– Minden más – összegezte röviden és velősen egy anyuka, amikor arról kérdeztük olvasóinkat: elsőszülöttüket és kisebb gyermekeiket máshogyan nevelték-e? Hiába tűnik egyértelműnek az igenlő válasz, sok szülőnek szorongást okoz, ha a gyermekei versengenek egymással, megint mások akár magát a kicsit stresszelhetik egy-egy hibás gyakorlattal.
A kutatások rámutatnak: az elsőszülöttek jobban teljesítenek az iskolában, sőt, az IQ-juk is magasabb, ám nem genetikai okai vannak a különbségeknek, a nevelés a felelős amellett, hogy a szülők hajlamosak sikeresebbnek ítélni a nagyot kisebb testvéreiknél. Hiába bőséges, már-már végtelen az első- és másodszülöttek sorsát vagy a középső gyerek-szindrómát taglaló szakirodalom, a szakember óvva inti a szülőket – az egyébként a gyermekre is negatívan ható – aggódástól és szorongástól.
– Minden gyermekem más. Én is változtam abban, hogy a legkisebb gyermekemnél nem siettetek már semmit, jobban kiélvezek minden pillanatot – osztotta meg tapasztalatait Fuisz Gabriella, négygyermekes édesanya, aki nem hasonlítgatja össze csemetéit. – Bármikor született kistesó, tudatos döntésem volt, hogy a nagyobbak is sokkal több figyelmet kaptak – tette hozzá.
Az életre nevelés része
Természetes helyzet a gyermekpszichológus szerint, hogy a szülők az első gyermek születésekor még tapasztalatlanok, és bár maximális figyelmet kap a kicsi, több idő jut felkészülni az érkezésére is, „rajta” tanulnak meg mindent, így a második, harmadiknál már rugalmasabbak lesznek. – Sok szülő rosszul éli meg, hogy kevésbé tud koncentrálni a második terhességére, majd a kisebb gyermekre, pedig ez normális – magyarázta Bojti Andrea, aki elmondta: általános, hogy az elsőszülött gyermekek valamivel szorongóbbak, a teljesítménykényszer vagy megfelelni vágyás jobban hajtja őket, míg a kisebbek oldottabbak, ám jobban próbálják felhívni magukra a figyelmet. – Különbözik a másod-, harmadszülött a testvérétől, és ez jó út arra, hogy elnyerje az ő kis helyét a családban – nyugtatott meg mindenkit a szakember.
Egy ikerpár édesanyja, Barnáné Varga Anikó arról számolt be: kislányai hiába egykorúak, teljesen más személyiségek, ezért más az igényük is – még a nevelési módszereket tekintve is.
Fontos a felkészítés
Ahhoz, hogy szülőként tényleg ne kelljen a testvéri viszonyok miatt aggódni, már a páréves elsőszülöttel érdemes beszélni anya kerekedő pocakjáról és a testvérkapcsolatokról, ehhez akár az esti mese is hozhat mintát.
– Segítsünk megértetni a gyerekkel azt, ki is egyáltalán a kistestvér, mert ő még nem tudja, ki érkezik, hogyan kellene viszonyulnia hozzá – tanácsolta a gyermekpszichológus. – „Mantrázhatjuk” az elsőszülöttnek, hogy a kis jövevény érkezése után ugyanúgy fogjuk szeretni, és szeresse ő is a kicsit. Amíg a kistestvér baba, addig a „nagyot” sokmindenben meg lehet erősíteni: milyen jó, hogy ő már nem pisil a pelenkába, és még sorolhatnánk. Később már lehet nem csak közösen, hanem külön-külön is programokat szervezni a gyerekekkel, hogy mindenkinek meglegyen a privát ideje az anyás és apás programokra – fejtette ki Bojti Andrea.
Hasonlítás helyett külön utak
Hogy a későbbi összehasonlítgatást elkerüljük, keressük, mi a kisebb gyermek útja, miben tűnik ki, ne várjuk el, hogy az első nyomdokába lépjen.
– Ha mondjuk az elsőszülött humán beállítottságú, a kisebb miért ne teljesedhetne ki reál területen, vagy miért járnának ugyanarra a zeneórára? – folytatta a gyermekpszichológus, aki szerint érdemes másik iskolát választani a kisebbnek. – Így egy másik közösségben új kihívásoknak kell megfelelnie. Ezekkel a megoldásokkal egészen komoly problémákat is lehet kezelni. De a kicsi motiválható: elmondhatjuk, hogy valamit csak ő tud, hogy büszkék rá a szülei. Minden gyereknek megvan a saját útja – tette hozzá.
Káros a felnőtt szerep
Más a helyzet, ha 4-5 évnél nagyobb a korkülönbség a gyerekek között, hiszen akkor különböző életciklusban járnak, nem lehet összemérni egy kiscsoportos ovist az iskolás naggyal. Ebben az esetben adja magát a helyzet, hogy az életkoruknak megfelelően foglalkozzon velük a szülő a gyermekpszichológus szerint, aki arra is felhívta a figyelmet: az elsőszülöttre ebben az élethelyzetben is ügyeljünk, hiszen a „te már nagy vagy, de ő még kicsi” és a hasonló magyarázatok károsak lehetnek, ha „igazságtevésként” használjuk. – Ha a nagytól azt várjuk, mindig ő legyen az okos és ügyes, felnőtt-keretbe helyezzük, már-már nevelési feladatot ruházunk rá. Fontos, hogy mégse aggódjunk túl sokat, mert a normalitásba sokminden belefér – mondta Bojti Andrea.
Testvérharcok
A testvérféltékenységnek is szükségszerűen meg kell jelennie a gyermekpszichológus szerint, a szülőnek meg kell értenie, hogy egy kistestvér érkezése nehéz helyzet az elsőszülöttnek, de az életre nevelés része, hogy megtanulják a gyermekek kezelni az ebből fakadó indulataikat. – Nem reális, hogy ne legyen konfliktus a gyerekek között – fogalmazott Bojti Andrea.
Öcsi, hugi? Mostoha?
Mozaikcsaládok esetében, ahol elvált szülők vállalnak újra gyermeket, mások a kihívások, elsősorban nem az első-vagy másodszülöttek konfliktusával kell megküzdenie a gyermekeknek. – Egy új családban a legnagyobb feladat kialakítani a családi szerepeket. Nincs rá ősi, társadalmi minta, hogy a gyermek édesanyjának új párjának a fia a gyermeknek kicsodája, még szavunk sincs, így minden esetben máshogy alakulnak a szerepek. Fontos, hogy az első házasságból való gyermekek ne érezzék magukat kiszorítva, összetettebb esetükben a helyzet. Ezzel szemben az anya-apa-testvér-szerepek a közös tudattalan részei, évezredek óta hordozzuk magunkban ezeket a mintákat – magyarázta a gyermekpszichológus Bojti Andrea.
A velem készült riport a Délmagyarban jelent meg. Az alábbi linken található.
Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!
További cikkek a témában:
Hogyan kezeljük a testvérféltékenységet
kép:utahvalley360.com
