Ahogy megkezdi a gyermek az első osztályt, hamar bebizonyosodik a szülő számára, hogy az óvodás éveknél egy sokkal keményebb időszak veszi kezdetét. Már nem lehet később érkezni, délután át kell nézni a másnapi teendőket, szülői értekezletek, iskolai pluszfeladatok sokasága vár a családra.

 
Emlékszem rá, volt egy év gyermekkoromban, amikor én már iskolába jártam, a húgom óvodás volt, az öcsém pedig bölcsődés…Na ekkor döntöttek úgy a szüleim, hogy (családi összefogással) vesznek még egy trabantot! J Sok családban a legnehezebb feladat a gyerekek „logisztikázásának” megoldása. Érdemes időben jóval előre felkészülni az iskolakezdéssel járó változásokra.

• Az iskolaválasztásnál nem biztos, hogy a jó nevű, de távolabbi iskola a legjobb megoldás alsó tagozatban. Mérlegelni kell, mennyi időt vesz el az utazás reggel és este a gyermektől. Ha ez a pihenés kárára megy, hosszabb távon a tanulmányi eredményeket is ronthatja a fáradtság.

• Ha megvan rá a lehetőség, a gyerekek „fuvarozásába” be lehet vonni a nagyszülőket vagy közvetlen családtagokat. Viszont ahol erre nincs lehetőség, idővel érdemes mérlegelni, megoldható-e az, hogy az egymás közelében lakó gyereket felváltva egy-egy család viszi vagy hozza az iskolából.

• Beszéljen a szülő a közvetlen felettesével arról, milyen változások várhatóak szeptembertől. Ha módja van rá, kérjen tanévkezdéskor egy kis rugalmasságot a munkahelyén. Távmunkákkal, későbbi/korábbi túlórákkal, műszakcserékkel kompenzálhatja egy ideig a munkáltatót. Segítség lehet a szervezésben, ha jó előre tájékozódik, milyen lesz a tanév rendje, mikor várhatóak tanításmentes napok, szervezett kirándulások és a szünetek.

• Az iskolára való felkészülésnek legyen az is a része, hogy beszélgetünk a gyerekkel az ő jogairól és kötelezettségeiről. Fontos, hogy megértse, hogyan kell az iskolában viselkednie. Elvégre az iskola számára olyan lesz, mint a szülőknek a munkahelyük. Remélhetően a beszélgetések hatására kevesebb probléma lesz majd vele az iskolában, és ez megkönnyíti a család számára az iskolakezdést.

• Érdeklődjenek, van-e a munkáltatónál iskolakezdési támogatás. Utalvány formájában egy gyermekenként akár a 30.000 Ft-ot is meghaladhatja. Ha a családban az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a 200%-át, egyedülálló szülők esetében a 250%-át, akkor a polgármesteri hivatalban a szociális osztályon beiskolázási segély igényelhető. 

Végül, de nem utolsó sorban, jusson idő a pihenésre, közös családi kikapcsolódásra! Mert ahogy mi a munkahelyünkön a munkában, ők is kifáradnak az iskolában a tanulás során, és mindenkinek kell a feltöltődés!

További hasznos tanácsokat talál még a témában: A HVG Pszichológia Extra 2014/3-as számában 55-56.o (Szerző: Repka Ágnes)

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

kép:metro.us

Ajánlott cikkek:

Iskolakezdés. Mire figyeljünk? 

A kisiskoláskor pszichológiája

Ebben a fejezetben szeretnék az olvasók figyelmébe ajánlani egy nagyon hasznos könyvet, ami a gyereknevelés legfontosabb kérdéseiről szól egy új perspektívában.

Pro Bronson és Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről

"Mikor ártunk a dicsérettel, és hogyan motiválhatunk vele igazán jól? Milyen, eddig nem ismert következményekkel jár, ha egy gyerek a szükségesnél kevesebbet alszik? Miért hazudik nekünk a gyerekünk, és mit tehetünk azért, hogy ezt ritkábban tegye? Milyen módszerrel ösztönözhetjük a legjobban kisbabánk nyelvi fejlődését? Mi a testvérkonfliktusok oka, és miként csökkenthetjük gyakoriságukat? Miért követnek el a tinédzserek teljesen nyilvánvaló őrültségeket? Mikor derül ki, hogy egy gyerek tehetséges-e? Miért állítják a tudósok, hogy kamaszoknál a szülőkkel való vita a tisztelet jele, és éppen hogy erősíti a kapcsolatot? Hogyan tanítható az önkontroll, és mit nyerhet vele a gyerekünk? Miként lehetséges, hogy közösségben gyakran a legjobb családi körülmények közül jövő, népszerű gyerekek is agresszíven és kegyetlenül viselkednek? 

Számos izgalmas kérdés, és sokszor meglepő, máskor ösztönös szülői magatartásunknak tudományos megerősítést adó válaszok. Egyes fejezetekhez dr. Vekerdy Tamás és dr. Kádár Annamária írt szakmai kommentárt."

Po Bronson és Ashley Merryman műve 2009 egyik legnagyobb példányszámban értékesített könyve volt az Amazonon, óriási visszhangot keltett az amerikai sajtóban és a szülők körében, azóta pedig a világ számos országában kiadták. A két tudományos újságíró több évig tartó aprólékos munkával gyűjtötte össze azokat a friss kutatási eredményeket, amelyek valami újat, érdekeset mondanak nekünk a gyerekekről.

forrás: libri.hu

Sok családot érintő dilemma, hogy visszatartsák-e a gyermeket még egy évig az óvodában, vagy kezdje meg az első osztályt 6 évesen. A cikkben leírtak támpontot adhatnak a gondolkodáshoz.

A köznevelési törvényben ez áll:

A Nemzeti köznevelési törvény (Nkt.) 45. § (1) bekezdés szerint: "Magyarországon – az e törvényben meghatározottak szerint – minden gyermek köteles az intézményes nevelés-oktatásban részt venni, tankötelezettségét teljesíteni.

(2) A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, legkésőbb az azt követő évben tankötelessé válik. Az a gyermek, akinek esetében azt a szakértői bizottság javasolja, további egy nevelési évig az óvodában részesül ellátásban, és ezt követően válik tankötelessé. A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik. Ha a gyermek az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget korábban eléri, a kormányhivatal a szülő kérelmére szakértői bizottság véleménye alapján engedélyezheti, hogy a gyermek hatéves kor előtt megkezdje tankötelezettségének teljesítését."

Általánosságban elmondható, hogy az iskolaérettségi vizsgálatokon minden gyermek megfelel, akinek nincs valamilyen tudott, kezelt betegsége, részképességzavara, mentális elmaradása. Ritka eset az, ha szociális éretlenség miatt visszatartanak egy gyermeket az óvodába. Ezekben az esetekben az óvodai és a szakértői véleményeket figyelembe kell venni, és lehetőség szerint az utolsó óvodai évben még több energiát fordítani a szükséges fejlesztésekre. Ilyenkor mondhatjuk, hogy szerencsés az a helyzet, hogy még egy év felkészülési idő rendelkezésre áll.

Az iskolaérettség kritériumáról egy korábbi cikkemben részletesen írtam!

Iskolaérett a gyermek. Maradjon vagy menjen?

A gyerek 6. életévében az óvónő döntheti el, hogy szerinte érett-e már a gyermek az iskola megkezdésére. Ha a szülő nem ért egyet a döntéssel, kezdeményezhet iskolaérettségi vizsgálatot, joga van a döntés ellen fellebbezni, kérhet évismétlést, de kérheti a gyermek korengedményes iskolába engedését is. A szakértői vélemény alapján az iskolaigazgató dönt, hogy beiskolázza- e a gyermeket.

Manapság kevesen kérvényezik a gyermek idő előtti beiskolázását. Ez köszönhető egyrészt annak a társadalmi vélekedésnek, hogy elfogadottabb, ha még egy évig óvodás, szabadabb, játékosabb a gyermek.

A legtöbb dilemmát éppen az okozza, ha a gyermek életkora és a képességei szerint iskolaérett, de mégis szeretnék, ha egy évig még az óvodában maradhatna. Sokan azzal érvelnek, hogy egy augusztusban 6. életévét betöltött gyermek még túl kicsi az iskolához, nem fogja magát jól érezni a 6,5-7 évesek között.

A kérdés jogos, és valóban nehéz a döntés. Az alábbiakban néhány mérlegelési elvet vetek fel, melyek mentén gondolkodhatnak. (Jó megoldást itt biztosan nem találnak. A körülmények minden esetben mások)

• Nagyon fontos az óvónők véleménye az iskolakezdésről. Az elmúlt években ők voltak a legtöbbet a gyermekkel, így ők képesek megítélni a teljesítményét, motivációját és szociális érettségét, melyek az iskolaérettség kritériumai.
• Amennyiben az óvónők véleménye nem egyértelmű, vagy a szülő megkérdőjelezi azt, szakértői vizsgálatra van szükség. Ha a szakértői vélemény alapján még egy év óvodai nevelésre van szükség, lehetőség szerint maradjon is. A túl hamar, éretlenül kezdett iskola számos későbbi kudarcélményhez vezet. Ezek komoly pszichés terhet rónak a gyermekre, és akár egy életre megkeserítik a tanulást.
• Érdemes mérlegelni, hány kisgyerek megy az óvodai csoportból iskolába. Ha a barátok többsége nem marad még egy évig, a gyermek kudarcosan élheti meg a halasztást.
• Sokan figyelembe veszik azt is, milyen lesz a leendő osztály összetétele, kik a pedagógusok stb. Ebben az esetben mérlegelni kell, mennyire etikus a döntés a környezet hozzáállásának függvényében.
• Megfontolandó az is, milyen feltételekkel maradhat az óvodában. Sok intézmény összevont csoportokat alakít ki a nagyoknak. Lehet, hogy változik az óvónő személye, de még az is előfordulhat, hogy kisebbekhez kerül a gyermek.
• Ha egy nagycsoportos óvodás iskolaérett, tudásszomja olthatatlan, akkor pusztán kényelmi szempontokból nem érdemes óvodában hagyni. A fejlődésben visszavetheti, ha kisebbekkel marad egy csoportban.
• Végül, de nem utolsó sorban: A gyermek véleménye is számít!! Lehet, hogy számára nagyobb kudarc a maradás, mint a szülő gondolná.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a cikkben szereplő szempontok minden esetben egyéni mérlegelés tárgyát képezik. Nincs két egyforma eset és körülmény, ezért konkrét választ senkitől nem kaphatnak mi lesz a jó vagy rossz döntés. Érdemes minél több ember véleményét figyelembe venni, aki ismerheti a körülményeket. A pedagógusokon és szakértőkön túl a csoporttársak, leendő osztálytársak, felsőbb évfolyamos diákok szüleinek a véleménye is fontos lehet a döntéshozatalban.

További cikkek a témában:

A kisiskoláskor pszichológiája

Az iskolaérettség kritériumai

Tanulási stratégiák

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

Nyár végén itt-ott már őszülnek a falevelek, az időjárás lassan őszbe fordul. Szeptemberben becsengetnek az iskolába. Gyerekeknek, szülőknek pedagógusoknak, egyaránt szorongással teli időszak az iskolakezdés. Ugyanakkor tudatos felkészüléssel, kellő odafigyeléssel szép élménnyé varázsolható.

Gyermekkoromban a szüleim minden első tanítási napon készítettek rólunk a testvéreimmel egy fényképet az udvaron. Az arcokon vegyes érzések tükröződnek. Kisiskolásként izgalom, kamaszként már inkább unottság, kedvetlenség látszik a képeken. Mégis jó érzés felnőttként visszagondolni erre az időszakra. Sokat készültünk az iskolakezdésre, és a hosszú nyár után jó volt újra találkozni osztálytársainkkal.

Az általános iskola elkezdése komoly fejlődési mérföldkő a gyermek és a család életében. A leendő elsősöket fel kell készíteni a változásokra. Számoljon a szülő vele, hogy a gyermeknek vannak elképzelései, vélekedései, hiedelmei az iskolával kapcsolatban. Ezekkel jó tisztában lenni, mert sokszor indokolatlan félelmet szül a másoktól hallott részinformáció. A felkészülés első lépése, melyet sokan elfelejtenek, általánosságban elmagyarázni, mit is jelent az iskola, miről szól, miért kell oda járni. A 6-7 éves korú gyermek időérzéke még nem kialakult, tehát ne az egyetemi felvételi fontosságával induljon a beszélgetés. Hasznosabb információ a gyermek számára a praktikus tudnivalók elmagyarázása. Hogyan néz ki egy tanítási nap, milyen feladatokra számíthat egy iskolás, mi az a csengő stb.

Segíti a gyermeket a tanulásban, ha otthonában a megfelelő tárgyi eszközök rendelkezésre állnak. Ha nincs saját szobája a kisdiáknak, akkor is törekedjenek rá, hogy egy nyugodt, csendes tanulósarkot kialakítsanak az iskolásnak. Különösen fontos abban az esetben, ha fiatalabb testvérei zavarhatják a tanulásban.

A taneszközök beszerzését érdemes a gyermekkel közösen szervezni. Bizonyos kérdésekben hagyják meg neki a döntés szabadságát. A füzetborító mintáját és az iskolatáska színének eldöntését nyugodtan rábízhatjuk. Ha a gyermek maga választhat, érzelmileg jobban kötődik majd a felszereléséhez. Alsó tagozatban ezek a tárgyi kötődések és a birtoklásvágy felerősödik; az én ceruzámmal csak én dolgozhatok. Ezzel ugyanakkor jobban is motiválható a tanulásra.

Az iskolakezdés első időszakában különösen fontos, hogy a napi eseményekről érdeklődjenek a szülők. Ez a gyermeknek jól esik és a szülővel való kapcsolatot is építi. Eleinte rengeteg kérdése lehet az iskolával kapcsolatban, és útmutatásra van szüksége a problémák megoldásához. Az iskolával kapcsolatos praktikus teendőkön túl kiemelten fontos, hogy jól helyt álljon a szociális helyzetekben. Beszélgessenek vele arról, hogyan illik viselkedni a tanárokkal, osztálytársakkal szemben. Sok szülő egyértelműnek tartja, hogy gyermeke tisztában van a vele szemben támasztott követelményekkel, de az esetek többségében ez korán sincs így. A gyermek szociális készségei hasonló fejlődési utat járnak be mint az értelmi vagy mozgáskészség. A társas fejlődést leginkább kommunikációs eszközökkel tudjuk segíteni. Fontos tehát, hogy beszélgessenek vele, hogyan érez, illetve miként él meg bizonyos iskolai történéseket. Ebben az életkorban már olyan összetett érzelmi szituációkra is fel kell hívni a figyelmét, mint a szerelem megkülönböztetése a szeretettől vagy az igaz barátság és a kihasználás közti különbségek. A leghitelesebben úgy adhatnak tanácsot a gyermeknek, ha saját példát hoznak. A szülő munkahelyi környezete már számos dologban hasonlít az iskolára és az ott megélt szociális helyzetekre. (Pl. a tanári szerep hasonlósága a főnöki szereppel) Nem minden gyermekkel könnyű bármiről is beszélgetni, de a kérdezgetést nem szabad egyhamar feladni. Sokszor úgy tűnhet, hogy a gyermek egy-két szóval letudja a választ, mégis tudat alatt az érdeklődés jól esik neki, törődésnek érzi. Összességében ezek a beszélgetések nemcsak a gyermeknek segítenek, hanem a szülő számára is megerősítést jelentenek gyermekük iskolai előmenetelével kapcsolatban.

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

Ajánlott cikkek:

A kisiskoláskor pszichológiája

Tanévkezdés, avagy milyen a jó tanulási stratégia

Iskolakezdés: az osztályzásról

kép:tumblr18.com

A 6 éves Luca életében először napközis táborba ment a strandra. Szülei úgy gondolták, adnak neki 2000 Ft zsebpénzt. Este a kislány szomorúan mesélte, hogy otthagyta a medence mellett a labdát, amit 2000 Ft-ért vett. Az összes pénzét erre a túlárazott gumilabdára költötte. A szülei persze mérgesek voltak, de leginkább magukra, mert elfelejtették felkészíteni rá a gyermeket, mire való a pénz és hogyan kell azt beosztani.

Kell-e zsebpénzt adni egy gyereknek? Ha igen, hány éves kortól érdemes? Hogyan fogja megtanulni a pénz értékét?

Milyen rendszerben érdemes zsebpénzt adni?

Önmagában a zsebpénz nagyon jó eszköz arra, hogy a gyermek meg tanulja az anyagi javakat értékelni. A zsebpénz rendszere akkor működik jól, ha előre meghatározzuk, milyen kiadásokat kell a gyermeknek ebből az összegből fedeznie. Természetesen a napi megélhetéshez szükséges dolgokat (pl. ruha, élelmiszerek, iskolai felszerelés) a szülő fizeti, de ha a gyermeknek extra igényei vannak, azokat egy idő után önmaga finanszírozhatja. Lehet ez a matricagyűjtő hobbi vagy a kedvenc heti magazin megvásárlása. A lényeg, hogy egyértelműen legyen meghatározva annak a köre, mire költheti a zsebpénzét.

Hány éves kortól és mekkora összeget adjunk a gyermeknek?

Az esetek többségében általános iskola alsó tagozatában a gyermek már ismeri annyira a számokat és megérti úgy a pénz jelentőségét, hogy tudjon vele bánni. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a többi gyerek mikor kap zsebpénzt. Bizonyos életkorban már az is fontos számára, hogy ne lógjon ki a sorból. A pénz összegét tekintve nem lehet egyértelmű választ adni, mert ez természetesen a család anyagi helyzetétől függ.

Mikortól és hogyan lehet bevonni egy gyereket a család pénzügyeibe?

Sok családban tabutéma a család anyagi helyzete. A gyerek könnyen kifecsegheti a szülők fizetését, és az esetleges komoly anyagi nehézségekkel sem neki kell foglalkozni. Ugyanakkor a kamaszokat már érdekli, miből él a család, milyen anyagi keretek között mozoghatnak a kérései. Természetesen az is a család egyéni döntése, mennyire avatják be a serdülőt a pénzügyekbe. Azonban minél idősebb, minél közelebb kerül az önállósodás felé, annál fontosabb, hogy reális képet kapjon a világ pénzügyi dolgairól. Tudja, mi az a fizetés, számlák, hitel stb.

Jó stratégia az, ha a szülő bizonyos munkákért fizet a gyereknek?

Számos családban láthatunk példát arra, hogy a gyermek dolgozik a pénzért. Különbséget kell azonban tenni aközött, hogy a zsebpénzért vagy azon felüli kiegészítésért dolgozik. Amennyiben a zsebpénz rendszere általános keretek között működik, de a gyermeknek még extra igényei lennének, úgy célravezető lehet, ha megállapodnak, milyen munkával szerezhet plusz pénzt a gyerek. Például, ha a kamasz a drágább telefont szeretné megvenni, a különbözeti összegért vállalhat extra feladatokat otthon. Az extra ebben az esetben azt jelenti, hogy olyan segítséget nyújt a családnak, ami egyébként nem lenne a kötelessége. Rossz módszer tehát a szobában való rendrakásért vagy a tanulásért pénzt adni, de ha ő bevállalja az autómosást vagy az ablakpucolást, úgy hogy ez máskor nem kötelessége, kaphat érte pénzt. Ezzel is azt tanulja meg, milyen értéke van a munkának.

Mire figyeljünk még oda, ha zsebpénzt adunk a gyereknek?

A zsebpénz rendszere akkor működik jól, ha azt úgy kapja a gyermek, mint a felnőttek a fizetésüket. Ez azt jelenti, hogy a zsebpénz mindig a megbeszélt időben jár változatlan összegben. Zsebpénzmegvonással vagy csökkentéssel inkább ne büntessenek, el ne vegyenek tőle, és lehetőség szerint a szülő ne kérjen belőle kölcsön. Mindenképpen beszéljék meg közösen azt is, ha változtatnának azon a körön, mire költheti a zsebpénzt.

Sem a túl kevés, sem a túl sok zsebpénz nem alkalmas arra, hogy valóban megtanuljon a gyermek bánni a pénzzel. A túl kevés pénzből nem tud megtakarítani. A túl sok pénz hamar kifolyhat a kezéből és nincs ösztönző hatással a spórolásra.

Mindezek mellett nagyon fontos, hogy rendszeresen beszélgessenek a világ pénzügyi dolgairól a gyermekkel. Össze lehet hasonlítani egyes termékek árát. Meg lehet mutatni, mire elég 100 Ft és mire 1000 Ft. Ismerkedjenek a fémpénzzel és a papírpénzzel. Idővel pedig a bonyolultabb pénzügyi fogalmakat is megértik már a gyermekek. (hitel, kamat, megtakarítás, csekk stb.)

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

kép:smartineblog.com

Ebben a cikkben a kisikoláskorról mint fejlődési szakaszról olvashatnak.

Az óvodáskor végével, 6-7 éves korban látványos változáson mennek keresztül a gyermekek. Testmagasságuk megnő, arcuk elveszti kisgyermeki báját. Mozgáskoordinációjuk javul, kitartóak a különböző sporttevékenységekben Finommozgásuk precízebbé válik, a kéztőcsont becsontosodik, ezzel képessé válnak az írástanulásra. Az iskolaérettség fontos követelménye a megfelelő figyelmi kapacitás és a kialakult teljesítmény-motiváció. Az eriksoni fejlődéselmélet szerint a kisiskoláskor (6-12 év) a fejlődés azon szakasza, ahol a legfontosabb kompetencia a teljesítmény elérése. Alsó tagozatban a gyermekek buzgón igyekszenek megfelelni a követelményeknek. Ilyenkor nagy szükségük van az elismerésre és a bátorításra a pedagógusoktól, a szülőktől és egymástól is. Ha ez elmarad vagy nem megfelelő komoly kisebbrendűségi érzés alakulhat ki bennük. Szülőként a leggyakoribb hiba, ha az egyébként megfelelően motivált gyermeket büntetjük, vagy megszidjuk a rosszabb teljesítményért. A gyermekkel szemben támasztott túlzott maximalizmus komoly teljesítményszorongást okozhat.

A családi életben is új szakasz következik: család iskoláskorú gyermekkel. Az esetek többségében mostanra mindkét szülő visszatért a munkaerőpiacra, kevesebb a teendő a gyermekek körül. A hétköznapok sodrásában gyorsan szalad az idő.

Az iskolakezdéssel egyidejűleg lazul a gyermekek családi kötöttsége. Fokozatosan egyre több időt töltenek a kortárs közösségben, ahol megélhetik az egyenjogúság érzését. Játékkedvük változatlan, de minőségében átalakul. A szerep- és szabályjátékokon keresztül a kapcsolatokban szerzett élmények játszódnak le, miközben kialakul a szabálytudatuk. A csoportos játékok nyújtják a legtöbb lehetőséget a kortárs kapcsolatok elmélyítésében.

Ezt a fejlődési szakaszt a környezet támogató, bátorító, elismerő jelenléte erősíti. Érdemes ilyenkor mélyebb tartalmú beszélgetéseket kezdeményezni a gyerekkel. Különös élmény megtapasztalni, hogyan nyílik értelme a világra, miként kezdi megérteni az ok-okozati összefüggéseket. Ugyanakkor a komoly témákon túl egy-egy ölelésre és puszira is van igényük.

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

kép:dailymail.co.uk

„Egy hét éves kisfiút rendszeresen ismétlődő gyötrő rémálmok miatt hoztak a rendelésre. Azt álmodta, hogy a szülei átváltoznak farkassá és otthagyják őt az erdőben. Később kiderült, hogy a gyermeket örökbe fogadták, de erről ő nem tudott. Érdekes, hogy az álom tartalma is kapcsolatba hozható a tudat alatt megjelent félelemmel.”

Képzeletben rajzolja le a kedves Olvasó a családfáját! Ha most valakinek elmesélné felmenői élettörténetét, néhány családi titokra is rábukkanhat a családfában. Szinte minden családnak vannak titkaik, amelyek akár generációkon keresztül befolyásolhatják a családok életét, működését. Ezek a titkok jelenthetnek véd és dacszövetséget, de sokkal inkább megbetegítenek, nyomasztanak. Titok az, amit szándékosan el akarnak hallgatni. Tabunak nevezzük viszont az olyan tiltást, melynek eredetét homály fedi és általában magától értetődő, nem megkérdőjelezhető. Jellemzően ilyen az alkoholbeteg jelenléte a családban, melyről nem szabad beszélni, nem létezik. Sok ember számára egyszerűbb a kellemetlen, kínos dolgokat eltitkolni, így nem kell a következményekkel sem számolni.

„A 4 éves Anna egyik napról a másikra elkezdett halálosat játszani a babáival. Egy idő után az egyik babát elnevezte saját magáról és elkezdte bántani, amiért megölte a nagypapit. A szülők kétségbeesve vitték szakemberhez a gyermeket a játék brutalitása miatt. Ekkor derült ki, hogy a szeretett nagypapa halálát nem mondták meg a gyermeknek, ugyanakkor a kislány játékából az derült ki, hogy nem kimondva, de tudja, mi történt és önmagát hibáztatja.”

A felnőttek egy része azt gondolja, a gyermekeket meg kell kímélni a rossz hírektől. Holott, ahogy azt a fenti eset is szemlélteti, ezzel sokszor még nagyobb terhet teszünk rájuk. Egyedül hagyjuk a kérdéseivel, félelmeivel és neki valójában csak sejtései vannak. A gyerekek kifejezetten érzékenyek a nem verbális kommunikációs jelekre. Nem kell ahhoz kimondani, hogy megértse mit jelent a hallgatás, a kínos csend vagy a téma elterelése. Számára ez azt jelenti, baj van, valamit eltitkolnak.

Természetesen egy családban mindenkinek lehetnek apró titkaik. Ez az egyéniségünk része, melyet tiszteletben kell tartani. Az sem elfogadható tehát, ha úgy gondolják, senkinek semmilyen titka nem lehet egymás előtt a családban. Ebben a kérdésben is meg kell találni az arany középutat.

Ha egy családban a titkolózás elfogadott lehetőség, a családtagok könnyen elszigetelődhetnek egymástól. Az ilyen családoknál gyakori a bűntudat, a vádaskodás, a saját felelősség fel nem vállalása és a cselekvés hiánya. A valódi fájdalmakról nem lehet beszélni, és ez az elfojtás lassan megmérgezi az emberi kapcsolatokat. Ezekben az esetekben a családterápia módszere hatékony lehet a megerősítésben, hogy kimondódjanak a titkok. Ezzel oldódik a szorongás, a bűntudat és lehet a valódi problémákkal foglalkozni. Megszűnik az elszigetelődés és a családi kapcsolatok erőforrássá válnak.

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

kép:latribumedicale.com

A normál gyermeki fejlődést számos félelem kíséri, melyek együtt alakulnak a személyiséggel. Mástól fél egy óvodás, mástól a kisiskolás és a serdülő.

Természetes, ha a 7-8 hónapos csecsemő szeparációs szorongást él át, amikor édesanyjától eltávolodik. Megijed az állatoktól, idegenektől vagy összerezzen a hangos zajoktól. Óvodáskorban a szörnyek az ágy alatt laknak és mumusok ijesztgetik a kicsiket. Ebben a korban a félelmeket már megtanulják a gyerekek. Emlékeznek az orvosi vizsgálatokra, félnek a tűtől és a rossz álmoktól

Az iskoláskori félelmek valóságosabbak

Iskoláskorban a leggyakrabban jelentkező félelmek az iskolával kapcsolatosak, kifejezett szorongást a tanulmányokkal kapcsolatban élnek át a gyerekek. Alsó tagozatban a jó jegyek megszerzése annyira motiválja őket, hogy még egymásra is hajlandóak árulkodnak. Ilyenkor egy érdemtelenül kapott rossz jegy vagy az indokolatlanul sok számonkérés komoly szorongást alakíthat ki, mely inkább hátráltatja a tanulásban.

Ebben az életkorban a gyerekek realitásérzéke már közel ugyanolyan megalapozott mint a felnőttekné. Ahogy tágul a perspektívájuk a világgal kapcsolatban, úgy kerülnek előtérbe a különböző veszélyektől való félelmek. A balesetektől, haláltól, katasztrófától való rettegés egy bizonyos mértékig hasznos és szükséges, ugyanakkor a gyerekek még nem képesek mérlegelni az ilyen jellegű trauma bekövetkezésének a valószínűségét. A túlzott szorongást csökkenti, ha beszélünk a felmerült kérdésekről. Sok szülő számára a negatív események tabutémák, a gyereket kímélni szeretnék a rossz hírektől, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a gyerekek szoronganak kevésbé, akikkel beszélgetnek a történtekről.

A serdülőkorban jelentkező félelmek szintén az adott életkorra jellemzőek. Megjelennek a kortársakkal és a nemi szereppel kapcsolatos szorongások. A kortárs közösség véleménye kezd előtérbe kerülni, és a fiatalok egyre inkább ennek a közegnek szeretnének megfelelni. Az elutasítottság és a megszégyenülés ebben az életkorban a legszorongatóbb érzés.

Igazán probléma akkor van, ha a félelem, a szorongás a különleges helyzettől, vagy eseményektől függetlenül jelentkezik, illetve annyira elhatalmasodik, hogy megzavarja az egyén kapcsolatait, fejlődését és mindennapi életét.

A félelmek kialakíthatnak fóbiákat, amikor az illető már eleve elkerül bizonyos élethelyzeteket. A pánik és a szorongásos betegségek különböző fajtái mint mentális zavar jelentkezhetnek.

A félelmek leküzdésében a környezetnek, családnak, barátoknak is fontos szerepe van. A bátorság bizonyos mértékig tanítható. Pl. ha valaki saját maga kapcsolja le vagy fel a lámpát, az így szerzett kontroll csökkentheti a szorongást.

 A bejegyzés forrása a Vadaskert Alapítvány cikke. A linkre kattintva részletesebben is olvashatnak a gyermekkori depresszióról és szorongásos zavarokról.

A súlyos szorongásos betegségek kezelésében azonban érdemes szakemberhez fordulni. Szükség esetén a pszichoterápia gyógyszeres kezeléssel is kombinálható.

További cikkek a témában:

Szorongó gyerek a közösségben

Gyermekkori szorongások és fóbiák

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

kép:mentalhealthnews.com

A nyári szünet (megszervezése) a szülők számára nem feltétlenül játék és szórakozás. A hosszúra nyúlt pihenés közben gondoskodni kell a gyermekek felügyeletéről. Ki és mikor tud vigyázni rájuk? Hogyan osszák be a szabadságukat? Mennyire mozgósíthatók a nagyszülők? Egyszerű megoldásnak tűnik egy-két táborba is befizetni a gyereket, de vajon el lehet már engedni egyedül egy hétre? El tudja majd magát látni? Mi lesz, ha nem tetszik neki, és haza akar jönni?

A témában készült riportot (RTL KLUB Híradó 2014.05.28) itt tekinthetik meg! >>>

Jogos a kérdés, vajon mikortól érett rá egy gyermek, hogy egy hetet távol töltsön az otthonától? Hány éves korban lehet már elküldeni „ottalvós” nyári táborba? Ha megnézzük a kínálatot, milyen táborok állnak rendelkezésre a nyári szünetben, látható, hogy általában az alsó tagozatos és attól idősebb korosztályt várják. Az, hogy egy gyermek képes lesz-e egyedül is helyt állni, függ a személyiségétől is. Ha az iskola szervezi a tábort, érdemes megbeszélni a pedagógusokkal, ők mennyire tartják alkalmasnak a gyermeket egy ilyen programra. Minden esetben alaposan tájékozódni kell, milyen jellegű a tábor, milyen gyermekek számára szervezik, mik lesznek a programok, kik kísérik a táborozókat stb. Ha valaki még soha nem aludt távol az otthonától, nem szerencsés első alkalommal egy hetes táborba iratni. Eleinte a napközis tábor vagy az egy-egy nap máshol alvás segíthet megszokni a körülményeket, de akár a kertben is verhetnek egy sátrat, ahol egy-egy éjszakát eltölthetnek! 

Mire készítsük fel a gyermeket a tábor előtt?

• Nagyon fontos a táborral kapcsolatos praktikus teendőket a gyermekkel is átbeszélni. Hová és hány napra mennek? Hányan lesznek, Kiket fog ismerni a közösségben? Milyen jellegű lesz a tábor? Hogyan tartják majd vele a kapcsolatot? stb.
• Mivel a táborban már elvárják a gyermekektől az önállóságot, erre otthon is külön fel kell hívni a figyelmet. Pakoljanak be együtt, lássa ő is, mi hova kerül a bőröndbe. Beszéljenek a napi teendőkről, pl. zuhanyozás, ruha ki- és bepakolása stb.
• Nem szabad azt mondani a gyermeknek, hogy „Itthon majd nagyon fogunk érted izgulni!” vagy „Anyának és apának nagyon hiányzol majd, azt sem tudjuk, hogyan bírjuk ki nélküled!” Ezzel azt kommunikáljuk, hogy nem szívesen engedjük el, és mi magunk is bizonytalanak vagyunk, megállja-e majd a helyét.

És ha nem érzi jól magát…?

Természetesen haza lehet jönni hamarabb a táborból, de ne ez legyen a legkézenfekvőbb megoldás! Sőt, erre nem is szabad előre felkészíteni a gyermeket. Ha így áll hozzá a nyári programhoz, megvan az esélye, hogy csak a rossz dolgokra fog koncentrálni, és azért szorong, vajon mi lehet az a pont, amikor neki már szólnia kell. Ha nagyon nem érzi jól magát a táborban, először a kísérő pedagógusokkal beszéljünk. Amennyiben ők sem találnak megoldást, akkor jöhet szóba a hazamenetel.

Később az ember ha visszagondol a diákévek nyári eseményeire, maradandó élményeket jelentenek a táborok. Új barátságok alakulhatnak és a nyári kalandokra még sokáig emlékezhetünk.

Ezúton kívánunk minden családnak kellemes nyári időtöltést! :)

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

kép: en.amerikanki.com

Sok szülőt tölt el aggodalommal, hogyan állja meg gyermeke a helyét a közösségben. Vannak-e barátai? Meg tudja-e oldani a konfliktusait? Képes-e érvényesíteni a saját érdekeit? Jogos kérdések. A szociálisan félénk gyerekek viselkedése nem tűnik fel a gyerek környezet számára. Csendesek, visszahúzódóak, iskolai teljesítményük megfelel az elvárásoknak. Ők a „jó gyerekek”.

A témában készült riportot (Hegyvidék Televízió 2014.04.28.)megnézhetik a videóra kattintva>>>>

Mit nevezünk szociális szorongásnak?

A szociálisan félénk gyerekek a szociális kihívást jelentő helyzetekben rendszerint nehezen állnak helyt, elutasítják, vagy megpróbálják elkerülni a társas érintkezéssel járó szituációkat. Komoly nehézséget jelent számukra barátságokat kötni, nehezen tudnak kapcsolódni társaikhoz. Gyakran még az olyan egyszerű helyzetek is nehézséget jelentenek, mint megszólítani a másikat. Ezek a gyerekek nehezebben fejezik ki akaratukat a környezetük felé, nem merik elmondani a problémáikat. Mindez pedig nyilvánvalóan ahhoz vezet, hogy a gyermek visszahúzódóvá válik és egyre kevesebb társas kapcsolatot tart fent. Hosszú távon az átélt kudarcok komoly önértékelési problémákhoz vezetnek.

Mi a teendő, ha a gyermek szorong a közösségben?

• Az első, és egyben a legfontosabb feladat a probléma felismerése. Mint ahogyan azt a bevezetőben is írtam, a szociálisan félénk, visszahúzódó gyermekek egy átlagos osztályközösségben „jó gyerekek”. Őket nem kell fegyelmezni, szorongó viselkedésükből kifolyólag mindenben szeretnének megfelelni a felnőtteknek, mondhatni nincs velük gond. Ugyanakkor a túlzott mértékű szorongás debilizáló hatású, azaz komolyan hátráltatja a gyermeket a fejlődésben. Tapasztalataim azt mutatják, hogy az esetek jelentős részében már az nagy előrelépést jelent, ha a szülők elkezdenek kommunikálni a pedagógusokkal.
• Hasznos, ha tudnak a gyermekkel otthon is beszélgetni az iskolai/óvodai élményekről. Fiatalabb életkorban a szülő is segíthet gyermekének, hogyan kezelje a társas helyzeteket. A felnőttek reálisabban láthatnak bizonyos kommunikációs helyzeteket. Tapasztaltabbak lehetnek a konfliktusok kezelésében.
• Kérdés, miért éppen most lépett fel a probléma? Milyen összefüggések lehetnek a gyermek életében aktuális események és a szorongás megjelenése között. Pl. egy válással járó trauma fokozhatja a szociális szorongást
• Azt is mérlegelni kell, milyen helyzetekben jelentkezik a szorongás. Ha az esetek többségében (pl. osztályban, sportklubban, baráti körben) jellemző a gyermekre a visszahúzódó viselkedés, feltehetően alkati szorongásról van szó. Ugyanakkor, ha csak egy-egy közösségben válik félénkké a gyermek, akkor az adott szituációban is kereshető a probléma.
• Egy szorongó gyermeknek nem kell otthon is többször elmondani, mennyire rosszul kezeli a társas kapcsolatait. (Ezt ő maga is tudja, ezért szorong) Dorgáló szavak és megszégyenítés helyett a pozitív önértékelés növelése a cél.

Bizonyos esetekben már szakemberre is szükség van! Amennyiben a szorongás leginkább csak az iskolára/óvodára korlátozódik, érdemes az iskola/óvodapszichológushoz fordulni. Komolyabb mértékű alkati szorongás kezelésében egyéni vagy csoportos pszichoterápia segíthet. Hatékony technikák: kognitív viselkedésterápia, kompetenciatréningek, relaxációs technikák.

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

kép:jbfcs.blogspot.com