Egyre többször keresnek meg gyermekpszichológusként azzal a családok, hogy sűrűsödnek az otthoni konfliktusok, ahogy telik az idő a karanténban. A gyerekek már mennének a barátokhoz, hiányoznak nekik a nagyszülők. A szülőket egyre inkább megterheli lelkileg a bezártság és az énidő sokszor teljes hiánya. A gyerekeknél fokozódnak a szorongásos tünetek.

Ezért ebben a cikkben 3 hasznos tanácsot adok, amire mindenképpen figyeljünk, hogy megőrizzük magunk és gyermekeink egészségét!

Fogadd el, hogy ez most egy krízishelyzet!

Tehát teljesen érthető és természetes, ha szorongunk, félünk attól nehogy megbetegedjünk. Ez igaz a gyerekekre és a felnőttekre is. A bizonytalanságot mindenki nehezen viseli és a bezártság is sokféle reakciót kiválthat az emberekből. Azok a szülők, akiknek az otthon maradó gyerekeik mellől dolgozni is kell vagy tanítani és közben háztartást vezetni és főzni, több hétnyi bezártság után joggal lehetnek fáradtak. Nyomasztó lehet eközben még azon is stresszelni, hogy most kellene még önmegvalósítani, nagyon kreatívan foglalkozni a gyerekekkel vagy éppen lehetne idő szépirodalmat olvasni. Ezeket az elvárásokat nyugodtan engedd el! Amikor az ember a maslow-i piramis alján létezik (veszélyben érzi az egészségét, esetleg a létbizonytalanságba került a munkája elvesztése miatt és fáradt) akkor pszichésen nagyon megterhelő lehet számára az önmegvalósítás és kreativitás iránti törekvés!

Csak arról beszélj a gyerekekkel, ami kézzelfogható és érthető számukra is a vírushelyzettel kapcsolatban!

Szülőként fontos tisztában lenni azzal, hogy a gyermekek szorongásának számos jele lehet. Ilyenek a rémálmok, a regressziós jegyek, a viselkedésváltozás vagy a hangulati zavarok. Ebben a jelen helyzetben mindig gondoljunk arra, hogy vajon mennyire szoronghat a gyerek a vírustól, a betegségektől vagy a haláltól. 

Nem szabad őket folyamatosan a fertőzöttek és halottak statisztikájával nyomasztani. Ugyanígy nem szerencsés ha a kisebbeket túlzottan beavatjuk a saját bizonytalanságainkba. Legyen szó anyagi nehézségekről vagy az iskola/óvoda újrakezdésének dilemmájáról. Ha meg is osztunk velük ilyen információkat, akkor figyeljünk rá, hogy semmi ne maradjon magyarázat nélkül. A gyerekek így is könnyen elcsípnek részleteket egy híradóból vagy akár egy telefonbeszélgetésből is. 

Legyen a szülőknek is énideje!

Talán ezt a pontot a legnehezebb most megvalósítani. De mégis nagyon fontos, hogy ki tudjanak kapcsolódni és legyen energiájuk a gyereknevelésre, munkára, háztartásra. 

Gondoljunk bele, mennyire nem az emberi természettel azonos ez az élethelyzet. Az ember ugyanis társas lény. A gyerekeket a történelem során is a nagycsaládok nevelték és most is szükségünk lenne a társas ingerekre. Ezért lehet különösen megterhelő, ha a szülőknek mindent egymagunknak kell megoldani.

A karanténban leginkább magukra számíthatnak a szülők. Hagyjanak egymásnak szabadidőt. Ha megoldható, akkor például egyik reggel az egyik szülő alszik tovább, máskor a másik. Ugyanígy kaphat a nap során némi szabadidőt is mindkét fél. Érdemes az esti órákat kihasználni arra, amire éppen szükségük lehet és ami feltölt. A lényeg, hogy az énidőt is tudatosan be kell illeszteni a napirendbe.

Ne felejtsük el, hogy a családok nagyon sokféleképpen élhetik meg a karantént. Más az élet a tanyán mint a nagyvárosban. Más az, ha a szülőknek be kell járni dolgozni vagy home office_ban vannak. Valaki gyes mellett van otthon, míg a másik családban elvesztették az állásukat és az sem mindegy mennyi idősek a gyerekek.

Ezért a legfontosabb, hogy türelemmel és kellő empátiával viseltessünk egymás iránt!! Ez most nem az ítélkezés ideje!

Bojti Andrea, klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus

Ha tetszik a blog, kövess instagramon is!