Ez a gyerek biztosan hiperaktív...Panaszkodnak a tanárok, az óvónők, de sokszor a szülő is ezzel az önmaga által felállított diagnózissal fordul a pszichológus. A cikkem arról szól, hogy miért van manapság annyi hiperaktív-figyelemzavaros gyerek a közösségekben.

Először is tisztázzuk, hogy a hiperaktivitás és a figyelemzavar alap esetben egy pszichiátriai betegség. Ugyanakkor a közbeszédben szinte általános jelzőként elterjedt. Többnyire a "rossz gyerek" szinonímája. Vegyük sorba tehát az alábbi eshetőségeket.

A gyermekpszichiátriai kórképek közül az egyik leggyakoribb az ADHD (Figyelemhiányos hiperaktív zavar) melynek legfőbb tünetei a figyelemzavar, az impulzivitás és a hiperaktivitás. 

 Kialakulásának oka ma még nem teljesen ismert. Genetikai eredete is felmerül, de bármilyen idegrendszeri sérülés, éretlenség, rossz szociális körülmények is szerepet játszhatnak a kialakulásában. Ami fontos, hogy a diagnózist minden esetben pszichiáter szakorvos állítja ki a komplex diagnosztikai felmérés után. Kezelése a tapasztalatok szerint kognitív viselkedésterápiával a legeredményesebb, de sokszor gyógyszer szedésére is szükség van.

Minden más esetben, amikor nem a pszichiátriai kórképpel állunk szemben, gondoljunk az alábbi 3 eshetőségre.

Szerencsére egyre több sajtótermék figyelmeztet arra, milyen káros hatásai vannak a fejlődő gyermeki idegrendszerre a felgyorsult, információkkal teli világunknak. Sajnos manapság a legtöbb család csak rohan. Napközben a gyerekeket folyamatosan érik az ingerek a közösségeben, az utcán, a közértben és otthon a száz játék, tv, telefon várja őket.  A legtöbben az elalvás utolsó pillanatáig egy képernyőt néznek. Ugyanakkor a kikapcsolásra már semmi idő nem marad. A túlingerelt gyerek viselkedéses válasza sokszor mutat ADHD tüneteket. (De ez önmagában nem betegség)

A differnciáldiagnosztika szempontjából fontos, hogyha kipihent, akkor nem jellemzik ezek a tünetek. Illetve nem minden esetben viselkedik így. Pl csak otthon vagy csak a közösségben "hiperaktív"

A hiperaktív szó számos esetben a rossz gyerek szinonímája. A társadalom által elvárt jó gyerek tulajdonságok, hogy legyen szófogadó, tudjon csendben megülni a helyén, illedelmes, tiszteli a felnőttet stb. Amíg 50 évvel ezelőtt egy diktatúrában ezek alap nevelési értékek voltak, a mai demokratikus nevelési elveket követő rendszerben már nem feltétlenül állják meg a helyüket. Én itt most nem a ráhagyó (laissez faire) nevelésről beszélek, hanem arról, hogy ma már szeretnénk megtanítani a gyermekeinknek, hogyan tudják az érdeküket képviselni és nem elvárás irányukba, hogy kritika nélkül mindent elfogadjanak azért, mert azt egy felnőtt mondta. 

Tehát a nevelési trendek is megváltoztak, a gyerekek is többször megengedik maguknak a lazaságot.

Minden esetben meg kell vizsgálni egy gyermek adott élethelyzetét, mielőtt ráírnák a hiperaktív jelzőt. Tudni kell, hogy egy gyermek válasza az őt ért traumára szinte mindig viselkedéses. Nehéz élethelyzetben, például egy válás esetén, romolhat a gyermek iskolai teljesítménye, szervezetlenné válhatnak a kontrollfunkciói, érzelmei elsodorhatják. Ilyenkor könnyen ráfogható, hogy "hiperaktív"

De igaz ez a bántalmazott gyerekekre is, sőt az állami gondozottak nagy részére is. 

Kétség kívül nehéz differenciálni mi állhat a tünetek hátterében. Ugyanakkor nagyon káros gyakorlatnak tartom, ha a közbeszédben a pszichiátriai kórképeket általanos jelzőként használják. (Pl depis vagyok, pszichopata vagy stb) 

Gyerekek esetében különösen fontos a kivizsgálás, ha felmerül az ADHD gyanúja, hogy mielőbb megkezdhessék a fejlesztését. Ok nélkül hiperaktívnak bélyegezni egy gyereket súlyos hiba. Mint egy önbeteljesítő jóslat, máris rossz gyerek szerepbe kerülhet és akár egy életre elmehet a gyerek kedve az iskolától.

A kivizsgálást a szülő és az intézmény is kezdeményezheti a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatnál.

Ha tetszik a blog, kövessétek a Facebookon és az Instán is!

kép:pixabay