Tíz hónapos a kislányunk és éjszakánként sokszor megébred. A kimerültségtől sok gondolat fogalmazódott meg bennem erről a jelenségről, a különböző nevelési irányzatokról, egymásnak teljesen ellentmondó elméletekről. Megoldással nem tudok szolgálni sajnos, de a gondolataimat szeretném megosztani a kedves olvasókkal.

Először is tisztázzuk, hogy klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus létemre nem vagyok a téma szakértője. A klasszikus klinikusi munkának nem része a csecsemőgondozási tanácsadás. Természetesen sokat beszélgettünk szülőkkel és kollégákkal is a csecsemőkorról, kinek milyen nehézsségei voltak, milyen nevelési elvek, családi szokások szerint alakította a baba napjait. Értem ezalatt a szoptatás, hozzátáplálás, altatás kérdését. Hosszabb távon is fontos kérdések ezek. Egy nagyobb gyermek anamnézisében és a családi rendszer megértésében fontos szerepe van annak, hogyan gondolkodtak pl az alvásról, együtt vagy külön? Egyetértenek-e a szülők ezekben a kérdésekben? Tehát azt hiszem többet foglalkoztam ezzel a kérdéssel mint egy átlagos nő, aki teljesen tapasztalatlanul áll a babavállalás előtt, de jellemzően nem kerestek meg csecsemők szülei ilyen kérdésekkel. Illetve ha meg is kerestek volna, elutasítottam volna, mert nem vagyok kompetens szakember a szoptatás/hozzátáplálás kérdésében. (Itt jegyzem meg, hogy vannak pszichológus kollégák, akik perinatális szaktanácsadók, szoptatási tanácsadók, őket viszont bátran kereshetik!)

Így tehát most csak a saját tapasztalatomat osztanám meg, én hogyan látom ezt a rosszul alvás kérdését a lányunknál. Szigorúan nem szeretnék senkinek tanácsot adni és én sem szeretnék tanácsokat kapni, viszont ha valaki a saját tapasztalatát osztja meg, az nagyon hasznos lehet annak, aki hasonló problémákkal küzdt.

Röviden elmondanám az esetünket. Én korábban mindig azt gondoltam, hogy az újszülöttel szeretnék egy szobában aludni, és amíg igényli illetve többször ébred, addig ott is maradnék. Persze azzal nem számoltam, hogy a kislányunk ennyire hasfájós lesz, aki átélte az tudja miről beszélek. Így az elején a túlélésre játszottunk. Felváltva ringattuk a síró babát az apukájával, és amelyikünk éppen tudott az pihent. Aztán ez az időszak elmúlt. Beállt egy egyensúly, 7 hónapos koráig kétszer kelt szopni éjszaka. 7 hónaposan indult be igazán a fogzás, azóta sokszor felsír éjszaka, jelenleg az a leginkább pihentető mindenkinek, ha egy ágyban alszunk. Pedig az első 6 hónapban el sem tudtam volna képzelni ezt, számunkra a légzésfigyelővel felszerelt kiságy nagy biztonságérzetet jelentett. Most 10 hónapos, éjszaka még szopik es változatlanul sokszor megébred.

Az elmúlt hónapokban én is számtalan könyvet, blogot, fórumot elolvastam, kérdezz felelek oldalakon és a közöségi oldalakon is tájékozódtam, kerestem a megoldást. Eddig sem voltak kétségeim afelől, hogy milyen ellentmondások vannak a különböző nevelési elveket illetően, de amikor magam is bizonytalan vagyok, ez komolyan frusztrál. Konkrétan az alvással kapcsolatban olvasom az egyik releváns oldalon, hogy az egy ágyban alvás mennyire jó a kötődés és a baba éjszakai alvásának biztonsága szempontjából, míg ennek teljes ellentéteként mondja el egy sokak által megosztó könyv. Akkor most mi a jó megoldás, aludjunk egy ágyban vagy csináljunk alvástréninget: Így legyen okos az aki bizonytalan!?

A hosszas kialvatlanság hatására én magam a mi esetünkben arra jutottam, hogy a gondolkodásunkon kell változtatni. Vagyis egy keretben gondolkodunk.

1. Minden helyzet átmeneti. Ez a mi esetünkben szépen látszik is. Az elején a pocak miatt voltak nehezek az éjszakák, de ezek elmúltak. Most a fog, vagy a szeparációs szorongás miatt ébred. DE vannak szuper éjszakáink is. Például szilveszter éjjel egyszer ébredt fel hajnali 3-kor és 8ig aludt. Lehet, hogy petárdáznunk kéne az ablak alatt? J
2. Vegyük számba azt, hogy mik a jó dolgok az alvásában, ne csak a rosszra fókuszáljunk. Szuper dolog például, hogy amikor felébred, egy simogatásra, helyzetváltoztatásra vagy szoptatásra egyből visszaalszik. Milyen jó, hogy nem kell éjszaka altatni! Vagy amiért nem tudok elég hálás lenni az az, hogy könnyen elalszik. Nappal is szépen alszik. A kiságyban is tud aludni.
3. Bizonyos időközönként leülünk a férjemmel és átbeszéljük a dolgokat. Felmerült például, hogy kapjon-e tápszerkiegészítést elalvás előtt. Végül ezt egyelőre elvetettük, de az a jó, hogy közös döntéseket hozunk. Együtt megbeszélve sokkal könnyebb, mert így a felelősség is eloszlik.

Összegezve tehát változatlanul ott tartunk, hogy 10 hónapos, éjjel 2-3-szor szopik és többször felnyöszörögve megébred, de akkor vissza is alszik hamar. A sok szakirodalomból annyit „kiolvastam” magunkra vonatkozóan, amit relevánsnak tartok, hogy amíg éjjel szopik, addig többször is ébred. Illetve ahogy érik az idegrendszere úgy változik az alvás ciklikussága és javul az önszabályozása, tehát változások önmagukban is várhatóak.

Hosszú távú célunk, hogy tudjon egyedül aludni, de igyekszünk rugalmasak lenni. Azt hiszem ez a kulcsszó!

Image courtesy of Tuomas_Lehtinen at FreeDigitalPhotos.net