Legyél te is magabiztos szülő

Gyermekpszichológus BLOG

4+1 tipp, hogy zökkenőmentesen induljon a tanév!

2017. augusztus 17. - Gyermekpszichológus

Hamarosan becsengetnek az iskolába. A zökkenőmentes tanévkezdés érdekében 4+1 tippet olvashatnak az alábbi cikkben!

back-to-school-1576795_1920.jpg

   1. A nyár végével fokozatosan térjenek át az évközi alvás-lefekvés időpontjára

A nyári szünidő és pihenés lényege, hogy a gyerekek kizökkenjenek a tanév menetrendjéből. Természetes, hogy ilyenkor később fekszenek le és tovább fennmaradnak. Viszont a nyár végével nagyon fontos, hogy apránként minden visszaálljon a régi kerékvágásba. A tanév kezdete egyébként is fárasztó a gyerekek számára. Sokat ront a helyzeten a kialvatlanság...

    2. A taneszközök közös beszerzése

Segíti az iskolára hangolódást, ha a gyerek is aktív részese a taneszközök beszerzésének. Vigyék öt is magukkal a papírboltba kiválasztani a füzeteket-ceruzákat. A szülő leveheti a polcról azt a néhány füzetet, amiről úgy gondolja, hogy abból választhat a gyerek. Semmiképpen sem kell hagyni, hogy túl drága vagy az iskolában nem használható eszközöket válasszon. Kisiskolás korban főleg nagyon szeretnek a gyerekek a saját dolgaikkal törődni. Így sokkal jobban megbecsülik a taneszközeiket és lelkileg is készülődnek az iskolára. (Remélhetőleg a csodaszuper ceruzával a tanulás is könnyebben megy majd

   3. A tanulósarok kialakítása

A ráhangolódás és az évközbeni nyugodt tanulási körülmények biztosítása érdekében is fontos, hogy ki legyen alakítva egy tanulósarok a lakásban. Ha van a gyereknek saját szobája akkor ott, de akár a nappaliban is fel lehet egy íróasztalt állítani. Ebbe szintén jól bevonható a gyerek is.

   4. A tanév menetrendjének átbeszélése

Végül de nem utolsó sorban nagyon fontos a nyár végén átbeszélni, hogyan alakul majd a tanév. Kinek hol és mikor milyen különórái lesznek. Hogyan lesz megoldva az iskolába menetel és a hazajövetel. Illetve az is, hogy mikor van idő a tanulásra, hogyan lesz számonkérve a lecke.

+1 Első osztály előtt átbeszélni mire számíthat a gyerek az iskolában

Első osztályba lépő gyerekekkel különösen fontos az iskola rendszeréről beszélgetni. Érdemes az egészen apró részletekre is kitérni, úgymint a csengő, a szünetek, a tanórák menete, az órarend fogalma. Ha a gyerek még alszik napközben, akkor az iskola előtti nyáron ezt is fokozatosan el kell hagyni. El lehet menni nyílt napra vagy bekérezkedni az iskola épületébe. Megnézni az osztálytermeket, az udvart és beszélgetni az iskoláról. Ha már ismernek leendő osztálytársakat, akkor velük is érdemes felvenni a kapcsolatot.

 

Mindenkinek sikerekben gazdag és eredményes tanévet kívánok!

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

kép:pixabay

 

Mikor menjen bölcsődébe a gyerek?

Hatalmas ellentétek feszülnek a fórumokon a szülők között, mikor menjen, menjen-e egyáltalán bölcsődébe a gyerek. Jó-e a bölcsi vagy káros a gyermek fejlődésére nézve? Egyes nézetek szerint három éves korig mindenképpen az édesanyja mellett a helye a gyereknek, míg a másik oldal azt vallja, hogy a szocializáció és az önállóságra nevelés szempontjából is hasznos a közösség. 

 kindergarten-1322559_1920.jpg

Korábban szakemberként sokszor kérdeztek, hogy jó lesz-e a gyereknek ha közösségbe megy 1-2 évesen, vagy maradjanak vele otthon, esetleg fogadjanak bébiszittert. Őszintén szólva ezekre a kérdésekre szakmailag sem lehet egyértelmű válaszokat adni. Mint mindig, ebben az esetben is az a fontos, hogy egyedileg mérlegelje a család a saját helyzetüket. Nyilván ha az anyukának vissza kell menni dolgozni és másként nem tudják megoldani, akkor adott a helyzet, valahogyan meg kell oldani a gyermek felügyeletét. Ugyanakkor sokszor olyankor is közösségbe jár a gyerek, ha az édesanya nem dolgozik, esetleg otthon van a kisebbik testvérrel. Ez mind mind teljesen rendben van az adott család körülményeit ismerve. Korábban valahol olvastam egy pszichológus által írt cikket (nem emlékszem már sajnos hol) amiben egyértelműen a bölcsőde ellen foglaltak állást. Alatta pedig több tucatnyi kommentben magyarázkodtak, szidkozódtak a bölcsis gyerekek szülei. A "mikor menjen bölcsődébe a gyerek?"  kérdésre leginkább életkor szerinti érettség alapján lehet válaszolni.

Bölcsőde egy éves kor alatt

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a gyermeknek egy éves kor alatt leginkább az édesanyja mellett a helye. Amennyiben ez nem megoldható, úgy a legjobb, ha egy állandó felnőtt (nagyszülő, bébiszitter) vigyáz rá a saját otthonában. 

Bölcsőde egy éves kor és két éves kor között

Gondozónőkkel beszélgetve sokan megfogalmazzák, hogy 1.5 és 2 éves kor között a legkönnyebb a beszoktatás. Ez részben azért is lehet, mert ebben a korban még könnyebben megszokják az idegen helyzeteket a gyerekek (de erről igencsak megoszlanak a vélemények) Szakmai berkekben is két táborra oszlik, hogy jó-e a gyermeknek vagy sem a két éves kor előtti bölcsődekezdés. Mellette szóló érv, hogy fejleszti a szociális, értelmi és kognitív képességeket. Ellene szólhat a nehéz beszoktatás, a túl sok távollét az anyától, és ha 1-15 éves kor előtt kezdi, akkor a stabil kötődés kialakulásának nehézsége. (De itt egy éves kor előtti bölcsőde kezdést vizsgáltak, és nem lett egyértelműen kimutatva, hogy rosszabbul kötődne, aki hamarabb kezdett bölcsit)

Nagyon fontos a gyermek személyiségét figyelni a bölcsi kezdését illetően. Vannak nyitottabb, barátkozósabb és visszafogottabb gyerekek. Ugyanígy szempont az is, mikor kezd el egy kisgyerek beszélni, hogyan tudja magát kifejezni. Két éves kor előtt még nem beszélhetünk igazán a gyermek szociális igényéről. Ha megnézünk egy csoport két év körüli gyermeket, akkor azt látjuk, hogy ők még nem játszanak igazán együtt. Néha egy-egy tevékenység erejéig együtt vannak, de még nem beszélhetünk kifejezett társaság igényről ebben az életkorban.

Bölcsőde két éves kor után

Két éves kor után már érthetőbb, ha a szülő azt érzi, kevés a gyereknek csak az otthonlét. De nem minden gyermek érett két éves kor után a bölcsőde kezdésre. A magyar gyakorlatban a GYED lejárta után a családok többségében az anyuka visszamegy dolgozni. 

Nagyon fontos alaposan feltérképezni a lehetőségeket, milyen bölcsődei ellátást vehet igénybe a család. Ha már lehetőség van megismerni a leendő gondozókat, akkor az legyen az elsődleges szempont, ki fog rá vigyázni. Ez sokkal fontosabb mint a bölcsis angol, fejlesztés, sport vagy bármi más. Akkor fogja igazán szeretni a közösséget, ha tud kötődni az őt gondozóhoz. Ugyanígy ha egy mód van rá, ne váltogassák sűrűn az intézményeket!

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

kép:pixabay

 

A "pótanyás" mozaikcsalád

A válás után keletkező mozaikcsaládok alakulásakor sokkal ritkább jelenség az, amikor az édesapa neveli a gyermekeket, és ebbe a családba érkezik párként egy új nő. A korábbi pótapákról szóló cikkem folytatásaként szeretném most a pótanyák szerepét a mozaikcsaládban bemutatni.

father-and-son-2258681_1920.jpg

A magyar jogalkotás szabályai szerint is jóval ritkábbak azok az élethelyzetek, amikor az édesapának ítélik a gyermek állandó felügeleti jogát. Jellemzően az anya vagy lemond a gyermekéről, vagy komolyan alkalmatlan a nevelésére. Kutatások és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy a gyermek számára nagyon traumatizáló lehet az anya hiánya, bármilyen okról is van szó. Természetesen azt nem mondhatjuk, hogy az apa hiánya ne viselné meg ugyanúgy a gyeremeket, ám mégis megfigyelhető, hogyha az apa neveli a gyermeket, akkor ebben a kettős helyzetben a gyermek pozíciója sérülékenyebb. 

A gonosz mostoha

Az apa gyermek kapcsolathoz csatlakozó nő szerepét kimondva és kimondatlanul is megnehezíti a "gonosz mostoha" klasszikus sztereotípiája. Főleg abban az esetben, ha saját gyermekeit is hozza a kapcsolatba. Ezért a pótanyának utat kell találnia az apa-gyermek pároshoz, és ezt az édesanya távoli, de mégis érzékelhető közelsége megnehezítheti. A vér szerinti anya bár csak időszakosan van a családdal, mégis komoly ráhatással bír az új családra. Neki is újra kell definiálni a szerepét, sőt a saját anyaszerepét kénytelen új keretek között gyakorolni. Természetesen az új pár soha nem veheti át az édesanya szerepét, de az édesanyától is elvárható, hogy tiszteletben tartsa gyermeke új családjának a szabályait. 

Ebben a mozaikcsaládban az apa szerepe kulcsfontosságú. Ő egyszerre része a szülő-gyerek és a párkacsolatnak. A család jövőjét alapvetően az határozza eg, hogyan sikerül neki a válást követően a gyermek édesanyjával (és később a pótyanyával is) megállapodni a nevelési kérdésekben. 

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

kép:pixabay.com

Mikor kapjon ajándékot a gyerek?

Első gyermekes szülőként mi magunk is sokat gondolkodunk rajta, hogy milyen ünnepeket, szokásokat tartsunk, mikor kapjon ajándékot is a gyerekünk. Születésnapra, karácsonyra, névnapra nálunk családi szokás, de vajon húsvétra is adjunk? Illetve ha nem az ünnepekbe gondolkodunk, akkor mikor kapjon ajándékot a gyerek? Ha elutazunk és hazaérkezünk vagy csak úgy hétköznap és hétvégén is, ha látunk valami szépet? 

gift-1443862_1920.jpg

Azt gondolná az ember, hogy ezek evidens kérdések. Ugyanakkor ha megnézzük más családok szokásait, elég sok különbözőséget tapasztalhatunk. Kérdés, hogy a túlzott ajándékozás vagy a nem ajándékozás okozhat-e bármilyen problémát a gyermek számára.

Túlzásba vitt ajándékozás

Korábban egy anyuka mesélte a rendelésen, hogy ő sznte minden nap vesz valami ajándékot a gyerekének, és ezt a kislány már el is várja tőle. Az édesanya szegény családban nőtt fel, de most jómódban egyedül neveli gyermekét és szeretne neki mindent megadni, amit csak megengedhet magának. Számára ez nem jelent problémát, nem is ezzel kerestek fel. Ugyanakkor mások szemében nem tetszést vált ki ez a túlzott mértékű ajándékozás. Sem a nagyszülők, sem néhány barát nem nézi jó szemmel. Ez a példa jól szemlélteti azt, hogy az ajándékozás kérdésében nem lehet csak a családi szokásokat figyelmbe venni. Egyrészt ajándékot másoktól is kapnak a gyerekek, másrészt a gyerekek között egy idő után úgyis kérdéssé válik, ki mennyi és milyen ajándékott kapot például karácsonyra. Ha az ajándékozás mindennapossá válik, akkor hamar értékét veszti a meglepetés varázsa, sőt elvárássá válhat. A sok játék is csak ideig óráig okoz örömet. Az a gyerek,aki szinte mindent és azonnal megkap amire vágyik, nem fogja igazán értékelni a kapottakat. Nem éli át  vágyakozás izgalmát, és valószínűleg így maga az ajándék sem köti le. Később ez a zsebpénzre is érvényes, hogyha nem tanul meg a gyerek gyűjteni, spórolni, akkor kevésbé érzékeli a pénz értékét. 

Nem ajándékozás és egyéb nem tárgyi ajándékok

Vannak családok, ahol elvi kérdés, hogy a gyereknek nem vesznek ajándékot. Ez történhet nevelési, hitbéli vagy adott esetben tanulási célból, de mindig érdemes a gyerek környezetének a szokásait is figyelembe venni. Példa erre az a zsidó család, akik ugyan nem ünneplik a karácsonyt, de tekintettel a gyerekekre kisebb ajándékokat mégis vesznek nekik. Ők ugyanis nehezményezték, hogy az osztálytársakkal ellentétben semmit nem kapnak karácsonyra. Fontos tehát figyelembe venni a tágabb környezet szokásait is.

Természetesen nem csak tárgyi ajándékokkal lehet kedveskedni a gyerekeknek. Mi például azt gondoljuk, hogy a gyereknapot nem szeretnénk kifejezetten ajándékozással ünnepelni. Sokkal klasszabb dolog ilyenkor egy jó kis családi programot szervezni. Ugyanakkor ha évek múlva a gyerekeink szeretnének kapni valamit, mert a barátaik is kapnak, akkor biztosan el fogunk gondolkodni az ajándékozáson.

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

fotó:pixabay.com

 

 

"Pótapás" mozaikcsaládok

Pótapás mozaikcsaládról akkor beszélünk, amikor a gyermekeit nevelő édesanyához társul a férfi a család új tagjaként. Ebben a cikkben a pótapa szerep sajátosságairól írok

 mostohaapa.jpg

Különböző családterápiás kutatások és a tapasztalat is azt mutatja, hogy válás után a leggyakoribb élethelyzet az, amikor az édesanyánál maradnak a gyermekek, így értelemszerűen egy férfi hamarabb kerül pótapa szerepbe mint a nő pótanya szerepbe.

Ugyanakkor a mozaikcsaládokra jellemző módon ezek a szerepek már nem egységesen meghatározottak. Bár lehetnek társadalmi elvárások egy férfi felé, aki egy gyermekes nővel kerül párkapcsolatba, de valójában ennek a szerepnek a megnevezése is nehézkes. Én ebben a cikkben a családterápiás szakirodalomnak megfelelően pótapának hívom a férfit, de valójában már a címben is idézőjelbe tettem, mert a hétköznapi életben szinte soha nem hallottam ezt a kifejezést, ellenben a nevelőapa vagy mostohaapa megnevezéseket sokkal többször.

Édesapa és pótapa a gyermek életében

Amikor egy gyermeket nevelő nő válás után (előtt vagy közben) új párkapcsolatot létesít, nagyon fontos azt végiggondolnia a gyermek szempontjából, hogy kit mutat be egyáltalán neki. Lehetőség szerint csak olyan férfival ismertesse meg a gyermekét, akivel kellőképpen komoly a kapcsolata és hosszú távra tervez. Ekkor lehet értelme egyáltalán mozaikcsaládról beszélni. Ha ez a megismerkedés fokozatosan történik, jó eséllyel a gyermek is könnyebben elfogadja majd az új családtagot. Érdemes már az elején tisztázni, hogy egy új párkapcsolat soha nem fogja az édesapa szerepét helyettesíteni. Ugyanakkor az apával való viszonyt is az új családdal számolva kell meghatározni, azaz ő sem gyakorolhatja apai nevelő szerepét az új családtól függetlenül. (Persze minden más esetben is fontos a szülök közti egyetértés)

A pótapás családi felállásban az édesanyának kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy új párja és a gyerekek között kialakítsa a harmóniát. A férfi részéről fontos elvárás, hogy megtalálja a helyét az anya-gyerek kettősben, de ne lépjen automatikusan apa szerepbe. A gyerekek számára hiteles nevelő mindig a vér szerinti szülő. Ezt azért is fontos tudni, mert a szülő gyerek kapcsolat érzelmileg sokkal jobban terhelhető. Vagyis ha a szülő valamiért leszidja a gyerekét és az megharagszik rá, hamarabb kibékülnek, mintha egy idegennel veszett volna össze. Főleg igaz ez a gyermek szemszögéből a pótszülőre.

A pótapa szerepe

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pótapa szerepe érzelmileg sokszor könnyebb mint a pótanyáé. A társadalom által jobban elfogadott helyzet az, amikor egy férfi „maga mellé veszi” az elvált nőt és a gyermekeit. Mondhatni ezért még elismerés is illeti…Ugyanakkor kevesebb elvárás is irányul felé mint a pótanya irányába. A gyerekek is hamarabb elfogadnak egy pótapát mint egy pótanyát. A férfi jellemzően több időt tölt házon kívül, ezért kevesebb a lehetőség a konfrontációra. Vele szemben sokszor az az elvárás, hogy határokat szabjon és szigorú legyen a nevelésben. Ugyanakkor a pótszülővel való kapcsolata a gyermekeknek kevésbé terhelhető. Ahogyan fentebb is írtam, az anyukának fontos feladata arra figyelni, hogy ne tolja a párját a fegyelmező szülő szerepbe. Szerencsés megoldás az, ha a pótapa támogatni tudja az anyát a nevelésben és a gyerekekkel szemben is az anya nevelési elveit támogató felnőtt marad.

Jellemzően a pótapákat az szokta zavarni, hogy sokszor alárendelt szerepben érzik magukat, és nem kapnak elég elismerést a család többi tagjától.

 

Következő cikkemben a pótanyás családokról lesz szó.

Ha nehézségekbe ütközik az új családi szerepek kialakítása, érdemes családterápiás segítséget igénybe venni!

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

Cikkem elméleti háttere Verena Krähenbühl Mozaikcsaládok című könyve.

 

kép:thespruce.com

Három éves múlt és még nem szobatiszta - olvasói kérdés

Olvasói kérdés:

Jó estét! 
Nekünk olyan problémánk lenne, hogy a fiam már betöltötte a 3 évet. De még nem szobatiszta. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudnék neki segiteni az előre jutásban? Válaszát előre is köszönöm!

Judit

 

Válasz:

Kedves Judit!

Nem minden három éves gyermek érett a szobatisztaságra. Önmagában az, hogy ennyi idősen még nem szobatiszta, nem mondható kórosnak.

Segítségképpen érdemes a gyermekkel arról beszélgetni, hogyan működik a testünk. A maga szintjén le is lehet neki rajzolni az evés-ürítés folyamatát. Analógiás mese a szörpgyárról. Akárcsak egy szörp gyárban, bemegy az ajtón a szörp (az embernek a száján az ital), a gyárban a kis munkásemberek ezt feldolgozzák, becsomagolják. Viszont a szörp egy részére már nincs szükség, mert összekoszolódott. Ezt kiengedik a hátsó kapun egy tartályban (ürítés, wc) A gyárat a vezérlő toronyból a főnök irányítja. (A gyerek önmaga) Ő tudja, hogy mikor kell kinyitni a hátsó kiskaput. Ilyen és ehhez hasonló kis történeteket akár az esti mesébe is bele lehet szőni.

gyar.jpg

A képen nagyon sematikusan látszik egy általam rajzolt "gyár". A vonalak a futószalagot jelentik. Lehet rájuk színes szörpöket rajzolni és kis emberkéket, akik dobozolnak. A vezérlőpultba is beleképzelhető/rajzolható a főnk, aki a zöld gomb megnyomásával kinyitja a hátsú kijárat kapuját.

Ezek a mesék megerősítik a gyermeket abban, hogy ő maga irányítja a testét, ő szabályozza, hogy mikor engedi ki a pisit. Először csak a nappalokra és a pisire koncentráljanak. Utána a kakira és csak legvégül az éjszakai pisire.

Természetesen balesetek előfordulhatnak, ezért nem szabad megszidni a gyereket. Éppen eléggé szégyenteljes lehet számára, ha közösségben bepisil.

Fontos az is, hogy ne legyen nagyon központbana téma, mert az sokszor inkább akadályozza a szobatisztaság kialakulását.

Ha sokáig nem rendeződik a helyzet, érdemes alaposabban utána járni a problémának és pszichológus segítségét kérni.

 

Üdvözlettel,

Bojti Andrea

Sokszor ébred éjszaka a babám – saját élmény a gyerekpszichológustól

Tíz hónapos a kislányunk és éjszakánként sokszor megébred. A kimerültségtől sok gondolat fogalmazódott meg bennem erről a jelenségről, a különböző nevelési irányzatokról, egymásnak teljesen ellentmondó elméletekről. Megoldással nem tudok szolgálni sajnos, de a gondolataimat szeretném megosztani a kedves olvasókkal.

 alvo.jpg

Először is tisztázzuk, hogy klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus létemre nem vagyok a téma szakértője. A klasszikus klinikusi munkának nem része a csecsemőgondozási tanácsadás. Természetesen sokat beszélgettünk szülőkkel és kollégákkal is a csecsemőkorról, kinek milyen nehézsségei voltak, milyen nevelési elvek, családi szokások szerint alakította a baba napjait. Értem ezalatt a szoptatás, hozzátáplálás, altatás kérdését. Hosszabb távon is fontos kérdések ezek. Egy nagyobb gyermek anamnézisében és a családi rendszer megértésében fontos szerepe van annak, hogyan gondolkodtak pl az alvásról, együtt vagy külön? Egyetértenek-e a szülők ezekben a kérdésekben? Tehát azt hiszem többet foglalkoztam ezzel a kérdéssel mint egy átlagos nő, aki teljesen tapasztalatlanul áll a babavállalás előtt, de jellemzően nem kerestek meg csecsemők szülei ilyen kérdésekkel. Illetve ha meg is kerestek volna, elutasítottam volna, mert nem vagyok kompetens szakember a szoptatás/hozzátáplálás kérdésében. (Itt jegyzem meg, hogy vannak pszichológus kollégák, akik perinatális szaktanácsadók, szoptatási tanácsadók, őket viszont bátran kereshetik!)

Így tehát most csak a saját tapasztalatomat osztanám meg, én hogyan látom ezt a rosszul alvás kérdését a lányunknál. Szigorúan nem szeretnék senkinek tanácsot adni és én sem szeretnék tanácsokat kapni, viszont ha valaki a saját tapasztalatát osztja meg, az nagyon hasznos lehet annak, aki hasonló problémákkal küzdt.

Röviden elmondanám az esetünket. Én korábban mindig azt gondoltam, hogy az újszülöttel szeretnék egy szobában aludni, és amíg igényli illetve többször ébred, addig ott is maradnék. Persze azzal nem számoltam, hogy a kislányunk ennyire hasfájós lesz, aki átélte az tudja miről beszélek. Így az elején a túlélésre játszottunk. Felváltva ringattuk a síró babát az apukájával, és amelyikünk éppen tudott az pihent. Aztán ez az időszak elmúlt. Beállt egy egyensúly, 7 hónapos koráig kétszer kelt szopni éjszaka. 7 hónaposan indult be igazán a fogzás, azóta sokszor felsír éjszaka, jelenleg az a leginkább pihentető mindenkinek, ha egy ágyban alszunk. Pedig az első 6 hónapban el sem tudtam volna képzelni ezt, számunkra a légzésfigyelővel felszerelt kiságy nagy biztonságérzetet jelentett. Most 10 hónapos, éjszaka még szopik es változatlanul sokszor megébred.

Az elmúlt hónapokban én is számtalan könyvet, blogot, fórumot elolvastam, kérdezz felelek oldalakon és a közöségi oldalakon is tájékozódtam, kerestem a megoldást. Eddig sem voltak kétségeim afelől, hogy milyen ellentmondások vannak a különböző nevelési elveket illetően, de amikor magam is bizonytalan vagyok, ez komolyan frusztrál. Konkrétan az alvással kapcsolatban olvasom az egyik releváns oldalon, hogy az egy ágyban alvás mennyire jó a kötődés és a baba éjszakai alvásának biztonsága szempontjából, míg ennek teljes ellentéteként mondja el egy sokak által megosztó könyv. Akkor most mi a jó megoldás, aludjunk egy ágyban vagy csináljunk alvástréninget: Így legyen okos az aki bizonytalan!?

A hosszas kialvatlanság hatására én magam a mi esetünkben arra jutottam, hogy a gondolkodásunkon kell változtatni. Vagyis egy keretben gondolkodunk.

  1. Minden helyzet átmeneti. Ez a mi esetünkben szépen látszik is. Az elején a pocak miatt voltak nehezek az éjszakák, de ezek elmúltak. Most a fog, vagy a szeparációs szorongás miatt ébred. DE vannak szuper éjszakáink is. Például szilveszter éjjel egyszer ébredt fel hajnali 3-kor és 8ig aludt. Lehet, hogy petárdáznunk kéne az ablak alatt? J
  2. Vegyük számba azt, hogy mik a jó dolgok az alvásában, ne csak a rosszra fókuszáljunk. Szuper dolog például, hogy amikor felébred, egy simogatásra, helyzetváltoztatásra vagy szoptatásra egyből visszaalszik. Milyen jó, hogy nem kell éjszaka altatni! Vagy amiért nem tudok elég hálás lenni az az, hogy könnyen elalszik. Nappal is szépen alszik. A kiságyban is tud aludni.
  3. Bizonyos időközönként leülünk a férjemmel és átbeszéljük a dolgokat. Felmerült például, hogy kapjon-e tápszerkiegészítést elalvás előtt. Végül ezt egyelőre elvetettük, de az a jó, hogy közös döntéseket hozunk. Együtt megbeszélve sokkal könnyebb, mert így a felelősség is eloszlik.

 

Összegezve tehát változatlanul ott tartunk, hogy 10 hónapos, éjjel 2-3-szor szopik és többször felnyöszörögve megébred, de akkor vissza is alszik hamar. A sok szakirodalomból annyit „kiolvastam” magunkra vonatkozóan, amit relevánsnak tartok, hogy amíg éjjel szopik, addig többször is ébred. Illetve ahogy érik az idegrendszere úgy változik az alvás ciklikussága és javul az önszabályozása, tehát változások önmagukban is várhatóak.

Hosszú távú célunk, hogy tudjon egyedül aludni, de igyekszünk rugalmasak lenni. Azt hiszem ez a kulcsszó!

 

Image courtesy of Tuomas_Lehtinen at FreeDigitalPhotos.net

INGYENES kérdezési lehetőség a Gyermekpszichológus BLOG-on!

2017-ben újult erővel vetem bele magam az online munkába. Készülnek az új blogbejegyzések, melyekhez ötleteket mindig szívesen fogadok. Emailben továbbra is ingyenesen kérdezhetnek vagy a blog Facebook oldalán keresztül az email küldése ikonra kattintva (lásd a mellékelt képen) vagy közvetlenül az andrea.bojti(kukac)gmail.com címre küldve a kérdéseket.
Kérek mindenkit, hogy ezeket a csatornákat vegye igénybe a kérdezésre, magán Facebook oldalamat magáncélra használom.

Magánrendelésem továbbra is szünetel.

email.jpg

Könyvajánló - Mozaikcsaládok

Az alább ajánlott könyv szakmai ugyan, de jól érthetően ír a mozaikcsaládok természetéről.Tapasztalataim szerint amikor valaki új családot alapít, számos nehézséget okoz, hogyan alakítsák ki új kereteiket.

konyv.jpg

Legyünk rögtön „rendes” család!

A hagyományos családmodellben a férfinak és a nőnek megvan a lehetősége, hogy összeszokjon és párrá érjen. Kialakíthatják a saját értékrendjüket és a határaikat. Mindezeket követően lép be az életükbe a közös gyermek, akinek a fejlődésén keresztül együtt tanulhatják a szülői szerepet.

Ezzel ellentétben a mozaikcsaládban nincs vagy csak nagyon korlátozott a lehetőség arra, hogy a pár tagjai kettesben töltsék a „mézes heteket”. A pótszülőnek nemcsak a párjával van dolga, hanem minden előzetes felkészülés nélkül kap egy teljes családot a gyerekek személyében. Ha a pótszülőnek nincs saját gyermeke, úgy hirtelen meg kell tanulnia együtt élni párja gyermekeivel.

 

süti beállítások módosítása