Pótapás mozaikcsaládról akkor beszélünk, amikor a gyermekeit nevelő édesanyához társul a férfi a család új tagjaként. Ebben a cikkben a pótapa szerep sajátosságairól írok

Különböző családterápiás kutatások és a tapasztalat is azt mutatja, hogy válás után a leggyakoribb élethelyzet az, amikor az édesanyánál maradnak a gyermekek, így értelemszerűen egy férfi hamarabb kerül pótapa szerepbe mint a nő pótanya szerepbe.

Ugyanakkor a mozaikcsaládokra jellemző módon ezek a szerepek már nem egységesen meghatározottak. Bár lehetnek társadalmi elvárások egy férfi felé, aki egy gyermekes nővel kerül párkapcsolatba, de valójában ennek a szerepnek a megnevezése is nehézkes. Én ebben a cikkben a családterápiás szakirodalomnak megfelelően pótapának hívom a férfit, de valójában már a címben is idézőjelbe tettem, mert a hétköznapi életben szinte soha nem hallottam ezt a kifejezést, ellenben a nevelőapa vagy mostohaapa megnevezéseket sokkal többször.

Édesapa és pótapa a gyermek életében

Amikor egy gyermeket nevelő nő válás után (előtt vagy közben) új párkapcsolatot létesít, nagyon fontos azt végiggondolnia a gyermek szempontjából, hogy kit mutat be egyáltalán neki. Lehetőség szerint csak olyan férfival ismertesse meg a gyermekét, akivel kellőképpen komoly a kapcsolata és hosszú távra tervez. Ekkor lehet értelme egyáltalán mozaikcsaládról beszélni. Ha ez a megismerkedés fokozatosan történik, jó eséllyel a gyermek is könnyebben elfogadja majd az új családtagot. Érdemes már az elején tisztázni, hogy egy új párkapcsolat soha nem fogja az édesapa szerepét helyettesíteni. Ugyanakkor az apával való viszonyt is az új családdal számolva kell meghatározni, azaz ő sem gyakorolhatja apai nevelő szerepét az új családtól függetlenül. (Persze minden más esetben is fontos a szülök közti egyetértés)

A pótapás családi felállásban az édesanyának kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy új párja és a gyerekek között kialakítsa a harmóniát. A férfi részéről fontos elvárás, hogy megtalálja a helyét az anya-gyerek kettősben, de ne lépjen automatikusan apa szerepbe. A gyerekek számára hiteles nevelő mindig a vér szerinti szülő. Ezt azért is fontos tudni, mert a szülő gyerek kapcsolat érzelmileg sokkal jobban terhelhető. Vagyis ha a szülő valamiért leszidja a gyerekét és az megharagszik rá, hamarabb kibékülnek, mintha egy idegennel veszett volna össze. Főleg igaz ez a gyermek szemszögéből a pótszülőre.

A pótapa szerepe

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pótapa szerepe érzelmileg sokszor könnyebb mint a pótanyáé. A társadalom által jobban elfogadott helyzet az, amikor egy férfi „maga mellé veszi” az elvált nőt és a gyermekeit. Mondhatni ezért még elismerés is illeti…Ugyanakkor kevesebb elvárás is irányul felé mint a pótanya irányába. A gyerekek is hamarabb elfogadnak egy pótapát mint egy pótanyát. A férfi jellemzően több időt tölt házon kívül, ezért kevesebb a lehetőség a konfrontációra. Vele szemben sokszor az az elvárás, hogy határokat szabjon és szigorú legyen a nevelésben. Ugyanakkor a pótszülővel való kapcsolata a gyermekeknek kevésbé terhelhető. Ahogyan fentebb is írtam, az anyukának fontos feladata arra figyelni, hogy ne tolja a párját a fegyelmező szülő szerepbe. Szerencsés megoldás az, ha a pótapa támogatni tudja az anyát a nevelésben és a gyerekekkel szemben is az anya nevelési elveit támogató felnőtt marad.

Jellemzően a pótapákat az szokta zavarni, hogy sokszor alárendelt szerepben érzik magukat, és nem kapnak elég elismerést a család többi tagjától.

Következő cikkemben a pótanyás családokról lesz szó.

Ha nehézségekbe ütközik az új családi szerepek kialakítása, érdemes családterápiás segítséget igénybe venni!

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

Cikkem elméleti háttere Verena Krähenbühl Mozaikcsaládok című könyve.

kép:thespruce.com