Legyél te is magabiztos szülő

Gyermekpszichológus BLOG

Bartos Erika, Berg Judit...milyen a jó mese a 2-3 éves korosztálynak?

2018. március 11. - Gyermekpszichológus

Két éves kislányunk egy ideje igazi mesefüggő lett. Nagy kedvencei a Bogyó és Babóca, az Anna Peti Gergő, Maszat és Boribon. Ebben a cikkben szubjektív véleményemet szeretném kifejteni a 2-3 éves korosztálynak íródott mesékről.

bogyoca.jpg

Nem ismerem az összes 2-3 éves korúaknak íródott mesét, ezért első körben népszerűség alapján választottunk könyveket, aztán elkezdtük a "retro" meséket is keresni. (További ötleteket pedig kommentben várok) Családunk alapvetése, hogy a meseolvasás nagyon fontos a gyerekeknek. Mi is sokat olvasunk és szeretjük a meséket is. Örülünk neki, hogy a kislányunknak ennyire tetszenek a könyvek. 

Ugyanakkor a keresgélés közepette elég sok kritikát is olvastam ezekről a népszerű könyvekről, főleg Bartos Erika meséiről. Az alábbiakban szeretném kifejteni, én miért tartom mégis jónak a Bogyót és társait.

Milyen a jó mese 2-3 éves korban?

  • Színes képekkel illusztrált, kedves, szerethető alakok vannak benne. Forgattam már olyan mesekönyvet, amiben én magam is megijedtem a torzonborz főhős alakjától.
  • Rövid, jól érthető történetet ír le. Ez a korosztály nem értékeli a barokkos körmondatokat. Talán a legtöbb kritikát a könyvek nyelvezete kapta. Ugyanakkor néha azt érzem, a felnőttek túlságosan magukból indulnak ki. Nyilván a felnőtt igényeivel egy ilyen gyerekkönyv nem vetekedhet, de nem is nekik íródott. Biztosan unalmas lehet 400x elolvasni ugyanazt a bugyutának titulált történetet, de a gyerekek ezt szeretik. A kicsiknél ez a tanulás folyamata. A 2-3 éves korosztály, de még az óvodások számára is a rituálék a világ kiszámíthatóságát jelentik. 
  • Ha a történet mondanivalója az ő hétköznapi életének a kérdéseivel foglalkozik, jobban leköti a gyermeket az olvasás. Nem várjuk ezekben a mesékben a nagy katartikus befejezéseket és örök tanulságokat. Később majd jobban megért már elvontabb tartalmakat is a gyermek, de ebben a korban a figyelme az ilyen számára is érthető, hétköznapi történetekkel köthető le.

Záró gondolatom a témában a szülőkhöz szól. Tényleg sokszor beszélgetünk is arról a szülőkkel, hogy a mesék egy része mennyire borzalmas (pl. a farkas hasát felvágják a Piroska és a farkasban) és mennyire meg kell válogatni, milyen meséket olvashatunk a gyereknek. Itt szeretném még inkább hangsúlyozni, hogy ne felnőtt szemmel tekintsük a gyerekmesékre! A gyerek nem egy élve boncolós véres jelenetet lát maga előtt, amikor a farkasnak felvágják a mesében a hasát. Ő azt éli meg, hogy a jó győz a gonosszal szemben. Ez pedig az élet egyik nagy igazsága, az igazságos világba vetett hite. Ne gondoljuk túl ezeket a meséket! 

Persze megértem, ha valakinek ezek a mesék nem férnek bele, vagy Babóca figurája túl bugyuta és Bartos Erika meséi színvonalon aluliak. Szerencsére ma már roskadoznak a könyvesboltokban a polcok a mesekönyvek alatt! :)

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

Kép: youtube

Baj van a gyerekkel?

Rengeteg esetben keresnek azzal családok, hogy mondjam meg, valóban probléma van-e a gyerekkel? Normális-e a viselkedése? Menjenek-e vele szakemberhez? Ebben a cikkben négy támpontot gyűjtöttem össze, ami segít Önöknek eldönteni, hogy szükséges-e pszichológushoz vinni a gyereket.

 group-2351896_1280.png

Az egyszerűség kedvéért egy konkrét példán keresztül szeretném bemutatni, milyen dolgokat kell átgondolni ahhoz, hogy jobban megértsék a gyerek viselkedését. Ez pedig a rendszeres kézmosás lesz.

  1. A gyermek életkora és az életkorából fakadó sajátosságok

Bármilyen gyermekekkel kapcsolatos kérdésben az első és legfontosabb dolog, hogy végiggondoljuk, melyek az életkorából fakadó viselkedési mintázatok. Ha fejlődéslélektani szempontból szakaszokra osztjuk a gyermeki fejlődés menetét, akkor minden korban megfigyelhetünk olyan sajátosságokat, melyek arra az életkorra jellemzőek. Ilyen például a szeparációs szorongás csecsemőkorban vagy a dackorszak kisgyerekkorban és a túlzott teljesítményorientáció kisiskoláskorban. Példánknál maradva a látszólag túl sűrű kézmosás szükségessége fakadhat abból is, hogy a gyermek 3 évesen irtózik a kosztól és rituálét alakít ki a kézmosás köré. Ismerve a három éveseket, ez része lehet annak a „kényszerességnek”, ami sokaknál megfigyelhető. Számukra a környezet alakítása, a precíz napirend és szokások betartása nyújtja a biztonságot. A két-három éves gyerek nem azért ragaszkodik a megszokott ágyához, anyához vagy a kisállataihoz éjszaka és nem azért most sokszor kezet, mert kényszerbeteg, hanem számára ez jelenti a kiszámíthatóságot és a biztonságot.  

  1. A gyermeket magát zavarja a viselkedése

Problémás a gyermek viselkedése, ha ő maga szenved attól. A kézmosós példánál maradva, ha a gyermek arról panaszkodik, hogy nem tudja abbahagyni és zavarja őt a kényszere, akkor bizony komolyan kell venni az ügyet. Ugyanez igaz bármilyen egyéb viselkedésre akkor is, ha különben a környezetet nem zavarná. Ezt hívjuk szenvedésnyomásnak. Ha jobban belegondolnak, akkor a felnőttek többsége ennek nyomására fordul szakemberhez. (Nemcsak pszichológushoz)

  1. A környezetet zavarja a gyermek viselkedése

Gyermekek esetében a környezet a családot és a közösséget jelenti. A gyermek túl sűrű kézmosása zavarhatja a szülőket vagy a pedagógusokat is úgy, hogy közben a gyermeket nem. De természetesen ez az a pont, ahová számos olyan problémát sorolunk, ami a szülők nevelési nehézsége. Bármilyen mérlegelés esetén először tartsanak családi kupaktanácsot! Mi az, ami mindkét szülőt (esetleg nagyszülőt, testvért, egyéb családtagot) zavar. Ki hogyan látja a megoldást? Mit gondol a problémáról? Mit lehetne kipróbálni és hogyan, hogy megszűnjön? Sokszor már ez az együtt gondolkodás is segít.

  1. Életvezetési nehézséget okoz a gyermek viselkedése

Tegyük fel, hogy az egész családban szokás a sűrű kézmosás. Így ez otthon egy elfogadott viselkedés. Ugyanakkor a kényszer miatt a gyerek rendszeresen elkésik az iskolából, így félő, hogy fegyelmit kap. Vagy otthon bevett szokás a káromkodás, de az iskola nem tolerálja. Ebben a pontban az olyan esetekről írok, ahol a gyermeknek és a családnak nincs vagy kevés a belátása a problémára.

 

Természetesen minden olyan kérdés, hogy probléma van-e a gyerekkel egyedi elbírálás alá esik, éppen ezért komolyan kell azt venni. De a cikkben kifejtett pontok mentén gondolkodva talány könnyebben eldönthető, hogy probléma-e a probléma és kell-e vele szakemberhez fordulni. (Nemcsak pszichológushoz)

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

kép:pixabay.com

Három tanács, hogy a gyermek könnyebben fogadja a kistestvér érkezését

Egy kistestvér érkezése minden családban átkeretezi a kialakult családi dinamikát. A szülőkkel együtt a nagytestvért is fel kell készíteni új szerepére.

brothers-457237_1920.jpg

  1. A kistestvér megszületésével bekövetkezett változások természetesek és szükségszerűek

Pszichológusként minden első interjún beszélek a szülőkkel arról, hogyan fogadta a gyermek a kistestvére érkezését, hogyan alakult köztük a későbbiekben a kapcsolat. Ilyenkor fontosnak tartom azt is tisztázni, hogyan gondolkodnak a gyerekek egymás közti viszonyáról. Mit jelent a család számára a jó testvérkapcsolat? Általában elmondhatjuk, hogy ebben a kérdésben már az is fontos tényező, hogy a szülő maga milyen kapcsolatban van a testvérével, illetve milyen mintája van arról, ahogyan az ő szülei kezelték a testvérek közötti rivalizálást.

El kell tehát fogadni, hogy a kistestvér érkezésével változások következnek a család életében. Egészen biztosan több kompromisszummal jár a több gyerek nevelése. Az is biztos, hogy a második gyermekkel az ember már rutinosabban foglalkozik. Sok anyukától hallom még a testvér tervezésekor, hogy ő ugyanazt szeretné megadni a második gyermekének is mint az elsőnek. Idővel aztán jobb belátni, hogy 100%-ban ez nem kivitelezhető. De ez természetes. Ha az ember elfogadja azt, hogy a testvérsorban betöltött helynek külön szerepe van a gyermek életében, akkor már nem akar kényszeresen megfelelni egy olyan elvárásnak, ami egyébként csak óriási áldozatok árán teljesíthető (vagy úgy sem)

  1. Beszéljünk a kistestvér érkezéséről

Bármilyen kis korkülönbséggel is születik egy gyermeknek a testvére, akkor is érdemes felkészíteni a nagytestvért a kicsi érkezésére. A biztonság kedvéért inkább csak akkor árulják el neki a hírt, ha már biztosak a várandósság meglétében. Az egészen pici gyerekeknek is lehet mesélni a tesó érkezéséről. Vannak tematikus mesekönyvek is a témában, de a játékban is megjelenhet a téma. Sok család ilyenkor vesz először csecsemőbabát a gyereknek, amit lehet gondozni, dajkálni. Érdemes élő példákat is felhozni a testvérkapcsolatra. Ilyen lehet a szülők testvérkapcsolata, de ha született kisbaba a rokonságban vagy ismeretségi körben, akkor az még jobban szemlélteti a helyzetet. Fontos tudni, hogy a gyerekek számára egyáltalán nem evidens a testvérszerep. Ezt ugyanúgy meg kell nekik tanítani és elmagyarázni ki milyen szerepet tölt majd be a családban. Az érzelmi viszonyulásokról is beszéljenek vele. A szülők mindkét gyereküket egyformán szeretik és a testvérek is szeretik egymást.

Segítheti a baba érkezésének elfogadását, ha a nagyobb gyerek is elmehet az anyával vizsgálatokra, ha részt vehet a baba szobájának a kialakításában illetve segíthet ellátni a kicsit. De mindezt csak akkor ha kedve van hozzá! Sok családban kisebb ajándékot is hoz a kicsi a nagynak.

  1. Jusson idő a nagyobb gyermekre is

Ebben a pontban szeretnék visszatérni az első pontban kifejtett gondolatokra. A kisbaba születése után is fontos, hogy a nagyobb gyermeknek legyen saját énideje az édesanyával és az édesapával is. Tehát már itt megdől az az elképzelés, hogy mindkét gyerekkel ugyanúgy foglalkozzon az anya, hiszen amíg a nagyobbal tölt időt, addig nem a picivel van. De ez természetes. Nem nagy dolgokra gondolok, inkább csak apróságokra, melyek sokat segítenek abban, hogy zökkenőmentesebb legyen az új családtag befogadása. Ha sikerül a nagyobbal kimenni egy fél órát a játszótérre vagy kettesben főzőcskézni egy kicsit, akkor máris sokat tettünk annak érdekében, hogy érzelmi igényei kielégüljenek.

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

Boldog Karácsonyt!

Ne arról szóljon a karácsony, hogy mi kerül a fa alá, hanem azokról, akik körülötte állnak. Nincs szükség tökéletes fára és millió ajándékra. A tökéletes ünnepi menü sem fontos, hiszen a karácsony a család és a szeretet ünnepe. 

Emlékezzünk meg az eltelt évről, töltsük kellemesen az év végét szeretteinkkel.

Ezúton kívanok mindenkinek áldott Karácsonyt!

Bojti Andrea, a Gyermekpszichológus BLOG szerzője.

christmas-tree-1966225_1920.jpg

Gyász gyermekszemmel

Kivételesen két idezetet szeretnék most az olvasókkal megosztani a gyerekek gyászáról. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam.

 angel-2847809_1920.jpg

 

 

Ranschburg Jenő: Gyász

Az oviban ma szömyű rossz vagyok.
Verekszem és felrúgtam Zsolti várát,
a tányérban is mindent otthagyok,
s hiába szólnak: én látom a kárát,
az óvodában mégis rossz vagyok.

Anyu azt mondja, hogy ma reggel elment
a nagypapám, és messze-messze jár,
de látom, közben egy könnycseppet elkent
si tudom, hogy úgyis minden veszve már.
Anyu szerint a nagypapám ma elment...

Becsapnak mind, meghalt a nagyapám!
Hisz sír mindenki, mint a vízözön,
és rámszólnak, hogy újra nagy a szám,
mert ehhez aztán végképp nincs közöm!
Becsapnak mind, meghalt a nagypapám...

Elmondom neki, majd ha visszajön!

 

 

Ami a gyászt illeti: nem baj, ha a gyerek előtt sírunk, ölünkbe véve őt, simogatva, vigasztalva, bevonva a bánatunkba – akár el is mondva, hogy ezeket a változásokat nehéz elviselni. És nem baj, ha a gyerek is vigasztalanul zokog, különösen, amikor látja, hogy a szülő vagy a nagyszülő is sír. Miért mondom ezt? Részben azért, mert ez az őszinte, ez a természetes, ez a kongruens, a hiteles magatartás. Azt mutatom kifelé, amit érzek és gondolok, és ez az egység a szülő lelki élete és magatartása között a gyereket hatalmas módon megnyugtatja, biztonságot ad neki – és ami ebből következik: a közösen átélt szenvedések erősítenek, összekovácsolnak. Másrészt pedig azért nem baj, mert a gyerek zokogása azt jelzi: ő is megengedi magának, hogy kinyilvánítsa szabadon belső állapotait, most, a jelenben – és így megkönnyebbüljön.”
(Vekerdy Tamás)

Szexuális felvilágosítás gyermekkorban

Manapság a gyerekek egyre fiatalabb életkorban találkoznak a felnőtt szexualitással. A televízíó képernyőjéről és a reklámokból is ömlik az erotika. De vajon mikor és hogyan kell erről beszélni velük?

 

Sajnos a kultúránkban még mindig tabutéma, hogy a szülők a szexről és az intimitásról beszéljenek a gyerekeikkel. Az oktatási rendszerben is elhanyagolt terület ez. Nemrég egy egyetemet végezett férfi ismerősömtől kérdeztem meg, hogy tudja-a mit jelent az ovuláció szó. Nem tudta.

Óvodás korban szoktak a gyerekek először a nemiséggel kapcsolatban érdeklődni. Ha valakinek testvére születik, általában rákérdez, hogyan kerül a baba a pocakba. 5 éves kor táján már kialakul a saját nemi szerepről való tudás. Már nem mondja azt a kislány, hogyha nagy lesz, akkor neki is megnő a kukija mint apának. Jellemzően elkezdenek ebben a korban a másik nem iránt is érdeklődni, de ezt leginkább a kíváncsiság vezérli. Megnézik egymás kukiját és suniját. Természetesen erre azért reagál a felnőtt és meg kell beszélni velük, hogy ezt máskor ne tegyék, mert a nemi szervek mindenkinek intim területei. Ugyanakkor megszégyeníteni nem szabad őket. Az óvodások ilyen jellegű infantilis érdeklődését soha nem olyan szándék vezérli, mint amit erről a felnőttek a maguk fejével gondolkodnak. Összességében tehát már óvodás korban beszélni kell velük a testiségről, de ez még történhet virágnyelven.

Kisiskolás korban már szemérmesebbek lehetnek a gyerekek. A legideálisabb, hogy a tananyaggal haladva, amikor az emberi szervezetről is tanulnak, akkor legyen szó a szexualitásról. Figyelni kell azonban, hogy mennyire befogadó a gyerek. Sokan inkább témát váltanak vagy otthagyják a szülőt. Ilyenkor nem kell erőltetni a beszélgetést. Érdemes megragadni az alkalmakat ezekre a beszélgetésekre, mert úgy az idők során mindig lesz mire építkezni és bővíteni a tudást. Sokkal nehezebb a szülő helyzete, ha tizenéves korban kell először ezzel a témával foglalkozni.

Fontos a családi minta

Vannak nyitottabb és zárkózottabb családok abból a szempontból, ahogyan a szexualitáshoz viszonyulnak. Egyértelmű, hogyha otthon megszokott a meztelenkedés, akkor sokkal kézenfekvőbben adódik a téma. Ha a család zárkózottabb, érdemes akár könyvet is mutatni a gyereknek a témában, ami az emberi testrészeket ábrázolja. 

A lényeg, hogy a szexualitásunkkal való foglalkozás az élet természetes része. Ideális esetben azt is meg tudjuk beszélni a kamasz gyerekünkkel, hogy az orgazmust is meg kell tanulni és pl egy lány nem biztos, hogy minden aktus után kielégül. Sajnalatos dolog, hogy a kamaszok jórésze a pornón nevelkedik. Ennek a későbbi érett szexualitásra is komoly romboló hatása lehet. Ugyanakkor míg a menstruációról sem szívesen beszél az átlag ember a gyerekével, addig a szex ilyen mértékű megbeszélése kicsit utópisztikusnak tűnhet :(

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

Segítség, maszturbál a gyerekem!?

Sokszor keresnek szülők kétségbe esve azzal, hogy kisgyermekük maszturbáláshoz hasonlóan játszik a nemi szervével.Hogyan kezelje ezt a jelenséget a szülő? Normális ez? Lehet, hogy lelki problémái vannak?

 boy-746520_1920.jpg

A kisgyermekek infantilis maszturbációja (más néven onanizációja) egy teljesen természetes jelenség, mely akár már csecsemőkortól megfigyelhető egyes kisbabáknál. Fiúgyermeket nevelő szülők gyakran tapasztalhatják, hogy a pelenkát kibontva a kicsinek merevedése van. A nemi szervekkel való ismerkedés és játék kezdetleges nemi örömöt okozhat a gyermeknek. Ugyanakkor nagyon fontos tudni, hogy ezt a jelenséget még véletlenül sem szabad az érett felnőtt szexuális viselkedéshez hasonlítani. A gyerekekben csak sokkal később, az érett kamaszkorban alakul ki az a fajta szexuális vágy, mely már valódi szexuális tartalommal bír. 

Hogyan kezeljük, ha maszturbál a gyermek?

Fontos, hogyha meglátjuk ezt a viselkedést, akkor elsősorban nem érdemes róla tudomást venni. Ha a gyerek mások előtt vagy az utcán is csinálja, akkor természetesen el kell neki magyarázni, hogy ez nem tartozik másra. Ugyanakkor a tiltás és a megszégyenítés a későbbi érett szexuális viselkedésre is kihathat...

 

Közkeletű tévhit, hogy azért maszturbálnak a gyerekek, mert érzelmileg elhanyagoltak vagy lelkileg sérültek. Akkor beszélhetünk kóros maszturbációról, ha a gyereknek csak ez okoz örömet, nem terelhető el róla a figyelme és nem veszi észre, hogy idegen helyen zavarba ejt vele másokat. Autistáknál és értelmi sérülteknél sokszor a repetitív (ismétlődő) visekedésrepertoár része. 

Az onanizálás tehát egy természetes módja a test megismerésének és az infantilis örömszerzésnek.

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

Nem köszön a gyerek

Nem köszön a gyerek a szomszéd néninek, pedig százszor elmondtuk már neki, hogy azt úgy illik. Társadalmi norma a köszönés. A kommunikáció eszköze. A nem köszönés elutasítás. Kellemetlen a szülőnek, magyarázkodnia kell.

 speech-bubbles-1379252_1920.jpg

Ezek az alapfeltevések, amikor egy kisgyerek nem köszön, és a család ezt problémának látja. Valójában azonban érdemes tisztáni néhány dolgot a köszönéssel kapcsolatban.

Meddig normális, ha nem köszön a gyerek?

Piaget híres fejlődéspszichológus fogalmazta meg, hogy 7 éves kor után képes arra igazán a gyerek, hogy belső motivációvá váljanak benne a szülő által képviselt nevelési elvek. Addig leginkább a jutalmazással, büntetéssel tanult viselkedésről beszélhetünk. Jutalom, amikor megdicsérem mert szépen köszön. Büntetés, ha rászólok, hogy köszönjön.

Miért köszön vagy nem köszön a gyerek?

Köszön, mert tetszik neki a felnőttek reakciója. Az első szavak között szokott lenni a "szia", könnyű kimondani és hamar tetszést vált ki a közönségből. Köszön, mert egy idő után megtanulja, hogy ezt igy kell vagy mert rászólnak, hogy köszönjön.

Nem köszön amikor nem ismeri fel szituációt vagy nem szimpatikus neki a felnőtt vagy épp nincs hozzá kedve.

Hogyan motiváljuk köszönésre a gyereket?

  • Mutassunk példát, köszönjünk mi is mindenkinek a megfelelő módon
  • Beszélgessünk a köszönésről, mikor kell, hogyan illik, hozzunk fel példákat.
  • Játékban és mesékben is jelenjen meg a köszönés. A kisautók és a babák is köszönnek a különböző szituációkban.
  • Fontos, hogy figyeljük a gyereket, ha esetleg kellemetlen neki amikor nem mer vagy nem akar köszönni. Nem szabad őt megszégyeníteni ilyenkor, mert az csak fokozza a köszönéssel kapcsolatos szorongásokat.

Végezetül pedig ne feledjük, hét éves kor után épül be igazán a köszönés morális értéke a gyermek tudatába.

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

Kép: pixabay.com

 

Újraindul a gyermekpszichológiai magánrendelés!

2017 szeptember 4-től újraindul a magánrendelésem.

A rendelés időpontja hétfő délutánonként van.

Bejelentkezéshez minden esetben előjegyzés szükséges!

BEJELENTKEZÉS 

Telefonon: +36703986171

Emailben: andrea.bojti(kukac)gmail.com

Kiskorú gyermekkel való munka csak szülői beleegyezéssel történhet.

ÁRAK 

 

Pszichológiai tanácsadás/terápia (50 perc)          8000 Ft 

Egy alkalmas konzultáció (90 perc)                    15.000 Ft

 

 

 

Cím: 1123 Budapest, Alkotás utca 7/a I. emelet

 

 

A közelben parkolási lehetőség az utcán van. 

 

süti beállítások módosítása