A minap szombat este utaztam haza a metrón, amikor leült velem szembe 3 fiatal. Rögtön feltűnt, hogy egyikük füléből kiszakadt a fülbevaló, a másiknak 5 forintos méretű lyuk van a fülében, össze-vissza festett a hajuk, vörös a szemük, szakadtak a ruháik és épp a városba tartanak bulizni. Este 10 óra volt. Ők pedig ránézésre 14-15 évesek. Vajon hogyan juthattak idáig?

Persze ezek csak az én következtetéseim, nem ismerem őket valójában. Ugyanakkor az ember, ha egy kicsit tájékozott, tudja, hogy a tizenéves korosztály mekkora veszélynek van kitéve. Pia, drog, partyk, prostitúció, hadd ne soroljam. Elég ijesztő ez a kép, de az ide vezető út is „rögös”. Igazán elzülleni nem olyan egyszerű! Mondom ezt úgy, hogy egy pszichológus talán mást ért „igazi elzüllés” alatt. Én, ha erről beszélek, a visszafordíthatatlan elzüllésre gondolok. Arra, amikor a gyerek elmegy otthonról és nem jön vissza. Rossz társaságba keveredik és átveszi azok értékeit stb.

Hogyan tud teljesen elzülleni egy tini?

Ezt a kérdést úgy a legegyszerűbb megérteni, ha beszélünk a serdülőkor lélektanáról is. Nagyon leegyszerűsítve a gyermeknevelés célja, hogy önálló, egészséges személyiségű, a társadalomba jól beilleszkedni tudó felnőttet neveljünk, aki sikeresen veszi az élet hozta akadályokat. Így már nagyon fiatalon igyekszünk tanítgatni mit szabad és mit nem, mit illik és mit nem, hol vannak a határaink, meddig mehetünk el stb. Helyes erkölcs, megfelelő normák kialakítása történik. Mindez úgy ideális, ha a gyermek is magáénak érzi őket. Pl. tudja, hogy nem a mama kedvéért kell tanulni, hanem saját érdekből. Ez így mind ideálisnak hangzik, DE már 12-13 éves korban a gyermekek nagy részénél elérkezik az ún. prepubertás, majd később a pubertás/serdülőkor/tinédzserkor. Serdülőkorban fejlődéslélektani szempontból az identitás kialakulásáról beszélünk. Ennek a folyamatnak fontos eleme az identitáskrízis és az elköteleződés. A krízis itt az, hogy a fent említett családi értékeket, normákat, eddig tanultakat megkérdőjelezi. Miért jó ez? Egyrészt azért, mert elég érett személyiség hozzá, másrészt érzi magát annyira biztonságban otthon, hogy lázadni merjen. Sovány vigasz ez a tinit nevelő szülőknek, de bármilyen felmerülő probléma esetén az az elsődleges, hogy magát a helyzetet megértse. Ebben a krízisállapotban van különbség serdülő és serdülő között. Ha egy családban érzelmi és fizikai biztonságban nőtt fel a gyerek és a szülők hitelesen képviselik az általuk hangoztatott értékeket, kevés az esélye, hogy a gyermek igazán eltévelyedjen. Problémás serdülők ettől függetlenül lehetnek, de az, hogy kinek mi a probléma, szubjektív. Beszélgettem már olyan szülővel, aki csendes, szófogadó, eminens tanuló gyermekét nagyon problémásnak tartotta, mert mostanában sokszor magára zárja a szobája ajtaját. Ezzel szemben a másik szülő együtt dohányzik a 16 éves lányával.

Az, hogy mennyire züllik el egy tini, számos tényező függvénye. Ugyanakkor ebben az életkorban a klasszikus értelemben véve már nem lehet nevelni a gyermeket. Mit tehet akkor a szülő? Bízhat benne, hogy jól csinálta! A serdülőkor végére lenyugszanak a kedélyek, és a fiatalok visszatérnek az otthonról hozott értékrendhez.

A serdülőkori problémák és a züllés kérdése ugyanakkor nem bagatellizálható. Még ha érti is a háttérfolyamatokat, lehetnek kérdései, érezheti azt, hogy elakad, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Ilyenkor különösen oda kell figyelni a gyerekre, nem tudhatjuk mikor és hol lehet veszélynek kitéve. Valamennyire muszáj benne megbízni, de ha ez kevésnek bizonyul, érdemes szakember segítségét igénybe venni.

Ha kérdései vannak, írjon E-mailt (andrea.bojti/kukac/gmail.com) vagy kérdezzen a blog Facebook oldalán! Ha tetszik és hasznosnak tartja a blogon olvasottakat, lájkolja a Facebookon!

kép forrása:mediccast.com