Hogyan éli meg a gyermek, ha egymás ellen uszítanak a szülők?

„Adok neked egy kis pénzt fiam, de anyádnak ne mondjuk el! Mondjuk azt apádnak, hogy megetted a főzeléket! Ó, anyád már megint hülyeségeket beszél, nyugodtan nézheted a tévét! Mondd meg apádnak, hogyha ma megint elmegy a kocsmába, nem fogjuk beengedni a házba!”

divorce-156444_1280.png

Ilyen és ehhez hasonló uszításokat sok gyermek napi szinten kénytelen hallgatni és kezelni, és nemcsak az elvált szülők gyermekei. A szülőket pedig a legjobb szándék vezérli, és nem gondolnak arra, milyen érzelmeket él át ilyenkor a gyerek.

 

A gyermek kapcsolata a szülőkkel

 

A családterápiás rendszerszemlélet egyértelműen elválasztja egymástól a szülői párkapcsolati alrendszert és a gyermek szülő kapcsolati rendszert. Ezt a család szempontjából azért fontos tisztázni, mert egy esetleges párkapcsolati nehézség vagy nevelésből fakadó egyet nem értés teljesen másképp játszódik le a szülőpár között mint a gyermek és a szülő között. Viszont a gyermek, gyermeki mivoltából fakadóan mindig érdeklődik a szülők dolgai iránt, szeretne bevonódni és segíteni. Ugyanakkor vannak a szülői kapcsolatnak olyan aspektusai, melyek nem tartoznak a gyermekre. Ilyen az, ha egy nevelési kérdésben nem értenek egyet a szülők vagy adott esetben a szülők közti intimitás témája. Tudom, hogy a szülők többsége igyekszik őszintén nevelni a gyermekét, de pl. egy 10 éves gyermek számára megterhelő arról tudni, hogy szülei szexuális élete már nem működik. Ugyanígy rosszul veszi ki magát, ha a gyerek előtt zajlik a vita arról, szabad-e tévét nézni vagy sem. Ideális esetben a szülők között van egyfajta szövetség (jó értelemben) és a gyermeknek nem kell egyik fél pártjára sem állni. Sokan ilyenkor azzal védekeznek, hogy a gyerek kérdezett, ők csak válaszoltak rá. Igen, a gyermekek többsége általában fokozottan érdeklődik, és ki van hegyezve a figyelme a családon belüli konfliktusokra, és nem szereti, ha a szülők között vita van. Ők ilyenkor mindig segíteni szeretnének.

 

A lojalitáskonfliktus

 

Segíteni annak a szülőnek, aki megosztja vele a problémáját. Még akkor is, ha az épp a másik szülő ellen irányul. Aztán később a másik szülőnek is segíteni szeretnének, akkor is ha az egyik szülő ellen irányul. Mindez azért van így, mert a gyermek mindkét szülőhöz kötődik. Még akkor is, ha látszólag az egyik fél elhanyagolja. Egy sokat dolgozó apa szeretetére is ugyanúgy vágyik a lánya mint a mindig jelen lévő anyáéra. A gyermekek létbiztonságát a család adja, és sokszor még egy bántalmazó szülőtől való elszakadás is megviseli őket. Becsapós tehát, hogy a gyermek hogyan, melyik szülővel ért egyet. A lojalitás ugyanis megvan mindkét szülő felé. Így ha egy gyermeket döntési helyzetbe hoznak, igencsak kettős érzéseket él át. Ez pedig lelkileg nagyon megterhelő számára. Képzeljük el azt a helyzetet, amikor a gyerek összekacsint az anyjával az apja ellenében, aztán délután találkoznia kell az apával és a szemébe néznie. Ez egy nagyon nehéz élethelyzet.

 

Mit tehetünk?

 

Önmagában a helyzet felismerése is nagy segítség. De párkapcsolati és családi nehézségek kapcsán a legtöbb ember nehezen látja át saját élethelyzetét, leginkább csak a rossz érzéseit tudja megfogalmazni.

Ilyen esetben mindenképpen végig kell gondolni, hogy milyen szerepe van a gyereknek a családi konfliktusok rendezésében. Ha rendszeresen ő békíti a szülőket vagy leginkább vele tudnak a problémákról beszélni, akkor szinte biztos, hogy megéli a fentebb leírt kettősséget a szülőkkel való kapcsolatában.

  • Nem szabad a másik szülő háta mögött szövetkezni a gyerekkel!

  • Ne üzengessenek a gyereken keresztül egymásnak!

  • A felnőtt szintű problémák megoldása a felnőttekre tartozik! Felnőtt emberként is sokkoló lehet a saját szülő gyengeségével szembesülni. (Pl. utólag megtudni, hogy megcsalták egymást)

Hiába akarja a gyerek és kéri, hogy avassák be különböző vitákba, ezzel mindig nagyon óvatosan kell bánni. természetesen nem arról van szó, hogy mindent el kell titkolni a gyerek elől. Főleg akkor nem szabad titkolózni, ha őt is érintik az esetleges változások. De van a kommunikációnak az a szintje, ami a felnőttekre tartozik…

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!