Így Mikulás idején mindig megkérdezem a gyerekeket, mit szeretnének kapni tőle. Az egyik kisfiú megrökönyödve mesélte, hogy képzeljem el, a csoporttársa azt mondta, nem is létezik a Mikulás és valójában az ajándékot a szülők hozzák. Kérdeztem tőle, hogy ő mit gondol erről. Erre szomorúan csak annyit mondott: Szegény Zolika! Milyen kár, hogy neki nem létezik a Mikulás! Pedig én tudom, hogy ő hozza az ajándékot. Nekem mindig ő hozza! (Itt már csillogó szemmel elmondta, mit szeretne kapni)

Azt gondolnánk, ez egy egyedi eset. Pedig egyre többször hallani, hogy a felnőttek butaságnak tartják a Mikulást és a Jézuskát. Logikus érv a részükről, hogy nem szeretnék becsapni a gyermeket. Ez érthető, amennyiben valaki hazugságként értelmezi őket.

De ez tényleg hazugság, becsapás lenne? Tipikus felnőtt gondolkodás. A gyermeki fantáziavilágba jól illeszkedik az év ezen időszaka, amikor ajándékot kaphatnak. Az adventi várakozás pedig kifejezetten izgalmassá teszi a hónapot egy gyermek számára, főleg ha kalendáriumot is kap. A Mikulás szimbolikus figura. Érdemes elmesélni Szent Miklós püspök történetét és az ünnep eredetét is a gyerekeknek. Ennek része a kiscsizma az ablakban, ami reggelre megtelik, de a szokások családonként változhatnak. Valahol az előszobába teszik a cipőket (főleg emeletes házakban) míg máshol az ágy mellé (vállalva a kockázatot, hogy így nehezebb becsempészni az ajándékot). Fiatal szülők megijedhetnek, hogyan lehet hiteles Mikulást szervezni a gyermeknek. De nem ez a fontos! Nem baj, ha nem jelenik meg személyesen. A lényeg a gyermek hite és az átélt öröm, hogy ő is kapott idén ajándékot.

Mit válaszoljak, ha megkérdezi, tényleg létezik-e a Mikulás?

Mint a bevezetőben említett példa mutatja, szinte minden óvodás csoportban van olyan gyermek, aki nem hisz a Mikulásban és a Jézuskában. Vagy azért mert soha nem is tartották ezt fontosnak, vagy már valaki „felvilágosította”. Az üzletek tele vannak mikulás-csokikkal, az utcán is járkálnak a beöltözött mikulások (kisbetűvel, mert az Igazi nincs köztük). Így elkerülhetetlen, hogy a mi gyermekünk is kérdezősködjön. Nyilván egy idő után kiderül az „igazság”, csak az nem mindegy, hogyan. A legnagyobb sokk akkor érheti a gyereket, ha „bevalljuk, hogy a Mikulás hazugság”. Miért lenne az? A felnőttek hajlamosak túlbonyolítani a kérdést. Amikor a gyermek elég idős már, nyugodtan beavathatjuk a „titokba”, hogy mit szimbolizál valójában a Mikulás, miért kapnak ilyenkor ajándékot a gyermekek. Azt is el lehet mondani, miért mi szülők adunk ajándékot: Túl sok gyerek van a világon. Ennyi ablakba képtelenség egy éjszaka alatt kitenni az ajándékot. Nem érdemes túlmagyarázni a kérdést. A legjobb, ha az ember hallgat a megérzéseire, és mindig csak finoman válaszol egy-egy kérdésre. Amikor a 4 éves azt kérdezi, hogyan jut el minden gyerekhez a Mikulás, nem hiszem, hogy az „igazságra” kíváncsi. Elég, ha annyit tud, hogy nagyon gyorsan repítik a szánját a rénszarvasok. A gyerekek szeretnek hinni benne, ezt mindig tartsuk tiszteletben.

Mi a húgommal és az öcsémmel közel egyidősek vagyunk. Emlékszem, mindig csillogó szemmel vártuk a Mikulást. Kitettük a csizmát az ablakba, de hozzánk este jött. Izgatottan vártuk, és amikor meghallottuk a csengőt, még a lélegzetünk is elállt, annyira izgultunk, alig mertünk kimenni. Aztán évek múltán már éltünk a gyanúperrel, (sőt azt hiszem így utólag bevallva, tudtuk is) hogy itt valami nem stimmel. Kitaláltuk, hogy meglessük, elbújtunk az ablak alatt, de végül nem voltunk hozzá elég bátrak. Rá következő éven magunktól jöttünk rá, hogy valószínűleg a szomszéd János bácsi rakja ki a csomagokat. Ezt meg is mondtuk anyáéknak. Utána is minden évben kaptunk csomagot, de már „csak” az előszobában került a cipőnkbe. Sőt, én tavaly is találtam egy csomagot a csizmámban…szerintem a férjem volt. J

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

kép:colorfulanimationexpressions.blogspot.com

Sok kisgyermek számára okoz nehézséget az éjszakai bevizelés, ám mégis kevés szó esik róla a hétköznapokban. Ez a probléma nem beszédtéma, mert kínos, kellemetlen, szégyenteljes. Nemcsak a gyermeknek, hanem az egész családnak.

Első lépés: A szobatisztaságra szoktatás

A gyermek fejlődésében két-három éves kor között jön el az ideje a szobatisztaság kialakulásának. Az érettség első jele, amikor a gyermeket elkezdi zavarni a pelenkában lévő széklet és vizelet. Feszeng, mutogat, szól. Ilyenkor kerül elő a bili vagy a toalett szűkítő, és a fokozatosság elve szerint (általában) először nappalra majd éjszakára is végleg lekerül a pelus. Tömören fogalmazva arról van szó, hogy a gyermek elsajátítja a kontrollt saját teste felett. Ebben motiválja őt a mama és a papa elégedettsége, a siker öröme.

A probléma: enuresis nocturna (éjszakai ágybavizelés)

Számos szobatisztasággal kapcsolatos probléma (székletvisszatartás, nappali bevizelés, bekakálás) közül az egyik leggyakoribb az éjszakai ágybavizelés. 5 éves kor fölött tekinthetjük problémásnak az ágybavizelést akkor, ha szinte napi rendszerességgel jelentkezik.

A problémának 2 formáját különböztetjük meg:

1. Elsődleges (primer) éjszakai bevizelés. Ebben az esetben az éjszakai ágybavizelés a gyermek születése óta fennáll, nem volt még legalább 3 hónap összefüggően ágytiszta.
2. Másodlagos (secunder) éjszakai bevizelés. A gyermek legalább 6 hónapon keresztül szobatiszta volt, de ezt követően az éjszakai bepisilés újra jelentkezik.

Mindezek mellett az éjszakai bevizelés jelentkezhet egyetlen tünetként, de társulhat más problémákhoz is.  

Tévhit, hogy az éjszakai bevizelés kizárólag lelki okokra vezethető vissza. A másodlagos formában gyakoribb ennek az esélye, és általában ott valamilyen kiváltó ok is feltérképezhető. (Pl. testvér születése, haláleset a családban stb.) Azonban évről-évre nő az esélye annak, hogy a bepisilés és ennek a következményei lelki problémákat, személyiségváltozást, önbizalom csökkenést okoznak, így a pszichológiai segítség nagyon fontos lehet az esetükben.

Az éjszakai ágybavizelés oka 

• Helytelen alvási/elalvási szokások;

Fontos odafigyelni arra, hogy az elalvást megelőző időben folyamatosan „lassítson a tempón” a gyermek. A fürdés, meseolvasás, nyugodt, csendes, tiszta, friss levegőjű alvóhely elengedhetetlen a kiegyensúlyozott alváshoz. A vacsora legyen könnyen emészthető, és ne hagyjuk, hogy sok folyadékot igyon a gyermek lefekvés előtt.

• Szervi okok;

Mivel az ágybavizelés egy testi tünet, elsősorban a szervi okok feltérképezése a legfontosabb. A probléma oka lehet a kis hólyagkapacitás, vizelési gondok, székrekedés, fertőzések, hormontermelési zavar de akár cukorbetegség vagy epilepszia is. A helyzet megoldásának első lépéseként kérjenek időpontot a házi gyermekorvoshoz. Labor, vizelet és ultrahang vizsgálatokkal kideríthető a szervi okokat.

• Pszichés eredet;

A másodlagos formához gyakran köthető valamilyen pszichés történés. Jellemzően a kistestvér születése, válás, haláleset, de bármilyen más stresszes élethelyzet. Idővel azonban a helyzet maga is generál lelki eredetű problémákat, pl. túlzott szorongás, önbizalomhiány vagy a társas kapcsolatok kudarca.

Az éjszakai ágybavizelés kezelése

A kezelés alapja a megfelelő mennyiségű és napszaki eloszlású folyadékbevitel kialakítása. Sokszor a gyermek napközben nem fogyaszt elég folyadékot, és este pótolja be a hiányt. Az étrend átgondolása mellett el kell hagyni a kalóriadús és magas koffeintartalmú italokat is.

Emellett meg kell beszélni azt is a gyermekkel, hogy ha mosdóba kell mennie, ne tartogassa sokáig. Ideális esetben 2-3 óránként pisiljen. Ugyanígy fontos, hogy közvetlenül a lefekvés előtt kiürüljön a hólyag.

Bizonyos esetekben az orvos gyógyszeres kezelést is ajánl.

Amennyiben lelki okok feltételezhetők a probléma mögött, vagy az enuresis kapcsán komoly lelki traumát él át a gyermek, elengedhetetlen a pszichoterápiás kezelés! A terápia külső segítséget nyújt a kontrollfunkciók szabályozásában és segít a családnak kezelni a helyzetet.

Megjegyzés: Fontos, hogy ne büntessük, ne szidjuk le a bepisilős gyermeket! Önmagában ez a probléma épp elég szégyen számára. Azzal, hogy folyamatosan felhívjuk rá a figyelmét, fenyegetjük vagy megszégyenítjük, inkább rontunk a helyzeten! A legtöbbet az segít, ha ideje korán felismerjük a problémát és szakemberhez fordulunk!

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

kép:familia.aollatino.com

Interjú (Pixi a Minimaxon)

Anya, hova mennek a vonatok? Miben jobbak a kutyák, mint az emberek? Hol láthatok igazi dinoszauruszt? Ismerős kérdések az óvodáskorú gyermek szüleinek, megválaszolásuk pedig nem mindig egyszerű. Bojti Andrea gyermekpszichológus néhány hasznos tippet ad ahhoz, hogyan nyissuk ki a világot csemetéinknek a „miért korszak”-ban.

Az óvodáskorú gyerekek előtt a beszéd elsajátításával új dimenzió nyílik meg, amelynek minden elemére rácsodálkoznak, és napról-napra többet akarnak tudni róla. Szaknyelven ezt a három éves kor körül kezdődő időszakot nevezik „miért korszak”-nak, amikor a gyermek az ok-okozati összefüggések megértésére koncentrál, és ehhez kérdések áradatát teszi fel szüleinek. A rengeteg kérdés azonban nemcsak új ismereteket jelent a kicsik számára, hanem nagyban hozzájárul a szülő-gyerek bizalmi viszony erősödéséhez, a szorongások csökkentéséhez, és később az iskolában elvárt fókuszáláshoz.

„A dackorszak miatt talán kevesebb szó esik a gyermeknevelés során a ’miért korszak’ fontosságáról, pedig szerves és fontos része a gyermek fejlődésének. A válaszok segítségével a kicsi rájön, hogy a világ megismerhető, izgalmas valami, a szülőkre pedig számíthat, bármi is foglalkoztatja. Ez az időszak alapozza meg a koncentrálás képességét is, amit később az iskolában kell majd a csemetének gyakorlatban alkalmaznia. Tudnunk kell azonban, hogyan és milyen mélységben válaszoljunk a záporozó kérdésekre, hiszen a gyermek perspektíváját folyamatosan, de lépésről-lépésre, az ő tempójában haladva szabad csak tágítani” – mondta el Bojti Andrea. „Ha a pályaudvaron járva az ovis megkérdezi tőlünk, merre megy ez a sok vonat, keressünk személyes példát, hogy könnyebben megérthesse a választ. Mondjuk el, hogy messzire, szerte az országban, például arra is, ahol a nagymama – vagy más rokon, akit a gyermek ismer – lakik, és akár otthon egy térképet elővéve mutassuk is meg neki az irányt. Hívjuk fel figyelmét a hosszan kanyargó sínekre, vagy a vonatok hatalmas áramszedőire, amelyek mutatják az utat és mozgatják a vonatot, segítve így a néniknek és bácsiknak eljutni a munkahelyükre, vagy meglátogatni a barátaikat.”

A szakértő elmondta, sok szülő attól fél, hogy felsül a gyereke előtt, ha esetleg nem tud pontos választ adni az érdeklődésre. „A fontos az, hogy ekkor is legyünk partnere a kicsinek, járjunk együtt a titok végére! Kérdezzük meg akár az apát, vagy vegyünk elő egy könyvet, akár keresgéljünk együtt az interneten! Figyeljünk azonban arra, hogy ne tudományos válaszokat adjunk, hanem néhány mondatos, egyszerű felvilágosítást. Ha a gyerek megkérdezi, miért ugatnak egymásnak a kutyák, mondjuk el, hogy ők így beszélgetnek, és ha jól figyelünk, azt is megérthetjük, hogy éppen miről. Akár egy mesét is elmondhatunk, amelyben a kutyusok megbeszélik, hogy mi történt velük aznap, aztán visszakérdezhetünk a gyerek felé, hogy na és veled mi történt ma? Meséld el, mi volt az oviban!” ­– mondta a pszichológus.

A piros sapkás kismanó is kérdésekkel fedezi fel a világot: Pixi

Sokszor a mese kiegészítésül szolgálhat a szülői magyarázatok mellé. A felelős szórakoztatás mellett elkötelezett Minimax gyermekcsatornán hamarosan bemutatásra kerülő új sorozat, a Pixi ezt a segítséget adja meg a szülőknek az óvodások világképének szélesítéséhez. A mesesorozat főszereplője, a piros sapkás kismanó, Pixi az erdőben játszva találkozik a Varázsfallal, és mindent megkérdez tőle, ami érdekli. Hol élnek a dinoszauruszok? Értik a lovak az emberi beszédet? Hogyan lettek a farkasokból kutyák? A fal egyszerű, érthető, színes animációkkal alátámasztott válaszaiból minden kiderül, amit Pixi tudni szeretne. A dinók legközelebbi rokonai a csirkék, és még hasonlítanak is egymásra. A lovak ugyan nem értik az emberi beszédet, de megérzik, ha jó a kedvünk, és képesek velünk nevetni. A farkasokat az emberek szelídítették meg, a farkasok kicsinyeiből pedig évezredek alatt fejlődtek ki a kutyák, és az ember legjobb barátai lettek.

A rövid, tíz perces mesék lekötik a kicsik figyelmét, és később, megbeszélve a látottakat akár hivatkozási alapot adhatnak a szülők számára az újabb kérdésekhez, és így a világ megismeréséhez. A mesesorozat alapja Németország jelenleg is legsikeresebb képeskönyvsorozata, a Pixi Wissen, amin már egy generáció felnőtt. A Pixi mesék október 31-én érkeznek a Minimaxra, ezt követően pedig 27 részen keresztül, mindennap 7:45-kor láthatóak a csatornán. Minden epizódban egy-egy újabb téma, és egy újabb izgalmas kaland tárul fel a csatorna kis nézői előtt.

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

„5 éves kisfiam a minap azzal jött haza az óvodából, hogy a barátja Pistike csúfolni kezdte. Kérdeztem miért, de nem tudott rá válaszolni. Mondtam neki, hogy védje meg magát, szóljon vissza ő is neki. Aztán másnap láttam, hogy egy zöld folt van a karján. Pistike megszorította. Gondoltam most már itt az ideje szólni az anyukájának, hogy helyre tegye a gyereket. De talán az óvónővel is beszélni kéne. Mit tegyek? Hogyan kezeljük ezt a helyzetet?” Ilyen és ehhez hasonló történetekkel egyre több levelet kapok. Sokan nem is gondolják, mennyire fontos már az óvodában foglalkozni a gyerekek közti konfliktusokról.

Magyarországon egy átlagos gyermek 2-3 éves kora körül kerül először társas, intézményi keretek között működő csoporthelyzetbe. Ez az időszak többek között a szociális érettség, a kommunikáció és a konfliktushelyzetek kezelésének szempontjából is mérföldkő. A kortárs csoport fejleszti a segítőkészséget, a mások iránti érdeklődést, de teret nyújt a versengésnek is. A gyereknek el kell fogadnia, hogy most már nem csak körülötte forog a világ és neki is alkalmazkodnia kell a társakhoz. Ez pedig az esetek egy részében összeütközésekhez vezet. Kiscsoportban a gyermekek szociális készségei még nagyon különbözhetnek egymástól. Az óvodai nevelés célja, hogy a heterogén családi környezetből jövő gyermekek nagycsoportos korukra elérjék azt a szociális fejlettségi szintet, mely elengedhetetlen a kiegyensúlyozott iskolai teljesítményhez és adekvát legyen a különböző szociális helyzetekben.

A nevelői környezet szerepe a kisgyermekkori konfliktusok megoldásában

A kisgyermekkorban felmerülő konfliktusok megoldásában fontos szerepe van a felnőtteknek. Mint számos egyéb dologra, a konfliktuskezelésre is meg kell tanítani a gyermeket. Ennek elsődleges forrása a szülő által nyújtott modell. Éppen ezért egy induló óvodáscsoportban még nagyon változó a megoldásmód. Az óvodában felmerülő gyermekek közti konfliktusok megoldásának elősegítése elsősorban óvodapedagógiai feladat, de a helyzet mérlegelése után a szülőket is tájékoztatni kell a felmerülő problémáról. 

A felnőtteknek fontos szerepe van abban, hogy

• Ne oldjanak meg minden problémát a gyermekek helyett. Hagyják őket saját tapasztalatokat szerezni.
• Feleslegesen ne avatkozzanak be azok rendezésébe, mert ezzel a felnőtt megoldásaitól való függés alakul ki a gyermekben.
• Ugyanakkor teljesen szabadjára sem szabad engedni a konfliktust, mert a rossz megoldásmódok rögzülhetnek. Pl. verekedés, káromkodás, köpködés stb.
• Az otthon maximálisan konfliktusmentes környezetben nevelkedő gyermekek az életbe kilépve felkészületlenek lesznek a mindennapi veszélyekkel szemben, mert nem alakult ki bennük a megfelelő védekezési képesség. (A testvérféltékenység, dackorszak és a szülőkkel való egyéb konfliktusok ebből a szempontból jó terepei a konfliktuskezelés tanulásának)
• Hosszú távon a konfliktusok megoldása csak erőszakmentesen képzelhető el! Ha a környezet az erőszakot hangsúlyozza, akkor a modelltanulás elve alapján ez lesz az elfogadható a gyermek számára. Az erőszak ellen aktívan fel kell lépni!

Az óvodás gyermekek konfliktusai

Gyermek-gyermek konfliktus

Két vagy több gyermek konfliktusát kívülállóként nagyon nehéz megoldani. Óvodáskorban természetesen közbe kell lépni, de nem lehetünk „igazságosztók.” A pedagógus sem. A szülő pedig általában csak később tudja meg a történteket, így közbeavatkozni nem tud, viszont ronthat a helyzeten, ha utólag vagdalkozik. De akkor mit tehetünk? Ha a gyermek otthon arról panaszkodik, hogy bántják, ne hagyjuk szó nélkül! Jelezni kell a problémát az óvónőnek, aki ezután meg tudja figyelni a gyermek viselkedését. Utána érdemes az érintett szülőkkel (és a pedagógussal) közösen megbeszélni a fennálló konfliktust, de szükség esetén pszichológus szakembert is bevonhatnak.

Dolgozó-gyermek konfliktus

Előfordulhat, hogy a gyermek otthon az óvónénire panaszkodik. Biztos van ennek valami oka, de első felindulásból ne támadjuk le a pedagógust. Először a gyermekkel érdemes tisztázni, akár játékosan vagy mesés formában, mi a problémája az óvónővel. Az óvónővel is beszélni kell róla, de nem csak úgy félvállról. Kérjünk tőle konzultációs időpontot, ahol törekedjünk közösen megoldani a problémát. A szitkozódás, vádolás, szemrehányás sokszor leginkább a gyermeknek árt.

Az is előfordulhat, hogy a pedagógusnak van meglátása a gyermekkel kapcsolatban. Ebben az esetben is a személyes konzultáció a célravezető formája a probléma tisztázásának. Tartsuk tiszteletben az óvónő véleményét, és azt sem árt figyelembe venni, hogy ő más szemszögből látja a gyermeket. Sokan az óvodában másként viselkednek mint otthon, vagy bizonyos otthon elfogadott dolgok csoportban nem működnek. A pedagógusokkal való kommunikáció fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni! Sokan későn keresik fel az óvónőt a problémával, és addigra már kezelhetetlen a helyzet.

Dolgozó-szülő konfliktus

A szülőkkel kialakult konfliktus megoldása az óvoda feladata. Ha mód van rá, akkor adott helyzetben azonnal tisztázni kell a problémát, mégpedig az érintett pedagógussal. Az erőszakmentesség elvét betartva ezt is az óvodában, személyes konzultáció keretein belül. Ha a probléma meghaladja az illetékes pedagógus szintjét, akkor fordulhatunk az intézményvezetőhöz. Ha több gyermeket érintő esetről van szó, szülői értekezlet formájában (akár az intézményvezetővel együtt) kereshetjük a megoldásokat. Bármelyik szülőnek lehet ellenvetése az óvónő személyével kapcsolatban (és fordítva) de ezt a gyermek felé nem szabad kommunikálni. Ezzel a pedagógus tekintélyét ássuk alá.

„A legfontosabb, hogy ne ellenfelek legyünk, ne győztes-vesztes harcnak tekintsük a konfliktusokat, hanem a felmerülő probléma közös megoldására törekedjünk a gyermek fejlődése érdekében, világossá téve és tiszteletben tartva az intézmény és a család határait… A szülő és pedagógus közötti konstruktív problémamegoldás elemi érdeke a gyermekeknek.” (Horváth Magdolna)

Végül, de nem utolsó sorban, beszélgessünk otthon sokat a gyermekünkkel! Egy kisgyermek még nem biztos, hogy mindent megért, ami az óvodában történik. Könnyen lehet, hogy félreért bizonyos helyzeteket, és sokszor csak azt érzi, valami nincs rendben. A közös beszélgetés célja pedig nem csupán az információszerzés, hanem ezzel segítünk feldolgozni az óvodában történt eseményeket.

A cikk forrása: Tajti Éva írása a Kölökneten.

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

kép:sueddeutsche.de

A közvélekedés úgy tartja, ha valakinek nehezen megy az iskola, az buta. Ezzel le is van írva a gyerek. Otthon pedig megy a küzdelem a tanulással. Sokszor éjszakába nyúlóan, különtanárokkal, korrepetálással. A gyerek közben érzi, hogy ő más, neki nem megy úgy, ő kevesebb, értéktelenebb…Minél többet tanulunk, annál több a kudarc lehetősége. Ördögi kör.

Sokszor itt a kórházban derül ki a probléma, hogy az 5. osztályos gyermek diszlexiás…Pedig ő ide azért jött, mert mostanában sokat fáj a feje. A cikk megírásának apropója, hogy felhívjam a figyelmet, mennyire fontos időben diagnosztizálni a problémát, majd megfelelő szakemberek segítségével segíteni a gyermeket a tanulásban. Mielőtt azt gondolná, hogy buta…

Mit nevezünk tanulási zavarnak?

A tanulási zavar orvosi diagnózis. A nemzetközileg meghatározott BNO rendszer „Az iskolai teljesítmény specifikus fejlődési zavarai” néven említi. A tanulási nehézségek egyik csoportjába tartozik az olvasási zavar (diszlexia), az írás zavara (diszgráfia), a számolási készségek zavara (diszkalkulia) valamint különböző kevert és nem osztályozott fejlődési zavar. Másik csoport a kitartás, szervezőkészség, impulzivitás, társadalmi alkalmazkodóképesség és mozgáskoordináció nehézségei.

Definíció szerint:

Olyan zavarok, melyben a készségek megszerzésének a normális menete zavarttá válik, és ez nem a tanulási lehetőség hiánya, mentális retardáció, vagy szerzett trauma következménye.

A definícióból kiemelendő, hogy

• A gyermek intellektusa átlagos vagy átlag feletti, azaz NEM mentálisan elmaradott
• Ahhoz képest, hogy mennyire jól tud tanulni, mégis kevés a siker
• Nem érzékszervi hiányosság vagy szociálisan hátrányos helyzet áll a hátterében

A tanulási zavar egy általános fogalom és a központi idegrendszer nem pontosan megállapítható diszfunkciójának tulajdonítható. Sokszor már a korai fejlődés is megkésett és egyéb területeken is érezhető a zavar. Ilyen a figyelem, emlékezet, gondolkodás, mozgáskoordinálás, beszéd, olvasás, számolás, szociális kompetencia és emocionális érettség.

A tanulási nehézség legfeltűnőbb jelei:

- A gyerek lassan, akadozva olvas, miközben feltűnően sok hibát vét. Olvasás közben a képek segítségével igyekszik nehézségeit leplezni, vagy találgatja a szavakat. Nem képes a szavakat megfelelően betűzni.  

- Írása éretlen, olvashatatlan. Jól, de feltűnően lassan ír.

- Életkorának megfelelő számolási feladatok elvégzése nehézséget okoz. Alapműveleteket nem képes elsajátítani.

- Beszédfejlődés elmaradása: a gyerek nehezen fejezi ki magát, beszéde éretlen, nehezen érthető. Összetett feladatok teljesítése nem megy. Meséket nem ért.

- Ügyetlenség, szervezetlenség, rossz koncentrálóképesség, önkontroll hiánya, magatartászavar stb.

A tanulási nehézséggel küzdő gyermekek számára a legfontosabb, hogy kiderüljön, milyen természetű a probléma. Egy komplex gyógypedagógiai-pszichológiai vizsgálat ezt el tudja dönteni, ezért érdemes minél előbb időpontot kérni és adott esetben megkezdeni a fejlesztést. Tanulási vizsgálatokat a lakóhely szerinti illetékes Nevelési Tanácsadóban vagy (speciális esetben) a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői Bizottságban végeznek. Erről az óvodában/iskolában lehet tájékozódni.

A gyógypedagógiai fejlesztésen túl a tanulási nehézségekhez társuló különböző pszichés problémák (szorongás, kudarcélmények stb.) kezelése is fontos része a fejlesztésnek.

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

kép:brainathlete.com

Kedves Olvasók!

Ezúton szeretnék minden kedves Olvasót tájékoztatni, hogy szeptember 25-ig a rendelés szabadáság miatt szünetel. A korlátozott internetkapcsolat miatt a levelekre is ezután tudok válaszolni.

Bojti Andrea, gyermekpszichológus

RECENZIÓ:
Vitkolczi Ildikó "Palkó, Zsófi meg a világ dolgai" c. könyvéről
Ab Ovo Kiadó, Budapest, 2013

Amikor felkértek rá, hogy írjak recenziót Vitkolczi Ildikó „Palkó, Zsófi meg a világ dolgai” című könyvéről, azt gondoltam, ez egy mesekönyv gyermekeknek. Ehhez képest olvasás közben egyből saját gyermekkori emlékeim jutottak eszembe. Sokáig én sem tudtam értelmezni, hogyan lehet a nagyiból kettő, és az én apukámnak miért nem anyukája az én anyukám?

Zsófi (4) és Palkó (2) korában a gyermekek már elkezdenek beszélni, érdeklődő „Miért?” kérdésekkel bombázzák környezetüket. Ezek sokszor értelmetlennek, butaságnak tűnnek, de a gyermek számára fontosak. Éppen ezért nem szabad elbagatellizálni a megválaszolásukat. Palkó és Zsófi kalandjai, a maguk életszerűségével, közelebb viszik a mesét hallgatókat a „világ dolgaihoz”. Az egyes fejezetekben felvetett témák alapján a mese tovább szőhető.

Palkó és Zsófi szerethető karakter, tipikus testvérek. Tetszik, hogy testvérkapcsolatuk nem csak idealizált színben van feltüntetve. Így a kisgyermekkor legtöbbet emlegetett kérdésével, a testvérféltékenységgel is foglalkozik a szerző. Kedvenc történetem „A sarokban állni borzasztóan rossz dolog” mintapéldája a testvérek közti konfliktusok megértésének. Ezen keresztül megértheti a szülő, mennyire igazságtalannak érzi a nagy Zsófi a büntetést. Azért nem érdemes igazságot tenni a testvérek között, mert nem tudhatjuk, ki kezdte. Kívülálló számára úgy tűnik, Zsófi megcsípte Palkót. Holott a kislány jogos sérelme, hogy öccse megtépázta kedvenc plüssmacskáját.

Összességében Vitkolczi Ildikó könyve egy szerethető, olvasmányos, kedves rajzokkal illusztrált mesekönyv gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Az élet hétköznapi kérdéseit tárgyalja úgy, hogy a felnőtt olvasó is közelebb kerül a kisgyermekek világához. Hétköznapi karaktereivel könnyű azonosulni, és a kis történetek rajtuk keresztül továbbszőhetőek, segítséget nyújtva ezzel saját gyermekünk kérdéseinek megválaszolására.

Ajánlom olvasásra mindenkinek, akinek hasonló korú gyermekei vannak.

Budapest, 2013-08-14

Bojti Andrea

gyermekpszichológus

A Gyermekpszichológus blog szerzője

Ha kisbaba sírást hallunk, reflexszerűen összeszorul a gyomrunk, és elkezdünk gondolkodni, vajon miért sírhat? Mi lehet a baja? Baja van egyáltalán, vagy csak egy kis figyelemre vágyik? Ezekre a kérdésekre még egy többgyermekes, tapasztalt anyukának sem könnyű választ adni, de van néhány jellegzetesség, melyből következtethetünk a sírás okára.

Az RTL KLUB Reggel 8:08 című műsorában készült interjút itt megnézheti! (A 3. kék pöttyre kattintva a hangerőszabályozó mellett 7:55-től)

Miért pont a sírás?

A sírás az első eszköz, mellyel gyermekünk a külvilággal kommunikál. Ez minden újszülöttnek igénye. Sírni könnyű, nem kell rajta gondolkodni, és hatékonyan felkelti a környezet figyelmét, hiszen távolról is jól hallható, és általában mindenkiből kivált valamilyen reakciót. A sírás természetes dolog, és mi azzal tudunk rá „válaszolni”, hogy reagálunk rá.

Minden gyermek egyformán sír?

Természetesen nem. Mint ahogyan a felnőttek, úgy a csecsemők természete is különbözik egymástól. Már az újszülött osztályon megfigyelhetők olyan kisbabák, akik sokat sírnak, nehezen megnyugtathatóak, míg másoknak a hangját sem halljuk.

A sírás életkori sajátosságai

Újszülött korban a sírás ordításnak tűnik, és szinte minden helyzetben ugyanolyan hangos, erőteljes. Ekkor a legnehezebb kitalálni, miért sír. Érdemes tehát több mindennel próbálkozni. Nézzük meg a pelenkát, próbáljuk mellre tenni vagy öltöztessük lejjebb a melegben stb.

Az egy-két hónapos kisbaba már differenciáltabban sír. Többször megáll, abbahagyja, várja a reakciót.

Három-négy hónapos korban jelenik meg az első mosoly. Ilyenkor a baba arcmimikával is kifejezi mondandóját. Összehúzza a szemöldökét, undorodik, mosolyog, figyel.

A 8 hónapos pedig már kézmozdulatokkal, gesztusokkal eltolja magától a számára nem kívánatos tárgyakat, vagy odébb mászik.

A sírás 5 típusa

1. Sír, ha éhes
   A legtöbb baba, amikor éhes, rövid, ritmikusan ismétlődő dinamikával sír. Ha emellett cuppogó hangot ad vagy szopó mozgást végez, valószínűleg az éhség lehet a gond. Amikor mellre kerül, abbahagyja a sírást, megnyugszik és szopni kezd.
2. Sír, ha álmos
   A fáradt babák alvás helyett gyakran sírni kezdenek. Ez a kimerülés jele. Biztosan Ön is tapasztalta már, hogy nagyon fáradt, de mégsem tud elaludni. Amikor a baba az álmosság miatt sír, az úgy hangzik, mint a tipikus „oáoá”, ami kezdődhet rövidebb szakaszokkal, de mindenképpen egy hosszú, kerek szájjal formált hangban végződik. Ha a baba közben a szemét is dörzsöli, feltehetően fáradt. A ringatás, dúdolás vagy egyéb nyugalmat előidéző tevékenységek segítenek a leghatékonyabban.
3. Sír, ha fáj valami
   Csecsemőkorban a leggyakoribb fájdalom a hasfájás, mely az anyatejjel táplált gyermekek körében még gyakoribb. A fájdalomhoz köthető sírás hangalakja valamelyest hasonlít az éhség miatti síráséhoz, ugyanis hasonlóan magas és éles, de időben hosszabb és keservesnebb. Amikor különösen nagy a fájdalma, sírása sikoltozásnak hathat. Ha rövid időn belül nem múlik a sírás, orvoshoz kell fordulni!
4. Sír, ha tele a pelenka
   Amikor tele a pelus, a legtöbb baba halkan mocorogni, sírni kezd. Idővel a sírása erősödhet. Ha izgő-mozgó, fenekét tologató mozgás is társul hozzá, szinte biztosan ellenőrizni kell a pelenka tartalmát.
5. Sír, ha csak unatkozik és figyelemre vágyik
   Az esetek egy részében nincs különösebb oka a baba sírásának, egyszerűen csak figyelemre vágyik. Sírása is inkább kiáltozás, „höhö”-zés. Ha kézbe vesszük, rámosolygunk és beszélünk hozzá, hamar megnyugszik.

Azzal, hogy odafigyelünk a kicsi sírására, a hatékony érzelemkifejezésre tanítjuk. Még ha nem is találjuk ki pontosan miért sír, amikor karba vesszük, érzékeltetjük vele, hogy nem hagytuk magára. Ha túl sokáig hagyjuk sírni a kisbabát, előbb-utóbb abbahagyja, de ezt nem azért teszi, mert megnyugtatta magát, hanem a kimerültség és a reményvesztettség fárasztja el.

Akinek nagyon sírós kisbabája van, úgy érezheti, megállt körülötte az idő. De később, amikor az 1-2 éves totyogós, mosolygós gyermekét nézi majd, hamar feledésbe merülnek a kezdeti nehézségek.

FONTOS!

A gyermekek sírása komoly betegségre is utalhat! Ha eszméletvesztésig kimerül benne, hörgő, sehogyan sem múló, fizikailag terhelő a gyermek sírása, azonnal forduljanak orvoshoz!

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

kép:parentingclan.com

Nemrég egy 16 éves lánnyal épp arról beszélgettünk, miért érzi azt, hogy a szüleit nem érdekli, mi van vele. Erre a következtetésre annak kapcsán jutott, hogy neki mindent megengednek otthon. Oda megy, és akkor jön, amikor akar. Ki gondolta volna, hogy a túlzott szülői lazaság ilyen gondolatok ébreszt? Fesztiválszezon van. Szülőként ez egyet jelent az aggódással, ha a gyerek megy. De vajon el lehet egyáltalán engedni? Meg tudja magát védeni távol az otthonától több napon keresztül? Ezeket a kérdéseket meg lehet úgy is beszélni, hogy ne tűnjön kioktatásnak, túlzott kontrollnak. Bizonyos életkor fölött egyébként is már csak megbízni tudunk gyermekünkben és remélhetjük, helyén van az esze.

Az elengedés kérdését ebben a posztban már tárgyaltuk. Az alapállás most az, hogy megy. Kérdés azonban, mennyire lehet beleszólni? Hogyan lehetünk hatással az eseményekre akár több száz kilométer távlatából? Miről érdemes a gyerekkel utazás előtt beszélni?

Ha a kamasz első fesztiváljára készül, jó, ha tudja, mire számíthat. A haverok szemszögéből egy nagy bulinak tűnhet, de a reális veszélyekről kevés szó esik. Sokszor tapasztalom, nem mindig egyértelmű a szülők számára, hogy erről elsősorban nekik kell beszélni. Sőt, nem csak a veszélyekről, hanem a fesztiválokról általában. Ha a szülőnek nincs személyes tapasztalata, milyen egy többnapos buli, tájékozódjon ismerősöktől vagy az internetről. Milyen a helyszín? Milyen típusú a fesztivál? Mit érdemes bepakolni? Mit szabad és mit nem szabad a fesztivál területére bevinni? A lényeg, hogy tényszerűen, nem számonkérően beszéljük át közösen a gyerekkel, hová és kikkel megy, mire lesz szüksége stb. Ezek a praktikus részletek.

Ha a veszélyeket említjük, biztosan százával jutnak eszünkbe a különböző rémtörténetek. De ha a gyerek mindenképp megy, nem érdemes ezekre koncentrálni. Három eshetőség van. Egy: A túl sok negatív hír már-már közömbössé teszi a gyereket a veszélyekkel szemben. Kettő: Irreális félelmek, paranoia alakul ki nála, és ez gátolja a kikapcsolódásban, szorongással tölti el. Három: Valóban tanul a történtekből. Konkrét rémtörténetek helyett érdemes inkább általánosságban beszélni a veszélyekről. Legfontosabbnak a társaságot tartom. Kevésbé veszélyes a buli, ha többen, fiúk-lányok vegyesen mennek. (Fiúbandák hamarabb kerülnek verekedésbe, lánybandákat könnyebben bántanak…) Szerencsés a helyzet, ha a szülő ismeri is a barátokat. Fesztivál előtt érdemes összejönni, átbeszélni miket vigyenek, akár egy „előbuli” keretei között is.

Az alábbi részleteket a legjobb közösen megbeszélni:

-         Cseréljenek telefonszámot a gyerekek és a szülők. Ha a szülők ezt egymással is megteszik, úgy együtt növelhetik a kontrollt a távolból. (A telefontöltő kulcsfontosságú! J )

-         Érdemes előre tisztázni, hogy a nap mely időszakában keresik egymást.

-         Legyen elég pénz, tartalék a gyereknél!

-         Tudja, hogy kitől kérhet segítséget! (Elsősegély-sátor, biztonsági őrök stb.)

-         Érdemes még otthon kipróbálni felverni a sátrat. Ennek kapcsán a holmik biztonságba helyezését, az értékek védelmét is átbeszélhetik.

-         Beszéljenek arról, milyen veszélyekkel járhat, ha egyedül marad. Fesztiválokon ugyanis különösen fontos a társaság szem előtt tartása. Könnyű elkeveredni a tömegben, és ez ijesztő is lehet.

-         Bontott üvegből és idegenektől nem szabad italt elfogadni!! Sablon, de soha nem árt még egyszer elmondani. Emlékezzünk a tavaly a VOLT-on megerőszakolt lány esetére. Ezek kapcsán nem árt újra átbeszélni az alkohol és a drogok veszélyeit!

-         A „fesztiválbatyut” becsomagolásában is segíthet a szülő. Nehogy otthon maradjon a naptej, a töltő vagy az Algopyrin.

Ha végiggondoljuk, milyen biztonsági intézkedésekkel találkozunk a fesztivál területén, máris kevesebb az aggodalomra való ok. Jó tudni, hogy a szervezők külön hangsúlyt fektetnek az egészségügyi és biztonsági szolgáltatásokra. A fesztivál tényleges területén így ezekkel is számolhatunk, tehát érdemes arról beszélni, hogyan kérhet tőlük segítséget a gyerek, ha bajba kerül.

A cikk elejére visszautalva, ne aggódjon! Ha segítő szülőként próbálunk gyermekünkkel átbeszélni, mire számítson a fesztiválon, kevesebb eséllyel ütközünk teljes ellenállásba, és a gyerek is inkább érzi azt, mennyire jó fejek vagyunk, hogy elengedjük, és még segítünk is neki.

Ti mit tartotok fontosnak megbeszélni a gyerekkel, ha fesztiválra megy?

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

További cikkek a témában:

Tinik a fesztiválon

A szülők rémálma: Drog, alkohol, cigaretta

kép:travelettes.net

„ A férjemmel külföldre költöznénk a jobb anyagi lehetőségek miatt, és vinnénk magunkkal a gyerekeket is. Pistike 3 éves, ott kezdené az óvodát, Katika 9 éves és harmadik osztályba menne. Mire figyeljünk oda a gyerekeknél? Mennyire viseli meg őket a környezetváltozás? Hogyan fogják az idegen nyelvet megtanulni?”

Felkészülés itthon

Számos kérdés felmerül, ha egy család úgy dönt, külföldre költözik. A kérdések többsége egyedi, és családfüggő, akárcsak a felmerülő problémák. A gyermekek szempontjait azonban hangsúlyosan át kell gondolni. Számukra a külföld nagy változás. Elszakadnak a megszokott lakókörnyezettől, közösségtől, rokonoktól, barátoktól, és egy új nyelvi környezet ijesztően hathat rájuk. Ezért érdemes már itthon felkészülni a változásokra. Előnyt jelent, ha ismeri a gyerek az adott ország nyelvét, ugyanakkor ez ne jelentsen akadályt. A gyerekek köztudottan könnyebben megtanulnak egy idegen nyelvet mint a felnőttek. Az itthoni felkészülésnek szerves része, hogy elmagyarázzuk, miért döntöttünk a költözés mellett. Ez leginkább az előnyök hangsúlyozásából álljon, hiszen nem tudhatjuk előre, hogyan fog reagálni a gyermek a változásokra. Közhelyesnek tűnhet, de még egy kisiskolásnak is érdemes elmagyarázni, mit jelent a külföld, hol van az a másik ország, és miben más az otthonunktól. Ha megvan rá a lehetőség, érdemes először csak látogatóba kimenni, hogy legyen ideje megismerni az új környezetet. Fontos kérdés továbbá az itthon maradottakkal való kapcsolattartás. Jó, ha részletesen elmagyarázzuk, kivel hogyan tudunk majd kintről beszélni, milyen gyakran fogunk ezután egymással találkozni stb. Érdemes a gyermeket a költözés szervezésébe is bevonni. Ha saját maga választhatja ki, milyen játékokat, ruhákat visz magával, ha bizonyos kérdésekben dönthet az új szobáját illetően, könnyebben magáénak érzi majd az új környezetet. A lényeg a fokozatosság és a sok-sok beszélgetés a változásokról! A többi majd úgyis kialakul magától!

Az első idők külföldön

A gyermek számára a külföldre költözés eleinte félelmetes, kétségbeejtő lehet. Az első néhány hónapban a változás szorongásokat, magatartásbeli problémákat okozhat. Ezek elmúlását türelemmel ki kell várni. A türelem és a fokozatosság itt most kulcsszó! Szülőként meg kell érteni, mennyi félelem lehet a gyermekben, és milyen nehéz az anyanyelv nyújtotta biztonságot elveszíteni. Ezt kompenzálandó, a hétköznapok rutinjaira nagyon oda kell figyelni! Jó, ha sikerül az otthonihoz hasonló körülményeket kialakítani. Pl. az új házban is legyen szobája a gyereknek, ha otthon is volt. Az alvás, - evés, - játékidő is maradjon a régiben. Fontos, hogy a kezdeti időszakba más változásokat lehetőleg ne idézzünk elő. Pl. nem most van itt az ideje a külön ágyban alvásnak vagy  a szobatisztaság kialakításának. Elsődleges az új környezet megszokása és az idegen nyelv elsajátítása.

Nyelvtanulás

Minél kisebb a gyermek, (általában) annál könnyebben tanul meg más nyelven beszélni. Talán a legideálisabb helyzet az, ha a kicsi külföldön kezdi a bölcsődét/óvodát. Ha idősebb korban kerül új nyelvi környezetbe, akkor még mindig elég gyorsan, a szüleit simán lekörözve tanulja meg az új nyelvet. Nagyobb kockázatokkal a tanulás terén kell számolni. A nyelvnek ugyanis sok olyan rétege van, aminek a hiányát a hétköznapi beszédben nem érzékeljük, de az iskolai haladást gátolhatja. Ezért ajánlatos a költözés, és nyelvtanulás miatti töredék éveket inkább kétszer járatni. Bizonyos iskolai problémák (rossz helyesírás, diszlexia stb.) kétnyelvűek körében gyakoribbak, és erre a szülőknek jobban oda kell figyelni! Ha az iskolában tanulási nehézségek merülnek fel, forduljanak minél előbb szakemberhez.

Végül, de nem utolsó sorban, sokat segít a gyermeknek az új nyelv elsajátítása, ha következetesen csak bizonyos helyeken használja. Vagyis, otthon továbbra is az anyanyelven érdemes beszélni! Ez pótolja az anyanyelvi környezet nyújtotta biztonságot, és segít a gyermeknek a két nyelv elkülönítésében.

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

kép:findgoodmovers.net