Vége a munkának, az anya rohan a gyerekekért az oviba és az iskolába. Dugóba keveredik, késve érkezik, a gyerekek már az összevont csoportban vannak. Hazaúton beszalad velük a szupermarketbe, az ovis nyűglődik, nem akar bemenni, az iskolás túró rudit követel. Hazaérve a lakás úszik a játekokban, este már nem volt idő elpakolni és reggel is sietni kellett. A gyerekek unottan kérik, hagy nézzeken mesét, anya megengedi, addig is vab ideje szusszanni egyet. A mesenézés hamar vitába torkollik. Ekkor ér haza apa, aki szintén fáradt, nincs már kedve semmihez. Anya nekiáll vacsorát készíteni, úgy érzi az egész háztartás a nyakába szakadt. Apa rádiót hallgat, miközben még elintéz néhány dolgot a gépen. Az iskolásnak még át kéne néznie a leckéjét, de oda se fér az asztalhoz a sok kacattól...folytassam?

Szinte minden családban vannak ilyen napok, amikor minden úszik, minden a feje tetején áll. Ilyenkor az ember feszültebb, lelki békénknek sem tesz jót a káosz. Sajnos a mai emberek életére egyre inkább jellemző a túlingereltség. Önmagában egy városi utcán végigmenni vagy a szupermarketbe bemenni is egy folyamatos ingeráradat. A gyerekek egész nap óvodában/iskolában vannak, ahol a sok inger mellett komoly koncentrációt és jó magaviseletet várnak el tőlük. A nyüzsgésből a nyüzsgésen keresztül hazaérve a nyüzsgésbe, nem nehéz rájönni, hogy egész nap megy a pörgés körülöttük. Ez a gyerekek még éretlen idegrendszerére rombolóan hat. A pihenés és kikapcsolódás hiánya elfárasztja őket és ilyenkor szót érteni is nehezebb velük. Mindez a felnőttek állandó leterheltségével kombinálva nagyon komoly családi nehézségeket okoz.

Pszichológusként tapasztalom, hogy szinte minden család előhozakodik nevelési nehézségekkel a terápiában. Ezekben a kérdésekben azonban nem instant nevelési tanácsokra van szüksége a családoknak, hiszen azt bárkitől kaphatnak és feltehetően már mindent kipróbáltak. Rendszer szinten kell az életüket végiggondolni, melynek része a család hétköznapjainak megismerése, beleértve ebbe a lakáskörülményeket, a hétköznapi rutin, a taposómalom megismerése. Marie Kondo írja le a könyvében, hogy a rendszerezés, szelektálás "Nagy rendrakás" már önmagában terápiás értékű és ebben abszolút igaza van. Fel kell ismerni, ha túl sok inger éri a gyereket (családot) és első körben az ingerek csökkentésén dolgozni. Most a tavasz közeledtével az ember egyébként is szükségét érezheti a tavaszi nagytakarításnak, szelektálásnak. Jó apropó lehet ez a gyermek életterének egyszerűsítésére. A kidobandó játékokon felül érdemes a játékok és könyvek többségét bedobozolni. Ezekből csak akkor vehet elő valamit a gyerek, ha berak helyette egy másikat. A tv, tablet, telefon használatát is korlátozva érdemes engedni. Sajnos sok családban fel sem merül, hogy az probléma, ha egész nap háttérzajként megy a tv. 

De nem szeretnék hosszan a pakolásról értekezni, arra ott van Marie Kondo könyve.  Csak azt akarom, hogy lássa az olvasó, milyen szinten kell az életüket végiggondolni, ha úgy érzi komoly gyereknevelési nehézségei akadnak.

A túlingerelt gyerekek viselkedése sokszor problémás, nehezen kezelhető gyerek benyomását kelti. De ez nem az ő személyéből fakad, hanem a nagy "zajban" a "rosszalkodás" az egyetlen eszköze, hogy észrevetesse magát. És egyébként is, kinek van kedve a nagy bazárban leülni tanulni??

Ezen szempontok mentén ha elhatározásra jut a család és elkezdik az életük leegyszerűsítését, akkor abba mindenképp vonják be a gyerekeket is. Bővebben erről a témáról Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor c. könyvében olvashatnak. Bár a könyv az amerikaiaknak íródott, sajnos lassan mi is kezdünk felzárkózni  gyerekeink életére jellemző káoszhoz :(

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!