Lassan vége a nyári szünetnek, kezdődik az óvoda. Sok kisgyermek életében először kerül távol az otthontól és kerül gyermekközösségbe. Nem csoda, ha az egész család számára nagy izgalom, miként veszi majd az akadályokat.
Az óvodába való beíratkozáskor mindenképp vegyük figyelembe, hogy a beszoktatásra bizony időt kell szánni. Egy kisgyermek számára óriási változás ez a megszokott otthoni programokhoz képest.
Ahhoz, hogy minél könnyebben „átvészelhessük” ezt az időszakot, törekedjünk egyfajta állandóság kialakítására az otthon és az óvoda között.
Beiratkozáskor a bevett gyakorlat szerint történik egy „anamnézisfelvétel” (előtörténet). Fontos ilyenkor elmondani az óvónőknek gyermekünk napirendjét, szokásait, illetve ha volt beteg, gyógyszert szed vagy allergiás valamire. Érdemes azt is tisztázni, milyen nevelési elveket alkalmazunk otthon, mi a kedvenc meséje/dala/játéka. Az óvodák többségében a beíratkozáskor az óvónők meglátogatják a családot az otthonukban és a szülőket is igyekszenek megismerni. Mindezek azt a célt szolgálják, hogy minél könnyebben tudjon a család és az intézmény a gyermek érdekében együttműködni. Ha gyermeke már járt bölcsődébe, könnyebben megszokja majd az óvodát, de számára is fontos az új környezet megismerése, így erre érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni.
Jöjjön most néhány tipp, miként könnyíthetjük meg a beszoktatást
Beszélgessünk az óvodáról már jóval a kezdés előtt a gyerekkel. Az ember sokszor azt gondolná, ez nem is olyan fontos, úgysem ért még sok mindent előle, de ez nem így van. Minél részletesebben (pl. milyen útvonalon jutunk el oda, hogy néz ki egy foglalkozás stb.) mesélünk neki, annál kézzelfoghatóbbá válik számára mi is vár majd rá. Ha nekünk magunknak is vanak óvodáskori élményeink, nyugodtan osszuk meg vele.
Sétáink során haladjunk el az ovi mellett, járjuk be az da vezető utat, és beszéljünk arról mi az az épület, milyen lesz ott neki. Ha van rá mód, egy-egy játék erejéig hadd csatlakozzon ő is a többiekhez.
Érdemes megpróbálni a beszoktatás előtti időben egy, az óvodához hasonló napirendet kialakítani otthon.
Az ovik nagy részében az első hét nyitott hét. Ilyenkor a szülővel együtt töltheik napjaikat a kicsik. A teljes leválás csak fokozatosan történik meg.
Érdemes előre megtervezni, mikor szeretnénk őt hazahozni és minden esetben beszéljük meg vele, mikor megyünk érte. (Elköszönéskor se próbáljunk elmenekülni) Célszerű nem általánosságban beszélni, hanem a nap valamilyen eseményéhez kötni a hazamenetel időpontját. Így is könnyen előfordulhat, hogy sírással végződik a búcsú, de az új emberek, új játékok és a nap többi történése biztosan elfeledteti vele a szomorúságot.
A későbbiekben előfordulhat, hogy nem lesz kedve a gyereknek óvodába menni, de jobb, ha ilyenkor nem maradunk vele otthon. Az elején úgyis épp eleget hiányoznak a különböző betegségek miatt. Ha keveset jár, sokmindenből kimarad, kevesebb barátja lesz és fejlődésben is lemaradhat társaihoz képest.
Bizonyos "tünetek" előfordulhatnak az óvodakezdés után. Ilyen lehet, ha újra elkezd bepisilni, rágja a körmét, esetleg rosszat álmodik. Persze nem biztos, hogy ez az óvodakezdésnek köszönhető, de érdemes elgondolkodni rajta és feltárni az okokat.
Végül de nem utolsó sorban lássuk be, a beszoktatás és az elszakadás nem csak a gyermeket érinti. Nekünk szülőknek is tudnunk kell őt elengedni. Ha a gyermek azt látja, az anyja vonakodva viszi óvodába és nehezen hagyja ott, akkor egyből arra gondol, biztosan valami rossz fog itt vele történni.
Legyünk inkább büszkék arra, mennyit nőtt ez a gyerek! Máris óvodás, pedig nemrég született! :)
Ha Önnek van személyes tapasztalata, hogyan szokott be gyermeke az óvodába, írja meg kommentben!
Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!
