Egy évvel ezelőtt a várandósság félidejében döbbenten figyeltem, hogyan kallódik a műanyagszemét az utcánkban, mert egy ideje nem ürítik rendszeresen a szelektív szemetet. Ugyanebben az időben kezdtem el pár dolgot beszerezni a picinek és erős undorral gondoltam a popsitörlők szagára. Engem ez a két dolog "lökött" a hulladékcsökkentés irányába, de az csak később tudatosult bennem, valójában mennyi szemetet termelünk, ami már a gyerekeink jövőjét veszélyezteti. Tudom, hogy ez a téma nem tartozik szervesen a Gyermekpszichológus BLOG tematikájához, de mint sok családot elérő fórum, a társadalmi felelősségvállalás jegyében úgy gondolom erről is írok.
A műanyagmentes július kihívás engem pont a legjobbkor talált meg. Júliustól függetlenül is közel egy éve apránként változtatunk fogyasztási szokásainkon, hogy kevesebb szemetet termeljünk. De most még több alternatíva ötlött az eszembe. Tavaly nyáron az első lépés a PET palackok elhagyása volt. Ez viszonylag könnyen ment, mert nálunk jó minőségű a csapvíz. Két üvegpalackban szoktuk behűteni, amikor hidegen isszuk. Később karácsonyra kaptam egy szódagépet ajándékba a férjemtől, így már szénsavas vizet is tudunk készíteni. 2-3 hónappal később szereztem be az első kis vászonzsákokat, amibe a zöldséget, gyümölcsöt és a pékárut tudjuk tenni a boltban, így nem viszünk haza nájlonzacskókat. A terhesség előrehaladtával kezdtem el a modern mosható pelenka alternatívával foglalkozni. Elsőre bonyolultnak és körülményesnek tűnt és én is elgondolkodtam, hogy a mosás mennyire terheli a környezetet, de aztán mélyebbre ástam magam a témában és rájöttem, hogy az eldobható változat előállítása önmagában is több vizet használ mint amennyit mosunk. Végül 2 hetesen adtuk először a babára az első mosipelust és úgy 2 hónapos kora óta már csak ezt használjuk. Az általam annyira nem szeretett popsitörlőket is hamar beszegett anyagdarabokra cseréltem, de mostanra már egyszerűbb a csap megmosni a popót ha szükséges. Apránként közben már szappanra váltottuk a műanyag flakonos tusfürdőket és samponokat. Öko mosószert használunk, aminek a flakonját visszaveszi a gyártó, inkább ecetet használunk vízkőoldásra stb. A műanyagmentes július kapcsán tovább haladunk az úton és most szeretném a szalvétákat textilre cserélni (egy régi asztalterítőt fogok feldaraboltatni) , otthonra papír helyett textilzsebkendőt használni és erősen töröm a fejem a házi komposztálás megoldásán.
A lényeg, hogy a hulladékcsökkentés nem megy egyik napról a másikra. Először érdemes elhasználni a korábbi termékeket, hiszen az is hulladéktermelés ha kidobom a félig használt tusfürdőt. Aztán a zerowaste szemlélet legfontosabb elve szerint jól át kell gondolni mire van valójában szüksége a családnak, mi az amit tényleg meg kell venni. Rengeteg eszköz található a háztartásban, amire sokszor nem is gondolunk, mennyi mindenre jó. Például egy befőttes üvegben lehet szinte bármit tárolni, de egy nagyobb paradicsomleves üveg kiváló üvegkancsója lehet a hűtött víznek.
Másik fontos üzenet, hogy sok kicsi sokra megy! El kell kezdeni a szemléletváltást, melynek nem az a célja, hogy teljesen tökéletesen egyáltalán ne is termeljünk hulladékot. Sokan ezért nem kezdenek bele, mert azt hiszik úgysem menne minden területen. Inkább haladjunk apró lépésekben, de induljunk el az úton.
Hosszan lehetne még a témáról írni, olvassátok el Tóth Andi Dobd ki a szemetest! c. könyvét ha elkötelezettek vagytok a hulladékcsökkentés iránt. De ma már számos Facebook oldal, csoport és cikk foglalkozik a témával.
Kövesd Instagramon és Facebookon is a blogot!
