„A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni. „(Bruno Bettelheim)

Sokan kérdezik, hány éves kortól mesélhetnek a gyermeküknek. Kételkednek benne, hogy érti-e már, oda tud-e figyelni, van-e értelme hosszabb meséket mondani a gyermeknek. Jogos felvetés, mégis azt mondom, minél hamarabb, annál jobb. Már a pocakban el lehet kezdeni. Mert a mesélés mint jelenség, segíti, stabilizálja a kötődés kialakulását. Természetesen egy kisbaba a konkrét történetet még nem érti, és a két éves gyermek figyelme is csak 5-10 percig köthető le. A lényeg az a rítus, ahogyan mesélünk. Szeretettel, törődéssel, miközben összebújunk a gyermekkel.

A mese fejlesztő hatása

A mesélés segíti a gyermek nyelvfejlődését, a szókincs bővülését. A kisgyerekek megpróbálják ismételni az elhangzottakat. Eleinte a ritmusosabb versikéket, énekeket jegyzik meg könnyebben, de később a többször ismételt meséket is visszamondják. A mese fejlesztő hatással van a figyelem-koncentrációs képességre, fejleszti az érzelmi intelligenciát és a képzeletet. Megfigyelhető, hogy idővel egyre jobban tudnak koncentrálni a hallottakra, könnyebben felveszik a történet fonalát, érdeklődőbbé válnak. A mesében tapasztalt jó és rossz, a jó győzelme, az érzelmek megjelenése, a rossz érzések leküzdése segítenek a gyermeknek megérteni a valóságot is, és az érzelmek mesén keresztül történő megélése az érzelmi intelligencia fejlődését segíti.

Tévhitek a mesével kapcsolatban

A meséléssel kapcsolatban számos tévhit felmerül a felnőttekben. „A mesék többségében túl sok az agresszív jelenet!” Ha jól belegondolunk, van igazság alapja ennek az állításnak. Még a legismertebb mesékben is komoly agresszív jelenetek játszódnak. A farkas hasát felvágják, telerakják kővel. Felnőtt szemünkkel látjuk a véres jelenetet, az emberölés, állatkínzás ijesztő látványa tárul elénk. DE! Nem véletlenül írtam, hogy felnőtt szemmel! A gyermekek nem látják ilyen naturálisan a történéseket. A kicsik nem a vért meg a hasfelvágást, hanem a jó győzedelmeskedését élik meg leginkább. Ők egy fantázia-szemüvegen keresztül látják a világot, és így tanulják meg elkülöníteni a jót a rossztól.

Másik közkedvelt tévhit, hogy „A happy end csak áltatja a gyermeket! A valóság nem ilyen!”Így szól ismét a felnőtt. Holott a gyermek érzékeny lelkivilágának nagyon sok megerősítésre van szüksége ahhoz, hogy megtanulja, az élet igazságos. Nem szabad a gyerekeket megfosztani ezektől az illúzióktól. Csak a világról való negatív vélekedést erősítjük így benne. A mesék által megélt fantáziavilág a gyermekkor szerves része. A realitásérzék idővel úgyis kialakul, ne sürgessük!

Gyógyító mesék

A mese kommunikációs eszköz. Út a gyermek lelkivilágának megértéséhez. A mesélésen keresztül feldolgozhatóak, megérthetőek a napi események. A mesefigura is elmegy az oviba, ahol játszik a barátaival, de délután a szülei hazaviszik. A mesékben sokszor megjelenik az a téma, amely éppen a gyermeket foglalkoztatja. Ha történt vele mostanában valami, akár jó vagy rossz dolog, jobban kifejeződhet így mint élő szóban. A kistestvér érkezését, egy halálesetet vagy akár a válást is segíthet feldolgozni, ha a meséken keresztül közelítjük a témát. Egy dologra azonban vigyázzunk! Nem szabad az akaratunkat ráerőltetni a gyermekre. Csak addig mélyüljön el egy téma, ameddig a gyermek is befogadó.

Végezetül pedig álljon itt egy idézet, mely minden t elmond a mese jótékony szerepéről:

„A mese olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában.” (Kádár Annamária)

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

Ajánlott irodalom:

•          Boldizsár Ildikó: Meseterápia (Mesék a gyógyításban és a mindennapokban)

•          Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek

•          Kádár Annamária: Mesepszichológia (Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban)

„Mozaikcsaládot nem lehet tudatosan tervezni. Nekem szinte felfoghatatlan volt az az érzés, amikor meghallottam, hogy az 5 éves kisfiam mamának szólítja a volt férjem új feleségét. Ezt nagyon komolyan kikértem magamnak! De szerencsére meg tudtuk beszélni a helyzetet a volt férjemmel. Ők azért nem szóltak rá a kisfiamra, mert szerintük ha engem anyának szólít, akkor a Tündét hívhatja mamának.” 

A társadalom legkisebb egysége a család: apa, anya és a gyerekek. Így hangzik a jól ismert családmodell, melyet a pszichológia nukleáris- vagy magcsaládnak nevez. A valóságban azonban ettől egyre több eltérő formával találkozunk. A 21. században sokan a család válságáról beszélnek. Ahogy egyre inkább az egyéni érdekek kerülnek előtérbe, és csökken a gazdasági kiszolgáltatottság, úgy egyre többen élnek a válás és újraházasodás lehetőségével. Ezzel olyan új együttélési formák jönnek létre, melyben a gyermekek élete nem egy párhoz, hanem különböző párkapcsolatokban élő szülőkhöz kötődik. A közvélemény mégis mintha figyelmen kívül hagyná a válási statisztikákat és csak a „szokásos” családmodellben gondolkodna. Amikor válásra kerül a sor, azzal mindenki egyetért, hogy a válást nehezen viselik a gyermekek, és a társadalom el is várja a szülőktől a diszkréciót. De arról már kevés szó esik, milyen lesz az együttélés válás után, hogyan alakul az élet, ha új párkapcsolatot létesít a szülő.

„Sikeres” válásról akkor beszélhetünk, ha a szerelemből gyűlöletbe fordult érzelmek közönnyé szelídülnek, és a felek energiáit már nem az egymás elleni küzdelem köti le. Talán ezek az esetek a legritkábbak, de még ekkor sem mondhatjuk azt, hogy a szülő „tiszta lappal” indulhat a párkeresés útján. Mert már van gyermeke. Azzal a ténnyel pedig szembe kell néznünk, hogy a gyermeknek nincs szüksége a szülő új párkapcsolatára. Ez nem azt jelenti, hogy nem válhat számára fontos kapcsolattá, de a kiinduló helyzet az, hogy nem a gyereknek van szüksége szülőpótlékra, hanem a magányossá vált szülőnek partnerre.

A mozaik-családtagok számára a nehézségek egyik fő forrása, hogy tisztázatlanok a velük szembeni szerepelvárások. Ahogyan azt a bevezetőben írt példa is mutatja, már az új partner megnevezése is problémát jelent. A mostoha megjelölés negatív előjelű, a nevelőszülő túl hivatalos, anyának és apának pedig nem szólíthatja a gyermek a szülő új párkapcsolatát. Maradnak a kínos körülírások, mint „a szülő új párkapcsolata”. A valóság az, hogy ezek az új kapcsolatok bizonyos családtagoknak ún. „kényszerkapcsolatok”. Az édesapa új felesége és az előző házasságból származó gyermek közti kapcsolat mindkét fél számára kényszerkapcsolat. Ők nem tudatosan választották egymás. Éppen ezért a kölcsönös tiszteleten felül a szeretet már nem várható el tőlük. Bár a kényszerkapcsolat elnevezés nem hangzik túl barátságosan, idővel mégis átalakulhat szeretetté. A hangsúly az időn van. Meg kell ismerni, meg kell szokni egymást az új családtagoknak. A szokványos család kialakulásától kezdve természetes egységet képez. A mozaik-családnak össze kell nőnie. Ez még azokra a tragikus esetekre is érvényes, amikor az egyik szülő halála miatt az új házastárs valóban a „klasszikus” mostohaszerepbe kerül.

Rugalmasságra és sok kompromisszumra van szükség a békés együttélés kialakításához. A mozaikanyaságot, mozaikapaságot és mozaikgyerekséget nem tanítják. Nincsenek arra vonatkozó szabályok, normák, előírások, hogy kell mozaikcsaládban élni. Minden helyzet más, és valójában mindenkinek magának kell kitaposnia az utat, kialakítani a körülményeket a harmonikus együttélés érdekében. Ez egy hosszú folyamat, és az időnek nagy szerepe van az összecsiszolódásban. Türelemmel és tisztelettel olyan kapcsolatok alakíthatóak ki, melyekből a családtagok hosszútávon profitálhatnak!

További cikkek a témában:

Hogyan mondjuk meg a gyereknek, hogy el fogunk válni?

A szülő új párkapcsolata

Lájkolj minket a Facebookon!

Válás után mennyi idővel lehet bemutatni a gyereknek az új partnert? Mit mondjunk, ki ő mostantól neki? Mostohaanya/apa, nevelőanya/apa? Mi lesz, ha nem fogadja majd el?

A Hegyvidék Televízió Minőségi Idő című műsorában arról beszélgettünk, mire figyeljenek, hogy a gyermek a legkevésbé sérüljön a válás során VIDEÓ>>>>>

A legújabb statisztikák szerint Magyarországon a megkötött házasságok közel fele válással végződik. Ebből kifolyólag a család fogalma átértelmeződik. Sokan kötnek új házasságot, vállalnak közös gyereket, vagy nevelik társuk előző házasságából származó gyerekeit. Ezeket a családokat a rendszerszemléletű pszichológia mozaikcsaládnak nevezi.

Milyen a jó mozaikcsalád?

Olyan, ahol hagynak időt mindenre!

Ha egy családban válásra kerül a sor, a gyermekek felé a változásokat fokozatosan érdemes kommunikálni. Igaz ez a szülő új párkapcsolatára is. Amikor bemutatásra kerül a sor, jobb ha először külső, semleges helyen történik a találkozás. El lehet menni egy közös programra, játszótérre vagy akár egy étterembe. Sokan ilyenkor még csak új barátként emlegetik a párkapcsolatot, de idővel „be kell vallani” az igazságot. Akárcsak a válás esetében, ilyenkor is legyünk őszinték a gyerekkel, megelőzve ezzel a találgatásokat. Idővel eljöhet a partner a közös lakásba, egy-egy vacsorára vagy programra, így az összeköltözés egy folyamat része. Tapasztalataim azt mutatják, hogy a gyerekek így jobban elfogadják az új partnert, és hamarabb tudnak egy idegen felnőtthöz kötődni. Több szülő is beszámolt azonban róla, hogy az idő múlásával megváltozik a gyerek, mégsem fogadja olyan jól az új párt. Általában ez az időszak az összeköltözés után néhány hónappal jelentkezik, és kicsit az óvodai beszoktatás ritmusához hasonlítható. Néhány hét/hónap után realizálódik ugyanis a gyermekben, hogy ez az állapot most már így marad. Megértően és türelmesen kell ilyenkor a gyermekek felé fordulni.

Mire figyeljenek?

• Nem szerencsés egy gyermeknek megadni azt a hatalmat, hogy ő döntse el, kivel éljen együtt a szülő! A gyerek idővel kirepül a családi fészekből, és a szülő egyedül marad. Elkerülhetetlen az a helyzet, hogy akarva akaratlanul számon legyen kérve a döntésért. Miatta marad idős korára egyedül a szülő!?
• Ugyanakkor a gyermek nem egy cipelhető csomag, amit egyik kapcsolatból a másikba lehet citálni. Komoly feladata a szülőnek eldönteni, ki az, akinek bemutatható a gyermek, és ki az, akivel közös életet alakítanának ki.
• Nem reális elvárás a gyermek irányába, hogy feltétel nélkül szeresse az új párt. Még csak jópofát sem kell vágnia hozzá! Csak az várható el tőle, hogy elfogadja, mint a szülő új partnerét.
• Nem szabad hagyni, hogy a gyermek apának vagy anyának nevezze a szülő új párját!
• A gyermekkel kapcsolatos nevelési feladatok mindig a vér szerinti szülőt terhelik. Az új partner és a gyermek kapcsolatát komolyan megterheli a nevelő szerep. Arról nem is beszélve, hogy a gyermek számára nem hiteles.
• Egy gyermek a nevelőszülőhöz is kötődik! Ha 10 év után véget ér a kapcsolat, ugyanúgy kommunikálni kell a gyermek felé és lehetőség szerint fokozatosan lezárni, meghagyva a lehetőséget, hogy tarthassa a kapcsolatot a volt partnerrel.

Végezetül pedig, ha a nevelőszülőnek van tekintélye, hallgatni is fog rá a gyerek. Az új partner feladata, hogy támogassa a szülőt a nevelési kérdésekben úgy, hogy ő maga nem kap irányító szerepet. Erre egy példa: „Anyád dönti el és mondja meg, hányra gyere haza, de jó lenne, ha 9-re itthon lennél”

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

További cikkek a témában:

Hogyan mondjuk meg a gyereknek, hogy el fogunk válni?

Gyermekelhelyezés válás esetén

Kisgyerekkel egyedül?!

kép:relatenow.co.uk

Válni akarunk, de a gyerek még nem tud róla. Hogyan mondjuk el úgy, hogy a legkevésbé sérüljön a lelke? Biztosan sérülni fog a válás miatt? Együtt vagy külön-külön beszéljünk vele? Mondjuk el a teljes igazságot? Mi lesz, ha kiborul? És ha én is elsírom magam?

Sokszor kérdezték már tőlem, meg kell-e egyáltalán mondani a gyereknek, hogy elválnak a szülők. Van, aki úgy tervezi, hogy lefekvés után megy el csak otthonról, hátha így fel sem tűnik senkinek, hogy már nem élnek párkapcsolatban. Más szülők a kezdetektől beavatják a gyerekeket a részletekbe, és nyíltan beszélnek velük párkapcsolati krízisükről. A jó megoldást illetően ebben a helyzetben sem lehet egyértelműen állást foglalni, hiszen nincs két egyforma család. Egy biztos, ha egy kapcsolatban válásra kerül a sor, és gyermek van a családban, ő is részese a történéseknek, tehát joga van tudni, mire számíthat.

A családi titkok, ki nem mondott érzések szörnyű nyomást gyakorolnak a családtagokra. A gyerekeknek különös képességeik vannak, és könnyen ráéreznek a tabutémára. Senkinek ne legyen az az illúziója, hogy fontos kérdésekben becsaphatja a gyereket. Ha konkrétan nem is, az érzések szintjén tudják, hogy valami titok lappang körülöttük.

Beszélni kell tehát róla, de hogyan? Lehetőség szerint együtt. Apával és anyával. Érdemes pénteken vagy hétvégén. Így van egy kis idő megnyugodni. Nem az utolsó pillanatban, hogy legyen idő felkészülni a költözésre.

Hogyan éli meg a gyerek a válást? A gyerekek számára a válás mindig trauma. Még akkor is, ha nem mutatják ki. Életkortól függetlenül az egységes családról alkotott kép omlik össze bennük. Ezért is fontos beszélni róla és eloszlatni az esetleges félreértéseket. A gyerekek ugyanis hajlamosak magukat okolni. Azt gondolják, ők csináltak valami rosszat és az ő hibájuk, hogy most elválnak a szülők. Találkoztam olyan kisfiúval, aki meg volt róla győződve, hogy azért megy el az apukája, mert ő a múlt héten (amikor nem engedték neki sokáig nézni a televíziót) mérgében arra gondolt, bárcsak elmenne. Azt is tisztázni kell a gyerekekkel, hogy az irántuk érzett szülői szeretet örökké megmarad. Őket továbbra is mindkét szülő ugyanúgy fogja szeretni. Ha kicsik még, érdemes elmagyarázni azt is, mit jelent a szeretet és mit a szerelem. Ideális eset az, ha tudjuk úgy kommunikálni a változásokat, hogy a szerelem múlt el a szülők között, de a szeretet megmarad. Ezt még az óvodások is megértik, pláne akkor, ha ők is szerelmesek valakibe. Amikor már lehet tudni mikor várható a költözés, arról is érdemes beszélni. Ha a gyerek költözik, engedjünk neki szabad beleszólást a szobájának a kialakításában. Ha ő maga dönthet arról, melyik játékokat vinné magával, mi az amit itt hagyna, hamarabb kialakul a komfortérzete az új helyen.

Azt azonban mégsem lehet előre kiszámítani, hogyan fognak reagálni a gyerekek a bejelentésre. Volt olyan óvodás kislány, aki nagyon örült az új szobájának és büszkén dicsekedett társainak az új hercegnős takarójával. Aztán később még számos megdöbbentő kérdést feltett. Más gyerekek sírnak vagy dühösek lesznek a hír hallatára.

A kezdeti nehézségek könnyebben kezelhetőek, ha türelmesek, megértők vagyunk a gyerekekkel. A változásokhoz nekik is nehéz alkalmazkodni, ezért törekedni kell a fokozatosságra. Példának okáért, ha új partnere van valamelyik szülőnek, a vele való megismerkedést érdemes egy kicsit halasztani. Ha szükség van rá, akkor átmenetileg az eddigi szokásokon is változtathatnak. Miért ne aludhatna néhány napig a szülővel a gyermek az új helyen?

Válás után a családi struktúra átkereteződik. Hosszú távon azzal segítenek a legtöbbet, ha az „új életben” törekszenek a gyermek számára optimális, harmonikus környezet kialakítására. Egy dolgot senki ne tévesszen szem elől! A szülők válása párkapcsolati krízis, szakadás. A felnőttek egymás számára megszűnnek párként létezni, de a gyermeknek örökké a szülei maradnak. Közös gyermekük örök, kitörölhetetlen kötelék marad köztük…

További cikkek a témában:

Hogyan váljunk el tisztességesen?

Gyermekelhelyezés válás esetén, avagy hogyan alakítsuk ki az új kereteket

 Facebookon itt lájkolhatja a blogot!

A témában személyes konzultációt egy alkalmas tanácsadás keretein belül is kérhet!

kép:nht-avocat.com

Kevés felnőtt viseli jól, ha gyermeke agresszíven viselkedik. A környezet rosszalló megjegyzései pedig komoly bűntudatot kelthetnek, hogy valamit elrontottak a nevelésben. Az agressziót nehéz kezelni, de nem lehetetlen.

A Hegyvidék Televízió Minőségi idő (2014.01.21.) című műsorában a gyermekkori agresszióról beszélgettünk.

„Sigmund Freud az agressziót – a szexuális ösztön mellett – az ember alapvető ösztönének tartotta. Felfogása szerint a harag a frusztrált agresszió következménye: akkor keletkezik, amikor az ösztönzés erős, a körülmények azonban megakadályozzák az agresszió nyílt kifejezését. A harag tehát ebben az értelmezésben biztonsági szelep, melyben a fölösleges energia kiáramlik, és így az organizmus megmenekül a “robbanástól”. A modern pszichológiai vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy az emberi agresszió nem ösztönös megnyilvánulás, keletkezésében a szociális tanulásnak rendkívül jelentős szerepe van. Ehhez hozzátehetjük azt is, hogy a harag érzelme nem a frusztrált agresszió következménye, hanem az agresszív viselkedés közvetlen oka, motívuma.” (Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió)

Hogyan határozható meg az agresszió?

Agresszív az a gyermek, akinek a cselekedetei támadó jellegűek. Ez irányulhat más személy ellen, (beleértve a gyermeket magát is), de a külvilág egyéb tárgyai, élőlényei ellen is.

Miért alakulhat ki agresszív viselkedés kisgyermek korban, majd később a kamaszoknál?

Az agresszió általában megoldás a gyermek számára: ennek segítségével tud belső feszültségén, dühén enyhíteni. Az agresszió egyszerűen alkalmazható, és hamar eredmény érhető el vele. A viselkedés által pedig csökken a belső feszültség. Ezért eredménytelen oly gyakran az agresszióval szembeni tiltás, megvonás, esetleg a bántalmazás.

Milyen típusai vannak a gyermekkori agressziónak?

• Az agresszió, így a gyermeki agresszió is irányulhat közvetlenül a célszemélyre: a gyermek haragszik a testvérére, ezért bántalmazza.
• Lehet közvetett: a gyermek a szüleire dühös, mert beleszólnak az életébe, ezért a tanárt kikészíti az órán, hogy valahol levezethesse a dühét.
• Az agresszió lehet tudatos: a gyermek tisztában van cselekedetével, tudja, mit és miért csinál.
• Lehet tudattalan: a keletkezett feszültséget megpróbálja valamilyen formában levezetni például: körmöt rág, dohányzik stb.
• Lehet elfojtott agresszió: valakire, vagy valamire dühös, nem talál megoldást, de magába fojtja. Ebből később szorongás fejlődhet ki.

Milyen jelekre érdemes figyelni?

Amikor már közösségbe jár a gyermek, fontos a pedagógusok véleménye. Ha az óvoda/iskola problémát jelez, komolyan kell venni a problémát. Fontos azt s figyelembe venni, ha valamilyen nagyobb változás következik be a gyermek életében, könnyen megváltozhat a viselkedése. Kistestvér születése, költözés, válás stb. után megjelenő agresszió sokszor a szorongás kifejeződése.

Mikor tekinthető ez problémának?

Az agresszió megjelenése nem minden esetben probléma. Létezik úgynevezett proszociális, vagyis a társadalom számára elfogadható formájú megnyilvánulása. Ilyen az, amikor valaki szónokként érvényesíti egy csoport érdekét vagy lobbizik egy jobb állásért. Az agresszió akkor probléma, amikor ártó szándékkal keletkezik. Ha a gyermek önmaga vagy mások ellen fordul, rongálja a környezetét vagy fenyeget másokat, mindenképpen közbe kell avatkozni. Az agresszív viselkedést sem a szülő, sem a pedagógus nem hagyhatja figyelmen kívül. Az agresszivitást nem lehet ugyanis kinőni. Foglalkozni kell vele és ha szükség van rá, szakembert bevonva.

Mit tehet a szülő, ha a gyermekre állandó panasz van az erőszakos viselkedése miatt? 

A legfontosabb teendő, hogy csökkentsük azokat az erőszakos hatásokat, melyek a gyermekeket érhetik, legyen szó az otthoni vagy iskolai környezetről, vagy a média hatásairól. Sok szülő figyelmen kívül hagyja, hogy a feszültség levezetését, a helyes magatartást is tanítani kell a gyermeknek. Az agresszív viselkedés pedig nem „múlik el” magától. Meg kell tanítani a gyermeket, milyen módszerekkel vezesse le úgy a benne kialakult dühöt, hogy azzal ne ártson a környezetének. Sok gyermek számára már az is nagy segítség, ha sportolhat, mozoghat. A közvélekedéssel ellentétben a küzdősportok űzése nem fokozza az agressziót. Az edzés során elsajátított készségek (pl a fair play szabálya) megtanítják a gyermeket társadalmilag elfogadott módon küzdeni.

Agresszívebbek-e a gyerekek, mint korábban?

A technika fejlődésével az agresszió kifejezésmódja látványosan változott. A különböző filmek, erőszakos jelenetek, mesék hatására változott az eszköztára is az agresszió kifejezésének. Míg régebben a papírgalacsin dobálás volt az iskolai erőszak megnyilvánulása, ma bandákba verve kegyetlenkednek a gyerekek egymással. Önmagában az agresszió lett hétköznapi elérhetőbb szintre hozva.

Mennyiben gerjeszti az erőszakos viselkedést a média?

Felmérések igazolták, hogy az elmúlt 30 évben, a televízióban és mozivásznon megjelenő agresszív jelenetek számával arányosan növekszik a fiatalok által elkövetett erőszakos cselekedetek száma. Az erőszakos filmek azt a képet sugallják a gyerekeknek, hogy ez a viselkedés teljesen elfogadott, sőt, szükségszerű, esetenként pedig jó mulatság.

Ezt támasztja alá az a kutatás is, mely kimutatta, hogy azok a gyerekek, akik 10 éves koruk környékén sok erőszakos hatásnak voltak kitéve, felnőttkorban 150%-kal gyakrabban követtek el valamiféle bűnesetet, mint azok, akiket megpróbáltak megóvni a különféle agresszióktól.

Nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy nem minden agresszió negatív előjelű!

„A nevelés feladata azonban nem az, hogy a gyermek valamennyi agresszív megnyilvánulását leállítsa, hanem az, hogy azokat antiszociális irányból proszociális (jó) irányba fordítsa, és a durva, nyers formák helyett az agressziónak olyan formáit hozza létre, amelyek a társadalom számára elfogadhatóak. A gyermek vagy serdülő, amikor nyíltan kiáll meggyőződéséért (például antiszociális elvekkel vagy cselekményekkel szemben), vagy amikor tanulmányi, sport- vagy munkaverseny lelkes résztvevője, lényegében a közösség érdekeit képviselő, proszociális agresszió kulturálisan elfogadott formáit alkalmazza.” (Ranschburg)

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

Tentike, zsákom, kutyuska, cumma, Ármin a plüssmaci…ki hogyan nevezi elválaszthatatlan „társát”. A kisgyerekek többségének van vigasztárgya, melyet sokszor még a mosdóba is magukkal cipelnek. Sok szülő azonban mégis azt gondolja, valami nincs rendben a gyerekkel, ha ennyire ragaszkodik egy tárgyhoz. Azt kérdezik, mit ronthattak el, és hogyan tudnák leszoktatni róla?

A témában készült interjút megnézhetik a Magyar Televízió Médiatárában (2014-01-23 Családbarát; 1:18 perctől) az alábbi linken! VIDEÓ>>>

A gyermeklélektan ezeket a tárgyakat ún. átmeneti tárgyaknak hívja. A tárgykapcsolat elmélet képviselője, Donald Winnicott szerint az átmeneti tárgyak segítik az anyától való elszakadást, leválást. 6-7 hónapos kora körül a gyermek elkezdi felismerni, hogy ő és édesanyja két különálló lény. Ettől eleinte megijed, és ha az anya eltávolodik tőle, kétségbeesetten sírni kezd. A fejlődéslélektan ezt az időszakot a szeparációs szorongás korának nevezi. Mivel ebben az életkorban még nem alakult ki a csecsemőben a tárgyállandóság, nem tudja, hogy az anya vissza fog-e jönni, hiszen nem látja éppen maga körül. Ahogy a mozgása is fejlődik és képes lesz a helyváltoztatásra, megtapasztalja, hogy édesanyja után tud menni. Azonban ez még mindig kevés ahhoz, hogy állandóan együtt legyen vele, így az ő pótlására kellenek az átmeneti tárgyak, melyek akkor is ott vannak, amikor az anya nincs.

A vigasztárgy mindig ott van, amikor az anya nincs, és a gyermek saját maga uralkodhat fölötte. Ha szüksége van rá magához veszi, ha éppen nincs, félre rakja. A tárgyon keresztül megtapasztalhatja, hogy neki is van hatalma a világ fölött.

Átmeneti tárgy lehet egy plüssállat, pléd, hálózsák vagy a cumi is. A gyermek temperamától is függ, mennyire használja ezeket. Vannak olyan kisbabák, akik alaptermészetükből kifolyólag is képesek az önmegnyugtatásra, míg másoknak nagyobb igénye van az édesanyára.

Sokan mégis azt gondolják, az érzelmi elhanyagolás jele, ha egy kisgyermeknek átmeneti tárgya van. Ez így általánosságban mégsem igaz! Winnicott elméletére visszatérve, éppen arról van szó, hogy a gyermek akkor képes átmeneti tárgyhoz kötődni, ha stabil kötődés alakult ki közte és gondozója között. „Ahhoz, hogy az átmeneti tárgy jelentőssé és jelentéstelivé váljon szükséges egy megfelelő külső tárgy – az anya - jelenléte. Az ilyen megfelelő tárgy az "elég-jó-anya". Az „elég-jó-anya” nem egy tökéletes gondozó, hanem sokkal inkább olyan valaki, aki aktívan képes alkalmazkodni csecsemője szükségleteihez, majd ezt a csecsemő igényeinek megfelelően képes fokozatosan csökkenteni.”

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy az átmeneti tárgyak a gyermek önállósodásának megnyilvánulásai. Megjelenésük életkori sajátosság, és általában óvodáskor végére eltűnnek.

A vigasztárgyat a kicsitől erőszakkal elvenni nem szabad. Finoman lehet korlátozni a használatát (pl. csak elalváshoz kapja meg), de a legjobb megvárni, amíg magától elhagyja. Ha az átmeneti tárgy egy plüss vagy kistakaró, érdemes belőle két egyformát beszerezni, így a tisztántartással sem lesz gond. Ha a cumihoz ragaszkodik a gyermek, korlátozhatjuk a használatát az alvás idejére.

Nagyon ritkán előfordulhat, hogy a gyermek többet törődik az átmeneti tárggyal mint az emberekkel. Ha úgy tűnik, lassan kórossá válik a kötődés, érdemes szakemberhez fordulni és kizárni az autizmus gyanúját. 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

Sokan azt gondolják, az iskolaérettség egyenlő az okossággal és ügyességgel. Ez azonban így nem igaz! Mint ahogyan az sem, hogy 6 éves kor után automatikusan iskolaéretté válik a gyermek. Az iskolaérettség fizikai és pszichés alkalmasságot jelent az iskolai elvárásoknak való megfeleléshez.

Európában átlagosan 5,5-7 évesen kerülnek a gyermekek iskolába. Magyarországon a közoktatási törvény értelmében, abban az évben válik iskolakötelessé a gyermek, amelyikben augusztus 31-ig betölti 6. életévét. Az iskolaérettség megállapítása elsősorban az óvodapedagógusok feladata, akik a mindennapokban a legtöbbet látják a gyermek valós teljesítményét. Ugyanakkor sok esetben önmagában az óvónői szakvélemény nem elég. Ilyenkor történik egy ún. iskolaérettségi vizsgálat, melyet a lakóhely szerinti illetékes Nevelési Tanácsadóban végeznek. A vizsgálat célja annak a felmérése, hogy a gyermek testileg, lelkileg, fizikailag képes lesz e az iskoláskor követelményeinek megfelelni.

Fizikai alkalmasság

Az iskolában való teljesítés megnövekedett terhekkel jár. A 45 percig való padban ülés, koncentrálás, az iskolatáska súlya megterheli a nem megfelelően érett szervezetet. Iskolakezdésig be kell következnie egy ún. fejlődési ugrásnak Ez vonatkozik a testméret növekedésére is. Az iskolaérett gyermek legalább 110 cm-magas és 18 kg. (Bár önmagában ez már nem kizáró tényező). Elkezdődik nála az első fogváltás, megfelelő a fizikai erőnléte. Mozgásában látszik az elemi mozgások rendezettsége. A kúszás, mászás, lábujjhegyen járás, sarkon járás, külső talpélen járás, guggoló járás, szökdelés páros lábon és egy lábon, fejemelgetés háton- és hason fekvésben – ezen mozgások hibás végrehajtása idegrendszeri éretlenségre utalhat, ami az olvasás-írás tanulásánál nehézséget okozhat. Az iskolaérett gyermeknek kialakult a ceruzafogása, jobb-balkéz dominanciája valamint stabil a testsémája.

Kognitív érettség

Az iskolaérett gyermeknek kialakult térérzéke van. Meg tudja különböztetni a jobb és baloldalát, képes a szem-kéz megfelelő koordinálása. Alapfeltétele az írás-olvasás tanulásának, hogy a szemével úgy tudja követni a kezét, hogy közben nem a kezére, hanem a leírtakra figyel. Fontos az alak- szín- formaállandóság kialakulása is. Fejletlensége esetén a gyermek nem tudja megfeleltetni a kis és nagybetűket, nem tud nyomtatott szövegről írottra másolni és betűfelismerési nehézségei is lehetnek.

Hatéves korára minden gyermeknek el kell tudni sajátítani az anyanyelvét. Egy adott képről vagy témáról önállóan kell mondania néhány összefüggő mondatot. Szintén elengedhetetlen feltétele az iskolaérettségnek a megfelelő problémamegoldó rutin kialakulása, az emlékezet, a figyelem és a feladattudat kialakulása. Hatéves korára a gyermeknek széles körű ismeretekkel kell rendelkeznie az őt körülvevő világról. El kell tudnia helyezni magát az időben és a társadalmi környezetben, ismernie kell személyi adatait, lakhelyét, az évszakok, napszakok, napok váltakozását. Hiányosságai bizonytalanságot, nyugtalanságot vonhatnak maguk után.

Pszichés alkalmasság

Egy gyermek iskolaérettsége abban is megmutatkozik, hogy mennyire foglalkoztatja a tanulás kérdése. Várja, érdeklődik az iskola felől és megjelenik a téma a játékaiban. Ebben az életkorban új fejlődési lépcső kezdődik. 6-10 éves korban nagyon fontos a gyermek számára a megfelelés, a jó teljesítmény. Ilyenkor a pedagógusok szerepe is felülreprezentált. Alsó tagozatban meghatározó a véleményük. Gondoljunk csak bele! Egy 1-2. osztályos gyermek mennyi mindent megtesz a piros pontért! (Később a serdülőkorban az érdeklődés fokozatosan úgyis a társak felé fordul…) Amíg ez az érdeklődés nem alakul ki, és láthatóan a gyermeki, játékos dolgok kötik le inkább a figyelmét, elgondolkodtató az iskolakezdés. Az iskolaérett gyermek ugyanis már elvégzi a rábízott feladatokat, kitartó és nem hagyja félbe a tevékenységeit.

Fontos a szociális érettség is! Legyen képes kapcsolatokat kialakítani és fenntartani kortársaival, ismerje a társas közösség szabályait. Az osztályba való beilleszkedés elengedhetetlen feltétele a sikeres iskolai teljesítménynek.

Fontos tudni, hogy az iskolakezdésről való döntés nagyban a szülő feladata is. A szülő kérhet iskolaérettségi vizsgálatot, joga van a döntés ellen fellebbezni, kérhet évismétlést, de kérheti a gyermek korengedményes iskolába engedését is. De ezzel a felelősség is az övé! Márpedig a gyermek iskolai kudarcai az élet legnagyobb kudarcai közé tartoznak…Ha iskolaéretlen a gyermek, nem tud jól teljesíteni az iskolában! Ha már kezdetben kudarcai vannak, a rossz élmények kihathatnak egész tanulmányára. Az éretlen gyermek társai közül is kilóg, nehezebben illeszkedik be a csoportba. Összességében tehát az önbizalma, önértékelése, motivációja a tét.

Át kell tehát jól gondolni, megfelelően érett-e a gyermek az iskolára. Szükség esetén akár fejlesztésre is szükség lehet. Egy komplex szűrővizsgálat képet ad a gyermek fejlettségéről és a vizsgálat tükrében a döntés meghozatala is könnyebbé válik!

Pszichológiai szempontú vizsgálatot most a Kincső Alapítványnál is végzünk Budapesten! A 4 alkalmas vizsgálat 50-50 percig tart. Először a szülővel konzultálunk, majd a gyermek képességeinek felmérése következik. A vizsgálat részleteiről itt olvashat!

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

kép:1001reklamajandek.hu

Ha most megkérdeznék néhány embert az utcán, hogyan töltik a karácsonyt, a legtöbben biztosan egyből a hagyományos, régre visszanyúló szokásokat említenék. Az idők során kialakult családi hagyományokat valamilyen formában továbbviszi a család. Mégis fontos, hogy amikor egy új család alakul, megteremtsék saját hagyományaikat.

A karácsony szerepe szinte évről évre változik az ember életében. Az egészen kisgyermekek hónapokig várják a Jézuskát, talán számukra a legnagyobb izgalom az ünnepek ideje. Iskolás korban kezd meginogni a hit, valóban létezik-e a Jézuska, és ezzel lassan a karácsonyi szokások is átalakulnak. A legtöbb szülő ekkor már bevonja a gyerekeket is a fadíszítésbe, és idővel már ők is készítenek/vásárolnak ajándékokat a szeretteiknek. Sokszor megfigyelhetjük, hogy az idősebb kamaszok számára néha teher a karácsonyi készülődés, de ez leginkább az általános ellenkezéssel lehet összefüggésben.

Ahogy felnő a gyermek, úgy a karácsony is átértelmeződik. A fiatal felnőttek számára újabb izgalmas kaland, hogyan tudják családjaik szokásait összehangolni. Párkapcsolati kérdés ugyanis, miként tudják az ünnepeket megszervezni. Az, hogy ki hogyan ünnepel, sokmindent elárul a családról. Elég csak rákérdezni, hogyan telik náluk egy születésnap vagy a karácsony, és hamar fény derül az esetleges családi konfliktusokra. Éppen ezért az ünnepekre is oda kell figyelni! Tipikus konfliktusforrás, hogy a fiatal pár hol töltse a szentestét. Ha az egyik fél kettesben szeretné, de a másik inkább a családdal, előbb-utóbb meg kell beszélni a helyzetet a családdal is. A pár önállósodását az a hozzáállás segíti leginkább, ha önmagukat „új” családként definiálva igyekszenek saját maguk kialakítani új szokásaikat. A fenti példához visszatérve ilyen, ha ők ezután az ünnep egyik napját kettesben töltik, és csak a többit a családdal. A megfelelő kompromisszum és az új szokás kapcsolatépítő hatású.

Amikor a pár szülővé válik, szinte újra gyerekként élheti meg a karácsonyt. Nincs is annál izgalmasabb, mint a gyerekek számára elkészíteni a meglepetéseket, titokban fát díszíteni, éjszakába nyúlóan csomagolni, és látni a kicsik arcán az önfeledt izgalmat, örömöt. Közhelyes, de talán ekkor a leginkább helytálló az a mondás, hogy jobb adni, mint kapni. J   Az ünnepekhez kapcsolódó hagyományok immár új célt szolgálnak, megteremtik a gyermekek számára az ünnep lényegét. A nagyszülők pedig a fotelban hátradőlve élvezhetik a család nyújtotta vidámságot, örömöt.

Az idő múlásával végiggondolhatjuk az évek során kialakult, átalakult hagyományokat. Ahogy a világ változik, úgy változik az ünnep is, és ez így természetes. Olykor a közös célok érdekében tudatosan átformáljuk a szokásokat, de az ünnep lényege így is megmarad. A karácsony a család és a szeret ünnepe.

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

kép:mi9.com