A másfél éves Tomi minden reggel hét és hét óra tíz között ébred. Reggeli után játszik, fél tízkor eszik egy kis gyümölcsöt majd tíztől alszik egy fél órát. Utána játszik, délben ebédel és délután egytől háromig alszik. Jó időben uzsonna után az udvaron vannak. Este fél héttől van a vacsora, utána összepakolják a játékokat, fürdés és fél nyolckor már ágyban van. Este nyolctól, legkésőbb fél kilenctől alszik. Nagyon ideális napirend, ki ne szeretne ilyet! De tényleg lehet ezt tartani? Baj, ha egy kisgyermek élete nem ilyen kiszámítható? Hogyan lehet a napirendet egyáltalán kialakítani vagy módosítani?

Amikor egy újszülött megszületik, jellemzően időbe telik, amíg világrajövetele után kialakul a kinti életben a napirendje. Ennek egy része spontán alakul, később a szülők is alakítják. Minél kisebb a baba, annál inkább az ő spontán napirendje a meghatározó, ahhoz alkalmazkodik a család. Ha nincs különösebb oka, akkor nem kell egy néhány hónapos csecsemőt éjszaka ébresztgetni vagy a nappali alvásait megszakítani. De ebben a cikkben most nem a csecsemő napirendjéről szeretnék beszélni. Ugyanis a közbeszédben sokan sokféle dolgot értenek napirend alatt.

Napirend kérdése a gyermekpszichológiában

Anyukás fórumokat olvasgatva rendszerint parázs vitákba botlik az ember, hogy kell-e napirend a gyereknek, ha igen akkor mennyire szigorúan vagy lazán, hánykor keljen, feküdjön. Szinte nincs olyan szülő aki ne szeretne valamin változtatni gyermeke napirendjében. 

Mégis sokszor elsikkad a napirend kérdésének a lényege. Az, hogy ez a gyermekeknek milyen érzelmi biztonságot és kiszámíthatóságot nyújt. Kim John Payne, az Egyszerűbb gyermekkor című könyv szerzője ritmusnak nevezi ezt, ami talán egy találóbb kifejezés is a napirenddel ellentétben. Mert itt nem az a lényeg, hogy hétkor vagy nyolckor fürdik a gyermek, hanem az esti rutin. Természetesen a családi élet ritmusa a családi életszakaszokkal együtt változik. Másként alakul egy csecsemővel és másként a kisiskolásokkal. De meghatározó elemeiben egyezik.

Az iskola, óvoda és a munkahely jelenthet egyfajta állandóságot, de a nap és a hét többi része ettől még könnyen kaotikussá válhat. Ha a szülők váltott műszakban dolgoznak, a gyerekekre több más személy is vigyáz, egyszer ezt szabad máskor nem, akkor ez zavaró mindenki számára. Az állandóságot leginkább a családi szokások és a ritmus biztosítja. Ilyen az, ahogyan a közös reggelek kelnek. Szerencsés, ha együtt étkezik a család (legalább akik egyszerre otthon vannak). Beleférhet még egy kis játék vagy beszélgetés is az indulásba. Része a rutinnak a bepakolás, az öltözködés, az elindulás, az elköszönés a gyerektől. A délutáni program, a közös étkezések és az esti rutin. A családi élet ritmusa jó ha rugalmas, nem az a lényeg, hogy minden este pontban nyolckor villanyoltás legyen és ha ez megcsúszik akkor már el van rontva minden. Az a fontos, hogy a gyerekek számára kereteket adjon. Így lehet észrevétlenül természetessé tenni a máskor oly nehéz nevelési kérdéseket mint például az esti elpakolást. Ha egészen kicsi kortól az esti rutin részévé válik az elpakolás (először a szülő, aztán a gyereket bevonva közösen, majd szépen lassan önállóan) akkor kisebb a valószínűsége annak, hogy kamaszként ezzel gond legyen. Illetve ha mégis később probléma lesz belőle, hitelesen tudja a szülő azt képviselni, hogy az elpakolás eddig mindig működött.

A családi élet ritmusa segít a gyereknek a lelassulásban is. Ha kiszámítható a napi rutin, akkor kevesebb stressz éri a gyermeket, kiszámíthatóvá válnak a következmények is. Ideális esetben pedig a nap végeztével a pihenés is könnyebbé válik.

 A napirend helyett tehát érdemesebb a ritmus szót használni és rugalmasan kezelni az aktuális változásokat.

Ha tetszik a blog, kövess Instagramon és lájkolj Facebookon is!