Legyél te is magabiztos szülő

Gyermekpszichológus BLOG

Ha nyár, akkor szobatisztaságra nevelés

2012. július 04. - Gyermekpszichológus

Elkezdődött a nyár. Ez egyben kiváló alkalom a szobatisztaság megtanulásához. Egy kisgyermek életében (hozzávetőlegesen) 2 éves kor körül eljön annak az ideje, amikor elhagyja a pelenkát. Nagy dolog ez, főleg azért, mert a széklet- és vizelet visszatartás az első olyan dolgok között van, melyeket önállóan kontrollál. Ennek is megvannak azonban a fortélyai, és mint oly sok minden más esetben, itt is akadhatnak nehézségek.

 wcn.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miről is szól (még) a szobatisztaság kérdése?

A higiéniai szemponton túl a szobatisztaság szól az önkontrollról és a szociális érettségről is. Mit is értünk ez alatt? Két-két és fél éves korára egy kisgyermek értelmi fejlődése eljut abba a fázisba, amikor már kialakul az éntudata, beszédében is elkezd személyes névmásokat használni, dacos viselkedésével feszegeti a határokat. Ennek az öntudatra ébredésnek a része, hogy kontrollálni tudja saját testi működéseit.

Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete szerint a 2-3 éves életkort az autonómia illetve a kétségbeesés krízise jellemzi. A legfontosabb feladat ebben az életszakaszban az önállóan kontrollált széklet- és vizeletürítés megtanulása. Ha nyugodt feltételek mellett, megértően kezeli a család ezt a helyzetet, a gyermek megtapasztalhatja az autonómia érzését, hogy képes valamit önállóan véghezvinni. Ellenkező esetben kétségbeesik. Pszichológiai értelemben véve el lehet akadni már ebben a korai életszakaszban is. Bonyolult folyamat, és itt most nem is célom kifejteni, de különböző pszichés megbetegedéseknek, mint pl. a kényszerbetegségek táptalaja az ebben az életkorban elszenvedett trauma.

Összességében tehát szobatisztának lenni a higiéniai szempontokon túl is óriási nagy lépés a fejlődésben. Jöjjön most néhány bevált praktika az elkezdéséhez.

Az előkészület:

  • Szerezzük be a szükséges kellékeket! (bili, gumilepedő, WC magasító stb.)
  • Fontos a szülői hozzáállás! Erre nemcsak a gyermek készül fel lelkileg, hanem a szülő is. Gondoljon csak bele, eleinte mennyi energiát igényel majd Öntől a kezdés. Ágyneműmosás, ruhamosás, kellő figyelem és készenlét, ha jelez a gyermek.
  • Ha egy mód van rá, válasszon egy nyugodt periódust a kezdéshez! Vagyis ne a költözés kellős közepén vagy épp a testvér születése körüli időben álljunk neki a nagy feladatnak.
  • A gyermek felkészítése is fontos! Jobb, ha úgy értelmezzük számára a helyzetet, hogy ez az ő naggyá válásának a része. Milyen klassz dolog is, ha neki már nem kell pelenkát hordani mint a kisbabáknak.

Magát a szoktatást érdemes nyáron elkezdeni. Ilyenkor általában nyugodtabbak a körülmények, és az időjárásnak köszönhetően a kertben is lehet csupaszon a „fákat öntözni”. Mint már említettem, érdemes elmagyarázni a gyermeknek, miről is van szó. Erre léteznek különböző tanmesék. Az egyik ilyen az „icike picike őrpont” a fejben. A mese lényege, hogy minden ember fejében lakik egy „icike picike pont”, aki irányítja a testünket. Amikor jön az éjszaka, a testünk lepihen, kikapcsol, egyedül csak az „icike picike pont” marad ébren, és őrködik. Az ő feladata szólni, a testnek, ha ki kell menni pisilni. Kisbabák esetében még nem képes egész éjszaka virrasztani az „icike picike pont”, így nekik pelenkára van szükségük. A gyermek viszont már nagy, és egy ilyen mesén keresztül meg lehet vele értetni, miről is szól valójában a szobatisztaság kérdése. Sőt arra is meg lehet kérni, hogy mondja meg a saját „icike picike pontjának”, hogy ébressze fel, ha ki kell menni a mosdóba. Érdemes persze a történetet kiszínezni, és többször is elmesélni. Ha lélekben felkészült rá a gyermek és a körülmények is adottak, feltehetően rövid időn belül elhagyható a pelenka.

Fontos tudni,

  • hogy az éjszakai szobatisztaság általában kicsit később következik be mint a nappali.
  • hogy ha mégis becsurran egyszer-egyszer, nem szabad feladni!
  • hogy még véletlenül se szégyenítsük meg a gyermeket, ha mégis bepisil, bekakál.
  • hogy még évekkel később is, ha éri őt valamilyen trauma (pl. haláleset, költözés, kistestvér születése) elkezdhet újra bepisilni. Ezt a szakma nem-organikus secunder enurézisnek nevezi, ami azt jelenti, hogy a gyermek egyszer már volt hosszabb ideig szobatiszta, de most valamilyen nem szervi megbetegedésből kifolyólag ismét bepisil. Ilyen esetekben érdemes pszichológushoz fordulni, hogy a háttérben meghúzódó problémákat kiderítsék.

További érdekesség még a témával kapcsolatban, hogy létezik az ún. EC (Elimination Communication) az ürítési igények kommunikációja. A babák jelzéseinek a figyelésével már néhány hetes korban levehető a pelenka. A vélemények ezzel kapcsolatban ugyan megoszlanak, de érdemes tudni róla.

Ha van tapasztalata, vagy olyan ötlete, ami bevált, írja meg kommentben. Ha tanácsra van szüksége, az andrea.bojti(kukac)gmail.com címen, vagy a blog Facebbok oldalán is írhat.

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!


kép forrása:larainydays.blogspot.com

A bejegyzés trackback címe:

https://gyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr64605156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aggotlne 2012.07.04. 14:39:58

Az EC nem más, mint az ürítési igények kommunikációja, nem szobatisztaságra szoktatás sem a cikkben leírtak alapján, sem máshogy. Éppen csak annyit szeretnék például én, pisiltető anyuka elérni, hogy a gyerekemnek ne kelljen a saját vizeletében pácolni a nemi szerveit és a bőrét. Ha ez neki tetszik, közreműködik, akkor tudom, mikor vegyem le a pelenkáját (amit nem mindig hord, ez esetben az alsónadrágját), és vigyem olyan helyre, ahol elengedheti magát. Ha nem érdekli őt a dolog, mert éppen fontos járni és pakolni valója van, akkor adok rá egy pelenkát, és kicserélem, ha pisis lesz.

A 20-as években bevett gyakorlat volt annak a kierőltetése, hogy a babák óramű pontosan végezzék a dolgukat, és ha nem produkáltak "időben", szappandarabbal ingerelték a végbelüket. Ugye érthető, hogy a baba jeleinek figyelése, és pelenka nélkül hagyása, illetve a mocorgók utáni esetenkénti tócsavadászat egy napon sem említhető az ilyen praktikákkal, amiket a csecsemők szobatisztasága kapcsán ismerünk.

Szép napot!
Eszter

Gyermekpszichológus · http://gyermekpszichologus.blog.hu 2012.07.05. 20:35:35

@aggotlne:
Kedves Eszter!

Köszönöm a kritikai megjegyzést! Az EC-ről egy Down-szindrómás gyermeket nevelő ismerősömtől hallottam. Bár a téma szakértője nem vagyok, érdekesnek tartottam megemlíteni. Köszönöm a pontosítást!

Üdvözlettel,
Andrea
süti beállítások módosítása