatuk és ezt szeretnék elkerülni saját gyermekeik esetében. Ez azért is nehéz kérdés, mert ha nincsen jó minta a jó testvérkapcsolatra a családban, akkor saját maguknak, mankók nélkül kell azt kialakítani. 

Amire figyeljünk!

• Mielőtt a kistestvér megszületik, már fontos a nagyobbat felkészíteni a változásokra. Ezt életkoruknak megfelelően lehet meséken, szerepjátékokon keresztül a család történetének elmesélésével bárhogyan. A lényeg, hogy még az egészen piciknek is alakítsunk ki egy történetet, amit elmesélünk. Lehet, hogy magát a megszületést nem fogja érteni, de a mesélés érzelmi töltete megnyugtatja. 
• Érdemes a  nagyobb testvért is bevonni a kicsi körüli teendőkbe, de nagyon fontos, hogy csak olyan mértékben, melyet ő maga szeretne. Semmit ne erőltessünk rá!
• Legyen minden gyereknek saját játéka, és a tulajdoni viszonyokat tisztázzák le. Adhatnak egymásnak játékokat, de minden megbeszélés kérdése. Nem kell mindenen osztozkodni.
• Jellemző, hogy a kisebb gyerekek a nagyobbakkal akarnak játszani és ez sokszor a nagy játékának elrontásával jár. Ezt már jó előre meg lehet beszélni a naggyal és eleve olyan körülmények között játszani vele, ahol a kicsi nem tudja elrontani amit épp csinál. Ilyen és ehhez hasonló szervezési helyzetekkel érdemes már előrelátóan megelőzni a veszekedést. 
• A közös játékot, az egymáshoz való viszonyulást és egymás szeretetét meg kell tanítani a gyerekeknek. Egy gyerek számára nem egyértelmű és kézenfekvő, hogy neki miként kell a testvéréhez, a kisebb gyerekekhez viszonyulnia. Egyáltalán nem elvárható, hogy alapból szeretettel forduljon hozzá. Bármilyen életkorú is a nagyobb testvér, mindig el kell neki (többször is) magyarázni mit is jelent testvérnek lenni, milyen szerepet töltenek be a testvérek a családban.
• Azért mert így vagyunk egy család, nem kell mindig mindent együtt csinálni! Teljesen jogos igénye minden gyereknek, hogy szeretne egyedül is lenni a szüleivel. Érdemes tudatosan apás-anyás-szülős különprogramokat is kialakítani a gyerekekkel. Ez akár egy közös bevásárlás is lehet, miközben beszélgetünk egy jót. 
• Kerüljük az igazságtételt a gyerekek közti vitákban. Soha nem tudhatjuk pontosan ki és miért kezdte. lehet, hogy egy tegnapi sérelem megtorlás az amit látunk. Ha veszekszenek, inkább magát a cselekedetet bíráljuk és mutassunk példát, hogyan lehet rendezni a konfliktusokat. Pl. Nem szabad egymással verekedni! Mi sem verekszünk apával. Beszéljétek meg és osszátok be ki játsszon a babával! Életkoruknak megfelelően érdemes minél inkább rájuk bízni a probléma megoldását.

Tökéletesen testvérféltékenység nélküli család nem létezik. Egy bizonyos szintig teljesen normális, ha a gyerekek között konfliktus van. Olyan ez mint a párkapcsolat. 

Ha komolyabb az elakadás, személyesen is kereshetnek és átbeszélhetjük a problémát. A rendelésre itt lehet jelentkezni.

A fotót készítette: axxaphoto.kids

Ha tetszik a blog, kövess a Facebookon és az Instagramon is!

Szeretnéd megkönnyíteni gyermeked számára az iskolakezdést? Kétségeid vannak afelől, hogy iskolaérett-e, de az új szabályozás miatt már biztosan kezdenie kell az első osztályt szeptemberben? Szülőként érdekel, hogyan védhetőek ki a különböző iskolai konfliktushelyzetek és mit tehetsz te a zökkenőmentes beilleszkedés segítésében? A cikk végén lehetőség nyílik a témában szervezett budapesti workshopomra jelentkezni, mely január 30-án 17-18:30-ig tart.

2020-ban különösen nagy figyelmet kap az iskolaérettség kérdése a leendő első osztályosok családjaiban, hiszen ettől az évtől kezdve szigorodtak a beiskolázás szabályai. (Erről összefoglaló cikk itt olvasható) Az adott év augusztus 31-ig 6. életévüket betöltött gyerekek tankötelezettségének halasztását január 15-ig (idén 31-ig) kérheti a szülő. A Kormányhivatalnak beadott kérelmet a Hivatal szükség esetén szakértői véleménnyel alátámasztva bírálja el. A cél, hogy minél több 6. életévüket betöltött gyermek megkezdje az iskolát szeptemberben. Ezen szabályozás értelmében sok családban még nagyobb hangsúlyt kell fektetni az iskolára való felkészülésben.

Pszichés iskolaérettség

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az iskolaérettség pszichés alkalmasságát a legnehezebb objektíven megítélni

• Érzelmileg érettség
• Teljesítménymotiváció
• Feladattudat
• A mágikus gondolkodás fokozatos eltűnése
• Az iskolai elvárásoknak való képesség, koncentráció

Hogyan könnyíthető otthon az iskolakezdés?

• Nagycsoportos korban nyugodtan kerülhet otthon is feladathelyzetbe a gyerek. De nem kell szigorúan venni, osztályozni, büntetni a teljesítményét.
• Számolós feladatok, verstanulás, szövegbefejezés, szövegértelmezés, betűtanulás. Alapvetően természetes környezetben. Pl megszámolni hazafelé a piros autókat vagy a szülő elkezd egy mesét és megkéri a gyereket, hogy fejezze be.
• Szabályjátékok
• Sportolás, mozgás lehetőségének a megteremtése. A játszótéren is lehet már komolyabb szabályok szerint játszani, csapatsportolni. De 5-6 éves korban ideális az úszás tanulásának elkezdése is pl.
• Érdemes kihasználni, ha a gyerek kérdez és komplexebb válaszokat adni. A hétköznapi élet bonyolultabb dolgairól is beszélgessünk a gyerekkel. Pl. Miért fúj a szél? Vagy a családi viszonyok részletes megbeszélése stb. Az alapműveltséghez tartozó kérdések átbeszélése. Kerüljük a lerázó, elbagatellizáló, kisgyermeki látásmódú válaszokat!
• Kommunikáció fejlesztése; társas helyzetekben, a pedagógusokkal, konfliktushelyzetekben (jó példa, ha a szülő saját esetén keresztül beszél meg egy-egy iskolai helyzetet)

Az iskolakezdés a család életében is egy új fejlődési szakasz. A család iskolaérettségéről, az iskolakezdésre való felkészülésről, a buktatókról és a családok specifikus kérdéseiről Az iskoláskor pszichológiája. Fókuszban az iskolaérettség és az iskolakezdés c. workshopomon beszélünk részletesebben.

A workshop ideje és helye:

2019. január 30. csütörtök 17-18:30

Cosmic Latte Szaloniroda
1113 Budapest, Bartók Béla út 79. félemelet 1. (8-as kapucsengő)


Jelentkezni az alábbi Google Form elküldésével és a részvételi díj befizetésével lehet. A Form elküldése után emailben küldöm a díjbekérő számlát.

JELENTKEZEM!

A workshop díja: 6000 Ft/ fő

A képet készítette: Axxaphoto.kids

Ha tetszik a blog, lájkold a Facebookon és kövess Instagramon!

2019 utolsó blogbejegyzéseként ezúttal egy rövid évértékelést osztanék meg az olvasókkal.

Nekem ez az év elsősorban az anyaságról szólt, hiszen 2018 év végén született meg második gyermekünk. Szabadidőmben, hobbiként foglalkoztam a szakmámmal. Hálás vagyok, hogy a munka ez esetben kikapcsol.

Februárban kezdtem el komolyabban foglalkozni a blog Instagram oldalával, aminek mostanra 1400 követője lett. A Facebook oldalt 25 ezren lájkolják és decemberre a zárt csoport is 3000 főre duzzadt. 

A médiában is találkozhattatok velem jópár alkalommal, A Bors Magazinnak és a Blikknek rendszeresen nyilatkozom. De néhány RTL Híradóban is feltűntem az évben. Forgattam a Magellánnak és a Fókusznak. Valamint a Nők Lapja Psziché összefoglaló kiadványában is megjelent a cikkem. Több Babaszoba cikkben szerepeltem szakértőként. Év végén pedig már egy-egy előadást is vállaltam.

2020-ban fokozatosan tudok majd egyre több munkát vállalni. Kezdetnek januártól néhány órában online konzultációra jelentkezhettek. A rendelés részleteit itt olvashatjátok.

Tartsatok velem 2020-ban is! Boldog Új Évet kívánok minden kedves Olvasónak! :)

"A Jézuska és a Mikulás egy nagy hazugság. Mi a gyerekekkel őszinte kapcsolatban vagyunk, az az elvünk, hogy mindent megbeszélünk egymással. Ezért nem fogom őket becsapni a Jézuska meséjével." "Emlékszem gyermekkoromban mekkora csalódás volt, amikor kiderült, hogy anyuék teszik az ajándékokat a fa alá. Én nem akarok a gyerekemnek ekkora csalódást okozni!"

Így gondolkodnak a felnőttek felnőtt logikával. De ne felejtsük, hogy a Jézuska története az óvodás, kisiskolás korosztálynak szól, és életkorukból fakadóan ők még egy másik gondolati világban élnek. A híres svájci fejlődéslélektannal foglalkozó pszichológus, Piaget nevezte ezt a fejlődési szakaszt műveletek előtti gondolkodási szakasznak, amikor a gyerekek világképére a mágikus gondolkodás jellemző. Ők a világ dolgait meseszerűen fogják föl, tényleg azt hiszik, hogy aludni megy a napocska este és integetnek neki az ablakban. A Jézuskában és a Mikulásban is őszintén hisznek, a hazugság szónak az értelmét még nem tudják. Ahogy azonban telnek az évek és a gondolkodás egyre konkrétabbá válik, a Jézuska személye is megkérdőjeleződik. 

Mit tegyünk, ha a gyerek rákérdez, valóban a Jézuska hozza az ajándékokat? Elkerülhetetlen a kérdés, de érdemes először mérlegelni a helyzetet, mielőtt teljesen kiábrándítanánk a gyereket. Ha látszik, hogy még nagyon benne van a gyermeki varázsvilágban, de nem hiszi már el feltétel nélkül a mesét, akkor érdemes azt az üzenetet közvetíteni felé, hogy "Aki hisz a Jézuskában, annak a Jézuska hozza az ajándékokat!"  Ez a legtöbb gyereket megnyugtatja és jól bevezeti az igazság elmondását.

Ha eljött az idő és elmondják a gyereknek a Jézuska valódi történetét, akkor az legyen a karácsonyi családi hagyományok köré építve. Fontos kommunikálni a gyerekkel, hogy az ünnep lényege a család, a szeretet. El lehet mesélni a karácsony bibliai történetét, a népi szokások kialakulását és így már a gyereket is be lehet vonni az ajándékozás előkészítésébe. A szülők számára mindig az a legnagyobb kérdés, vajon mikor igényli a gyerek, hogy már beavassák a mesébe.

Összességében a legfontosabb dolog, hogy a család saját maga teremtse meg a családi szokásokat, az ünnep hagyományát. Nem az a fontos, hogy a Jézuska hozza-e az ajándékot vagy a szülők. Hogy kapnak-e egyáltalán ajándékot és milyen az ünnep díszítése, hanem az együtt töltött minőség idő. 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon vagy kövesse Instagramon!

Károly és Kinga még november végén kerestek meg azzal, hogy el fognak válni és segítsek nekik abban, hogyan mondják ezt el az 5 és a 10 éves gyerekeiknek. A karácsonyt már nem szeretnék együtt tölteni, ezért jó lenne ha addig Károly el is tudna otthonról költözni. A Tóth házaspár azért aggódik, mert sok a konfliktusuk az anyai nagyszülőkkel, de azok a Szentestét velük szeretnék tölteni és ők nem tudják hogyan mondjanak nemet.

Terapeutaként minden évben látom a tendenciát, hogy az év vége, a karácsonyi ünnepek számos családi konfliktust előhoznak. Jellemzően az ünnepek előtt és után közvetlenül többen kérnek pszichológiai segítséget családi gondjaik miatt mint az év többi szakaszában. Karácsonykor a közeli és távoli rokonok is találkoznak, ilyenkor szembesülnek az emberek azzal, mennyire nehéz lehet egyes családtagokkal az együtt töltött idő. Sokan csak ekkor egyszer találkoznak az évben. 

Konfliktusos ünneplés a tágabb családdal 

Az ünnepek közeledtével érdemes minél korábban számba venni, kikkel szeretne a család találkozni, hogyan és kinél töltik a karácsonyi napokat és melyek azok a családtagok, akikkel nem szívesen, de mégis valamilyen nyomás hatására találkozni kell.

Az első és legfontosabb dolog, hogy mindenki a saját családtagjával tisztázza a helyzetet. Például az anyai nagyszülőkkel ne a vejük közölje, ha idén külön szeretnék a Szentestét tölteni, hanem a saját lányuk. A szülő gyerek kapcsolat ugyanis sokkal jobban terhelhető mint az anyós-vej viszony. Ugyanez igaz a tágabb családra is. Érdemes már jóval az ünnepek előtt átbeszélni és tisztázni a párnak, hogyan képzelik el az ünnepeket, hogy legyen idő minden családtaggal ezt kommunikálni. A karácsonyi ünnepkör hagyományosan a családi szokásokról, az együtt töltött időről szól. Így például egy friss házaspárnak vagy kisgyerekes családnak külön feladat a saját ünnepi hagyományaik megteremtése. Sokszor már akkor nehézségekbe ütköznek a szülők, ha saját eredet családjuk szokásaik elkezdik összehangolni. Éppen ezért logikus és védhető az az álláspont, ha maguk szeretnék eldönteni, hogyan ünnepelnek. Problémásabb távolabbi rokonokkal ha lehetséges, akkor karácsony előtt vagy után is lehet találkozni. De vannak olyan akut konfliktusok vagy feszült viszonyok, ahol csak az egyik fél találkozik a rokonnal vagy átmenetileg senki. Ez összességében hosszú távon nem megoldás, mert a másik ignorálása, a kapcsolat megszakítása egy éretlen problémamegoldási mód és nem jelenti a kapcsolat rendezését.

Konfliktusos ünneplés a szűk családban

Ahogy a bevezetőben is írtam, az év végével egyre inkább kiéleződnek a konfliktusok családon belül is. A karácsony a szeretet ünnepe, az év vége az év összegzése és az új év új reményekkel egy változásokkal teli időszak. A téli szünetben pedig jellemzően egy hosszabb időt együtt töltenek a családtagok, és ez kiváló alkalom lehet a feszültségek kiéleződésére. Megfigyelhető például, hogy a válások jó része tudatosan az ünnepek előtt vagy után zajlik. Vagy már tiszta lappal néznek a karácsony elé vagy még eljátsszák a boldog családot a gyerekek előtt és csak utána jelentik be a válást. A gyerekek szempontjából nem lehet eldönteni mi a szerencsésebb, hiszen bárhogyan is alakul, ők mindig ahhoz a karácsonyhoz kötik majd a történteket. 

De nemcsak a válás jelent gondokat a családban. Jellemzően az a legnehezebb ha elmérgesedett az egyes családtagok között a viszony és például a zűrös kamasz az anyjával nem akar találkozni de az apját kedveli stb. Ezekben a helyzetekben is érdemes már időben az ünnepek előtt kialakítani egy forgatókönyvet, mi hogyan történik majd. Sokszor már a készülődés is alkalmat ad arra, hogy tisztázzák a köztük lévő feszültséget az egyes családtagok. De ha az ünnepek adnak okot a külső segítség bevonására, az is egy jó kiindulópontja a családi béke megteremtésének. 

Tűzoltó megoldások ha sikerül tisztázni, melyek azok a dolgok amiből rendszerint feszültség van. Például ha az apuka minden Szenteste lerészegedik és jelenetet rendez, akkor lehet az egy közös családi vállalás, hogy Szenteste senki nem fogyaszt alkoholt. Ez persze nem jelenti a probléma megoldását, de sokszor már attól kellemesebb lehet a hangulat ha az eddigi szokásokon sikerül változtatni. Itt említeném meg a másik fő konfliktusforrást, amikor a háziasszony túlzott vállalással pörög az ünnepek alatt és végül kimerülten csak veszekszenek a családtagok. A feladatok leosztása és a szokások megváltoztatása sokszor önmagukban terápiás hatásúak, mert ilyenkor is együtt gondolkodik a család.

Sajnos az ünnepek a legtöbb családban inkább kiélezik a problémákat és ezek a konfliktusok sokszor megoldhatatlannak tűnnek. Mégis ha másért nem, legalább a gyerekek nyugalma érdekében törekedjenek arra, hogy ha máskor nem, akkor ünnepek alkalmával de kezdődjön el valamilyen kommunikáció a gondok felismeréséről és megoldásáról.

Segítség pedig nemcsak pszichológustól várható. Barátokkal vagy távolabbi rokonokkal való beszélgetések is új aspektusokra világíthatnak rá.Egy őszinte beszélgetés jó kezdete lehet a gondok megoldásának.

Ha tetszik a blog, kövess Instagramon! Vagy lájkolj a Facebookon!

Zerowaste Mikulás? Két éve még felkaptam volna a fejem erre a kifejezésre. Miért pont a gyerekemen akarnék "csóróskodni"? Egyébként is ha csak én figyelek a hulladékcsökkentésre, az nem ér semmit, miért pont Mikuláskor tenném? Idővel azonban a környezetbarát életmód az ember életének részévé válik, így természetes, hogy az ünnepek alkalmával is végiggondoljuk, hogyan lehetne optimalizálni fogyasztási szokásainkat úgy, hogy az ünnep varázsa megmaradjon.

December a túlfogyasztás hónapja és a marketinggépezetek évről évre egyre több bőrt igyekeznek lehúzni az év végi ünnepekről. Mára gyakorlatilag akkora reklámzajban éljük az életünket, hogy a Black Friday ajánlatok már fel sem tűntek. A boltok 2 hónapja tele vannak csokimikulásokkal. Minden a vásárlásra ösztönöz. A legtöbb családnak komoly fejtörést okoz mit is vegyen a gyerekeknek, akiknek már szinte mindenük megvan. Mikulás alkalmával pedig jellemzően nemcsak otthon, hanem mindegyik nagyszülőnél, keresztszülőnél, ki tudja hány rokonnál jár a Mikulás. A telefonok egyre csak szaporodnak (jó esetben), hogy ki mit vegyen a gyerekeknek. 

Az egyszerűbb gyermekkor elmélete

Ha a gyerekről van szó, akkor a legtöbb család igyekszik mindent megadni nekik, sokszor a legjobb szándékkal de túlzásokba esve. Rendszeresen tapasztalom, hogy az egy éves gyereknek szülinapra és karácsonyra már két évre előre minden ajándékot megvesz a család (kismotort, babakonyhát stb) Ez azért is öngól, mert később még nehezebb lesz értelmes ajándékot venni neki. A játékok pedig csak gyűlnek, gyűlnek és egyre több helyet foglalnak el az egész lakást beterítve, elárasztva a gyermek fejlődő agyát ingerekkel.

Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyvében szépen összefoglalja, hogyan fáradnak el mentálisan a gyerekek pusztán attól, hogy a szobájuk tele van színes, zenélő, csillogó játékokkal, és milyen terápiás hatása van a szelektálásnak, rendszerezésnek, a játékok körforgásszerű használatának. 

A nevelés szempontjából pedig fontos megtanítani nekik, hogy a tárgyaknak értéke van. A játékok pénzbe kerülnek, amiért a szülők megdolgoznak. Ha csak bizonyos alkalmakkor kapnak ajándékot, akkor sokkal nagyobb a várakozás és a meglepetés varázsa, ami az ajándékozónak is nagyobb öröm. Így a meglepetés nem veszíti el az értékét.

Tudatosabb Mikulás

A Mikulás ünnepe a legtöbb embernek egy nagyon kedves gyermekkori emlék, amit szeretne saját gyermekeinek is tovább adni. Az ajándékozás módja már sok családban eltérhet. Vannak családok, akiket személyesen látogat meg a Télapó, máshol titokban jön és van ahol bevallottan nem ő hozza az ajándékot. Ez a családi szokások, hagyományok kialakításának a kérdése. Ettől függetlenül a Mikulással jellemzően (túl) sok helyen összefut a gyerek. Jön az oviba, iskolába, apa és anya munkahelyére, ott van a rendezvényeken, az áruházakban, és minden alkalommal ad valami apróságot a gyereknek. Ha csak a mikuláscsomagok számát nézem, az ünnep végére kisebb fióknyi műanyag zacskót összegyűjthetünk. A csoki és szaloncukor papír hegyekről nem is beszélve. 

Néhány apró odafigyeléssel azonban legalább a saját magunk szervezett családi Mikulás egy kicsit környezettudatosabbá alakítható. Az egyik legkézenfekvőbb dolog, ha a műanyagzacskót vászonra cseréljük, amit aztán az elkövetkezendő években újra felhasználhatunk. Mi tavaly készíttettünk egy kézműveskedő anyukával két névre szóló kis zsákot a gyerekeknek. Idővel ha feltűnik nekik az évről évre ugyanolyan zacskó, akkor el lehet nekik magyarázni, hogy a Mikulás házában minden kisgyereknek saját zacskója van, amit az ünnep végével visszaküldünk neki. (Elpostázza a szülő pl.) Ugyanígy a nagyszülők Mikulása is hozhat saját zacskót. A zacskóba kerülhet gyümölcs, aszalt gyümölcs, magvak. Ezeket már a legtöbb áruházban meg lehet csomagolásmentesen venni. Az édesség is lehet saját készítésű bonbon, apróbb sütemény. Kreatívabb szülők csokimikulást is önthetnek. Ha bolti édesség is kerül a csomagba, akkor annak a csomagolását lehet szelektíven gyűjteni. 

Hallottam olyan szülői, intézményi kezdeményezésekről is, ahol egyszerű vászonzsákba kapták a gyerekek az ajándékokat, amelyeket az ovi visszagyűjtött és újrahasznosított. 

Mi otthon a családdal igyekszünk a lakás díszítését is fenntarthatóvá tenni. Az adventi koszorúnk már három éve ugyanaz, és egy helyi kézműves kisvállalkozó anyuka készítette. A díszeket apránként évről évre szereztük be. Nem zsúfoltuk tele a lakást, de szeretjük ha érződik az ünnep hangulata a hétköznapokban is. Szeretnénk, ha a lakás és karácsonyfa díszei mind egy egy szép emléket idéznének és tizensok év múlva is még gyönyörködhessünk bennük.

Ha tetszik a blog, kövess Instán és Facebookon is!

A két éves Bence anyukáját már egy hete minden nap azzal fogadják a bölcsiben, hogy a kisfiú megharapja a társait, ebédnél pedig verekszik a többiekkel. Az anyuka nagyon szégyelli magát és tudja, hogy fia sokszor vehemensebb a kelleténél, otthon is előszeretettel ölelgeti úgy a nemrég született kistestvérét, hogy a puszi inkább harapásnak látszik. A család aggódik, félnek a kívülállók megítélésétől. A játszótéren is folyamatosan csak a gyereket figyelik, nehogy másokat bántson. Tartanak tőle, hogy agresszív ember lesz a gyerek. De vajon jogos ez a félelem? Tényleg már két éves korban megmondható, ha valaki agresszív személyiség lesz?

Szerencsére a fent kérdésre egészen hamar megadható a válasz, hogy NEM. Nem lehet a két éves kori gyermeki viselkedésből egy felnőtt kialakult személyiségre vonatkoztathatóan egyértelmű megállapításokat tenni. Ugyanakkor maga a jelenség egészen gyakori, sok kisgyermeknevelő tudna mesélni miket tapasztal. A probléma megoldásáról való közös gondolkodást szeretném itt megosztani most az olvasókkal.

Az életkor sajátosságai

Mindenek előtt nagyon fontos tudni, hogy az 1-3 éves korosztályra jellemző életkori, viselkedési sajátosságokat minden esetben figyelembe kell venni. Ebben az életkorban bontakozik ki a gyerekek önállósága. Egy éves kor után már a legtöbben önállóan járnak, pakolnak, felfedezik a környezetet és sokszor eltávolodnak az anyától. Másfél éves korban van a szeparációs szorongásnak is egy újabb hulláma, ilyenkor még nehezebb lehet a leválás. A két évesek többsége már egészen jól megérteti magát szóban is a felnőttekkel, de jellemzően a gondolataik már előrébb járnak mint ahogyan ki tudják magukat fejezni, emiatt sokszor frusztráltak. A dackorszakban jelentkező érthetetlen hiszti egyik oka sokszor csupán annyi, hogy nem tudja magát jól kifejezni a gyerek. Kisgyermekkorban még nem alakult ki az a szabályozó rendszer, ami segít az indulatokat a társadalom elvárásainak megfelelően kezelni. Hallhatja is sokszor a kisgyerek szülő, milyen neveletlen, agresszív a gyereke. Holott ez egy eszköz számára a célja elérésében. A nevelés feladata pedig a szabályozó rendszer fokozatos kialakítása. De ne legyenek illúzióink, ez a folyamat az egész gyermekkoron át tart. Sőt felnőttkorban is a legtöbbünknek komoly kihívás, hogy egy-egy stresszes helyzetben ne "durranjon el" az agyunk. 

A kisgyermekkori agresszió tehát nem egyenlő azzal az agresszióval, amit egy felnőtt ember ért ilyen esetekben. Bennük nincs tudatos ártó szándék, nem azért bántanak valakit mert direkt rosszat akarnának neki.

Az agresszív viselkedésről való gondolkodás menete

• Gondoljuk át mióta jelentkezik a probléma és akkoriban történt-e valami a gyerekkel, változott-e bármi az életében. Az esetek egy jó részében hirtelen változik meg a gyermek viselkedése, ezért ez az első amit végig kell gondolni. Otthoni és közösségi történések egyaránt lehetnek a probléma okai. Jellemzően a beszoktatás vagy egy hosszabb szünet utáni újrakezdés időszaka nehézkes lehet. De ez normális jelenség. Mint ahogy az is, ha valamilyen változás vagy trauma éri. Pl. költözés, kistestvér születése, válás, haláleset a családban vagy a közösségben új nevelő érkezik, bántja egy másik társa stb.
• Már kisgyermekkorban megfigyelhető az emberek temperamentuma. Vannak gyerekek akik impulzívabbak, szertelenebbek, nagy a mozgásigényük, jobban igénylik a felnőttek figyelmét. Ők jellemzően kifelé mutatják ha nem érzik magukat komfortosan. Ők jellemzően hamarabb robbannak és mutatnak agresszív jegyeket. De idővel ez majd jobban kontrollálható lesz számukra, megtanulják majd a környezeti elvárásoknak megfelelően kezelni indulataikat. (Ez sem azt jelenti, hogy agresszívak lesznek idősebb korukban)
• Szükség esetén érdemes egy ideig naplót vezetni, mikor, milyen helyzetek váltanak ki agresszív viselkedést a gyerekből. Pl ha fáradt, akkor már több vele a probléma vagy egy bizonyos helyzet, egy bizonyos személy váltja ki nála a dühöt. 

Az agresszió kezelése a bölcsődében

• A bölcsődében jelentkező agresszív viselkedés kezelése a kisgyermeknevelő feladata. Ő van ott az adott helyzetben, ő látja mi történik. Életkorukból fakadóan ennek a korosztálynak minden esetben felnőtt segítségre van szüksége a problémák megoldásában. A szülők részéről fontos tehát, hogy a nevelőkkel kapcsolatban legyenek és közösen törekedjenek rendezni a helyzetet, illetve igyekezzenek hasonlóan kommunikálni a gyermekkel. Az soha nem vezet jóra, ha például otthon az önbíráskodásra biztatják a kicsit, de a bölcsiben nem szabad verekedni...
• Ma már köztudott, hogy az agresszió agressziót vált ki. A pedagógusok egyértelműen nem büntethetik a gyerekeket, főleg nem agresszív eszközökkel. De ugyanez igaz a többi kisgyerek viselkedésére is. Nem szabad agresszív válaszra biztatni azt a gyereket sem, akit bántanak.
• Kicsi gyerekek indulatos viselkedésének a csillapításában több eszközt is meg kell említenem. Először a legfontosabb a helyzet felismerése és tudatosítása a gyermekben. A nevelő szól, hogy ez most verekedés, érzékelteti a gyerekkel a problémát. Ilyenkor kell megvizsgálni az adott szituációt és lehetőség szerint kihangosítani a gyermek érzéseit. Pl látom most fáradt vagy; játszani szeretnél a másikkal; azt szeretnéd ha rád figyelnék stb. Ezután ha leállította a helytelen viselkedést és elmagyarázta miért nem szabad ezt csinálni (fáj a másiknak) akkor meg kell mutatni neki, hogyan kell helyesen viselkedni. Példa: Bence, most megbántottad Zsófit. Nem szabad megharapni senkit. Úgy látom te is szeretnél azzal a babával játszani ami nála van. Gyere ide, kérjük el tőle szépen és kérj bocsánatot amiért megharaptad, gyere simogassuk meg, biztosan fáj neki. A nevelőnek teljesen aktív szerepe van a helyzetben, ilyen kicsiktől nem várható el, hogy önállóan megoldják a problémát. A bocsánat kérést még sokáig nem értik a gyerekek, de a gesztust fontos megtanítani.
• Ezekről a helyzetekről és megoldásmódokról ugyanúgy kell kommunikálnia a családnak és a pedagógusnak. 

Fontos tudni, hogy ezek a kisgyermekkori agresszív viselkedésformák általában átmeneti időszakban vannak jelen és hamar rendeződnek. Többnyire köthetőek valamilyen változáshoz a gyermek életében. Ritka az, ha hosszan fennáll, mert maga a fejlődési érés is segíti a gyereket, hogy jobban kifejezze önmagát. 

Kövessetek Instagramon és Facebookon is!

kép:pixabay.com

A tanév előre haladtával egyre több család keres meg azzal, hogy még mindig nem sikerült a gyermeknek az óvodába beilleszkednie. Egy idő után a gondok már aggodalomra adnak okot és az óvoda is jelzi a problémákat. Az okok feltárása összetett folyamat.

A tanévkezdés különösen izgalmas, amikor kiscsoportba kerülnek a gyerekek,de az idősebbeknek is szükségük van egy átmeneti időre, amíg újra belerázódnak a nyári szünet után a hétköznapokba. Jellemzően ilyenkor azoknak a gyerekeknek is nehezebben indul az új tanév, akiknek korábban a beszoktatás nem volt zökkenőmentes. A szakirodalom 2-3 hónapnyi időt ír le, amíg egy kisgyerek beilleszkedik az új rendszerbe, de jellemzően az ovi és a családok is elfogadják, ha még az őszi szünet után az első félévben kisebb problémák adódnak a beszoktatással kapcsolatban.

Mikor beszélhetünk problémáról?

Ebben a korai beszoktatási időszakban számos viselkedésváltozás normálisnak tekinthető. A gyerekek sokszor sírnak reggel már otthon is vagy csak az elbúcsúzás pillanatában, de ha utána könnyen megnyugszanak és a nap további részében jókedvűen játszanak, akkor ez a viselkedés még sokáig normatívnak tekinthető. Ugyanígy jelentkezhet az óvodában és/vagy otthon átmeneti alvási, evési, széklet- és vizelettartási probléma. A gyerekek többségére jellemző, hogy az óvodában másképp viselkednek mint otthon. Érthető, ha egész nap az ovi rendszerében van, akkor délután otthon kiengedi a feszültséget magából. Tehát alapvetően a probléma súlyosságának meghatározásában elsősorban az időbeli elhúzódás megvizsgálása a legfontosabb. A másik kritérium, hogy az óvoda és a szülő mennyire tudja kezelni a helyzetet. Ha nem megy, akkor a kérdés, hogy vajon mi állhat a probléma hátterében? Milyen irányba történjen a segítségkérés? A szemléletesség kedvéért vegyük példának a bepisilést.

1. OK Idegrendszeri éretlenség, fejlődési elmaradás

Példánknak a bepisilésnek a hátterében az esetek egy jelentős részében idegrendszeri éretlenség áll. Sok kisgyerek 2.5 évesen, alig 3 évesen kerül az óvodába, tehát életkorukból fakadóan sem stabil még a szobatisztaság. De a későbbiekben is ha fennáll a probléma, akkor végig kell gondolni, hogy más fejlettségi területeken milyen a gyermek teljesítménye. Hogyan alakul a mozgásfejlődése, kézügyessége vagy van-e bármilyen szervi betegsége, kapott-e korai fejlesztést korábban. Bármilyen egyéb probléma, legyen az viselkedésbeli, kortársakkal kapcsolatos, mindig el kell gondolkodni azon, hogy életkorának megfelelő ütemű-e a gyerek fejlődése. Ilyen esetekben érdemes egy komplex gyógypedagógiai-pszichológiai vizsgálatot is elvégezni, melyet a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatban is megcsinálnak.

2. OK Pszichés problémák

Az óvodai problémák, jelen esetben a bepisilés hátterében állhatnak pszichés problémák is. A gyerek szorong, stresszel az óvodában vagy éppen magatartásgondok vannak vele, és ezek otthon is megfigyelhetőek nála. Mind a túlzott zárkózottság mind a nyitott, impulzív viselkedés lehet zavaró és ilyen esetekben foglalkozni kell vele. Szerencsés, ha van óvodapszichológus az intézményben, aki a csoportban is meg tudja a gyereket figyelni. De a Szakszolgálatban ilyen esetekben is kérhető pszichoterápiás segítség.

3. OK Szociális problémák

Szociális problémák alatt jelen esetben otthoni és óvodai gondokat értek. Meg kell vizsgálni, hogy a gyermek családjában éppen történik-e valamilyen nagyobb változás. Ez lehet akár egy költözés vagy kistestvér születése, ami normatív krízisnek tekinthető. De sajnos egy válás vagy gyermekbántalmazás már sokkal nagyobb mértékben kihathat az óvodában jelentkező problémákra.

A gyermeknek az ovival is lehetnek gondjai. Maga az intézmény és annak a szabályai, a "jól viselkedés" is nehezen mehet, de sokszor az óvónőkkel konfliktusos a gyerek/család kapcsolata. Illetve ha a társas okokat vizsgáljuk, mindig végig kell gondolni, hogyan alakul a kortársakkal a kapcsolat, milyen szerepe van a gyereknek a csoportban.

Összességében tehát ha egy óvodában jelentkező bármilyen problémáról gondolkodunk, akkor ezeket a szempontokat kell végiggondolni lehetőleg a pedagógusokkal együtt. Szükség esetén pedig kérjék a megfelelő segítséget!

ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon és kövessen Instagramon!

kép:pixabay