2.5 éves kislány ül a játszótéren a homokozó szélén és homokozik az anyukájával. Hirtelen eldobja a lapátot és hangosan sírni kezd.

Anya (ijedten): -Mi a baj kicsim? Miért sírsz?

Kislány (ordít):-Azééért!

Anya: -De miért? Megütötted magad? Vagy elrontottál valamit? Miért sírsz?

Kislány (hüppögve): -Nehem tudom...

Hasonló szituációk meglehetősen gyakran fordulnak elő akár már kisebb korban is. De a csecsemők is sokszor sírnak látszólag minden ok nélkül. Mit tehet ilyenkor a szülő? Fenti példában, miután alaposan meggyőződött róla, hogy a gyereknek tényleg semmi fizikai problémája nincs, akkor a legtöbb amit tehet, ha megsajnálja. Együtt érez vele, esetleg kihangosítja a gyerek érzéseit. "Jaj kicsim, látom most sírni szeretnél, gyere ide, anya megsajnál!" A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a sírás elvágólagosan abbamarad. Szabad hagyni ilyen esetben a sírást? Igen. Egyszerűen vannak helyzetek, amikor nincsen kézzel fogható, megfogalmazható oka a sírásnak. Ami nem azt jelenti, hogy ne lenne jogos. Sőt! Nagyon fontos eszköze a feszültség levezetésének a sírás. Jó lenne, ha a felnőttek sem folytanák el minden hasonló késztetésüket.

Mi a különbség sírni hagyás és sírni hagyás között

A most elérhető gyermeknevelési, gondozási szakirodalom szerencsére egyre hangosabban harsogja, hogy nem szabad a babákat sírni hagyni. Ez egy nagyon alap fejlődépszichológiai tézis. A baba agyának érési folyamatát károsítja a magára hagyott sírás által termelt stresszhormon. A klasszikus kötődési vizsgálatok (Ainsworth és Bowlby) is kimutatták, hogy a biztonságos kötődés kialakulásának alapvetése, hogy a gondozó adekvát módon reagál a baba igényeire. 

Viszont a kisbabák sírnak. Így kommunikálnak a világgal. Akkor is tudnak sírni, amikor a szülő mindent megtesz, hogy segítsen neki. A kulcsszó, hogy legjobb tudása szerint igyekszik megnyugtatni a babáját. Jelen van fizikailag és érzelmileg támogatja a picit. Tehát amikor késő este a kis két hónapos baba torka szakadtából sír a hasfájása miatt és a szülők felváltva cipelik, masszírozzák, ringatják, énekelnek neki stb, de ő mégis sír az NEM sírni hagyás. 

Sírni hagyni a csecsemőt azt jelenti, hogy nem reagálunk a jelzésre. Éjjel amikor megébred és felsír, nem megyünk be hozzá csak 10 perc múlva vagy nappal rázárjuk a síró gyerekre a szoba ajtaját. A sírni hagyott csecsemő azt tanulja meg, hogy a világ nem válaszol az ő jelzéseire. Így egy idő után rájön, már nincs értelme jelezni. Tehát a 2 hónapos alvástréningezett baba ugyanúgy felébred éjszaka az alvásciklus váltásakor mint minden ember, de már nem jelez a környezetének.A  "békésen alvó" babákat vizsgálva azonban műszerekkel kimutatható, milyen stresszt élnek át.

Mikor és hogyan hagyhatjuk, hogy sírjon a gyerek?

Mint azt fentebb említettem, egészen újszülött kortól kezdve megfigyelhetünk olyan jellegű sírásokat a babánál, amikor látszólag ok nélkül sír. Mégis fontos ilyenkor, hogy kiadja magából a feszültséget. Későbbi életkorokban egyre inkább el lehet különíteni, mikor sír csak azért mert elfáradt aznap vagy mert most éppen jól esik neki. Sok szülő azonban nehezen tolerál bármilyen sírást. Valakiből agressziót vált ki és bünteti érte a gyereket. Mások pedig kétsége esnek minden alkalommal. Ha erről hosszabban beszélgetünk a családokkal, sokszor kiderül, hogy a szülők neveltetéséből fakad, hogyan kezelik a gyerekük sírását. A kommunizmus idején alapvetően autoriter nevelési stílusban nevelték a gyerekeket, ahol alap emberi érték volt az engedelmesség. A jó gyerekek nem sírtak. A híres hírhedt náci nevelési könyvet (A német anya és első gyermeke) pedig egy tüdőgyógyász orvos, Johanna Haarer írta, aki 1934-ben fogalmazta meg azt a máig sokszor elmondott "bölcsességet", hogy a sírás erősíti a csecsemő tüdejét...rövid utánakérdezés után kiderül, hogy ezt a mai harmincas szülők is még mindig sokszor kapják tanácsként az idősebbektől.

Ugyanakkor, és még inkább a későbbiekben, vannak helyzetek, amikor az a helyes, ha hagyjuk, hogy a sírással kiadja magából a gyerek a feszültséget. Nem kell kétsége esve fel-alá rohangálva és stresszelve minden áron elhallgattatni. Persze nehéz szülőként belátni, hogy adott esetben nem a tevőleges cselekvéssel, hanem a passzívnak látszó érzelmi támogatással, jelenléttel segít a legtöbbet. A hangsúly az ún. érzelmi tartalmazáson van! Mint a fenti példában az anyuka, aki tükrözi a gyermek érzéseit és ott van mellette. Bármikor is sír a gyermek, a szülőnek fel kell ajánlani ezt a jelenlétet. Persze előfordulhat, hogy a gyerek nem tart rá igényt. Mondhatja azt a 6-8 éves gyerek, hogy anya hagyjál, vagy a kamasz ránk zárja az ajtót. De a szülőnek jeleznie kell, hogy tudomást vett a sírásról és kész rá, hogy bárhogyan segítsen. 

Összességében tehát ténylegesen nem szabad soha magára hagyni a síró gyereket. De nem is cél az, hogy minden áron abbahagyja a sírást.

Ha tetszik a blog, kövess az Instagramon és lájkolj a Facebookon!

kép: pixabay