Legyél te is magabiztos szülő

Gyermekpszichológus BLOG

Gyermekkori félelmek. Meddig normálisak és mikortól betegség?

2014. június 26. - Gyermekpszichológus

A normál gyermeki fejlődést számos félelem kíséri, melyek együtt alakulnak a személyiséggel. Mástól fél egy óvodás, mástól a kisiskolás és a serdülő.

 félelem.jpg

Természetes, ha a 7-8 hónapos csecsemő szeparációs szorongást él át, amikor édesanyjától eltávolodik. Megijed az állatoktól, idegenektől vagy összerezzen a hangos zajoktól. Óvodáskorban a szörnyek az ágy alatt laknak és mumusok ijesztgetik a kicsiket. Ebben a korban a félelmeket már megtanulják a gyerekek. Emlékeznek az orvosi vizsgálatokra, félnek a tűtől és a rossz álmoktól

Az iskoláskori félelmek valóságosabbak

Iskoláskorban a leggyakrabban jelentkező félelmek az iskolával kapcsolatosak, kifejezett szorongást a tanulmányokkal kapcsolatban élnek át a gyerekek. Alsó tagozatban a jó jegyek megszerzése annyira motiválja őket, hogy még egymásra is hajlandóak árulkodnak. Ilyenkor egy érdemtelenül kapott rossz jegy vagy az indokolatlanul sok számonkérés komoly szorongást alakíthat ki, mely inkább hátráltatja a tanulásban.

Ebben az életkorban a gyerekek realitásérzéke már közel ugyanolyan megalapozott mint a felnőttekné. Ahogy tágul a perspektívájuk a világgal kapcsolatban, úgy kerülnek előtérbe a különböző veszélyektől való félelmek. A balesetektől, haláltól, katasztrófától való rettegés egy bizonyos mértékig hasznos és szükséges, ugyanakkor a gyerekek még nem képesek mérlegelni az ilyen jellegű trauma bekövetkezésének a valószínűségét. A túlzott szorongást csökkenti, ha beszélünk a felmerült kérdésekről. Sok szülő számára a negatív események tabutémák, a gyereket kímélni szeretnék a rossz hírektől, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a gyerekek szoronganak kevésbé, akikkel beszélgetnek a történtekről.

A serdülőkorban jelentkező félelmek szintén az adott életkorra jellemzőek. Megjelennek a kortársakkal és a nemi szereppel kapcsolatos szorongások. A kortárs közösség véleménye kezd előtérbe kerülni, és a fiatalok egyre inkább ennek a közegnek szeretnének megfelelni. Az elutasítottság és a megszégyenülés ebben az életkorban a legszorongatóbb érzés.

Igazán probléma akkor van, ha a félelem, a szorongás a különleges helyzettől, vagy eseményektől függetlenül jelentkezik, illetve annyira elhatalmasodik, hogy megzavarja az egyén kapcsolatait, fejlődését és mindennapi életét.

A félelmek kialakíthatnak fóbiákat, amikor az illető már eleve elkerül bizonyos élethelyzeteket. A pánik és a szorongásos betegségek különböző fajtái mint mentális zavar jelentkezhetnek.

A félelmek leküzdésében a környezetnek, családnak, barátoknak is fontos szerepe van. A bátorság bizonyos mértékig tanítható. Pl. ha valaki saját maga kapcsolja le vagy fel a lámpát, az így szerzett kontroll csökkentheti a szorongást.

 A bejegyzés forrása a Vadaskert Alapítvány cikke. A linkre kattintva részletesebben is olvashatnak a gyermekkori depresszióról és szorongásos zavarokról.

A súlyos szorongásos betegségek kezelésében azonban érdemes szakemberhez fordulni. Szükség esetén a pszichoterápia gyógyszeres kezeléssel is kombinálható.

További cikkek a témában:

Szorongó gyerek a közösségben

Gyermekkori szorongások és fóbiák

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

kép:mentalhealthnews.com

A bejegyzés trackback címe:

https://gyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr116421741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

steery 2014.06.26. 20:17:29

A szerző megfeledkezett az iskolás kori egzisztenciális félelmekről. Pedig sok szegény gyerek számára okoz komoly stresszt a nélkülözés, az, hogy nem kapnak zsebpénzt, nem költhetnek úgy, mint a tehetősebb osztálytársaik, akik persze fölvágnak a pénzükkel. Plusz az, hogy nem ehetnek olyan ételeket, amilyeneket szeretnének, nem jut pénz szórakozásra, nyaralásra, játékokra. És mindez előrevetíti a sanyarú jövő és vacak felnőttkor rémképét is a számukra. Főleg, ha a szülők ráadásnak még szemétládák is és csöppet sem biztatják a gyermeküket semmi jóval vagy egyszerűen csak nem szeretik és magára hagyják a fiatalt a gondjaival, nem beszélve vele.
Aztán kimaradt a pályaválasztás szörnyűsége is. A legtöbb fiatalnak nemhogy 14 évesen, de 18 évesen sincs halvány fogalma sem arról, mit szeretne csinálni felnőttként, mihez akar kezdeni az életével. Egyszerűen azért, mert nincs még elég tudása, tapasztalata, rálátása a dolgokra és a környezet sem könnyíti meg a feladatát, mivel többnyire kényszeríteni próbálják a kölyköt valamilyen irányba. Egyrészt a szülők az elvárásaikkal, másrészt a tanárok a képességek felmérésével, plusz a tágabb környezet a példamutatással (lásd: slágerszakmák, mint a rengeteg magyar könyvelő és pénzügyes). Emlékszem, egyszer középiskolában a pályaválasztás kapcsán azt kérdezte egy lány az oszifőnktől, hogy tudna-e neki olyan munkát ajánlani, ahol keveset kell dolgozni és sokat lehet keresni? Máskor meg többen jöttek azzal: a szüleik azt mondták nekik, legyél bármi, csak ne az, ami én, mert az én életem szívás. Hmm. Ennyit a boldog és felhőtlen gyerekkorról. Kész horror.

Gyermekpszichológus · http://gyermekpszichologus.blog.hu 2014.06.27. 11:47:30

@steery: Igaza van! Erről nem írtam, pedig fontos. Köszönöm a megjegyzést!
Üdvözlettel,
Bojti Andrea
süti beállítások módosítása