Legyél te is magabiztos szülő

Gyermekpszichológus BLOG

Csak egy pofon!?

2012. október 17. - Gyermekpszichológus

„Embereket ütni helytelen, és a gyerekek is emberek.”– hirdeti az Európa Tanács erőszak ellenes programjának a szlogenje. Magyarországon az, hogy elcsattan egy-két pofon vagy kézre legyintés, bevett és jóváhagyott eszköze a gyereknevelésnek, szinte minden családban előfordul. „Nem lehetett bírni a gyerekkel, mit csináltam volna vele?” Sőt, egy, a családon belüli erőszakkal is foglalkozó kutatás becslése szerint Magyarországon a felnőttek 90 %-a elfogadhatónak tartja a testi fenyítést…

A cikkemben felhasznált anyag itt olvasható

 pofon.jpg

Pedig 2004-ben az Európa Tanács tagállamainak parlamenti közgyűlésén elfogadták azt a célkitűzést, mely szerint egész Európában legyen tilos a testi fenyítés minden formája. Még ugyanebben az évben Magyarországon módosították az 1997-es gyermekvédelmi törvényt, s a gyermeki jogok közé beemelték a testi fenyítés teljes tilalmát. (1997. évi XXXI. Törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról, 6. § (5) bek.) A probléma viszont az, hogy a szülők döntő többsége erről a szabályozásról nem hallott. Tájékoztató kampányok sorozatára lenne szükség ahhoz, hogy eljussanak a hírek az érintettekhez, de még akkor is felmerül a kérdés, vajon pusztán a jogi szabályozás mennyiben oldaná meg a helyzetet. A szakemberek azt az álláspontot fogalmazzák meg, hogy a gyermekek semmilyen testi és érzelmi fenyítésnek, fenyegetettségnek, kegyetlen, megalázó bánásmódnak illetve büntetésnek nem vethetők alá.

Sok szülő nem tud mit kezdeni a neveletlen, hisztiző gyermekével, és inkább rácsap a kezére, fenekére vagy megüti az arcát.

2 éves korban jelentkezik először a dackorszak, ami egy szükséges fejlődési mérföldkő. A gyermek nem szándékos rosszindulatból ellenkezik a szülővel, hanem a határait és az akaraterejét próbálgatja. Idővel csillapodik ez a nagy ellenállás, de az életkor előrehaladtával lehetnek egy gyermeknek dacos periódusai. A kisgyermekkori hiszti és rosszalkodás sokszor leginkább a szülő figyelmének a felkeltésére szolgál. Egy gyermek számára a semmilyen (neutrális) figyelemnél még a negatív figyelem is jobb. Így fordulhat elő, hogyha másként nem, de rosszalkodással magára tudja irányítani a szülő figyelmét. Legalább addig is foglalkoznak vele. Ez viszont egy ördögi kör, és ha ráismerünk, sürgősen változtatni kell! A helytelen viselkedést érdemes figyelmen kívül hagyni. Ha érzi a gyerek, hogy hisztivel nem ér el célt, idővel más módszerhez fog folyamodni. Sokat segíthet, ha határozottak vagyunk a tiltásban, miközben alternatívát kínálunk, miként fejezze ki igényeit a hiszti helyett. Nagyobbakkal érdemes megállapodásokat, kompromisszumokat kötni. Egy idő után a gyermek saját belső meggyőződéséből fog így viselkedni. Ezzel párhuzamosan pedig a pozitív figyelem adására is nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Talán az egyik legegyszerűbb dolog, ha kicsit átkeretezzük a hétköznapi szokásos tevékenységeket. (pl. ha kiszalad a boltba egy tejért a szülő, vigye magával a gyermekét, mondván ez most anyás/apás különprogram)

Veréssel lehet motiválni a gyereket? Sokan azért ütik meg, mert pl., nem segít a házimunkában.

Sokszor úgy tűnik, a fizikai agresszió hatásos fegyelmezési módszer (rövidtávon legalábbis). Hosszú távon azonban leginkább a büntetéselkerülő magatartást erősíti a gyermekben. Ez azt jelenti, hogy nem saját belső meggyőződése miatt, hanem az esetleges büntetéstől való félelemből viselkedik így. Például, ha egy gyermek azt szokja meg, hogy félelemből tanul, később hajlamosabb lesz rá, hogy a büntetés elkerülésének érdekében hazudik, csal. Hosszú távon a cél az, hogy saját belső motivációja vezérelje a teljesítmény elérésében. Így kimondhatjuk: sem a büntetés sem a jutalmazás nem megfelelő nevelési módszer.

Lehetséges-e olyan eset, amikor mégis indokolt egy pofon adása?

Azt gondolom, hogy a verés mindig a visszájára üt. Ha egy gyermek azt látja, hogy a konfliktusokat egy pofonnal oldják meg, ez lesz számára is a természetes. Ne csodálkozzunk, ha később az iskolában vagy a saját családjában is ehhez a módszerhez fog nyúlni. A leghatásosabb nevelési eszköz a szülői példa! (Négyszer nagyobb eséllyel lesznek bántalmazók azok a szülők, akiket gyermekkorukban vertek!!)

 

De a szülő is ember…

A szülői szerepet nem tanítják sehol. Ugyanakkor a szülővé válás a személyiségfejlődés egyik kritikus szakasza. Sok felnőtt számára embert próbáló feladat. Sokszor a szülők nem is akarják bántani gyermeküket, de maguk sincsenek tisztában vele, hogy éppen azt teszik. Az eszköztelenség, a folyton síró gyermek, a nehéz életkörülmények elkeserítőek, és végső kétségbeesésében lekever egyet a gyereknek. Csak sajnos ez legközelebb is nagy eséllyel előfordul, és idővel rendszeressé válhatnak a pofonok…

Vagyis a szülőknek is szükségük lenne segítségre! Önmagában a jogi szabályozás nem elég! „Olyan preventív jellegű intézkedésekre lenne szükség, amelynek részét alkotják azok a törekvések, amelyek a pozitív, erőszakmentes szülői nevelési technikák elterjesztésére, a konfliktusok kezelésének lehetséges megoldási módjaira hívják fel a figyelmet.”

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

 

 

További cikkek a témával kapcsolatban:

A gyermekbántalmazás jogi vonatkozásai

A gyermekbántalmazás lelki vonatkozásai

 

kép forrása:mentalhelp.net

A bejegyzés trackback címe:

https://gyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr624852409

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

I am Not A Princess I am A Khaleesi 2012.10.17. 10:30:28

Nagyon tetszik ez a poszt! Végre nem csak arról szól, h ne használjon senki fizikai fenyítést. Érintőleg elmagyarázza a gyerek miért csinálja a hisztit és nem elítéli kapásból a szülőt, aki hasonló környezetben élt akit uígy neveltek.
Kár, h kevés emberhez jut el. De még nagyobb kár, h kényszerét érzik az érintettek, h felmentsék a saját szüleiket, ahogy saját magukat is. Szépen elkezd önigazolni, h bedig bizony vannak esetek, amikor muszáj... Meg hogy jobb, mint a lelki terror. Mintha csak ez a két véglet létezne.
A legszebb meg az, mikor azzal jönnek, h mindenkinek joga van úgy nevelni, ahogy akarja, mert az ő gyereke!
Rengeteg ilyen vitába futottam már bele. Ez azt hiszem sose lesz megoldott, mert bár joga nincs hozzá, sajnos tényleg rácsaphat, megütheti a gyereket, mert falak mögött zajlik az egész. A gyerek meg azt hiszi ez így van rendjén, és legtöbb esetben majd tovább is adja ezt a szép családi örökséget!

hubabuba76 2012.10.17. 11:58:04

Engem kb. egész gyerek koromban vertek. Nem apám, ő meghalt. Anyám élettársának azonban gyorsan, és ok nélkül is eljárt a keze. Anyám hagyta. Az ő karmája, már nem haragszom.(Bár felnőtt fejjel eljártam pszichológushoz) Viszont én soha, de soha nem ütöttem meg a gyerekeimet, és valószínűleg nem is fogom. Hihetetlenül távol áll tőlem a fizikai erőszak. Szóval nem feltétlenül lesz gyermekverő az sem, akit bántalmaztak gyerekként...

Kobres 2012.10.17. 12:02:44

Én azt látom, hogy egyre több gyereknél van az, hogy nem tudják a saját határaikat, ilyenkor a gyerekek elmennek a végletekig - "amíg fel nem gyújtják a házat".
A hiperaktív gyerekemnél - általában az ADHD-soknál - különösen fontos a korlátok kijelölése. Én elszámoltam háromig, és biztos lehetett a gyerekem, hogy fel fogom pofozni, ha nem teszi azt, amit mondtam. Ritkán fordult elő, de előfordult. Nem vagyok büszke rá, de gyerekpszichológusként ma is így tennék.

szqulla 2012.10.17. 17:27:47

A cikkben leírtak egy tökéletes világban tökéletesen működnének is.
Azt egy picit röhejesnek tartom, hogy ha jól értem törvénybe ütközik és káros az is, ha büntetésből elküldöm a sarokba gondolkozni...
Nekem nagyon nem szimpi ez az agyonpátyolgatós gyereknevelés. Meg lehet nézni egyébként, hogy milyenek az "átlaggyerekek", mióta ez a szemlélet lett divatos. Ez nem egyenlő azzal, hogy a verést megoldásnak tartom, sőt, ellene vagyok nagyon is. De a ló túlsó oldalára sem kellene átesni.

Rui Blaaz 2012.10.17. 18:25:12

félázsiában a gyereket verni kell
a nyugat a gyerekverés hiánya miatt rothad
LOOOOL
túl sok a paraszt
túl sok a pap
túl kevés a polgár

Hola (törölt) 2012.10.22. 18:15:22

Valóban nem kell verni egy gyereket, de azért, mert ő éppen valamilyen korszakot él kvázi csinálhasson, amit akar, vicc. Gondolom a táti csávót is verték, azért mészárolta le a családját.
Mióta ez a nagy szabadság van, meg lehet nézni, milyen gyerekek nőnek fel.
Remélem már nem élem meg a következő, szabad generációt!

Rui Blaaz 2012.10.23. 01:57:27

nos, nem éppen a szabadságfok(ok) növelése zajlik a választófülkék forradalmi lendületétől hajtva...

ikaljan · http://ikaljan.blog.hu 2012.10.25. 17:47:59

Azt gondolom, a cikk egy részről hasznos, de pont a "határeset-kérdéseknél" irreleváns válaszokat fogalmaz meg. Azt jól megindokolja, hogy a veréssel nevelés, a verés gyakori és rendszeres használata milyen hosszú távon káros következményekkel jár.

Nagyon helyesen felteszi azt a kérdést is, ami nem csak az idegbeteg pszichopaták, de egy normális nem agresszív átlagszülő számára is érdekes dolog, hogy:
"Lehetséges-e olyan eset, amikor mégis indokolt egy pofon adása?"

Erre viszont nem ad igazi választ, hiszen a személyessé tett kategorikus "nem" után, már rögtön a rendszeresen veréssel operáló "nevelés" negatív következményeit próbálja érvként felhozni.

gnor 2014.02.28. 00:11:03

Gyerekkoromban kaptam jópár pofont. Pl amikor tábortüzet raktam a játszótéren. Vagy amikor faragópengével szétvágtam a sátrak ponyváját egy gyerektáborban. Ezen dolgok egyike sem hagyott bennem nyomot. Tudtuk hogy ez is egy bűntetés és ha rosszat teszünk akkor kikapunk, de egyszer sem merült fel bennünk hogy ez ellenünk irányul vagy hogy ne szeretnének bennünket mert minden ilyennek meg volt az oka. Indokolt esetben a testi fenyítés elfogadható feltéve hogy a pillanatnyi fájdalmon kívül nem hagy nyomot és a gyerek biztonságérzete nem rendül meg. LEgalábbis én így voltam vele. Tudtam hogy mindig meg fognak védeni, hazamehetek, és otthon biztonságban vagyok. Tudtam h csak akkor kapok ki ha megérdemlem mert olyasmit csináltam amit senkinek sem szabad.
Az olyan emberek akik mereven elutasítják a testi fenyítést eljuthatnak oda hogy a gyerek rugdossa a szülőt. Láttam én már ilyent élőben is nemcsak a tévében.
Eszünkbe nem jutott volna mégcsak kezet emelni sem a szüleinkre. A tekintélyt persze nem ez adta.
Én nem értem azt a hülye pacifizmust ami a mai képmutató nyugatot jellemzi. Az erőszak teljes elutasítását hirdetik miközben emiatt ellepi őket minden egyéb rothadó probléma ami tönkreteszi a társadalmat. A testi fenyítés és a normál mértékű erőszak szerintem genetikailag benne van minden élőlényben.
Aki eltöri egy gyerek kezét vagy úgy veri hogy az rendszeres vagy nyoma van 10 perc után is az egy állat és meg kell bűntetni de azt aki rácsap a hülye érthetetlen gyereke seggére vagy lekever egy pofont amikor az a szemébe hazudik azt nem kéne mindenféle hülye törvényekkel bűnözőnek beállítani.
A pofonok és a seggreverés sosem fájt úgy mint pl amikor azt éreztem hogy megvetést kapok a tettemért pl egy tanár részéről. A lelki eszközök sokkal rosszabbak mint az ordibálás vagy a pofozkodás, annak ellenére hogy az új gondolkodás szerint az nem bántalmazás.
Na persze van gyerek akit annyira elcsesztek hogy a verésen kívül semmivel nem lehet rá hatni. Pl a késelő cigánygyerek aki a hírekben volt. Örömmel látom hogy nem vagyok egyedül a gondolkodásommal és az emberek szerint is van helye a nevelésben a moderált testi fenyítésnek.
Ja és sosem hazudtam a bűntetés elkerülése végett. Még akkor sem amikor könyen megúszhattam volna és senki nem jött volna rá.

gnor 2014.02.28. 00:19:50

@hubabuba76: Az ilyen esetek ellen kéne fellépni és nem az ellen hogy valaki kap pár megérdemelt pofont. A gyerek terrorban tartása súlyos bűn. Mindennek vannak normális határai. Nem egy gyerekkori barátomat verték el amikor pl nem ment haza időben vagy amikor szórakozásból betördeltek ablakokat vagy egyéb esetekben amikor a kifejezett utasítás ellenére nem fogadtak szót, és lám mindegyikből rendes dolgos felnőtt lett. Egyik rendőr másik autófényező vagy épp ügyvéd. Mindegyiknek az apja olyan volt mint az öreg kutya morog ha a fiatal nem tudja mit szabad és végső esetben oda is kap. Persze terror sehol sem volt annak elelnére hogy családi problémák mindenhol voltak.

gnor 2014.02.28. 00:36:05

Megnéztem a hatályos törvényt és kb az jön le belőle hogy a gyerek akaratát engedni kell érvényre jutni majdnem minden esetben. Pl amikor eldönti a kis x éves fejével hogy ő melyik valláshoz akar tartozni és hogy azt hogy akarja gyakorolni. Ez azért vicc. A törvény is abban a szellemben született hogy a gyerek egy kis felnőtt. Pedig ez marhaság. Persze van az a gyökér szülő aki mellett a saját akaratával is jobban járna, de ez más kérdés.

inf3rno 2014.07.03. 01:07:29

Az érdekes inkább az volna, hogyha már odáig jutott a gyerek, hogy állandóan hazudozással próbálja elérni a célját, akkor hogyan lehet helyrebillenteni? Hosszú távon a pofonnal fenyegetőzés, a felpofozás, stb... egyszerűen nem működik, a gyerek hamar eljut abba a korba, hogy kiröhög. Akkor mit csináljon az ember, üsse meg még jobban?! Kell, hogy legyen jobb megoldás!

leftalone · http://iwillsurvive.blog.hu 2016.03.20. 07:35:56

"Lehetséges-e olyan eset, amikor indokolt a pofon?"

Azt írja a cikkíró, hogy ez traumatizál és félelemből fog egy cselekvést kerülni a gyerek.
Abszolút a fizikai bántalmazás ellen vagyok. DE. Ha egy 2-3 éves kitépi magát a kezemből és berohan az autók közé, én elgáncsolom és ráverek a seggére (ergo nem ér oda a lökhárító elé), akkor traumatizálom és félelemből nem szalad ki többet a kocsik elé.
Természetesen utána elmagyarázva, hogy ez miért történt és a konkrét fizikai sérülésekért elnézést kérve.
Ebben az esetben én indokoltnak látom, hogy félelemből kerülje az adott szituációt. Féljen kirohanni az autók közé.

Ilyen még nem történt, de ezt elképzelhetőnek tartom. Ahogy a lányom egyszer belenyúlt egy gyertyába, megégette kicsit a kezét. Azóta fél a tűztől és nem nyúl bele.

IgazságotMindenkinek 2016.11.03. 15:23:59

Magyarországon elsősorban a bántalmazó tanároktól, nem a szülőktől kell megvédeni a gyerekeket.
tanarokbunei.blog.hu
süti beállítások módosítása