Mit tehetsz, hogy jó testvérek legyenek?

A 4 éves Tomi és a 2 éves Simon egy idő után mindig összevesznek a közös játékban. A baj általában akkor kezdődik, amikor Simon el akarja venni Tomi játékát. Tomi ilyenkor elkezd hangosan sírni.  A szülők pedig mérgesek, mert nem értik miért nem tud a nagyobb gyerek okosabb lenni és miért nem adja oda inkább a játékot, hogy a kicsi megnyugodjon. Miután átbeszéljük a helyzetet kiderül, hogy a szülők általában nem is tudják pontosan mi történt, mert a fiúk eleinte szépen játszanak egyedül és ők már csak a hangzavarra érkeznek be.

axxa2871.jpg

A három éves Zsuzsinak 2 hónapja született meg az öccse. A kislányt a szülei nagyon alaposan felkészítették a testvér érkezésére és sokáig úgy tűnt, könnyen veszi majd a változásokat. Ám mégis a szülés után agresszív kezdett lenni. Néha a kisbabát is túl hevesen szeretgette, de a szülőket sokszor próbálta megütni, megharapni. A szülőkben felmerült a kérdés, hogy mit ronthattak el és vajon ez már mindig így lesz? Hogyan lehetne megszüntetni a testvérféltékenységet?

Gyakori kérdés a praxisomban, hogyan kezeljék a szülők a testvérféltékenységet? Ilyen esetekben mindig visszakérdezek. Mit jelent a szülők számára a testvérféltékenység? Milyen elvárásaik vannak, mi a céljuk? Milyen kapcsolatot szeretnének gyermekeik között?

Fontosnak tartom a beszélgetések elején leszögezni: A testvérféltékenység egy normális jelenség. Teljesen természetes, hogy amikor egy gyereknek, legyen ő bármennyi idős, testvére születik, akkor megváltozik a családban betöltött szerepe és ez minden családtagra igaz. Fontos, hogy ne önmagában csak a gyerekre gondoljunk, hanem az egész családi rendszert nézzük. Az eddig egyke, a szülők figyelmét maximálisan élvező gyermek mellé egyszer csak érkezik egy vele egyenrangú társ, akivel ezután meg kell osztoznia a szülői figyelmen. Az anya helyzetéből fakadóan az újszülött felé fordul, a nagyobb gyerekkel sokszor az apa foglalkozik többet. Sok édesanya lelkiismeretfurdalást is érez azért, mert másodszülött gyermekével nem tud annyi időt tölteni mint az elsőszülöttel. Az apukák pedig gyakran számolnak be arról, hogy a kistestvérrel kevesebb eleinte a közösen töltött idő.

A fent leírt családi tapasztalások természetes helyzetek, mint ahogyan az is, hogy a későbbiekben is vannak harcok a testvérek között. Irreális tehát azt várni, hogy teljesen megszűnjön a testvérféltékenység a gyerekek között. Ha valaki mégis ezt célozza, biztosan csalódni fog. Első lépésként tehát a szülői elvárásokat kell tisztázni. Ezek ha túlzóak, akkor érdemes tovább gondolkodni azon, miért lehetnek ennyire fontosak. Sokszor tapasztalom, hogy a szülőknek volt problémás a saját testvérükkel a kapcsolatuk és ezt szeretnék elkerülni saját gyermekeik esetében. Ez azért is nehéz kérdés, mert ha nincsen jó minta a jó testvérkapcsolatra a családban, akkor saját maguknak, mankók nélkül kell azt kialakítani. 

Amire figyeljünk!

  • Mielőtt a kistestvér megszületik, már fontos a nagyobbat felkészíteni a változásokra. Ezt életkoruknak megfelelően lehet meséken, szerepjátékokon keresztül a család történetének elmesélésével bárhogyan. A lényeg, hogy még az egészen piciknek is alakítsunk ki egy történetet, amit elmesélünk. Lehet, hogy magát a megszületést nem fogja érteni, de a mesélés érzelmi töltete megnyugtatja. 
  • Érdemes a  nagyobb testvért is bevonni a kicsi körüli teendőkbe, de nagyon fontos, hogy csak olyan mértékben, melyet ő maga szeretne. Semmit ne erőltessünk rá!
  • Legyen minden gyereknek saját játéka, és a tulajdoni viszonyokat tisztázzák le. Adhatnak egymásnak játékokat, de minden megbeszélés kérdése. Nem kell mindenen osztozkodni.
  • Jellemző, hogy a kisebb gyerekek a nagyobbakkal akarnak játszani és ez sokszor a nagy játékának elrontásával jár. Ezt már jó előre meg lehet beszélni a naggyal és eleve olyan körülmények között játszani vele, ahol a kicsi nem tudja elrontani amit épp csinál. Ilyen és ehhez hasonló szervezési helyzetekkel érdemes már előrelátóan megelőzni a veszekedést. 
  • A közös játékot, az egymáshoz való viszonyulást és egymás szeretetét meg kell tanítani a gyerekeknek. Egy gyerek számára nem egyértelmű és kézenfekvő, hogy neki miként kell a testvéréhez, a kisebb gyerekekhez viszonyulnia. Egyáltalán nem elvárható, hogy alapból szeretettel forduljon hozzá. Bármilyen életkorú is a nagyobb testvér, mindig el kell neki (többször is) magyarázni mit is jelent testvérnek lenni, milyen szerepet töltenek be a testvérek a családban.
  • Azért mert így vagyunk egy család, nem kell mindig mindent együtt csinálni! Teljesen jogos igénye minden gyereknek, hogy szeretne egyedül is lenni a szüleivel. Érdemes tudatosan apás-anyás-szülős különprogramokat is kialakítani a gyerekekkel. Ez akár egy közös bevásárlás is lehet, miközben beszélgetünk egy jót. 
  • Kerüljük az igazságtételt a gyerekek közti vitákban. Soha nem tudhatjuk pontosan ki és miért kezdte. lehet, hogy egy tegnapi sérelem megtorlás az amit látunk. Ha veszekszenek, inkább magát a cselekedetet bíráljuk és mutassunk példát, hogyan lehet rendezni a konfliktusokat. Pl. Nem szabad egymással verekedni! Mi sem verekszünk apával. Beszéljétek meg és osszátok be ki játsszon a babával! Életkoruknak megfelelően érdemes minél inkább rájuk bízni a probléma megoldását.

Tökéletesen testvérféltékenység nélküli család nem létezik. Egy bizonyos szintig teljesen normális, ha a gyerekek között konfliktus van. Olyan ez mint a párkapcsolat. 

Ha komolyabb az elakadás, személyesen is kereshetnek és átbeszélhetjük a problémát. A rendelésre itt lehet jelentkezni.

 

A fotót készítette: axxaphoto.kids

 

Ha tetszik a blog, kövess a Facebookon és az Instagramon is!