Károly és Kinga még november végén kerestek meg azzal, hogy el fognak válni és segítsek nekik abban, hogyan mondják ezt el az 5 és a 10 éves gyerekeiknek. A karácsonyt már nem szeretnék együtt tölteni, ezért jó lenne ha addig Károly el is tudna otthonról költözni. A Tóth házaspár azért aggódik, mert sok a konfliktusuk az anyai nagyszülőkkel, de azok a Szentestét velük szeretnék tölteni és ők nem tudják hogyan mondjanak nemet.

Terapeutaként minden évben látom a tendenciát, hogy az év vége, a karácsonyi ünnepek számos családi konfliktust előhoznak. Jellemzően az ünnepek előtt és után közvetlenül többen kérnek pszichológiai segítséget családi gondjaik miatt mint az év többi szakaszában. Karácsonykor a közeli és távoli rokonok is találkoznak, ilyenkor szembesülnek az emberek azzal, mennyire nehéz lehet egyes családtagokkal az együtt töltött idő. Sokan csak ekkor egyszer találkoznak az évben. 

Konfliktusos ünneplés a tágabb családdal 

Az ünnepek közeledtével érdemes minél korábban számba venni, kikkel szeretne a család találkozni, hogyan és kinél töltik a karácsonyi napokat és melyek azok a családtagok, akikkel nem szívesen, de mégis valamilyen nyomás hatására találkozni kell.

Az első és legfontosabb dolog, hogy mindenki a saját családtagjával tisztázza a helyzetet. Például az anyai nagyszülőkkel ne a vejük közölje, ha idén külön szeretnék a Szentestét tölteni, hanem a saját lányuk. A szülő gyerek kapcsolat ugyanis sokkal jobban terhelhető mint az anyós-vej viszony. Ugyanez igaz a tágabb családra is. Érdemes már jóval az ünnepek előtt átbeszélni és tisztázni a párnak, hogyan képzelik el az ünnepeket, hogy legyen idő minden családtaggal ezt kommunikálni. A karácsonyi ünnepkör hagyományosan a családi szokásokról, az együtt töltött időről szól. Így például egy friss házaspárnak vagy kisgyerekes családnak külön feladat a saját ünnepi hagyományaik megteremtése. Sokszor már akkor nehézségekbe ütköznek a szülők, ha saját eredet családjuk szokásaik elkezdik összehangolni. Éppen ezért logikus és védhető az az álláspont, ha maguk szeretnék eldönteni, hogyan ünnepelnek. Problémásabb távolabbi rokonokkal ha lehetséges, akkor karácsony előtt vagy után is lehet találkozni. De vannak olyan akut konfliktusok vagy feszült viszonyok, ahol csak az egyik fél találkozik a rokonnal vagy átmenetileg senki. Ez összességében hosszú távon nem megoldás, mert a másik ignorálása, a kapcsolat megszakítása egy éretlen problémamegoldási mód és nem jelenti a kapcsolat rendezését.

Konfliktusos ünneplés a szűk családban

Ahogy a bevezetőben is írtam, az év végével egyre inkább kiéleződnek a konfliktusok családon belül is. A karácsony a szeretet ünnepe, az év vége az év összegzése és az új év új reményekkel egy változásokkal teli időszak. A téli szünetben pedig jellemzően egy hosszabb időt együtt töltenek a családtagok, és ez kiváló alkalom lehet a feszültségek kiéleződésére. Megfigyelhető például, hogy a válások jó része tudatosan az ünnepek előtt vagy után zajlik. Vagy már tiszta lappal néznek a karácsony elé vagy még eljátsszák a boldog családot a gyerekek előtt és csak utána jelentik be a válást. A gyerekek szempontjából nem lehet eldönteni mi a szerencsésebb, hiszen bárhogyan is alakul, ők mindig ahhoz a karácsonyhoz kötik majd a történteket. 

De nemcsak a válás jelent gondokat a családban. Jellemzően az a legnehezebb ha elmérgesedett az egyes családtagok között a viszony és például a zűrös kamasz az anyjával nem akar találkozni de az apját kedveli stb. Ezekben a helyzetekben is érdemes már időben az ünnepek előtt kialakítani egy forgatókönyvet, mi hogyan történik majd. Sokszor már a készülődés is alkalmat ad arra, hogy tisztázzák a köztük lévő feszültséget az egyes családtagok. De ha az ünnepek adnak okot a külső segítség bevonására, az is egy jó kiindulópontja a családi béke megteremtésének. 

Tűzoltó megoldások ha sikerül tisztázni, melyek azok a dolgok amiből rendszerint feszültség van. Például ha az apuka minden Szenteste lerészegedik és jelenetet rendez, akkor lehet az egy közös családi vállalás, hogy Szenteste senki nem fogyaszt alkoholt. Ez persze nem jelenti a probléma megoldását, de sokszor már attól kellemesebb lehet a hangulat ha az eddigi szokásokon sikerül változtatni. Itt említeném meg a másik fő konfliktusforrást, amikor a háziasszony túlzott vállalással pörög az ünnepek alatt és végül kimerülten csak veszekszenek a családtagok. A feladatok leosztása és a szokások megváltoztatása sokszor önmagukban terápiás hatásúak, mert ilyenkor is együtt gondolkodik a család.

Sajnos az ünnepek a legtöbb családban inkább kiélezik a problémákat és ezek a konfliktusok sokszor megoldhatatlannak tűnnek. Mégis ha másért nem, legalább a gyerekek nyugalma érdekében törekedjenek arra, hogy ha máskor nem, akkor ünnepek alkalmával de kezdődjön el valamilyen kommunikáció a gondok felismeréséről és megoldásáról.

Segítség pedig nemcsak pszichológustól várható. Barátokkal vagy távolabbi rokonokkal való beszélgetések is új aspektusokra világíthatnak rá.Egy őszinte beszélgetés jó kezdete lehet a gondok megoldásának.

Ha tetszik a blog, kövess Instagramon! Vagy lájkolj a Facebookon!

Zerowaste Mikulás? Két éve még felkaptam volna a fejem erre a kifejezésre. Miért pont a gyerekemen akarnék "csóróskodni"? Egyébként is ha csak én figyelek a hulladékcsökkentésre, az nem ér semmit, miért pont Mikuláskor tenném? Idővel azonban a környezetbarát életmód az ember életének részévé válik, így természetes, hogy az ünnepek alkalmával is végiggondoljuk, hogyan lehetne optimalizálni fogyasztási szokásainkat úgy, hogy az ünnep varázsa megmaradjon.

December a túlfogyasztás hónapja és a marketinggépezetek évről évre egyre több bőrt igyekeznek lehúzni az év végi ünnepekről. Mára gyakorlatilag akkora reklámzajban éljük az életünket, hogy a Black Friday ajánlatok már fel sem tűntek. A boltok 2 hónapja tele vannak csokimikulásokkal. Minden a vásárlásra ösztönöz. A legtöbb családnak komoly fejtörést okoz mit is vegyen a gyerekeknek, akiknek már szinte mindenük megvan. Mikulás alkalmával pedig jellemzően nemcsak otthon, hanem mindegyik nagyszülőnél, keresztszülőnél, ki tudja hány rokonnál jár a Mikulás. A telefonok egyre csak szaporodnak (jó esetben), hogy ki mit vegyen a gyerekeknek. 

Az egyszerűbb gyermekkor elmélete

Ha a gyerekről van szó, akkor a legtöbb család igyekszik mindent megadni nekik, sokszor a legjobb szándékkal de túlzásokba esve. Rendszeresen tapasztalom, hogy az egy éves gyereknek szülinapra és karácsonyra már két évre előre minden ajándékot megvesz a család (kismotort, babakonyhát stb) Ez azért is öngól, mert később még nehezebb lesz értelmes ajándékot venni neki. A játékok pedig csak gyűlnek, gyűlnek és egyre több helyet foglalnak el az egész lakást beterítve, elárasztva a gyermek fejlődő agyát ingerekkel.

Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyvében szépen összefoglalja, hogyan fáradnak el mentálisan a gyerekek pusztán attól, hogy a szobájuk tele van színes, zenélő, csillogó játékokkal, és milyen terápiás hatása van a szelektálásnak, rendszerezésnek, a játékok körforgásszerű használatának. 

A nevelés szempontjából pedig fontos megtanítani nekik, hogy a tárgyaknak értéke van. A játékok pénzbe kerülnek, amiért a szülők megdolgoznak. Ha csak bizonyos alkalmakkor kapnak ajándékot, akkor sokkal nagyobb a várakozás és a meglepetés varázsa, ami az ajándékozónak is nagyobb öröm. Így a meglepetés nem veszíti el az értékét.

Tudatosabb Mikulás

A Mikulás ünnepe a legtöbb embernek egy nagyon kedves gyermekkori emlék, amit szeretne saját gyermekeinek is tovább adni. Az ajándékozás módja már sok családban eltérhet. Vannak családok, akiket személyesen látogat meg a Télapó, máshol titokban jön és van ahol bevallottan nem ő hozza az ajándékot. Ez a családi szokások, hagyományok kialakításának a kérdése. Ettől függetlenül a Mikulással jellemzően (túl) sok helyen összefut a gyerek. Jön az oviba, iskolába, apa és anya munkahelyére, ott van a rendezvényeken, az áruházakban, és minden alkalommal ad valami apróságot a gyereknek. Ha csak a mikuláscsomagok számát nézem, az ünnep végére kisebb fióknyi műanyag zacskót összegyűjthetünk. A csoki és szaloncukor papír hegyekről nem is beszélve. 

Néhány apró odafigyeléssel azonban legalább a saját magunk szervezett családi Mikulás egy kicsit környezettudatosabbá alakítható. Az egyik legkézenfekvőbb dolog, ha a műanyagzacskót vászonra cseréljük, amit aztán az elkövetkezendő években újra felhasználhatunk. Mi tavaly készíttettünk egy kézműveskedő anyukával két névre szóló kis zsákot a gyerekeknek. Idővel ha feltűnik nekik az évről évre ugyanolyan zacskó, akkor el lehet nekik magyarázni, hogy a Mikulás házában minden kisgyereknek saját zacskója van, amit az ünnep végével visszaküldünk neki. (Elpostázza a szülő pl.) Ugyanígy a nagyszülők Mikulása is hozhat saját zacskót. A zacskóba kerülhet gyümölcs, aszalt gyümölcs, magvak. Ezeket már a legtöbb áruházban meg lehet csomagolásmentesen venni. Az édesség is lehet saját készítésű bonbon, apróbb sütemény. Kreatívabb szülők csokimikulást is önthetnek. Ha bolti édesség is kerül a csomagba, akkor annak a csomagolását lehet szelektíven gyűjteni. 

Hallottam olyan szülői, intézményi kezdeményezésekről is, ahol egyszerű vászonzsákba kapták a gyerekek az ajándékokat, amelyeket az ovi visszagyűjtött és újrahasznosított. 

Mi otthon a családdal igyekszünk a lakás díszítését is fenntarthatóvá tenni. Az adventi koszorúnk már három éve ugyanaz, és egy helyi kézműves kisvállalkozó anyuka készítette. A díszeket apránként évről évre szereztük be. Nem zsúfoltuk tele a lakást, de szeretjük ha érződik az ünnep hangulata a hétköznapokban is. Szeretnénk, ha a lakás és karácsonyfa díszei mind egy egy szép emléket idéznének és tizensok év múlva is még gyönyörködhessünk bennük.

Ha tetszik a blog, kövess Instán és Facebookon is!

A két éves Bence anyukáját már egy hete minden nap azzal fogadják a bölcsiben, hogy a kisfiú megharapja a társait, ebédnél pedig verekszik a többiekkel. Az anyuka nagyon szégyelli magát és tudja, hogy fia sokszor vehemensebb a kelleténél, otthon is előszeretettel ölelgeti úgy a nemrég született kistestvérét, hogy a puszi inkább harapásnak látszik. A család aggódik, félnek a kívülállók megítélésétől. A játszótéren is folyamatosan csak a gyereket figyelik, nehogy másokat bántson. Tartanak tőle, hogy agresszív ember lesz a gyerek. De vajon jogos ez a félelem? Tényleg már két éves korban megmondható, ha valaki agresszív személyiség lesz?

Szerencsére a fent kérdésre egészen hamar megadható a válasz, hogy NEM. Nem lehet a két éves kori gyermeki viselkedésből egy felnőtt kialakult személyiségre vonatkoztathatóan egyértelmű megállapításokat tenni. Ugyanakkor maga a jelenség egészen gyakori, sok kisgyermeknevelő tudna mesélni miket tapasztal. A probléma megoldásáról való közös gondolkodást szeretném itt megosztani most az olvasókkal.

Az életkor sajátosságai

Mindenek előtt nagyon fontos tudni, hogy az 1-3 éves korosztályra jellemző életkori, viselkedési sajátosságokat minden esetben figyelembe kell venni. Ebben az életkorban bontakozik ki a gyerekek önállósága. Egy éves kor után már a legtöbben önállóan járnak, pakolnak, felfedezik a környezetet és sokszor eltávolodnak az anyától. Másfél éves korban van a szeparációs szorongásnak is egy újabb hulláma, ilyenkor még nehezebb lehet a leválás. A két évesek többsége már egészen jól megérteti magát szóban is a felnőttekkel, de jellemzően a gondolataik már előrébb járnak mint ahogyan ki tudják magukat fejezni, emiatt sokszor frusztráltak. A dackorszakban jelentkező érthetetlen hiszti egyik oka sokszor csupán annyi, hogy nem tudja magát jól kifejezni a gyerek. Kisgyermekkorban még nem alakult ki az a szabályozó rendszer, ami segít az indulatokat a társadalom elvárásainak megfelelően kezelni. Hallhatja is sokszor a kisgyerek szülő, milyen neveletlen, agresszív a gyereke. Holott ez egy eszköz számára a célja elérésében. A nevelés feladata pedig a szabályozó rendszer fokozatos kialakítása. De ne legyenek illúzióink, ez a folyamat az egész gyermekkoron át tart. Sőt felnőttkorban is a legtöbbünknek komoly kihívás, hogy egy-egy stresszes helyzetben ne "durranjon el" az agyunk. 

A kisgyermekkori agresszió tehát nem egyenlő azzal az agresszióval, amit egy felnőtt ember ért ilyen esetekben. Bennük nincs tudatos ártó szándék, nem azért bántanak valakit mert direkt rosszat akarnának neki.

Az agresszív viselkedésről való gondolkodás menete

• Gondoljuk át mióta jelentkezik a probléma és akkoriban történt-e valami a gyerekkel, változott-e bármi az életében. Az esetek egy jó részében hirtelen változik meg a gyermek viselkedése, ezért ez az első amit végig kell gondolni. Otthoni és közösségi történések egyaránt lehetnek a probléma okai. Jellemzően a beszoktatás vagy egy hosszabb szünet utáni újrakezdés időszaka nehézkes lehet. De ez normális jelenség. Mint ahogy az is, ha valamilyen változás vagy trauma éri. Pl. költözés, kistestvér születése, válás, haláleset a családban vagy a közösségben új nevelő érkezik, bántja egy másik társa stb.
• Már kisgyermekkorban megfigyelhető az emberek temperamentuma. Vannak gyerekek akik impulzívabbak, szertelenebbek, nagy a mozgásigényük, jobban igénylik a felnőttek figyelmét. Ők jellemzően kifelé mutatják ha nem érzik magukat komfortosan. Ők jellemzően hamarabb robbannak és mutatnak agresszív jegyeket. De idővel ez majd jobban kontrollálható lesz számukra, megtanulják majd a környezeti elvárásoknak megfelelően kezelni indulataikat. (Ez sem azt jelenti, hogy agresszívak lesznek idősebb korukban)
• Szükség esetén érdemes egy ideig naplót vezetni, mikor, milyen helyzetek váltanak ki agresszív viselkedést a gyerekből. Pl ha fáradt, akkor már több vele a probléma vagy egy bizonyos helyzet, egy bizonyos személy váltja ki nála a dühöt. 

Az agresszió kezelése a bölcsődében

• A bölcsődében jelentkező agresszív viselkedés kezelése a kisgyermeknevelő feladata. Ő van ott az adott helyzetben, ő látja mi történik. Életkorukból fakadóan ennek a korosztálynak minden esetben felnőtt segítségre van szüksége a problémák megoldásában. A szülők részéről fontos tehát, hogy a nevelőkkel kapcsolatban legyenek és közösen törekedjenek rendezni a helyzetet, illetve igyekezzenek hasonlóan kommunikálni a gyermekkel. Az soha nem vezet jóra, ha például otthon az önbíráskodásra biztatják a kicsit, de a bölcsiben nem szabad verekedni...
• Ma már köztudott, hogy az agresszió agressziót vált ki. A pedagógusok egyértelműen nem büntethetik a gyerekeket, főleg nem agresszív eszközökkel. De ugyanez igaz a többi kisgyerek viselkedésére is. Nem szabad agresszív válaszra biztatni azt a gyereket sem, akit bántanak.
• Kicsi gyerekek indulatos viselkedésének a csillapításában több eszközt is meg kell említenem. Először a legfontosabb a helyzet felismerése és tudatosítása a gyermekben. A nevelő szól, hogy ez most verekedés, érzékelteti a gyerekkel a problémát. Ilyenkor kell megvizsgálni az adott szituációt és lehetőség szerint kihangosítani a gyermek érzéseit. Pl látom most fáradt vagy; játszani szeretnél a másikkal; azt szeretnéd ha rád figyelnék stb. Ezután ha leállította a helytelen viselkedést és elmagyarázta miért nem szabad ezt csinálni (fáj a másiknak) akkor meg kell mutatni neki, hogyan kell helyesen viselkedni. Példa: Bence, most megbántottad Zsófit. Nem szabad megharapni senkit. Úgy látom te is szeretnél azzal a babával játszani ami nála van. Gyere ide, kérjük el tőle szépen és kérj bocsánatot amiért megharaptad, gyere simogassuk meg, biztosan fáj neki. A nevelőnek teljesen aktív szerepe van a helyzetben, ilyen kicsiktől nem várható el, hogy önállóan megoldják a problémát. A bocsánat kérést még sokáig nem értik a gyerekek, de a gesztust fontos megtanítani.
• Ezekről a helyzetekről és megoldásmódokról ugyanúgy kell kommunikálnia a családnak és a pedagógusnak. 

Fontos tudni, hogy ezek a kisgyermekkori agresszív viselkedésformák általában átmeneti időszakban vannak jelen és hamar rendeződnek. Többnyire köthetőek valamilyen változáshoz a gyermek életében. Ritka az, ha hosszan fennáll, mert maga a fejlődési érés is segíti a gyereket, hogy jobban kifejezze önmagát. 

Kövessetek Instagramon és Facebookon is!

kép:pixabay.com

A tanév előre haladtával egyre több család keres meg azzal, hogy még mindig nem sikerült a gyermeknek az óvodába beilleszkednie. Egy idő után a gondok már aggodalomra adnak okot és az óvoda is jelzi a problémákat. Az okok feltárása összetett folyamat.

A tanévkezdés különösen izgalmas, amikor kiscsoportba kerülnek a gyerekek,de az idősebbeknek is szükségük van egy átmeneti időre, amíg újra belerázódnak a nyári szünet után a hétköznapokba. Jellemzően ilyenkor azoknak a gyerekeknek is nehezebben indul az új tanév, akiknek korábban a beszoktatás nem volt zökkenőmentes. A szakirodalom 2-3 hónapnyi időt ír le, amíg egy kisgyerek beilleszkedik az új rendszerbe, de jellemzően az ovi és a családok is elfogadják, ha még az őszi szünet után az első félévben kisebb problémák adódnak a beszoktatással kapcsolatban.

Mikor beszélhetünk problémáról?

Ebben a korai beszoktatási időszakban számos viselkedésváltozás normálisnak tekinthető. A gyerekek sokszor sírnak reggel már otthon is vagy csak az elbúcsúzás pillanatában, de ha utána könnyen megnyugszanak és a nap további részében jókedvűen játszanak, akkor ez a viselkedés még sokáig normatívnak tekinthető. Ugyanígy jelentkezhet az óvodában és/vagy otthon átmeneti alvási, evési, széklet- és vizelettartási probléma. A gyerekek többségére jellemző, hogy az óvodában másképp viselkednek mint otthon. Érthető, ha egész nap az ovi rendszerében van, akkor délután otthon kiengedi a feszültséget magából. Tehát alapvetően a probléma súlyosságának meghatározásában elsősorban az időbeli elhúzódás megvizsgálása a legfontosabb. A másik kritérium, hogy az óvoda és a szülő mennyire tudja kezelni a helyzetet. Ha nem megy, akkor a kérdés, hogy vajon mi állhat a probléma hátterében? Milyen irányba történjen a segítségkérés? A szemléletesség kedvéért vegyük példának a bepisilést.

1. OK Idegrendszeri éretlenség, fejlődési elmaradás

Példánknak a bepisilésnek a hátterében az esetek egy jelentős részében idegrendszeri éretlenség áll. Sok kisgyerek 2.5 évesen, alig 3 évesen kerül az óvodába, tehát életkorukból fakadóan sem stabil még a szobatisztaság. De a későbbiekben is ha fennáll a probléma, akkor végig kell gondolni, hogy más fejlettségi területeken milyen a gyermek teljesítménye. Hogyan alakul a mozgásfejlődése, kézügyessége vagy van-e bármilyen szervi betegsége, kapott-e korai fejlesztést korábban. Bármilyen egyéb probléma, legyen az viselkedésbeli, kortársakkal kapcsolatos, mindig el kell gondolkodni azon, hogy életkorának megfelelő ütemű-e a gyerek fejlődése. Ilyen esetekben érdemes egy komplex gyógypedagógiai-pszichológiai vizsgálatot is elvégezni, melyet a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatban is megcsinálnak.

2. OK Pszichés problémák

Az óvodai problémák, jelen esetben a bepisilés hátterében állhatnak pszichés problémák is. A gyerek szorong, stresszel az óvodában vagy éppen magatartásgondok vannak vele, és ezek otthon is megfigyelhetőek nála. Mind a túlzott zárkózottság mind a nyitott, impulzív viselkedés lehet zavaró és ilyen esetekben foglalkozni kell vele. Szerencsés, ha van óvodapszichológus az intézményben, aki a csoportban is meg tudja a gyereket figyelni. De a Szakszolgálatban ilyen esetekben is kérhető pszichoterápiás segítség.

3. OK Szociális problémák

Szociális problémák alatt jelen esetben otthoni és óvodai gondokat értek. Meg kell vizsgálni, hogy a gyermek családjában éppen történik-e valamilyen nagyobb változás. Ez lehet akár egy költözés vagy kistestvér születése, ami normatív krízisnek tekinthető. De sajnos egy válás vagy gyermekbántalmazás már sokkal nagyobb mértékben kihathat az óvodában jelentkező problémákra.

A gyermeknek az ovival is lehetnek gondjai. Maga az intézmény és annak a szabályai, a "jól viselkedés" is nehezen mehet, de sokszor az óvónőkkel konfliktusos a gyerek/család kapcsolata. Illetve ha a társas okokat vizsgáljuk, mindig végig kell gondolni, hogyan alakul a kortársakkal a kapcsolat, milyen szerepe van a gyereknek a csoportban.

Összességében tehát ha egy óvodában jelentkező bármilyen problémáról gondolkodunk, akkor ezeket a szempontokat kell végiggondolni lehetőleg a pedagógusokkal együtt. Szükség esetén pedig kérjék a megfelelő segítséget!

ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon és kövessen Instagramon!

kép:pixabay

Sokszor beszélgetünk arról a szülőkkel, milyen nehéz megoldani a szünetekben a gyerekek felügyeletét és egyáltalán van-e szükség ennyi szünetre. A válasz erre egyértelműen igen, kell a pihenés a gyerekeknek! De akkor hogyan érdemes eltölteni az időt, hogyan tudnak a leginkább kikapcsolódni a gyerekek? Rossz az, ha ügyeletbe megy a gyerek?

A magyar oktatási rendszerben az iskolai tanév rendje határozza meg a szüneteket. Az óvodák ehhez alkalmazkodnak, de állandó felügyeletet biztosítanak a szünet alatt. A bölcsődékben jellemzően csak télen zárnak be egy pár napra az ünnepek körül és nyáron egy hónapra, de itt is elérhető az állandó felügyelet. Így a szülők dönthetnek arról, hogy viszik-e ügyeletbe a gyermekeiket.

Sokszor olvasom különböző fórumokon, mennyire megoszlanak a vélemények arról, kell-e egyáltalán ilyen hosszú szünet a gyerekeknek? Alapvetően nagyon jó, ha a gyerekek a hosszú tanév során több alkalommal is pihenhetnek. Nemcsak az iskolai élet fárasztó, hanem egy óvodásnak is szüksége van az otthon töltött időre. Hiába mondhatjuk, hogy a bölcsődében és az oviban úgyis egész nap csak játszanak, mindkét helyen fárasztó az egész napos rendhez alkalmazkodni. Jó esetben otthon a gyermek napirendje szerint alakul a nap. Nem kell olyan szigorúan időre étkezni, aludni és ez akkor is így van, ha épp nem a szülővel tölti az otthoni időt. 

Felügyelet a szünetben

Nem minden család tudja megoldani, hogy a tanév összes szünetében otthon legyenek a gyerekkel a szülők. De ettől függetlenül önmagában az otthon töltött idő is kikapcsolódás a gyermek számára. Ezért ha megoldható, inkább otthon vigyázzon valaki rá, vagy utazzon el a nagymamához, rokonokhoz, minthogy ügyeletben töltse a szünidőt. De egyértelműen vannak olyan élethelyzetek, amikor nem megoldható ügyelet nélkül a szünet, ez esetben nincs más választás mint menni. De még ilyen esetekben is lehet arra törekedni, hogy minél kevesebb időt töltsön bent és a nap fennmaradó részében jusson idő a kikapcsolódásra, szabad játékra, együtt töltött időre. 

Pihenés a szünetben

Az évközi szünetek, a tavaszi és az őszi rendszerint csak egy hét. Értelemszerűen az lenne az ideális, ha ebben a rövid időben egyáltalán nem kéne otthon tanulni. A téli szünetben az ünnepek alatt általában mozgalmas a családok élete és a szülők is többet tudnak otthon lenni. Ilyenkor az oktatási intézmények is bezárnak legalább az ünnepek alatt. A hosszú nyári szünet már sokkal nagyobb fejtörést okoz a családok számára. Ezzel külön cikkben foglalkozom.

Végezetül szeretném megjegyezni, hogy a gyerekek szempontjából talán ideálisabb, ha a köztes szünetek hosszabbak és a nyári 10 hét rövidebb. De erről is megoszlanak a vélemények. Nyugat-Európa több országában jól működik a rövidebb nyári szünet de hosszabb őszi, tavaszi, téli és síszünet. Igaz a szülők szabadsága egyik esetben sem lesz több és a szünetek megoldása ettől ugyanúgy probléma lehet.

Ha tetszik a blog lájkolja a Facebookon és kövessen Instagramon!

Egy évvel ezelőtt a várandósság félidejében döbbenten figyeltem, hogyan kallódik a műanyagszemét az utcánkban, mert egy ideje nem ürítik rendszeresen a szelektív szemetet. Ugyanebben az időben kezdtem el pár dolgot beszerezni a picinek és erős undorral gondoltam a popsitörlők szagára. Engem ez a két dolog "lökött" a hulladékcsökkentés irányába, de az csak később tudatosult bennem, valójában mennyi szemetet termelünk, ami már a gyerekeink jövőjét veszélyezteti. Tudom, hogy ez a téma nem tartozik szervesen a Gyermekpszichológus BLOG tematikájához, de mint sok családot elérő fórum, a társadalmi felelősségvállalás jegyében úgy gondolom erről is írok.

A műanyagmentes július kihívás engem pont a legjobbkor talált meg. Júliustól függetlenül is közel egy éve apránként változtatunk fogyasztási szokásainkon, hogy kevesebb szemetet termeljünk. De most még több alternatíva ötlött az eszembe. Tavaly nyáron az első lépés a PET palackok elhagyása volt. Ez viszonylag könnyen ment, mert nálunk jó minőségű a csapvíz. Két üvegpalackban szoktuk behűteni, amikor hidegen isszuk. Később karácsonyra kaptam egy szódagépet ajándékba a férjemtől, így már szénsavas vizet is tudunk készíteni. 2-3 hónappal később szereztem be az első kis vászonzsákokat, amibe a zöldséget, gyümölcsöt és a pékárut tudjuk tenni a boltban, így nem viszünk haza nájlonzacskókat. A terhesség előrehaladtával kezdtem el a modern mosható pelenka alternatívával foglalkozni. Elsőre bonyolultnak és körülményesnek tűnt és én is elgondolkodtam, hogy a mosás mennyire terheli a környezetet, de aztán mélyebbre ástam magam a témában és rájöttem, hogy az eldobható változat előállítása önmagában is több vizet használ mint amennyit mosunk. Végül 2 hetesen adtuk először a babára az első mosipelust és úgy 2 hónapos kora óta már csak ezt használjuk. Az általam annyira nem szeretett popsitörlőket is hamar beszegett anyagdarabokra cseréltem, de mostanra már egyszerűbb a csap megmosni a popót ha szükséges. Apránként közben már szappanra váltottuk a műanyag flakonos tusfürdőket és samponokat. Öko mosószert használunk, aminek a flakonját visszaveszi a gyártó, inkább ecetet használunk vízkőoldásra stb. A műanyagmentes július kapcsán tovább haladunk az úton és most szeretném a szalvétákat textilre cserélni (egy régi asztalterítőt fogok feldaraboltatni) , otthonra papír helyett textilzsebkendőt használni és erősen töröm a fejem a házi komposztálás megoldásán. 

A lényeg, hogy a hulladékcsökkentés nem megy egyik napról a másikra. Először érdemes elhasználni a korábbi termékeket, hiszen az is hulladéktermelés ha kidobom a félig használt tusfürdőt. Aztán a zerowaste szemlélet legfontosabb elve szerint jól át kell gondolni mire van valójában szüksége a családnak, mi az amit tényleg meg kell venni. Rengeteg eszköz található a háztartásban, amire sokszor nem is gondolunk, mennyi mindenre jó. Például egy befőttes üvegben lehet szinte bármit tárolni, de egy nagyobb paradicsomleves üveg kiváló üvegkancsója lehet a hűtött víznek. 

Másik fontos üzenet, hogy sok kicsi sokra megy! El kell kezdeni a szemléletváltást, melynek nem az a célja, hogy teljesen tökéletesen egyáltalán ne is termeljünk hulladékot. Sokan ezért nem kezdenek bele, mert azt hiszik úgysem menne minden területen. Inkább haladjunk apró lépésekben, de induljunk el az úton.

Hosszan lehetne még a témáról írni, olvassátok el Tóth Andi Dobd ki a szemetest! c. könyvét ha elkötelezettek vagytok a hulladékcsökkentés iránt. De ma már számos Facebook oldal, csoport és cikk foglalkozik a témával.

Kövesd Instagramon és Facebookon is a blogot!

"Születésnapja van a gyereknek. Mit vegyünk neki? Már mindene van, úgy érzem. Valami értelmeset kéne, ami megfelel az életkorának. A nagyszülők is megbíztak, hogy a nevükben vegyünk valamit. De mit?" Passz. Annyi minden van már, a boltok tele vannak játékokkal. Már a sarki szupermarketben is külön játék részleg van a tej-kenyér mellett...

Születésnap, karácsony, névnap,gyereknap vagy csak úgy...számos alkalom arra, hogy a szülők vagy a rokonok ajándékokkal halmozzák el a gyerekeket. Persze ilyen esetben egy külön kérdés, hogy kell-e egyáltalán játékot venni gyereknapra, vagy a születésnapra minden rokon hozzon-e valamit. De ez családonként változhat. Nem árulok el nagy titkot, ha a pszichológia inkább azt az irányt képviseli, hogy próbáljuk meg egyszerűsíteni a gyerekek életterét. Hagyjuk, hogy a fantáziájuk mozgassa játéktevékenységeiket. Ebben a cikkben most kifejezetten arról írok, milyen játékokat érdemes beszerezni a gyereknek, ha szeretnének neki venni.

Milyen a jó gyerekjáték?

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy ami beindítja a gyerek fantáziáját, azzal szeret majd játszani. Legyen az építős vagy szerepjáték, szinte bármi lehet "jó játék". Fontos az is, hogy az életkorának megfelelő szintű legyen. 

A csecsemőkor játékai a funkciójátékok. Ezek lényege, hogy a baba magát a cselekvést gyakorolja. Nézi a körforgót, rázza a csörgőt, rágja a rágókát.

Később választhatunk játékokat a konstruktív (alkotó) játéktevékenységhez és a szerepjátékokhoz.Az alkotáshoz az építőkockán, legón át a különböző rajzeszközökig széles a paletta. Szerepjátékokhoz is érdemes minél általánosabb, inkább a gyermek képzelőerejét igénybe vevő játékot választani. A gyerekek általában szívesebben játszanak egy teljesen egyszerű semleges kinézetű játékbabával, mint a nagyon sokat tudó élethűnek tűnő babával. Inkább ő játssza el, hogyan eteti, öltözteti a babát és így sokkal inkább használja a képzelőerejét.

Szabályjátékokat már inkább az óvoda vége felé és az iskoláskorban szeretnek játszani a gyerekek. De komolyabb társasjátékokat a felnőttek is előszeretettel játszanak.

Nem érdemes túlságosan előre bevásárolni a játékokból, mert egy idő után így már nem lesz mit adni.Sokkal könnyebb a gyereknek tetsző ajándékot adni, ha a család meg tud egyezni egy közös ajándékban. A kevesebb néha több elven így a gyerek tudni fogja milyen alkalomra kapta, kiktől kapta. 

Milyen játékai legyenek a gyereknek?

Túl sok semmiképpen ne legyen, de hozzávetőlegesen egy szempontrendszer megadható.

A csecsemő funkciójátékai között legyenek különböző anyagú és színű játékok, melyek minden érzékszervre hatnak. Néhány példa a fából készült csörgő, egy plüss szundikendő, fekete fehér mintákból álló babakönyv, egy élénk színű rágóka. Túl sok babajátékra nincs szüksége a kicsiknek, mert már a csecsemőket is könnyen túl lehet ingerelni.Legyen a játékoknak külön helye és a játszásnak külön ideje. Ne a baba fekhelyét pakoljuk tele.

Későbbiekben a szerepjátékokhoz és az alkotáshoz választhatunk eszközöket. Egy egy baba, kisautó, jelmezhez való ruha (szülők ruhája pl) jó ha van a gyerek eszköztárában. Szintén hasznosak az építőkockák, a legó, a ceruzák, festékek, gyurma, agyag, kirakó. Érdemes a játékok egy részét a gyerekkel közösen elkészíteni.

Jó időben hasznos beszerezni néhány kerti játékot a homokozóba illetve labdát, aszfaltkrétát. 

Nagyobb gyerekeknek jó ajándék a társasjáték illetve az egyre inkább a felnőttekére hasonlító eszköztár. 

Bár nem játék, de mégis minden korosztálynak nagyon hasznosak a KÖNYVEK! 

Végezetül ismét szeretném kiemelni, hogy inkább kevesebb játéka legyen a gyereknek. Tapasztalt szülők úgyis tudják, hogy nagy részükkel nagyon keveset vagy szinte semennyit nem játszanak a gyerekek. Érdemes még így is időnként eltenni a játékkészletből és később elővenni őket, az újdonság erejére hatóan.

Ha tetszik a blog, kövessetek a Facebookon és az Instagramon is!!

2.5 éves kislány ül a játszótéren a homokozó szélén és homokozik az anyukájával. Hirtelen eldobja a lapátot és hangosan sírni kezd.

Anya (ijedten): -Mi a baj kicsim? Miért sírsz?

Kislány (ordít):-Azééért!

Anya: -De miért? Megütötted magad? Vagy elrontottál valamit? Miért sírsz?

Kislány (hüppögve): -Nehem tudom...

Hasonló szituációk meglehetősen gyakran fordulnak elő akár már kisebb korban is. De a csecsemők is sokszor sírnak látszólag minden ok nélkül. Mit tehet ilyenkor a szülő? Fenti példában, miután alaposan meggyőződött róla, hogy a gyereknek tényleg semmi fizikai problémája nincs, akkor a legtöbb amit tehet, ha megsajnálja. Együtt érez vele, esetleg kihangosítja a gyerek érzéseit. "Jaj kicsim, látom most sírni szeretnél, gyere ide, anya megsajnál!" A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a sírás elvágólagosan abbamarad. Szabad hagyni ilyen esetben a sírást? Igen. Egyszerűen vannak helyzetek, amikor nincsen kézzel fogható, megfogalmazható oka a sírásnak. Ami nem azt jelenti, hogy ne lenne jogos. Sőt! Nagyon fontos eszköze a feszültség levezetésének a sírás. Jó lenne, ha a felnőttek sem folytanák el minden hasonló késztetésüket.

Mi a különbség sírni hagyás és sírni hagyás között

A most elérhető gyermeknevelési, gondozási szakirodalom szerencsére egyre hangosabban harsogja, hogy nem szabad a babákat sírni hagyni. Ez egy nagyon alap fejlődépszichológiai tézis. A baba agyának érési folyamatát károsítja a magára hagyott sírás által termelt stresszhormon. A klasszikus kötődési vizsgálatok (Ainsworth és Bowlby) is kimutatták, hogy a biztonságos kötődés kialakulásának alapvetése, hogy a gondozó adekvát módon reagál a baba igényeire. 

Viszont a kisbabák sírnak. Így kommunikálnak a világgal. Akkor is tudnak sírni, amikor a szülő mindent megtesz, hogy segítsen neki. A kulcsszó, hogy legjobb tudása szerint igyekszik megnyugtatni a babáját. Jelen van fizikailag és érzelmileg támogatja a picit. Tehát amikor késő este a kis két hónapos baba torka szakadtából sír a hasfájása miatt és a szülők felváltva cipelik, masszírozzák, ringatják, énekelnek neki stb, de ő mégis sír az NEM sírni hagyás. 

Sírni hagyni a csecsemőt azt jelenti, hogy nem reagálunk a jelzésre. Éjjel amikor megébred és felsír, nem megyünk be hozzá csak 10 perc múlva vagy nappal rázárjuk a síró gyerekre a szoba ajtaját. A sírni hagyott csecsemő azt tanulja meg, hogy a világ nem válaszol az ő jelzéseire. Így egy idő után rájön, már nincs értelme jelezni. Tehát a 2 hónapos alvástréningezett baba ugyanúgy felébred éjszaka az alvásciklus váltásakor mint minden ember, de már nem jelez a környezetének.A  "békésen alvó" babákat vizsgálva azonban műszerekkel kimutatható, milyen stresszt élnek át.

Mikor és hogyan hagyhatjuk, hogy sírjon a gyerek?

Mint azt fentebb említettem, egészen újszülött kortól kezdve megfigyelhetünk olyan jellegű sírásokat a babánál, amikor látszólag ok nélkül sír. Mégis fontos ilyenkor, hogy kiadja magából a feszültséget. Későbbi életkorokban egyre inkább el lehet különíteni, mikor sír csak azért mert elfáradt aznap vagy mert most éppen jól esik neki. Sok szülő azonban nehezen tolerál bármilyen sírást. Valakiből agressziót vált ki és bünteti érte a gyereket. Mások pedig kétsége esnek minden alkalommal. Ha erről hosszabban beszélgetünk a családokkal, sokszor kiderül, hogy a szülők neveltetéséből fakad, hogyan kezelik a gyerekük sírását. A kommunizmus idején alapvetően autoriter nevelési stílusban nevelték a gyerekeket, ahol alap emberi érték volt az engedelmesség. A jó gyerekek nem sírtak. A híres hírhedt náci nevelési könyvet (A német anya és első gyermeke) pedig egy tüdőgyógyász orvos, Johanna Haarer írta, aki 1934-ben fogalmazta meg azt a máig sokszor elmondott "bölcsességet", hogy a sírás erősíti a csecsemő tüdejét...rövid utánakérdezés után kiderül, hogy ezt a mai harmincas szülők is még mindig sokszor kapják tanácsként az idősebbektől.

Ugyanakkor, és még inkább a későbbiekben, vannak helyzetek, amikor az a helyes, ha hagyjuk, hogy a sírással kiadja magából a gyerek a feszültséget. Nem kell kétsége esve fel-alá rohangálva és stresszelve minden áron elhallgattatni. Persze nehéz szülőként belátni, hogy adott esetben nem a tevőleges cselekvéssel, hanem a passzívnak látszó érzelmi támogatással, jelenléttel segít a legtöbbet. A hangsúly az ún. érzelmi tartalmazáson van! Mint a fenti példában az anyuka, aki tükrözi a gyermek érzéseit és ott van mellette. Bármikor is sír a gyermek, a szülőnek fel kell ajánlani ezt a jelenlétet. Persze előfordulhat, hogy a gyerek nem tart rá igényt. Mondhatja azt a 6-8 éves gyerek, hogy anya hagyjál, vagy a kamasz ránk zárja az ajtót. De a szülőnek jeleznie kell, hogy tudomást vett a sírásról és kész rá, hogy bárhogyan segítsen. 

Összességében tehát ténylegesen nem szabad soha magára hagyni a síró gyereket. De nem is cél az, hogy minden áron abbahagyja a sírást.

Ha tetszik a blog, kövess az Instagramon és lájkolj a Facebookon!

kép: pixabay