Sok család csak az év ezen időszakában jár a temetőbe. Mintha kezdene kikopni a szokások közül, hogy halottainkat látogassuk. Főleg a kisgyerekekkel. A halál, az elmúlás a nyugati kultúrkörben egyre inkább tabuvá válik.

Gyermekpszichológusként sokszor találkozom a kérdéssel, hogy vigyék-e el a szülők a szeretett rokon temetésére a gyereket? Mit mondjanak neki, miért halt meg? De sokszor csak ha egyszerűen szóba jön a halál témája, máris zavarba jön az ember és kitérő választ ad.

Holott fontos lenne nekünk felnőtteknek saját magunkban tudatosítani, hogy ez az élet rendje. Normális folyamat. Mint ahogyan a szülés-születés is. Sajnos a mai európai kultúrában egyre kevésbé találkoznak a gyerekek az élet ezen elkerülhetetlen folyamataival. A szülés bekerült a kórházakba, egy mai gyerek nem lát, nincs a közelében a megszületésnek. Ugyanígy kiveszett a kultúránkból a haldoklóval való találkozás, a háznál virrasztás és lassan talán a halotti tor is. Így a felnőttek is egyre bizonytalanabbá válnak, hogyan kommunikáljanak a halottakról a gyerekekkel.

Ilyenkor Halottak Napja közeledtével a legtöbb család kilátogat a temetőbe. Ide a gyerekeket is érdemes magunkkal vinni. Nem gondolom, hogy egy temető látogatásnak szomorú eseménynek kell lennie. A gyerekekkel közösen ez az egyik legjobb alkalom arra, hogy felelevenítsük elhunyt szeretteink emlékét. A sírok mellett lehet lehet beszélgetni a család történetéről. Ki kinek milyen rokona, mikor éltek, hogyan éltek. Egy nagyobb óvodás vagy kisiskolás gyereket életkorából fakadóan is érdekli a családja története. Velük arról is lehet beszélgetni, milyen történelmi korszakban éltek a felmenőik.

A sírt meglátogatva érdemes a gyerekeket is bevonni a megemlékezés rituáléjába. Választhatnak ők is virágot vagy segíthetnek meggyújtani egy mécsest. Ha érdekli a gyereket, akkor a temetkezési szokásokról is beszélgethetünk velük. Az a fontos, hogy a felmerülő kérdéseire életkorának megfelelően választ kapjon.

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!