A pozitív gyermekpszichológiai blog

Gyermekpszichológus BLOG

Legyél magabiztos szülő!

2020. október 08. - Gyermekpszichológus

A magabiztos szülők iskolája

Online gyermekpszichológiai kurzus

  • Legyél a gyermeked lelkivilágának szakértője!
  • Segíts te is gyermekednek a gyermekpszichológia szemléletével!
  • 4 fejezet közel 2 órányi videóanyag
  • Most 2 extra AJÁNDÉKKAL!

KÉREM A KURZUST AZ AJÁNDÉKOKKAL

 

Szeretnéd érteni gyermeked lelkivilágát?

Óvodakezdés a koronavírus idején!? 3 tanács a gyermekpszichológustól, mire figyelj!

Vajon milyen lesz az újrakezdés közel fél év kihagyás után? Hogyan készítsd fel a kiscsoportot kezdő gyermeked így az óvodára? Mennyire beszéljünk nekik egy esetleges újabb karanténról? Bizonytalan tanévkezdésre számíthatunk 2020 őszén! Ebben a cikkben 3 tanáccsal szeretnék nektek segíteni!

nevtelen_terv_21.png

Ezt a cikket 2020 augusztus közepén írom, amikor jelen állás szerint normál ütemben indul el a 2020-2021-es tanév szeptembertől. Ugyanakkor a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság állandó téma a szülők körében. Mi magunk is kíváncsian figyeljük a híreket, hiszen a kislányunk a középső csoportot kezdi idén. Kortárs gyerekek szüleivel épp a napokban beszélgettünk arról, hogy a legtöbben szinte kezdhetik újra a beszoktatást...

1. Kommunikáljatok nyíltan az óvodával és a többi szülővel! Ez a helyzet mindenkinek új!

Sem a családok sem az óvodák nem voltak eddig felkészülve egy esetleges járványügyi helyzetre. Éppen ezért a bajban igazán az segít, ha sikerül összefogni és közösen keresni a megoldásokat az éppen aktuális helyzetre. A családok a karantén ideje alatt nagyon különböző élethelyzetben tudtak a gyerekekkel foglalkozni. Biztosan te is látod, mennyire más ott, ahol 4 gyermekre vigyáztak a szülők munka mellett, mint ahol csak egy gyermekre. De sok családban mindkét szülőnek be kellett járni dolgozni és a gyermek végig a központi ügyeletben töltötte az időt. Ezért időbe telhet, amíg újra összerázódik az ovis csapat. Ha úgy érzitek, akkor fogjatok össze a csoporttársakkal és jelezzétek az ovinak, hogy szükség lenne egy kis felzárkóztatásra.

Fontos, hogyha bármilyen segítségre lenne szüksége a gyermekednek, például túlzottan szorong a vírus miatt vagy úgy érzed, hogy lemaradt társaitól a fejlődésben a karantén alatt, akkor ezt is jelezd az óvodának. Ők tudnak segíteni akár külső szakember (pszichológus, gyógypedagógus) bevonásával is. 

Ugyanígy érdemes tisztázni, hogyan és miként fog veletek az intézmény kommunikálni, ha esetleg újabb járványügyi szigorítások várhatóak!

2. Mindig csak arról beszélj a gyermeknek a vírussal kapcsolatban, ami már tény!

Az óvodáskorú gyermekeket nem érdemes terhelni a vírussal kapcsolatos találgatásokkal, tévhitekkel és összeesküvés-elméletekkel. Ha megoldható, akkor a híradót se nézzék. Az elmúlt fél év eseményeinek tükrében biztos lehetsz benne, hogy így is sok kérdés van benne. Az a legjobb, ha ezekre te válaszolsz szülőként és törekszel olyan tényeket elmondani neki, melyek kézzelfoghatóak és igazak. 

Tájékozódj, hogy milyen szigorítások vannak az oviban az újrakezdést követően. Ezeket el kell magyarázni a gyermeknek. Várhatóan néhány nap alatt rutinná válik majd számára a sokszori kézmosás, átöltözés és kézfertőtlenítés. De az esetleges őszi karanténnal kapcsolatos félelmeidet ne vele oszd meg! Amíg nem tudjuk biztosra, addig tényeket sem mondhatunk nekik! Ugyanakkor ha a gyermek kérdez bármit is a vírussal kapcsolatban, arra mindenképpen válaszoljunk őszintén (a bizonytalanságunkról is)!

3. Számíts rá, hogy előfordulhatnak nehézségek az újrakezdéskor!

Ha hosszabb ideje nem ment már oviba a gyermeked sajnos előfordulhat, hogy szinte újra kell kezdeni a beszoktatást. Egy kiscsoportos gyermek hamar elfelejti a közösségi élményeket és így számára hosszabb idő lehet a középső csoportban való újrakezdés. Ezek az életkorral és a helyzettel járó változások.

A karantén után is sok szülő számolt be nekem arról, hogy a gyermekük túlzottan szorong és fél a betegségtől. Óvodánként változó, milyen óvintézkedéseket tettek a járvány megfékezésére. De elsőre furcsa lehet egy kisgyermeknek a megszokott óvónéniket maszkban látni. Az is kérdés, vajon hogyan reagálnak majd, ha beköszönt a klasszikus nátha-szezon. Valószínűleg sokkal többet lesznek otthon a gyermekek egy egyszerű megfázással is (ami teljesen érthető!) Foglalkozni kell azonban azzal, hogy a betegségtől való szorongás ne uralja el teljesen a gondolatait...

Klinikai gyermek- és ifjúságpszichológusként fontosnak tartom, hogy ebben a nehéz időszakban minél több család számára elérhető legyen a gyermekpszichológiai segítség. Ezért létrehoztam a Felkészülés az óvodára című kurzust! Majdnem 3 órányi videó anyagban segítem a családokat, hogy gördülékenyen menjen az óvodakezdés és az újrakezdés. Aki pedig most csatlakozik, az beléphet a kurzus zárt támogató Facebook csoportjába, ahol 6 hónapon keresztül korlátlanul kérdezhet tőlem. Csatlakozz te is ehhez a támogató közösséghez!

Itt kérd az ingyenes magazin-hírlevelet!

SZERETNÉL SIKERES SZÜLŐ LENNI?

  • De sokszor elbizonytalanodsz, vajon jól csinálod-e? 
  • Megfelelő módon kezeled a gyerek problémáit?
  • Ezért sokat olvasol, tájékozódsz? Igyekszel mindennek alaposan utánajárni?
  • Fontos számodra a gyermeked lelki egészsége?
  • Érdekel a gyermekpszichológia?

Ha csak 1 kérdésre is IGEN-nel válaszoltál, akkor kérd a havonta megjelenő INGYENES Gyermekpszichológus BLOG Magazin – Hírlevelet!

magazin-hirlevel_masolata.png

KÉREM A MAGAZINT!

 

HA MAGAZIN OLVASÓ VAGY

  • Első kézből értesülhetsz a legfrissebb cikkekről, újdonságokról!
  • A Gyermekpszichológus BLOG aktuális eseményeiről!
  • És az időről időre megjelenő személyes egyedi ajánlatokról!Kattints ide a hírlevélhez!

 

3 segítő tanács, hogy ne váljon gyermeked online zaklatás áldozatává!

Neked is az egyik legnagyobb félelmed, hogy gyermeked bántalmazás áldozata lesz? Különösen ijesztő, ha mindez az online térben történik, hiszen arra még kevesebb a rálátásod. Te vajon észreveszed, ha online zaklatják a gyereked? Ebben a cikkben arról írok, mit tehetsz, hogy megelőzd a bántalmazást!

igy_elozd_meg_az_online_zaklatast.png

Ezzel a cikkemmel csatlakozom én is az UNICEF és a KÉK Vonal gyermekkrízis Alapítvány #nemvagyegyedül kampányához az online zaklatás megelőzéséhez!

Te tudod, mit csinál a gyerek a neten?

 

Te fent vagy a Facebookon? Be tudod állítani az Instagramon a kettős azonosítást mint biztonsági beállítást? Tudod mi az a Tik-Tok challenge? Ha ezekről még sosem hallottál, de a gyereked már használja az internetet, jobb ha sürgősen utána nézel!

Sajnos sokszor mondják nekem szinte büszkén a szülők, hogy ők bizony nem is tudják mi az a Facebook vagy Instagram, annyira nem használják az internetet. Viszont a gyerekek ahogy haladnak a kamaszkor felé, úgy szeretnék egyre inkább kipróbálni a közösségi oldalakat és a csetelést a barátokkal. De már kiskamaszként is ciki, ha nem ismernek bizonyos népszerű közösségi játékokat vagy nincs Tik-Tok fiókjuk. Utópisztikus gondolat 2020-ban azt hinni, hogy teljesen eltiltható a gyerek az internettől. Ezért célravezetőbb már a kezdetektől közösen megtanulni a használatát.

Csináljatok együtt email fiókot. Mutasd meg te a használatát. Hívd fel a figyelmét a spamekre, magyarázd el mit jelent a kéretlen üzenet. telepítsétek együtt a Messengert és a közösségi oldalakat, amiket használni szeretne. Ha eddig nem tetted, ismerd meg a biztonsági beállításokat. Kettős azonosítást alkalmazhattok, hogy megvédjétek a fiókot a lopástól. Letilthatjátok az idegenek üzeneteit. Állítsátok be teljesen privátra a gyerek profilját és beszéljétek meg kikkel levelezhet, miket küldhet el a partnerének és milyen képeket, információkat oszthat meg az oldalán. Muszáj már a legelső lépések között elmagyarázni neki , milyen veszélyes hely lehet az internet és hogyan élhetnek vissza mások az adataival.

Az, hogy milyen közösségi felületet kezd el használni a gyerek, közös megbeszélésetek tárgya. De érdemes betartani a platformok saját korhatár korlátozását!

A kommunikációtok alapelve a partnerség és a bizalom legyen! Ha a kezdetektől így állsz hozzá, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel beavat a gyereked az online életébe, mintha alapból tiltod őt! Ne feledd, minél inkább tiltod valamitől a kamaszodó gyereked, annál vonzóbb lesz az számára. 

Ismerd meg a bántalmazás pszichológiáját!

 

Ne folytass struccpolitikát! Jobb, ha már az első önálló internethasználat előtt utánajársz mit is jelent az internetes zaklatás. Hogyan viselkednek az áldozatok? Milyen jelei vannak a bántalmazásnak? Ki és milyen formában válik áldozattá és bántalmazóvá?

Ugye tudod, hogy legtöbbször nem vadidegenek zaklatják a gyereket, hanem a saját ismerősei, osztálytársai? Szerinted a gyerek mindig tisztában van azzal, hogy éppen bántalmazás áldozata? Sajnos nem. Sőt az esetek többségében inkább szégyelli magát és nem is mer szólni. Ezért jobb, ha fokozatosan de mindre kiterjedően elmondjátok neki, mire kell figyelni, hogyan kell kommunikálni másokkal és mi az,ami már nem fér bele.  Nyugodtan kereshettek példa jelleggel tanulságos eseteket az interneten. A KÉK Vonal vagy az UNICEF oldalán rengeteg hasznos anyagot és videót megnézhettek a témában.

A lényeg, hogy szülőként készüljetek fel rá és ismerjétek meg a jelenséget! Sajnos a legtöbb gyereknek még mindig csak a kezébe adják a telefont és azt csinál rajta amit akar...

Vedd komolyan a jeleket!

 

Ha a gyerek viselkedése megváltozik, pl. elkezd harsányan vagy épp ellenkezőleg, visszahúzódóan viselkedni. Szervi tünetekre panaszkodik, fáj a feje, hasa vagy szédül. Alvási nehézségei lesznek vagy romlik az iskolai teljesítménye, mindig gondoljatok arra, vajon érheti-e őt online bántalmazás! 

Próbáljatok vele támogatóan, megértően ismét beszélgetni a zaklatásról. Nem szabad őt leszidni vagy büntetni, ha kiderül, hogy nem ismerte fel vagy eddig titkolta a bántalmazást. Jusson eszetekbe a bántalmazottak pszichológiája! A gyerek félhet a bántalmazótól, szégyellheti a gyengeségét vagy igaznak tarthatja a az ellene felhozott vádakat. Azaz teljesen másképp éli meg ugyanazt a történést mint te a szülője!

Az internetes zaklatás bűncselemény! Mentsétek le a bizonyítékokat! Még akkor is, ha csúnya képeket tartalmaz. De figyeljetek közben a gyerekre, ő mennyire akar ebbe bevonódni. Csak a szükséges mértékig terhelje őt egy esetleges rendőrségi eljárás! 

Az internetes zaklatás komoly lelki sérülést okozhat a gyerekben, ezért javaslom gyermekpszichológus felkeresését vagy bevonását az ügybe.

Ha szeretnél tőlem további hasznos gyermekpszichológiai cikkeket olvasni, kérd te is az INGYENES Gyermekpszichológus blog Magazin Hírlevelet ide kattintva!

 

kép:canva.com

3 tanács a család lelki egészségének megőrzésére a karanténban

Egyre többször keresnek meg gyermekpszichológusként azzal a családok, hogy sűrűsödnek az otthoni konfliktusok, ahogy telik az idő a karanténban. A gyerekek már mennének a barátokhoz, hiányoznak nekik a nagyszülők. A szülőket egyre inkább megterheli lelkileg a bezártság és az énidő sokszor teljes hiánya. A gyerekeknél fokozódnak a szorongásos tünetek.

Ezért ebben a cikkben 3 hasznos tanácsot adok, amire mindenképpen figyeljünk, hogy megőrizzük magunk és gyermekeink egészségét!

canva_three_children_wearing_face_masks.jpg

Fogadd el, hogy ez most egy krízishelyzet!

 

Tehát teljesen érthető és természetes, ha szorongunk, félünk attól nehogy megbetegedjünk. Ez igaz a gyerekekre és a felnőttekre is. A bizonytalanságot mindenki nehezen viseli és a bezártság is sokféle reakciót kiválthat az emberekből. Azok a szülők, akiknek az otthon maradó gyerekeik mellől dolgozni is kell vagy tanítani és közben háztartást vezetni és főzni, több hétnyi bezártság után joggal lehetnek fáradtak. Nyomasztó lehet eközben még azon is stresszelni, hogy most kellene még önmegvalósítani, nagyon kreatívan foglalkozni a gyerekekkel vagy éppen lehetne idő szépirodalmat olvasni. Ezeket az elvárásokat nyugodtan engedd el! Amikor az ember a maslow-i piramis alján létezik (veszélyben érzi az egészségét, esetleg a létbizonytalanságba került a munkája elvesztése miatt és fáradt) akkor pszichésen nagyon megterhelő lehet számára az önmegvalósítás és kreativitás iránti törekvés!

Csak arról beszélj a gyerekekkel, ami kézzelfogható és érthető számukra is a vírushelyzettel kapcsolatban!

 

Szülőként fontos tisztában lenni azzal, hogy a gyermekek szorongásának számos jele lehet. Ilyenek a rémálmok, a regressziós jegyek, a viselkedésváltozás vagy a hangulati zavarok. Ebben a jelen helyzetben mindig gondoljunk arra, hogy vajon mennyire szoronghat a gyerek a vírustól, a betegségektől vagy a haláltól. 

Nem szabad őket folyamatosan a fertőzöttek és halottak statisztikájával nyomasztani. Ugyanígy nem szerencsés ha a kisebbeket túlzottan beavatjuk a saját bizonytalanságainkba. Legyen szó anyagi nehézségekről vagy az iskola/óvoda újrakezdésének dilemmájáról. Ha meg is osztunk velük ilyen információkat, akkor figyeljünk rá, hogy semmi ne maradjon magyarázat nélkül. A gyerekek így is könnyen elcsípnek részleteket egy híradóból vagy akár egy telefonbeszélgetésből is. 

Legyen a szülőknek is énideje!

 

Talán ezt a pontot a legnehezebb most megvalósítani. De mégis nagyon fontos, hogy ki tudjanak kapcsolódni és legyen energiájuk a gyereknevelésre, munkára, háztartásra. 

Gondoljunk bele, mennyire nem az emberi természettel azonos ez az élethelyzet. Az ember ugyanis társas lény. A gyerekeket a történelem során is a nagycsaládok nevelték és most is szükségünk lenne a társas ingerekre. Ezért lehet különösen megterhelő, ha a szülőknek mindent egymagunknak kell megoldani.

A karanténban leginkább magukra számíthatnak a szülők. Hagyjanak egymásnak szabadidőt. Ha megoldható, akkor például egyik reggel az egyik szülő alszik tovább, máskor a másik. Ugyanígy kaphat a nap során némi szabadidőt is mindkét fél. Érdemes az esti órákat kihasználni arra, amire éppen szükségük lehet és ami feltölt. A lényeg, hogy az énidőt is tudatosan be kell illeszteni a napirendbe.

 

Ne felejtsük el, hogy a családok nagyon sokféleképpen élhetik meg a karantént. Más az élet a tanyán mint a nagyvárosban. Más az, ha a szülőknek be kell járni dolgozni vagy home office_ban vannak. Valaki gyes mellett van otthon, míg a másik családban elvesztették az állásukat és az sem mindegy mennyi idősek a gyerekek.

Ezért a legfontosabb, hogy türelemmel és kellő empátiával viseltessünk egymás iránt!! Ez most nem az ítélkezés ideje!

 

Bojti Andrea, klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus

 

Ha tetszik a blog, kövess instagramon is!

Karanténban gyerekekkel - Hogyan kezeljük a helyzetet?

A legfrissebb hírek szerint Olaszország északi tartományában, Lombardiában az egész régiót érintő karantént rendeltek el a koronavírus fertőzés miatt. Egy esetleges vesztegzár alatt bezárnak az óvodák, iskolák, nem lehet közösségi eseményeket sem megtartani. Beszélni kell tehát a gyerekeket érintő kérdésekről is!

step_into_your_own_space.png

Ebben a cikkben arról a karanténról írok, amikor egy egész várost vagy egy nagyobb földrajzi területet zárnak le a hatóságok. Ebben az esetben a karantén végéig a területre se ki, se be nem lehet jutni és a karanténon belül akár a szabad mozgást is korlátozhatják. Remélhetőleg Magyarországon ilyen intézkedésre nem lesz szükség. A Nemzeti Népegészségügyi Központ eljárásrendjét és az aktuális rendelkezéseket itt lehet elolvasni.

Mit mondjunk a gyerekeknek a karanténról?

A gyerekek, természetükből fakadóan, nagyon érzékenyek a felnőtt világ információira. Értik és érteni akarják a körülöttük lévő világ történéseit, ezért a tabusítás helyett sokkal inkább célravezető, ha a szülők őszintén beszélnek a családot érintő esetleges karanténról. Életkoruknak megfelelően el kell nekik magyarázni mit jelent a koronavírusos megbetegedés és hogyan terjed a betegség. Természetesen itt nem a tűpontos virológiai leírást magyarázzuk el nekik, hanem magának a járványnak a természetét.

A vírusok apró, szabad szemmel nem látható élőlények. Cseppfertőzés útján terjednek emberről emberre és lázas, megfázáshoz hasonló betegséget okoznak. El kell magyarázni és meg kell mutatni a gyerekeknek, milyen alapvető higiénés szabályok betartására van szükség a megelőzéshez. Ennek a része a karantén is.

  • Fontos, hogy a szülők ne bagatellizálják el és ne is pánikoljanak egy esetleges vesztegzár lehetőségétől.
  • Törekedjen rá a család, hogy a betegségről és a karanténról ők informálják a gyerekeket. Ne a híradóból tudják meg a történéseket. Ha az óvoda- iskola bezárása is bekövetkezne, akkor is célszerűbb, ha erről a hírről először a család beszél velük és csak aztán a pedagógusok.
  • Fontos, hogy a gyerekeknek mindig legyen lehetőségük kérdezni és őszinte választ is kapjanak a kérdéseikre.
  • A kisebb gyerekekkel akkor beszéljenek erről, ha már körvonalazódik a helyzet és konkrét eseményeket lehet megbeszélni. Pl. ha bezár az óvoda, akkor ennek a tényét elég akkor közölni, amikor már tudjuk, hogy mikor zár be.
  • A találgatások jelen esetben inkább csak összezavarják a kisebbeket.
  • Idősebb gyerekekkel, kamaszokkal már komolyabban lehet beszélgetni a koronavírusról és a karantén lehetőségéről. De sem elbagatellizálni, sem pánikoltatni nem szabad őket sem. Hanyagoljuk továbbá az összeesküvés elméleteket  és ne terheljük őket álhírekkel. Ezek csak összezavarják a kamaszokat.
  • Számoljunk vele, hogy a gyerekek egymással is beszélnek az aktuális hírekről. Ezért is fontos a hiteles és tényszerű tájékoztatás. A gyerekek hajlamosak a fantáziálásra.

Gondoljunk bele, hogy nekünk felnőtteknek is milyen bizonytalan helyzetet okozna, ha egyik napról a másikra a lakóhelyünket karantén alá vonnák. 

Mit tegyünk, ha hosszabb időre otthoni karanténba kerül a család?

  • A fenti pontokra visszautalva kiemelem, hogy ez esetben különösen fontos az ismert körülmények átbeszélése a gyerekekkel, a pánikhangulat és a bagatellizálás kerülése.
  • Ha bevonják a gyerekeket az otthon töltött idő megszervezésébe, az segít oldani a szorongásukat, hiszen így a történések tevékeny részeseinek érezhetik magukat
  • Ha az egész családnak otthon kell maradnia, akkor felfoghatjuk ezt a helyzetet egy közös családi programnak, akár egy kalandnak is. Pihenhetnek, minőségi időt tölthetnek egymással.
  • Tartsuk továbbra is a megszokott napirendet. Ez kiszámíthatóvá teszi a mindennapokat.
  • Érdemes közösen megszervezni a napokat úgy, hogy legyen kijelölt idő a tanulásra, a felnőtteknek a dolgozásra. A gyerekeket be lehet vonni a háztartási munkák elvégzésébe is.
  • Valószínűleg nem szerencsés játszótérre menni, közösségi programokat látogatni (ezek általában el is maradnak) De ha nem írják elő, akkor nem kell egész nap bezárkózni a lakásba.

Jogos félelem lehet a szülők részéről, hogy hosszabb időre a lakásba zárva a gyerekek unatkozhatnak, nehéz lekötni őket. Ha már kialakult ez a kényszerhelyzet, talán jobban segít, ha megpróbáljuk a pozitív aspektusát nézni. 

Pánik helyett tájékozódjunk!

 

Szerző: Bojti Andrea, klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus

 

Ha tetszik a blog, kövess Instagramon és lájkolj a Facebookon is!

Játszótéri "etikett" kisgyermekkorban

A két éves Gréti nagyon szeret a játszótéren lenni, de a szülei már inkább kerülik a közösséget, ugyanis a kislány rendszeresen összekap a játékokért még a nagyobb gyerekekkel is. Kellemetlen a szituáció, mert amikor rászólnak, akkor hangos sírásba és csapkodásba kezd. Egyszer pedig már egy másik anyukával is kiosztotta őket, mondván nem tudják megnevelni azt a gyereket.

 nevtelen_terv_1.png

Mi a teendő, ha a gyerekem bántja a többieket a játszón? 

Minden esetben fontos a gyermek életkorát figyelembe venni. A három éves kor alatti korosztályra ugyanis fokozottan igaz, hogy ösztönösen cselekszenek, érzelemszabályozási funkciójuk még alacsony szinten van. Az érzelmek szélsőséges megélése szélsőséges viselkedést válthat ki belőlük. De ezt nem tudatosan ártó szándékkal teszik, úgy ahogyan azt egy felnőtt gondolná. Éppen ezért csak ront a helyzeten, ha a szülő ilyenkor arról beszél, mennyire rossz a gyerek, csúnya, buta, azaz magát a gyermeket minősíti. Sokkal inkább az adott viselkedést kell leállítani, elemezni. Ha a homokot szórja, akkor a homokszórásról legyen szó. Kisgyerekkorban a felnőttek feladata a gyerekek közti konfliktusokat rendezni. Nem várható el egy kétéves gyerektől, hogy egy ilyen helyzetet kezeljen. 

A konfliktuskezelés lépései:

  • Közbelépés, a problémás viselkedés leállítása
  • Ha szükséges, akkor érdemes a gyereket kivonni fizikailag is a helyzetből. Félrehívni, leülni vagy egyszerűen elmenni onnan
  • Bármilyen kicsi is, át kell vele beszélni mi történt, mi ilyenkor a helyes viselkedés és azt megmutatni neki. Például ha a másikat megütve elveszi a játékát, akkor el kell neki mondani, hogyan szabad szépen elkérni a játékot és mutassuk is meg a helyes viselkedést.
  • Ha megbántotta a másik gyereket, akkor a bocsánatkérést és a megvigasztalást is meg kell neki tanítani. Ez a másik szülő felé is egy gesztus.
  • Egészen kicsi kortól elkezdhetik a gyerekeket a viselkedésük következményére megtanítani. Ezt nem a vita kellős közepén kell elkezdeni. Érdemes a játszózás előtt beszélgetni arról, mi lesz akkor ha verekszik. Legyen ez a megbeszélés rövid és egyértelmű, könnyen megjegyezhető következmény, ami reális és szükség esetén jól be lehet tartani. Bármilyen kicsi is a gyerek, akkor is gesztus értéke van a megbeszélésnek.
  • A nap további részében pedig már semmi értelme a probléma újabb felhozásának. Nem kell este apának is részletesen beszámolni és ismét megdorgálni a gyereket. Ő addigra már úgyis elfelejti a délelőtti eseményeket.

Sokszor a konfliktus a szülő irreális elvárásaiból is fakad. El kell fogadni, ha a gyerek nem akarja másokkal megosztani a játékát vagy nem akar a barátnő gyerekével játszani. A játszóterezés jellemzően nem pihenés a szülők számára, amíg kicsi a gyerek. A sírások, kiborulások mindennaposak a játszón és normális esetben ezért senkit nem kell szülőként megítélni és mi sem ítéljük el a másik családot. 

Kritikus pont tehát a helyzet megítélésében, hogy a szülő mit lát bele a konfliktusba. Például ha ő maga nehezen barátkozik, hajlamosabb ilyen esetben inkább elkerülni a játszóteret. Ha gyermekkorából az az élménye, hogy őt sokat bántották, akkor kisebb konfliktusokat is könnyen felnagyít.

Fontos tehát a gyerekek közti konfliktusok kezelése és megítélése közben a szülőnek is magába nézni, vajon neki milyen érzései vannak.

 

Mi a teendő, ha bántják a gyerekemet a játszón?

A fenti instrukciók és alapvetések akkor is igazak, ha a gyereket bántják. Ideális esetben, ha mindkét szülő partner a konfliktus megoldásában, akkor hamar meg is oldódik. De sokan panaszkodnak arról, hogy a bántalmazó gyerek szülője észre sem veszi a helyzetet vagy látszólag nem is érdekli. Kétség kívül vannak ilyen szülők, de nem kell egyből megítélni valakit. Ha alapból ellenségesen állunk a másik szülőhöz, az éppúgy rossz minta a gyerekek számára mint maga a verekedés.

A konfliktuskezelés lépései (fentieken túl)

  • A saját gyerek fizikai biztonsága az elsődleges! Ha egy másik gyerek veszélybe sodorja a tiedet, akkor nem kell azon gondolkozni, vajon megnevelheted-e a másik gyerekét. Vészhelyzetben azonnal cselekedni kell.
  • Ha a másik szülő nem figyel, lehet neki szólni, felhívni a figyelmét a helyzetre és közös megbeszélést kezdeményezni.
  • Ha a másik szülő aktív részese a helyzetnek, érdemes neki segíteni és együtt tanítani a helyes viselkedést a kicsiknek.
  • Hallottam már szülőtől olyan megjegyzést a saját gyerekének címezve, hogy "Látod kicsim milyen gonoszak a gyerekek!" Ez az a mondat, amikor a szülőnek magába kell nézni, vajon miért gondolja ezt, neki milyen saját élményei vannak és vajon mit tanít ezzel a gyerekének...

 

Későbbi életkorban már sokkal inkább ráhagyható a gyerekekre, hogy ők maguk oldják meg a konfliktusaikat. Természetes, ha összevesznek, nem értenek egyet, egyszer barátok, máskor ellenségek a gyerekek. Nem szabad a játszótéri viselkedésből hosszú távú következtetéseket levonni.

Egy biztos! Ebben a helyzetben is a szülői minta a mérvadó a konfliktusok kezelésében!

 

Ha tetszik a blog, kövess az Instagramon és lájkolj Facebookon!

 fotó. Canva.com

Óvodakezdés - Hogyan segíthet a család?

Márk 3.5 évesen kezdi majd az óvodát szeptembertől. A szüleinek első és egyetlen gyermeke, édesanyja az utolsó napig otthon tud vele maradni, így eddig nem járt közösségbe. A kisfiú inkább zárkózott természetű, legszívesebben a játékvasút készletével játszik. Anyukája komolyan aggódik, vajon hogy fog tudni fia a közösségbe beilleszkedni.

felkeszules_az_ovodara_masolata.png

A klasszikus fejlődéspszichológiai elméletek az óvodáskort egy különálló életszakaszként definiálják. Komoly változás ugyanis a gyermekek személyiségfejlődésében a 3 éves kor, amikor látványosan egyre nyitottabbá válnak a velük egykorú gyerekek irányába. Önállósodásuk szintet lép és már egyre ügyesebben kifejezik és megértetik magukat a közösségben, kialakul a szobatisztaság, megértik az óvoda szabályait és elfogadják az idegen felnőttek irányítását. Ennek az életszakasznak fontos feladata a kezdeményező képesség kialakulása, az önállóság gyakorlása.

A gyermek fejlődésével párhuzamosan a családi életben is változás következik be. Új életszakasz a "család óvodáskorú gyerekkel" veszi kezdetét. Az elválás a szülőket is érinti. Legkésőbb a gyermek óvodakezdésével legtöbb édesanya visszamegy dolgozni. Véget érnek a babázós otthon töltött évek. A hétköznapi élet logisztikája új kihívások elé állítja a családot. Éppen ezért érdemes az óvodakezdésre is úgy tekinteni mint egy családi feladatra.

A felkészülés lépései

A gyermek óvodai életre való felkészítése a családnak is segítség az elengedésben. Tekintsünk erre úgy mint egy közös feladatra! Ezzel is erősítjük a családi összetartozás érzését és ha bevonjuk a gyermeket akkor ő is elkötelezettebbé válik.

Nagyon sok jópofa óvodás történeteket tartalmazó mesekönyv segítheti a szülőket az óvodai élet bemutatásában. Érdemes a legapróbb részletekig megbeszélni, hogyan működik az ovi, milyen szabályok vannak ott, hogyan telnek a gyerekek napjai és milyen formában vesznek részt a szülők a hétköznapokban. Ha szerveznek nyílt napot az intézmények, akkor ajánlott rákérdezni az intézményspecifikus szabályokra és el lehet olvasni a házirendet is. Példa erre, hogyha megérkezik a szülő a gyermekért, akkor már nem játszhat tovább a szobában, hanem készülődni kell. Az óvodáskorú gyerekek számára ezek a szabályok biztonságérzetet adnak, ezért érdemes már előre megbeszélni őket. 

Már a beszoktatás is könnyebben megy, ha vannak ismerősök a csoportban. Érdemes felvenni a kapcsolatot a leendő csoporttársak családjaival és a nyár során néhány közös játszóterezést kezdeményezni. Ugyanígy ismerőssé teheti a közeget, ha néhányszor bejárják az óvodába vezető utat.

Az óvodás élet már egy komolyabb önállóságot vár el a gyerekektől. Ilyen a szobatisztaság kérdése, az önálló étkezés, öltözés, a kommunikáció megfelelő módja. Fontos, hogy a kisgyerek fel tudja mérni a szabályokat és elfogadja az óvónők irányító szerepét. Ezeket a készségeket már a felkészülés során lehet gyakorolni és az otthoni életben nagyobb önállóságra tanítani a gyereket.

 

Március 12-én délelőtt 10-től szervezek egy kerekasztal beszélgetést, ahol az óvodakezdés témáját fogjuk pszichológiai megközelítésből alaposan körbejárni. 

Lehetőség lesz minden résztvevőnek a saját kérdéseit szakemberrel és egymással is megbeszélni.

Amiről szó lesz:

* Az óvodáskor fejlődéspszichológiai sajátosságai
* Az óvodaérettség
* A család óvodaérettsége, változások a családi életben
* A felkészülés lépései
* Kommunikáció az óvodával (A család és az óvoda részéről)
* Az óvodakezdés nehézségei (beilleszkedési problémák, a szorongás jelei)
* Tanulságos esetek a pszichológus praxisából
* A segítségkérés lehetőségei

A beszélgetésen elhangzottakat írásos jegyzet formájában megkapják a résztvevők!

A kerekasztal beszélgetés időpontja:
2020. március 12. 10-12 óra
Maximum 6 fő részvételével
Jelentkezési határidő:március 10. kedd 12 óra

 

Jelentkezni ezen a linken lehet!

A workshop részletei itt találhatóak!

Lájkold a blogot a Facebookon és kövess Instagramon is!

 

Szerelem az oviban

Az öt éves Peti egyik nap azzal fogadta az anyukáját, hogy ő bizony inkább Sáriba szerelmes és nem Petrába. Az anyukája nem nagyon értette a hirtelen változást, hiszen az elmúlt két hétben mást sem hallott, minthogy fia majd Petrát fogja feleségül venni. Ehhez képest ma Sári volt a menyasszonya. Anya magában mosolyogva meghallgatta kisfia "csapongó" szerelmi életét és úgy döntött, inkább nem konfrontálja fiát ilyen ellentmondásokkal.

pink_gold_simple_minimalist_clean_spring_blog_pinterest_graphic_1.png

Valentin nap közeledtével gondoltam én is írok valami aktuálisat a témában, de gyerekpszichológusként mégsem a felnőttek szerelmi életének vagyok a szakértője (pedig sokszor a felnőttek járnak hozzám végül terápiába). Így rendhagyó módon ezúttal az ovisok szerelmi életéről olvashattok ebben a cikkben, mert ebben az életkorban szokta a gyerekeket először foglalkoztatni a szerelem kérdése.

Rögtön az elején szeretném tisztázni, hogy egy ovis korú gyerek számára a szerelem nem azt jelenti mint nekünk felnőtteknek. Az igazi érett szexuális viselkedés és szerelem érzés majd csak kamaszkorban jelenik meg. Óvodáskorban figyelhetjük meg először, hogy a nemi identitás állandósulni kezd és a gyerekek határozottan felveszik a saját nemi szerepüket. Persze itt is mint minden esetben lehetnek különbségek. Néhány kisgyerek már jóval hamarabb kiköti, hogy ő nem vesz fel lányos/fiús ruhát, de a játékban jellemzően még nem számít a játszótárs neme. Kiscsoportban lehet igazán megfigyelni, hogy a lányok és a fiúk elkezdenek szeparálódni. Sokszor ki is közösítik vagy megkergetik, üldözik egymást. Itt szeretném megjegezni, hogy az ovisok szerepjátékaiból nem lehet a későbbi nemi identitás alakulására következni!! Azért, mert egy kisfiú inkább a lányokkal lányosat játszik, még nem lesz később homoszexuális...Más kérdés, ha egy homoszexuális felnőtt utólag azt mondja, ő már kisgyerekként is a lányokkal szeretett játszani. De ez nem azt jelenti, hogy MINDEN lányosakat játszó kisfiú homoszexuális lesz.

Jellemzően a gyerekek első igazi nagy szerelme az ellentétes nemű szülő. Korábban Freud ezt a "szerelmet" ödipális komplexusnak nevezte az Ödipusz legenda alapján. Ma már inkább azt mondjuk, hogy a gyerekek számára az ellenkező nem szerepéről az elsődleges mintát az ellenkező nemű szülő adja. Így az első ilyen érzelmek felé irányulnak. Persze a helyes viselkedés az, ha megbeszéljük vele mit is jelent igazából a szerelem. Tehát ezt a gyermeki közeledést jobb hárítani. Ne mondjuk azt neki, hogy majd anya lesz a feleséged kisfiam, milyen jó is lesz ez...

Az ovis szerelmi történeteket alapvetően nyitottan kell kezelni. Nem szabad abba beleszólni, kibe szerelmes éppen a gyerek. Még akkor sem ha a választottja a legagresszívebb fiú vagy a legfurcsább kislány a csoportban. Ezek a szerelmek egyrészt hamar elmúlnak, másrészt a későbbi szerelmi életébe sem szólhatunk már bele szülőként. Ezek a szerelmes évődések általában kimerülnek abban, hogy adnak néhány puszit egymásnak, megfogják egymás kezét vagy papás-mamásat játszanak. Teljesen normális az is, ha több szerelmük van, ha naponta másba szerelmesek vagy ha egyáltalán nem szerelmesek. De a legtöbb kisgyerek átéli azt is, hogy megnézik egymás nemiszervét a társakkal.

Mikor problémás az óvodáskori szerelem, amikor már szakértői segítséget kell kérni?

  • Ha valós szexuális viselkedést látunk a gyerekeknél. Huzogatják a kisfiú fütyijét, bekapják egymás nemi szervét vagy belenyúl az egyik gyerek a másik fenekébe.
  • Probléma, ha az ártatlan kis szerelmi játékok az egyik fél beleegyezése nélkül, erőltetve történnek. 
  • Ha a gyerek rendszeresen ki van téve annak, hogy látja a felnőttek szexuális aktusát vagy pornót nézhet. (Itt most nem arra gondolok, ami szinte inden családban előfordul, hogy véletlenül egyszer rányit a szüleire a gyerek.)
  • A gyerek viselkedése túlszexualizált. Zavaróan sokszor kacérkodóan, csábítóan közeledik más felnőtt és a társai iránt.

Óvodáskorban jelennek meg először a szerelemhez hasonló kisgyermeki érzések. Egy-egy ovis szerelem emlékét sokszor felnőttként is hordozzuk magunkkal. Ezért fontos, hogy a szülő meghallgassa, támogassa és ne szóljon bele, ne minősítse a gyerek érzéseit. Hagy maradjon ez meg a tiszta valójában!

Boldog Valentin napot kedves ovis szerelmesek! :)

 

Ha tetszik a blog, kövess Instagramon és lájkolj a Facebookon!

süti beállítások módosítása