A két éves Gréti nagyon szeret a játszótéren lenni, de a szülei már inkább kerülik a közösséget, ugyanis a kislány rendszeresen összekap a játékokért még a nagyobb gyerekekkel is. Kellemetlen a szituáció, mert amikor rászólnak, akkor hangos sírásba és csapkodásba kezd. Egyszer pedig már egy másik anyukával is kiosztotta őket, mondván nem tudják megnevelni azt a gyereket.

Mi a teendő, ha a gyerekem bántja a többieket a játszón? 

Minden esetben fontos a gyermek életkorát figyelembe venni. A három éves kor alatti korosztályra ugyanis fokozottan igaz, hogy ösztönösen cselekszenek, érzelemszabályozási funkciójuk még alacsony szinten van. Az érzelmek szélsőséges megélése szélsőséges viselkedést válthat ki belőlük. De ezt nem tudatosan ártó szándékkal teszik, úgy ahogyan azt egy felnőtt gondolná. Éppen ezért csak ront a helyzeten, ha a szülő ilyenkor arról beszél, mennyire rossz a gyerek, csúnya, buta, azaz magát a gyermeket minősíti. Sokkal inkább az adott viselkedést kell leállítani, elemezni. Ha a homokot szórja, akkor a homokszórásról legyen szó. Kisgyerekkorban a felnőttek feladata a gyerekek közti konfliktusokat rendezni. Nem várható el egy kétéves gyerektől, hogy egy ilyen helyzetet kezeljen. 

A konfliktuskezelés lépései:

• Közbelépés, a problémás viselkedés leállítása
• Ha szükséges, akkor érdemes a gyereket kivonni fizikailag is a helyzetből. Félrehívni, leülni vagy egyszerűen elmenni onnan
• Bármilyen kicsi is, át kell vele beszélni mi történt, mi ilyenkor a helyes viselkedés és azt megmutatni neki. Például ha a másikat megütve elveszi a játékát, akkor el kell neki mondani, hogyan szabad szépen elkérni a játékot és mutassuk is meg a helyes viselkedést.
• Ha megbántotta a másik gyereket, akkor a bocsánatkérést és a megvigasztalást is meg kell neki tanítani. Ez a másik szülő felé is egy gesztus.
• Egészen kicsi kortól elkezdhetik a gyerekeket a viselkedésük következményére megtanítani. Ezt nem a vita kellős közepén kell elkezdeni. Érdemes a játszózás előtt beszélgetni arról, mi lesz akkor ha verekszik. Legyen ez a megbeszélés rövid és egyértelmű, könnyen megjegyezhető következmény, ami reális és szükség esetén jól be lehet tartani. Bármilyen kicsi is a gyerek, akkor is gesztus értéke van a megbeszélésnek.
• A nap további részében pedig már semmi értelme a probléma újabb felhozásának. Nem kell este apának is részletesen beszámolni és ismét megdorgálni a gyereket. Ő addigra már úgyis elfelejti a délelőtti eseményeket.

Sokszor a konfliktus a szülő irreális elvárásaiból is fakad. El kell fogadni, ha a gyerek nem akarja másokkal megosztani a játékát vagy nem akar a barátnő gyerekével játszani. A játszóterezés jellemzően nem pihenés a szülők számára, amíg kicsi a gyerek. A sírások, kiborulások mindennaposak a játszón és normális esetben ezért senkit nem kell szülőként megítélni és mi sem ítéljük el a másik családot. 

Kritikus pont tehát a helyzet megítélésében, hogy a szülő mit lát bele a konfliktusba. Például ha ő maga nehezen barátkozik, hajlamosabb ilyen esetben inkább elkerülni a játszóteret. Ha gyermekkorából az az élménye, hogy őt sokat bántották, akkor kisebb konfliktusokat is könnyen felnagyít.

Fontos tehát a gyerekek közti konfliktusok kezelése és megítélése közben a szülőnek is magába nézni, vajon neki milyen érzései vannak.

Mi a teendő, ha bántják a gyerekemet a játszón?

A fenti instrukciók és alapvetések akkor is igazak, ha a gyereket bántják. Ideális esetben, ha mindkét szülő partner a konfliktus megoldásában, akkor hamar meg is oldódik. De sokan panaszkodnak arról, hogy a bántalmazó gyerek szülője észre sem veszi a helyzetet vagy látszólag nem is érdekli. Kétség kívül vannak ilyen szülők, de nem kell egyből megítélni valakit. Ha alapból ellenségesen állunk a másik szülőhöz, az éppúgy rossz minta a gyerekek számára mint maga a verekedés.

A konfliktuskezelés lépései (fentieken túl)

• A saját gyerek fizikai biztonsága az elsődleges! Ha egy másik gyerek veszélybe sodorja a tiedet, akkor nem kell azon gondolkozni, vajon megnevelheted-e a másik gyerekét. Vészhelyzetben azonnal cselekedni kell.
• Ha a másik szülő nem figyel, lehet neki szólni, felhívni a figyelmét a helyzetre és közös megbeszélést kezdeményezni.
• Ha a másik szülő aktív részese a helyzetnek, érdemes neki segíteni és együtt tanítani a helyes viselkedést a kicsiknek.
• Hallottam már szülőtől olyan megjegyzést a saját gyerekének címezve, hogy "Látod kicsim milyen gonoszak a gyerekek!" Ez az a mondat, amikor a szülőnek magába kell nézni, vajon miért gondolja ezt, neki milyen saját élményei vannak és vajon mit tanít ezzel a gyerekének...

Későbbi életkorban már sokkal inkább ráhagyható a gyerekekre, hogy ők maguk oldják meg a konfliktusaikat. Természetes, ha összevesznek, nem értenek egyet, egyszer barátok, máskor ellenségek a gyerekek. Nem szabad a játszótéri viselkedésből hosszú távú következtetéseket levonni.

Egy biztos! Ebben a helyzetben is a szülői minta a mérvadó a konfliktusok kezelésében!

Ha tetszik a blog, kövess az Instagramon és lájkolj Facebookon!

 fotó. Canva.com