Legyél te is magabiztos szülő

Gyermekpszichológus BLOG

Kell az őszi szünet a gyerekeknek

2019. október 27. - Gyermekpszichológus

Sokszor beszélgetünk arról a szülőkkel, milyen nehéz megoldani a szünetekben a gyerekek felügyeletét és egyáltalán van-e szükség ennyi szünetre. A válasz erre egyértelműen igen, kell a pihenés a gyerekeknek! De akkor hogyan érdemes eltölteni az időt, hogyan tudnak a leginkább kikapcsolódni a gyerekek? Rossz az, ha ügyeletbe megy a gyerek?

person-1037607_1920_1.jpg

A magyar oktatási rendszerben az iskolai tanév rendje határozza meg a szüneteket. Az óvodák ehhez alkalmazkodnak, de állandó felügyeletet biztosítanak a szünet alatt. A bölcsődékben jellemzően csak télen zárnak be egy pár napra az ünnepek körül és nyáron egy hónapra, de itt is elérhető az állandó felügyelet. Így a szülők dönthetnek arról, hogy viszik-e ügyeletbe a gyermekeiket.

Sokszor olvasom különböző fórumokon, mennyire megoszlanak a vélemények arról, kell-e egyáltalán ilyen hosszú szünet a gyerekeknek? Alapvetően nagyon jó, ha a gyerekek a hosszú tanév során több alkalommal is pihenhetnek. Nemcsak az iskolai élet fárasztó, hanem egy óvodásnak is szüksége van az otthon töltött időre. Hiába mondhatjuk, hogy a bölcsődében és az oviban úgyis egész nap csak játszanak, mindkét helyen fárasztó az egész napos rendhez alkalmazkodni. Jó esetben otthon a gyermek napirendje szerint alakul a nap. Nem kell olyan szigorúan időre étkezni, aludni és ez akkor is így van, ha épp nem a szülővel tölti az otthoni időt. 

Felügyelet a szünetben

Nem minden család tudja megoldani, hogy a tanév összes szünetében otthon legyenek a gyerekkel a szülők. De ettől függetlenül önmagában az otthon töltött idő is kikapcsolódás a gyermek számára. Ezért ha megoldható, inkább otthon vigyázzon valaki rá, vagy utazzon el a nagymamához, rokonokhoz, minthogy ügyeletben töltse a szünidőt. De egyértelműen vannak olyan élethelyzetek, amikor nem megoldható ügyelet nélkül a szünet, ez esetben nincs más választás mint menni. De még ilyen esetekben is lehet arra törekedni, hogy minél kevesebb időt töltsön bent és a nap fennmaradó részében jusson idő a kikapcsolódásra, szabad játékra, együtt töltött időre. 

Pihenés a szünetben

Az évközi szünetek, a tavaszi és az őszi rendszerint csak egy hét. Értelemszerűen az lenne az ideális, ha ebben a rövid időben egyáltalán nem kéne otthon tanulni. A téli szünetben az ünnepek alatt általában mozgalmas a családok élete és a szülők is többet tudnak otthon lenni. Ilyenkor az oktatási intézmények is bezárnak legalább az ünnepek alatt. A hosszú nyári szünet már sokkal nagyobb fejtörést okoz a családok számára. Ezzel külön cikkben foglalkozom.

 

Végezetül szeretném megjegyezni, hogy a gyerekek szempontjából talán ideálisabb, ha a köztes szünetek hosszabbak és a nyári 10 hét rövidebb. De erről is megoszlanak a vélemények. Nyugat-Európa több országában jól működik a rövidebb nyári szünet de hosszabb őszi, tavaszi, téli és síszünet. Igaz a szülők szabadsága egyik esetben sem lesz több és a szünetek megoldása ettől ugyanúgy probléma lehet.

 

Ha tetszik a blog lájkolja a Facebookon és kövessen Instagramon!

Műanyagmentes július a gyermekpszichológus családjában

Egy évvel ezelőtt a várandósság félidejében döbbenten figyeltem, hogyan kallódik a műanyagszemét az utcánkban, mert egy ideje nem ürítik rendszeresen a szelektív szemetet. Ugyanebben az időben kezdtem el pár dolgot beszerezni a picinek és erős undorral gondoltam a popsitörlők szagára. Engem ez a két dolog "lökött" a hulladékcsökkentés irányába, de az csak később tudatosult bennem, valójában mennyi szemetet termelünk, ami már a gyerekeink jövőjét veszélyezteti. Tudom, hogy ez a téma nem tartozik szervesen a Gyermekpszichológus BLOG tematikájához, de mint sok családot elérő fórum, a társadalmi felelősségvállalás jegyében úgy gondolom erről is írok.

 20190723_092109.jpg

A műanyagmentes július kihívás engem pont a legjobbkor talált meg. Júliustól függetlenül is közel egy éve apránként változtatunk fogyasztási szokásainkon, hogy kevesebb szemetet termeljünk. De most még több alternatíva ötlött az eszembe. Tavaly nyáron az első lépés a PET palackok elhagyása volt. Ez viszonylag könnyen ment, mert nálunk jó minőségű a csapvíz. Két üvegpalackban szoktuk behűteni, amikor hidegen isszuk. Később karácsonyra kaptam egy szódagépet ajándékba a férjemtől, így már szénsavas vizet is tudunk készíteni. 2-3 hónappal később szereztem be az első kis vászonzsákokat, amibe a zöldséget, gyümölcsöt és a pékárut tudjuk tenni a boltban, így nem viszünk haza nájlonzacskókat. A terhesség előrehaladtával kezdtem el a modern mosható pelenka alternatívával foglalkozni. Elsőre bonyolultnak és körülményesnek tűnt és én is elgondolkodtam, hogy a mosás mennyire terheli a környezetet, de aztán mélyebbre ástam magam a témában és rájöttem, hogy az eldobható változat előállítása önmagában is több vizet használ mint amennyit mosunk. Végül 2 hetesen adtuk először a babára az első mosipelust és úgy 2 hónapos kora óta már csak ezt használjuk. Az általam annyira nem szeretett popsitörlőket is hamar beszegett anyagdarabokra cseréltem, de mostanra már egyszerűbb a csap megmosni a popót ha szükséges. Apránként közben már szappanra váltottuk a műanyag flakonos tusfürdőket és samponokat. Öko mosószert használunk, aminek a flakonját visszaveszi a gyártó, inkább ecetet használunk vízkőoldásra stb. A műanyagmentes július kapcsán tovább haladunk az úton és most szeretném a szalvétákat textilre cserélni (egy régi asztalterítőt fogok feldaraboltatni) , otthonra papír helyett textilzsebkendőt használni és erősen töröm a fejem a házi komposztálás megoldásán. 

A lényeg, hogy a hulladékcsökkentés nem megy egyik napról a másikra. Először érdemes elhasználni a korábbi termékeket, hiszen az is hulladéktermelés ha kidobom a félig használt tusfürdőt. Aztán a zerowaste szemlélet legfontosabb elve szerint jól át kell gondolni mire van valójában szüksége a családnak, mi az amit tényleg meg kell venni. Rengeteg eszköz található a háztartásban, amire sokszor nem is gondolunk, mennyi mindenre jó. Például egy befőttes üvegben lehet szinte bármit tárolni, de egy nagyobb paradicsomleves üveg kiváló üvegkancsója lehet a hűtött víznek. 

Másik fontos üzenet, hogy sok kicsi sokra megy! El kell kezdeni a szemléletváltást, melynek nem az a célja, hogy teljesen tökéletesen egyáltalán ne is termeljünk hulladékot. Sokan ezért nem kezdenek bele, mert azt hiszik úgysem menne minden területen. Inkább haladjunk apró lépésekben, de induljunk el az úton.

Hosszan lehetne még a témáról írni, olvassátok el Tóth Andi Dobd ki a szemetest! c. könyvét ha elkötelezettek vagytok a hulladékcsökkentés iránt. De ma már számos Facebook oldal, csoport és cikk foglalkozik a témával.

 

Kövesd Instagramon és Facebookon is a blogot!

Milyen játékokat vegyek a gyereknek?

"Születésnapja van a gyereknek. Mit vegyünk neki? Már mindene van, úgy érzem. Valami értelmeset kéne, ami megfelel az életkorának. A nagyszülők is megbíztak, hogy a nevükben vegyünk valamit. De mit?" Passz. Annyi minden van már, a boltok tele vannak játékokkal. Már a sarki szupermarketben is külön játék részleg van a tej-kenyér mellett...

img_20190528_194918.jpg

Születésnap, karácsony, névnap,gyereknap vagy csak úgy...számos alkalom arra, hogy a szülők vagy a rokonok ajándékokkal halmozzák el a gyerekeket. Persze ilyen esetben egy külön kérdés, hogy kell-e egyáltalán játékot venni gyereknapra, vagy a születésnapra minden rokon hozzon-e valamit. De ez családonként változhat. Nem árulok el nagy titkot, ha a pszichológia inkább azt az irányt képviseli, hogy próbáljuk meg egyszerűsíteni a gyerekek életterét. Hagyjuk, hogy a fantáziájuk mozgassa játéktevékenységeiket. Ebben a cikkben most kifejezetten arról írok, milyen játékokat érdemes beszerezni a gyereknek, ha szeretnének neki venni.

Milyen a jó gyerekjáték?

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy ami beindítja a gyerek fantáziáját, azzal szeret majd játszani. Legyen az építős vagy szerepjáték, szinte bármi lehet "jó játék". Fontos az is, hogy az életkorának megfelelő szintű legyen. 

A csecsemőkor játékai a funkciójátékok. Ezek lényege, hogy a baba magát a cselekvést gyakorolja. Nézi a körforgót, rázza a csörgőt, rágja a rágókát.

Később választhatunk játékokat a konstruktív (alkotó) játéktevékenységhez és a szerepjátékokhoz.Az alkotáshoz az építőkockán, legón át a különböző rajzeszközökig széles a paletta. Szerepjátékokhoz is érdemes minél általánosabb, inkább a gyermek képzelőerejét igénybe vevő játékot választani. A gyerekek általában szívesebben játszanak egy teljesen egyszerű semleges kinézetű játékbabával, mint a nagyon sokat tudó élethűnek tűnő babával. Inkább ő játssza el, hogyan eteti, öltözteti a babát és így sokkal inkább használja a képzelőerejét.

Szabályjátékokat már inkább az óvoda vége felé és az iskoláskorban szeretnek játszani a gyerekek. De komolyabb társasjátékokat a felnőttek is előszeretettel játszanak.

Nem érdemes túlságosan előre bevásárolni a játékokból, mert egy idő után így már nem lesz mit adni.Sokkal könnyebb a gyereknek tetsző ajándékot adni, ha a család meg tud egyezni egy közös ajándékban. A kevesebb néha több elven így a gyerek tudni fogja milyen alkalomra kapta, kiktől kapta. 

Milyen játékai legyenek a gyereknek?

Túl sok semmiképpen ne legyen, de hozzávetőlegesen egy szempontrendszer megadható.

A csecsemő funkciójátékai között legyenek különböző anyagú és színű játékok, melyek minden érzékszervre hatnak. Néhány példa a fából készült csörgő, egy plüss szundikendő, fekete fehér mintákból álló babakönyv, egy élénk színű rágóka. Túl sok babajátékra nincs szüksége a kicsiknek, mert már a csecsemőket is könnyen túl lehet ingerelni.Legyen a játékoknak külön helye és a játszásnak külön ideje. Ne a baba fekhelyét pakoljuk tele.

Későbbiekben a szerepjátékokhoz és az alkotáshoz választhatunk eszközöket. Egy egy baba, kisautó, jelmezhez való ruha (szülők ruhája pl) jó ha van a gyerek eszköztárában. Szintén hasznosak az építőkockák, a legó, a ceruzák, festékek, gyurma, agyag, kirakó. Érdemes a játékok egy részét a gyerekkel közösen elkészíteni.

Jó időben hasznos beszerezni néhány kerti játékot a homokozóba illetve labdát, aszfaltkrétát. 

Nagyobb gyerekeknek jó ajándék a társasjáték illetve az egyre inkább a felnőttekére hasonlító eszköztár. 

Bár nem játék, de mégis minden korosztálynak nagyon hasznosak a KÖNYVEK! 

Végezetül ismét szeretném kiemelni, hogy inkább kevesebb játéka legyen a gyereknek. Tapasztalt szülők úgyis tudják, hogy nagy részükkel nagyon keveset vagy szinte semennyit nem játszanak a gyerekek. Érdemes még így is időnként eltenni a játékkészletből és később elővenni őket, az újdonság erejére hatóan.

 

Ha tetszik a blog, kövessetek a Facebookon és az Instagramon is!!

Hagyd, hagy sírjon egy kicsit az a gyerek!

2.5 éves kislány ül a játszótéren a homokozó szélén és homokozik az anyukájával. Hirtelen eldobja a lapátot és hangosan sírni kezd.

Anya (ijedten): -Mi a baj kicsim? Miért sírsz?

Kislány (ordít):-Azééért!

Anya: -De miért? Megütötted magad? Vagy elrontottál valamit? Miért sírsz?

Kislány (hüppögve): -Nehem tudom...

 baby-3363419_1920.jpg

Hasonló szituációk meglehetősen gyakran fordulnak elő akár már kisebb korban is. De a csecsemők is sokszor sírnak látszólag minden ok nélkül. Mit tehet ilyenkor a szülő? Fenti példában, miután alaposan meggyőződött róla, hogy a gyereknek tényleg semmi fizikai problémája nincs, akkor a legtöbb amit tehet, ha megsajnálja. Együtt érez vele, esetleg kihangosítja a gyerek érzéseit. "Jaj kicsim, látom most sírni szeretnél, gyere ide, anya megsajnál!" A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a sírás elvágólagosan abbamarad. Szabad hagyni ilyen esetben a sírást? Igen. Egyszerűen vannak helyzetek, amikor nincsen kézzel fogható, megfogalmazható oka a sírásnak. Ami nem azt jelenti, hogy ne lenne jogos. Sőt! Nagyon fontos eszköze a feszültség levezetésének a sírás. Jó lenne, ha a felnőttek sem folytanák el minden hasonló késztetésüket.

 

Mi a különbség sírni hagyás és sírni hagyás között

 

A most elérhető gyermeknevelési, gondozási szakirodalom szerencsére egyre hangosabban harsogja, hogy nem szabad a babákat sírni hagyni. Ez egy nagyon alap fejlődépszichológiai tézis. A baba agyának érési folyamatát károsítja a magára hagyott sírás által termelt stresszhormon. A klasszikus kötődési vizsgálatok (Ainsworth és Bowlby) is kimutatták, hogy a biztonságos kötődés kialakulásának alapvetése, hogy a gondozó adekvát módon reagál a baba igényeire. 

Viszont a kisbabák sírnak. Így kommunikálnak a világgal. Akkor is tudnak sírni, amikor a szülő mindent megtesz, hogy segítsen neki. A kulcsszó, hogy legjobb tudása szerint igyekszik megnyugtatni a babáját. Jelen van fizikailag és érzelmileg támogatja a picit. Tehát amikor késő este a kis két hónapos baba torka szakadtából sír a hasfájása miatt és a szülők felváltva cipelik, masszírozzák, ringatják, énekelnek neki stb, de ő mégis sír az NEM sírni hagyás. 

Sírni hagyni a csecsemőt azt jelenti, hogy nem reagálunk a jelzésre. Éjjel amikor megébred és felsír, nem megyünk be hozzá csak 10 perc múlva vagy nappal rázárjuk a síró gyerekre a szoba ajtaját. A sírni hagyott csecsemő azt tanulja meg, hogy a világ nem válaszol az ő jelzéseire. Így egy idő után rájön, már nincs értelme jelezni. Tehát a 2 hónapos alvástréningezett baba ugyanúgy felébred éjszaka az alvásciklus váltásakor mint minden ember, de már nem jelez a környezetének.A  "békésen alvó" babákat vizsgálva azonban műszerekkel kimutatható, milyen stresszt élnek át.

Mikor és hogyan hagyhatjuk, hogy sírjon a gyerek?

Mint azt fentebb említettem, egészen újszülött kortól kezdve megfigyelhetünk olyan jellegű sírásokat a babánál, amikor látszólag ok nélkül sír. Mégis fontos ilyenkor, hogy kiadja magából a feszültséget. Későbbi életkorokban egyre inkább el lehet különíteni, mikor sír csak azért mert elfáradt aznap vagy mert most éppen jól esik neki. Sok szülő azonban nehezen tolerál bármilyen sírást. Valakiből agressziót vált ki és bünteti érte a gyereket. Mások pedig kétsége esnek minden alkalommal. Ha erről hosszabban beszélgetünk a családokkal, sokszor kiderül, hogy a szülők neveltetéséből fakad, hogyan kezelik a gyerekük sírását. A kommunizmus idején alapvetően autoriter nevelési stílusban nevelték a gyerekeket, ahol alap emberi érték volt az engedelmesség. A jó gyerekek nem sírtak. A híres hírhedt náci nevelési könyvet (A német anya és első gyermeke) pedig egy tüdőgyógyász orvos, Johanna Haarer írta, aki 1934-ben fogalmazta meg azt a máig sokszor elmondott "bölcsességet", hogy a sírás erősíti a csecsemő tüdejét...rövid utánakérdezés után kiderül, hogy ezt a mai harmincas szülők is még mindig sokszor kapják tanácsként az idősebbektől.

Ugyanakkor, és még inkább a későbbiekben, vannak helyzetek, amikor az a helyes, ha hagyjuk, hogy a sírással kiadja magából a gyerek a feszültséget. Nem kell kétsége esve fel-alá rohangálva és stresszelve minden áron elhallgattatni. Persze nehéz szülőként belátni, hogy adott esetben nem a tevőleges cselekvéssel, hanem a passzívnak látszó érzelmi támogatással, jelenléttel segít a legtöbbet. A hangsúly az ún. érzelmi tartalmazáson van! Mint a fenti példában az anyuka, aki tükrözi a gyermek érzéseit és ott van mellette. Bármikor is sír a gyermek, a szülőnek fel kell ajánlani ezt a jelenlétet. Persze előfordulhat, hogy a gyerek nem tart rá igényt. Mondhatja azt a 6-8 éves gyerek, hogy anya hagyjál, vagy a kamasz ránk zárja az ajtót. De a szülőnek jeleznie kell, hogy tudomást vett a sírásról és kész rá, hogy bárhogyan segítsen. 

Összességében tehát ténylegesen nem szabad soha magára hagyni a síró gyereket. De nem is cél az, hogy minden áron abbahagyja a sírást.

 

Ha tetszik a blog, kövess az Instagramon és lájkolj a Facebookon!

 

kép: pixabay

Hiperaktív a gyerekem!?

Ez a gyerek biztosan hiperaktív...Panaszkodnak a tanárok, az óvónők, de sokszor a szülő is ezzel az önmaga által felállított diagnózissal fordul a pszichológus. A cikkem arról szól, hogy miért van manapság annyi hiperaktív-figyelemzavaros gyerek a közösségekben.
jump-1972787_1920.jpg
Először is tisztázzuk, hogy a hiperaktivitás és a figyelemzavar alap esetben egy pszichiátriai betegség. Ugyanakkor a közbeszédben szinte általános jelzőként elterjedt. Többnyire a "rossz gyerek" szinonímája. Vegyük sorba tehát az alábbi eshetőségeket.
ADHD a pszichiátriai kórkép
A gyermekpszichiátriai kórképek közül az egyik leggyakoribb az ADHD (Figyelemhiányos hiperaktív zavar) melynek legfőbb tünetei a figyelemzavar, az impulzivitás és a hiperaktivitás. 
 Kialakulásának oka ma még nem teljesen ismert. Genetikai eredete is felmerül, de bármilyen idegrendszeri sérülés, éretlenség, rossz szociális körülmények is szerepet játszhatnak a kialakulásában. Ami fontos, hogy a diagnózist minden esetben pszichiáter szakorvos állítja ki a komplex diagnosztikai felmérés után. Kezelése a tapasztalatok szerint kognitív viselkedésterápiával a legeredményesebb, de sokszor gyógyszer szedésére is szükség van.
Minden más esetben, amikor nem a pszichiátriai kórképpel állunk szemben, gondoljunk az alábbi 3 eshetőségre.
"Hiperaktivitás" a mai felgyorsult világunkban
Szerencsére egyre több sajtótermék figyelmeztet arra, milyen káros hatásai vannak a fejlődő gyermeki idegrendszerre a felgyorsult, információkkal teli világunknak. Sajnos manapság a legtöbb család csak rohan. Napközben a gyerekeket folyamatosan érik az ingerek a közösségeben, az utcán, a közértben és otthon a száz játék, tv, telefon várja őket.  A legtöbben az elalvás utolsó pillanatáig egy képernyőt néznek. Ugyanakkor a kikapcsolásra már semmi idő nem marad. A túlingerelt gyerek viselkedéses válasza sokszor mutat ADHD tüneteket. (De ez önmagában nem betegség)
A differnciáldiagnosztika szempontjából fontos, hogyha kipihent, akkor nem jellemzik ezek a tünetek. Illetve nem minden esetben viselkedik így. Pl csak otthon vagy csak a közösségben "hiperaktív"
"Hiperaktivitás" és a nevelés kérdése
A hiperaktív szó számos esetben a rossz gyerek szinonímája. A társadalom által elvárt jó gyerek tulajdonságok, hogy legyen szófogadó, tudjon csendben megülni a helyén, illedelmes, tiszteli a felnőttet stb. Amíg 50 évvel ezelőtt egy diktatúrában ezek alap nevelési értékek voltak, a mai demokratikus nevelési elveket követő rendszerben már nem feltétlenül állják meg a helyüket. Én itt most nem a ráhagyó (laissez faire) nevelésről beszélek, hanem arról, hogy ma már szeretnénk megtanítani a gyermekeinknek, hogyan tudják az érdeküket képviselni és nem elvárás irányukba, hogy kritika nélkül mindent elfogadjanak azért, mert azt egy felnőtt mondta. 
Tehát a nevelési trendek is megváltoztak, a gyerekek is többször megengedik maguknak a lazaságot.
Hiperaktivitás mint a pszichés probléma tünete
Minden esetben meg kell vizsgálni egy gyermek adott élethelyzetét, mielőtt ráírnák a hiperaktív jelzőt. Tudni kell, hogy egy gyermek válasza az őt ért traumára szinte mindig viselkedéses. Nehéz élethelyzetben, például egy válás esetén, romolhat a gyermek iskolai teljesítménye, szervezetlenné válhatnak a kontrollfunkciói, érzelmei elsodorhatják. Ilyenkor könnyen ráfogható, hogy "hiperaktív"
De igaz ez a bántalmazott gyerekekre is, sőt az állami gondozottak nagy részére is. 
Kétség kívül nehéz differenciálni mi állhat a tünetek hátterében. Ugyanakkor nagyon káros gyakorlatnak tartom, ha a közbeszédben a pszichiátriai kórképeket általanos jelzőként használják. (Pl depis vagyok, pszichopata vagy stb) 
Gyerekek esetében különösen fontos a kivizsgálás, ha felmerül az ADHD gyanúja, hogy mielőbb megkezdhessék a fejlesztését. Ok nélkül hiperaktívnak bélyegezni egy gyereket súlyos hiba. Mint egy önbeteljesítő jóslat, máris rossz gyerek szerepbe kerülhet és akár egy életre elmehet a gyerek kedve az iskolától.
A kivizsgálást a szülő és az intézmény is kezdeményezheti a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatnál.
Ha tetszik a blog, kövessétek a Facebookon és az Instán is!
kép:pixabay

Egyszerűbb gyermekkor mint gyermeknevelési eszköz

Vége a munkának, az anya rohan a gyerekekért az oviba és az iskolába. Dugóba keveredik, késve érkezik, a gyerekek már az összevont csoportban vannak. Hazaúton beszalad velük a szupermarketbe, az ovis nyűglődik, nem akar bemenni, az iskolás túró rudit követel. Hazaérve a lakás úszik a játekokban, este már nem volt idő elpakolni és reggel is sietni kellett. A gyerekek unottan kérik, hagy nézzeken mesét, anya megengedi, addig is vab ideje szusszanni egyet. A mesenézés hamar vitába torkollik. Ekkor ér haza apa, aki szintén fáradt, nincs már kedve semmihez. Anya nekiáll vacsorát készíteni, úgy érzi az egész háztartás a nyakába szakadt. Apa rádiót hallgat, miközben még elintéz néhány dolgot a gépen. Az iskolásnak még át kéne néznie a leckéjét, de oda se fér az asztalhoz a sok kacattól...folytassam?
rendetlenseg.jpg
Szinte minden családban vannak ilyen napok, amikor minden úszik, minden a feje tetején áll. Ilyenkor az ember feszültebb, lelki békénknek sem tesz jót a káosz. Sajnos a mai emberek életére egyre inkább jellemző a túlingereltség. Önmagában egy városi utcán végigmenni vagy a szupermarketbe bemenni is egy folyamatos ingeráradat. A gyerekek egész nap óvodában/iskolában vannak, ahol a sok inger mellett komoly koncentrációt és jó magaviseletet várnak el tőlük. A nyüzsgésből a nyüzsgésen keresztül hazaérve a nyüzsgésbe, nem nehéz rájönni, hogy egész nap megy a pörgés körülöttük. Ez a gyerekek még éretlen idegrendszerére rombolóan hat. A pihenés és kikapcsolódás hiánya elfárasztja őket és ilyenkor szót érteni is nehezebb velük. Mindez a felnőttek állandó leterheltségével kombinálva nagyon komoly családi nehézségeket okoz.
Pszichológusként tapasztalom, hogy szinte minden család előhozakodik nevelési nehézségekkel a terápiában. Ezekben a kérdésekben azonban nem instant nevelési tanácsokra van szüksége a családoknak, hiszen azt bárkitől kaphatnak és feltehetően már mindent kipróbáltak. Rendszer szinten kell az életüket végiggondolni, melynek része a család hétköznapjainak megismerése, beleértve ebbe a lakáskörülményeket, a hétköznapi rutin, a taposómalom megismerése. Marie Kondo írja le a könyvében, hogy a rendszerezés, szelektálás "Nagy rendrakás" már önmagában terápiás értékű és ebben abszolút igaza van. Fel kell ismerni, ha túl sok inger éri a gyereket (családot) és első körben az ingerek csökkentésén dolgozni. Most a tavasz közeledtével az ember egyébként is szükségét érezheti a tavaszi nagytakarításnak, szelektálásnak. Jó apropó lehet ez a gyermek életterének egyszerűsítésére. A kidobandó játékokon felül érdemes a játékok és könyvek többségét bedobozolni. Ezekből csak akkor vehet elő valamit a gyerek, ha berak helyette egy másikat. A tv, tablet, telefon használatát is korlátozva érdemes engedni. Sajnos sok családban fel sem merül, hogy az probléma, ha egész nap háttérzajként megy a tv. 
De nem szeretnék hosszan a pakolásról értekezni, arra ott van Marie Kondo könyve.  Csak azt akarom, hogy lássa az olvasó, milyen szinten kell az életüket végiggondolni, ha úgy érzi komoly gyereknevelési nehézségei akadnak.
A túlingerelt gyerekek viselkedése sokszor problémás, nehezen kezelhető gyerek benyomását kelti. De ez nem az ő személyéből fakad, hanem a nagy "zajban" a "rosszalkodás" az egyetlen eszköze, hogy észrevetesse magát. És egyébként is, kinek van kedve a nagy bazárban leülni tanulni??
Ezen szempontok mentén ha elhatározásra jut a család és elkezdik az életük leegyszerűsítését, akkor abba mindenképp vonják be a gyerekeket is. Bővebben erről a témáról Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor c. könyvében olvashatnak. Bár a könyv az amerikaiaknak íródott, sajnos lassan mi is kezdünk felzárkózni  gyerekeink életére jellemző káoszhoz :(
Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!
kép.depositphotos.com

3 tipp, hogyan ajándékozzunk tudatosan

"Mit vegyen a keresztanyja karácsonyra a gyereknek? Na de a gyereknek mégis kell adni valamit Karácsonyra, hát hogy néz az ki, ha nem kap semmit! Meg kéne a nagyinak mondani, hogy idén csak egy ajándékot hozzon a Jézuska! Szerintem meg ne adjunk mi egymásnak felnőttek semmit!"

ajandek.jpg

Ilyenkor decemberben szinte mindenkit foglalkoztat az ajándékozás kérdése. Főleg a gyerekes családok vannak bajban, milyen ajándékokat kapjanak a gyerekek. Ebben a cikkben most azokról a helyzetekről írok, amikor nincsen különösebb anyagi akadálya az egyszerű ajándékozásnak. (Bár a mai világban, hála a különböző karitász tevékenységeknek, nem nagyon akad olyan gyerek az országban, aki valamilyen úton módon ne kapna ajándékot decemberben. Évről évre hallatják is a hangukat a különböző segélyszervezetek, mennyire sok adományt kapnak.)

Családonként megoszlanak a vélemények, hogyan adjanak vagy adjanak-e egyáltalán ajándékokat egymásnak a családtagok. Valakiknél mindenki mindenkinek vesz, máshol csak a gyerekek kapnak, de vannak családok ahol a karácsonyi ajándék inkább egy közös élmény, tárgyakat nem adnak. De vallási és kulturális okokból sem mindenki tartja ezt a keresztény ünnepet. Nem gondolom, hogy bármilyen általános érvényű szabály igaz lenne, hogyan jó ajándékozni. Ezért ebben a cikkben általánosságban írok az ajándékozásról. A legtöbb dilemmát általában az jelenti, hogy túl sok játékot kapnak a gyerekek illetve a tanácstalanság, kinek mit vegyünk.

1. tipp: Alakítsuk ki az ajándékozási szokásokat!

Főleg kisgyermekes, első gyermekes családokban nagyon fontos átgondolni, milyen szokásokat alakítson ki a kis család az ajándékozást illetően. Az is része a családdá válásnak, ahogyan az új szokások kialakulnak. Például  a gyermek születése előtt a nagyobb ünnepeket a fiatal pár a saját szüleinél töltötte, de most már Szenteste hármasban vannak és csak másnap mennek a nagyszülőkhöz. Tehát magukat az ünnepi szokásokat is ki kell találni. Érdemes megbeszélni, hogyan kapjon a gyerek ajándékot, legyen-e Jézuska és Mikulás, meglepetés vagy tudjon róla a gyerek, segítsen-e fát díszíteni stb. Ezek a szokások teremtik meg a családban az ünnepek különlegességét.

2. tipp: Legyen nagycsaládi egyeztetés az ajándékokról!

A túl sok játék hosszú távon inkább rossz hatással van a gyerek kreativitására, hamar érdektelenségbe süppednek az új dolgok. Éppen ezért szerencsésebb, ha összefog a család és inkább közösen vesznek 1-1 dolgot a gyereknek. De ha mindenki ragaszkodik a saját ajándékhoz, akkor egyet vegyenek. Érdemes egy listát összeállítani a szülőknek és elosztani kitől mit kapjon. 

3. tipp: Osszuk be a játékokat!

Érthető okokból mindenki szeretné látni, ahogyan a gyerek örül az ajándékoknak. Ugyanakkor a nagy roham után érdemes kiszelektálni mi az, amivel akkor játszanak vagy mi az amivel később. Egyébként is érdemes kiválogatni és időnként forgatni a játékokat. A túl sok játék túl sok inger is a gyermeknek. Egy játékokkal teli szobában a pihenés sem olyan jó minőségű, az egymásra halmozott dolgok rendetlenség benyomását is kelthetik. Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor c. könyvében számos hasznos tanácsot kaphatunk arról, hogyan lehet túlpörgött világunk gyerekekre ható ingereit csökkenteni. (De ez már egy hosszabb cikk része lenne...)

 

Összességében mégis inkább az az irányelv, hogy a gyerek kevesebb de minőségi ajándékokat kapjon. A családok többségében legalább a kisebb gyerekek kapnak tárgyi ajándékot. De érdemes náluk is inkább az egyszerűbb dolgokat választani. Közhely, de a gyerek hosszabb távon inkább eljátszik majd a párnákból épített autópályán 2-3 kisautóval, mint a hiper-szuper modern emeletes méregdrága bolti pályarendszerrel. (Ami később csak a helyet foglalja és porosodik a szoba sarkában.)

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

kép:pixabay

Gyerekkel a temetőben - Halottak Napja

Sok család csak az év ezen időszakában jár a temetőbe. Mintha kezdene kikopni a szokások közül, hogy halottainkat látogassuk. Főleg a kisgyerekekkel. A halál, az elmúlás a nyugati kultúrkörben egyre inkább tabuvá válik.

candle-1785707_1920.jpg

Gyermekpszichológusként sokszor találkozom a kérdéssel, hogy vigyék-e el a szülők a szeretett rokon temetésére a gyereket? Mit mondjanak neki, miért halt meg? De sokszor csak ha egyszerűen szóba jön a halál témája, máris zavarba jön az ember és kitérő választ ad.

Holott fontos lenne nekünk felnőtteknek saját magunkban tudatosítani, hogy ez az élet rendje. Normális folyamat. Mint ahogyan a szülés-születés is. Sajnos a mai európai kultúrában egyre kevésbé találkoznak a gyerekek az élet ezen elkerülhetetlen folyamataival. A szülés bekerült a kórházakba, egy mai gyerek nem lát, nincs a közelében a megszületésnek. Ugyanígy kiveszett a kultúránkból a haldoklóval való találkozás, a háznál virrasztás és lassan talán a halotti tor is. Így a felnőttek is egyre bizonytalanabbá válnak, hogyan kommunikáljanak a halottakról a gyerekekkel.

Ilyenkor Halottak Napja közeledtével a legtöbb család kilátogat a temetőbe. Ide a gyerekeket is érdemes magunkkal vinni. Nem gondolom, hogy egy temető látogatásnak szomorú eseménynek kell lennie. A gyerekekkel közösen ez az egyik legjobb alkalom arra, hogy felelevenítsük elhunyt szeretteink emlékét. A sírok mellett lehet lehet beszélgetni a család történetéről. Ki kinek milyen rokona, mikor éltek, hogyan éltek. Egy nagyobb óvodás vagy kisiskolás gyereket életkorából fakadóan is érdekli a családja története. Velük arról is lehet beszélgetni, milyen történelmi korszakban éltek a felmenőik.

A sírt meglátogatva érdemes a gyerekeket is bevonni a megemlékezés rituáléjába. Választhatnak ők is virágot vagy segíthetnek meggyújtani egy mécsest. Ha érdekli a gyereket, akkor a temetkezési szokásokról is beszélgethetünk velük. Az a fontos, hogy a felmerülő kérdéseire életkorának megfelelően választ kapjon.

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

Szülővé válás (családterápiás megközelítésben)

Én mindig szomorúan olvasom a különböző internetes fórumokon, a közösségi médiában azokat a hozzászólásokat, ahol nők valamiért  "szaranyának" rossz szülőnek tartják magukat. (Persze általában a gyermek gondozásával kapcsolatos kérdésről van szó) Az ezekre adott eleve elítélő válaszok pedig egyenesen feldühítenek. Főleg akkor, amikor komplex és nagyon bonyolult lélektani kérdésekben a laikus válaszadó egyszerű ok okozati összefüggés mentén ítélkezik. Például ha valaki nem szoptat, akkor nem fog kötődni a babájához!!  Ez a fajta kommunikáció és a szülőszerep ilyen mértékű megítélése még inkább elmélyíti a szülők szorongását ebben az egyébként is kérdésekkel teli, felelősségteljes szerepben. Látni kell, hogy a nevelés nem fekete vagy fehér, nincsenek vegytisztán követhető nevelési irányzatok és a gyermek személyiségét illetve magát a szülőszerepet számos tényező alakítja. A pszichológia alapfeltevése, hogy maximális empátiával fordulva próbáljuk az adott család körülményeit minél mélyebben megismerni. Szeretném, ha ezt az alapfeltevést minél több olvasó megértené. 

 affection-1866868_1920_2.jpg

Cikkemben nem szeretnék sem a gyerekszületés rózsaszín felhőjéről, sem a nehézségeiről beszélni. A családterápiás rendszerszemléleten keresztül írom le azt a változást, amit egy családban, párkapcsolatban az első és a többedik gyermek születése hoz és ahogyan a szülővé válás folyamata alakul. A rendszerszemlélet a gyermek születését normatív krízisnek írja le. A normatív szó itt arra utal, hogy a gyermek születése önmagában olyan mértékű változásokat hoz, melyeket a család krízisként élhet meg, de a krízis szó ez esetben nem negatív előjelű, hanem a változás mértékét írja le. 

Párkapcsolatból szülőpárrá válás, de mikor?

A klasszikus családi életciklus folyamatban a párkapcsolat alakulásának is van egy fejlődési íve. A megismerkedés, a szerelem kialakulása után egy összecsiszolódási fázis következik, majd idővel egy biztos alapokon nyugvó mély érzelmű szeretetkapcsolattá alakulnak a felek között az érzelmek. Több családterápiás kutatás vizsgálta, hogy a gyermek érkezése miként hat a kapcsolatra attól függően, hogy melyik szakaszban érkezik. Hamar kikövetkeztethető, hogyha a szerelem kezdetén, amikor még nem ismerik egymást a szülők, akkor nehezítettebb a helyzet és sokkal tudatosabban kell törekedni a másikkal való kommunikációra. Ebben az esetben a kapcsolat ismerkedési fázisa már a gyermekkel együtt zajlik. Olyan következtetéseket azonban nem lehet ebből levonni, mikor ideális jobb vagy rosszabb ha az embernek gyermeke születik...de érdemes erre is gondolni, amikor a gyermeknevelésben vagy a párkapcsolatban problémák merülnek fel. 

Új szerep: a szülő

Szülővé látszólag hirtelen válik az ember, valójában ez is egy folyamat része. Ranschburg mondta egyszer az egyik előadásán, hogy az első gyermek feladata, hogy ezt a két szerencsétlen fiatalt megtanítsa a szülő szerepre. :) Röviden így is leírhatjuk a folyamatot, és remélem érződik a megfogalmazásból mennyire benne van az is, hogy ez egy tapasztalati alapokon nyugvó tanulási folyamat. Rejthet magában tévedéseket, hibákat. Én mindig szomorúan olvasom a különböző internetes fórumokon, a közösségi médiában azokat a hozzászólásokat anyáktól, mely szerint rosszak, "szaranyák", mert ezt vagy azt (általában a gyermek gondozásával kapcsolatban) rosszul csinálnak szerintük vagy egy adott nevelési irány szerint.  Higyjék el, nem lehet egy gyermeket vagy a vele való kötődést olyan könnyen elrontani! Az ember személyiségét számos oldalról alakítja az élet, és a különböző dolgok kompenzálják egymást. Ezt hívja a szakma rezilienciának. Nagyon egyszerű példa erre, hogyha rákiabálok a gyerekre. Ez így leírva egyből egy nagyon negatív dolog. Ugyanakkor ezer más tényezőt, hatást is figyelembe kell ilyenkor venni, ami befolyásolja, hogyan érinti ez a gyermeket. Egyrészt fontos, hogy milyen a személyisége, alaptermészete. Pl ő maga tudja, hogy rosszat tett és mardossa a lelkiismeret vagy épp szándékosan tett valami rosszat. Érzékeny típus vagy érzelmileg távolságtartó. Milyen a családi légkör otthon? Hányadik ő a testvérsorban? Hosszan sorolhatnám ezeket a tényezőket. Elkerülhetetlen tehát, hogy a gyermeket az élete során negatív impulzusok érjék, de szerencsére ezek nem egy az egyben okoznak "lelki traumát". Ez igaz a szülők által elkövetett hibákra is. Szeretném ha az olvasó ezt a gondolatot jól megértené, mielőtt bárhol bárkinek a gyermeknevelési gyakorlatát, ad absurdum a szülői mivoltát megítélné! A pszichológia alapfeltevése, hogy nem ítélkezünk és mindig próbáljuk megérteni, empátiával elfogadni a másikat.

Saját szülői minta vs. Nevelési irányzatok

A szülő szerep tehát tanulható, és egy életen át formálódik. Nincsenek vegytiszta nevelési elvek vagy irányok. Az élet ebben az esetben sem fekete vagy fehér. Az emberek többségének van egy hozott mintája, ahogyan őt a szülei nevelték. Ezt végiggondolva van amit ugyanúgy szeretne csinálni vagy épp ellenkezőleg. Nehezebb helyzetben vannak azok az újdonsült szülők, akiknek a saját szülői minta egyérteműen negatív megítélésű, mert akkor még több nevelési kérdésben elbizonytalanodhatnak. Ugyanakkor egyre többen próbálják gyermekeiket tudatosan, valamilyen szakmai nevelési irány szerint nevelni. Aki fogékony erre, annak érdemes minél több szakirodalmat megismerni és sokat beszélgetni akár már a baba születése előtt is a szülőtársával. A nevelés kérdésében a kulcsszó a rugalmasság. A tapasztalatok és elvek szükségszerű kombinálása, az adott helyzethez való alkalmazkodás. Vegyünk egy egyszerű példát. A család alvással kapcsolatos rendszere, hogy mindenki külön ágyban alszik. Viszont ha a gyermek épp beteg és igányli, akkor alhat a szülőkkel. Ez egyfajta rugalmasság a nevelésben, melynek alapja a szülő saját szülői szerepébe vetett önbizalma.

A szülőszerep alakulása azonban nem ér véget a gyermek felnőtté válásával sem. Egy idősebb szülőpárnak is meg kell tanulni, hogyan támogassák a más felnőtt gyereküket, beleértve ebbe a gyermek új családjának az elfogadását, az anyós/após nagyszülő szerepet. Záró gondolatként szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a gyermeknevelés mennyire képlékeny és tanulható folyamat. Szerencsére az emberi természet pedig attól sokkal bonyolultabb, minthogy egy-egy nevelési hiba maradandó lelki traumát okozzon egy gyermek életében.

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon! 

 

kép:pixabay

 

Ajánlott cikkek:

Rossz érzések gyermekünkkel kapcsolatban, melyekről senki nem beszél

A gyermekvállalás hatása a párkapcsolatra

 

Hogyan éli meg a gyermek, ha egymás ellen uszítanak a szülők?

„Adok neked egy kis pénzt fiam, de anyádnak ne mondjuk el! Mondjuk azt apádnak, hogy megetted a főzeléket! Ó, anyád már megint hülyeségeket beszél, nyugodtan nézheted a tévét! Mondd meg apádnak, hogyha ma megint elmegy a kocsmába, nem fogjuk beengedni a házba!”

divorce-156444_1280.png

Ilyen és ehhez hasonló uszításokat sok gyermek napi szinten kénytelen hallgatni és kezelni, és nemcsak az elvált szülők gyermekei. A szülőket pedig a legjobb szándék vezérli, és nem gondolnak arra, milyen érzelmeket él át ilyenkor a gyerek.

 

A gyermek kapcsolata a szülőkkel

 

A családterápiás rendszerszemlélet egyértelműen elválasztja egymástól a szülői párkapcsolati alrendszert és a gyermek szülő kapcsolati rendszert. Ezt a család szempontjából azért fontos tisztázni, mert egy esetleges párkapcsolati nehézség vagy nevelésből fakadó egyet nem értés teljesen másképp játszódik le a szülőpár között mint a gyermek és a szülő között. Viszont a gyermek, gyermeki mivoltából fakadóan mindig érdeklődik a szülők dolgai iránt, szeretne bevonódni és segíteni. Ugyanakkor vannak a szülői kapcsolatnak olyan aspektusai, melyek nem tartoznak a gyermekre. Ilyen az, ha egy nevelési kérdésben nem értenek egyet a szülők vagy adott esetben a szülők közti intimitás témája. Tudom, hogy a szülők többsége igyekszik őszintén nevelni a gyermekét, de pl. egy 10 éves gyermek számára megterhelő arról tudni, hogy szülei szexuális élete már nem működik. Ugyanígy rosszul veszi ki magát, ha a gyerek előtt zajlik a vita arról, szabad-e tévét nézni vagy sem. Ideális esetben a szülők között van egyfajta szövetség (jó értelemben) és a gyermeknek nem kell egyik fél pártjára sem állni. Sokan ilyenkor azzal védekeznek, hogy a gyerek kérdezett, ők csak válaszoltak rá. Igen, a gyermekek többsége általában fokozottan érdeklődik, és ki van hegyezve a figyelme a családon belüli konfliktusokra, és nem szereti, ha a szülők között vita van. Ők ilyenkor mindig segíteni szeretnének.

 

A lojalitáskonfliktus

 

Segíteni annak a szülőnek, aki megosztja vele a problémáját. Még akkor is, ha az épp a másik szülő ellen irányul. Aztán később a másik szülőnek is segíteni szeretnének, akkor is ha az egyik szülő ellen irányul. Mindez azért van így, mert a gyermek mindkét szülőhöz kötődik. Még akkor is, ha látszólag az egyik fél elhanyagolja. Egy sokat dolgozó apa szeretetére is ugyanúgy vágyik a lánya mint a mindig jelen lévő anyáéra. A gyermekek létbiztonságát a család adja, és sokszor még egy bántalmazó szülőtől való elszakadás is megviseli őket. Becsapós tehát, hogy a gyermek hogyan, melyik szülővel ért egyet. A lojalitás ugyanis megvan mindkét szülő felé. Így ha egy gyermeket döntési helyzetbe hoznak, igencsak kettős érzéseket él át. Ez pedig lelkileg nagyon megterhelő számára. Képzeljük el azt a helyzetet, amikor a gyerek összekacsint az anyjával az apja ellenében, aztán délután találkoznia kell az apával és a szemébe néznie. Ez egy nagyon nehéz élethelyzet.

 

Mit tehetünk?

 

Önmagában a helyzet felismerése is nagy segítség. De párkapcsolati és családi nehézségek kapcsán a legtöbb ember nehezen látja át saját élethelyzetét, leginkább csak a rossz érzéseit tudja megfogalmazni.

Ilyen esetben mindenképpen végig kell gondolni, hogy milyen szerepe van a gyereknek a családi konfliktusok rendezésében. Ha rendszeresen ő békíti a szülőket vagy leginkább vele tudnak a problémákról beszélni, akkor szinte biztos, hogy megéli a fentebb leírt kettősséget a szülőkkel való kapcsolatában.

  • Nem szabad a másik szülő háta mögött szövetkezni a gyerekkel!

  • Ne üzengessenek a gyereken keresztül egymásnak!

  • A felnőtt szintű problémák megoldása a felnőttekre tartozik! Felnőtt emberként is sokkoló lehet a saját szülő gyengeségével szembesülni. (Pl. utólag megtudni, hogy megcsalták egymást)

Hiába akarja a gyerek és kéri, hogy avassák be különböző vitákba, ezzel mindig nagyon óvatosan kell bánni. természetesen nem arról van szó, hogy mindent el kell titkolni a gyerek elől. Főleg akkor nem szabad titkolózni, ha őt is érintik az esetleges változások. De van a kommunikációnak az a szintje, ami a felnőttekre tartozik…

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

süti beállítások módosítása