Baj van a gyerekkel?

Rengeteg esetben keresnek azzal családok, hogy mondjam meg, valóban probléma van-e a gyerekkel? Normális-e a viselkedése? Menjenek-e vele szakemberhez? Ebben a cikkben négy támpontot gyűjtöttem össze, ami segít Önöknek eldönteni, hogy szükséges-e pszichológushoz vinni a gyereket.

 group-2351896_1280.png

Az egyszerűség kedvéért egy konkrét példán keresztül szeretném bemutatni, milyen dolgokat kell átgondolni ahhoz, hogy jobban megértsék a gyerek viselkedését. Ez pedig a rendszeres kézmosás lesz.

  1. A gyermek életkora és az életkorából fakadó sajátosságok

Bármilyen gyermekekkel kapcsolatos kérdésben az első és legfontosabb dolog, hogy végiggondoljuk, melyek az életkorából fakadó viselkedési mintázatok. Ha fejlődéslélektani szempontból szakaszokra osztjuk a gyermeki fejlődés menetét, akkor minden korban megfigyelhetünk olyan sajátosságokat, melyek arra az életkorra jellemzőek. Ilyen például a szeparációs szorongás csecsemőkorban vagy a dackorszak kisgyerekkorban és a túlzott teljesítményorientáció kisiskoláskorban. Példánknál maradva a látszólag túl sűrű kézmosás szükségessége fakadhat abból is, hogy a gyermek 3 évesen irtózik a kosztól és rituálét alakít ki a kézmosás köré. Ismerve a három éveseket, ez része lehet annak a „kényszerességnek”, ami sokaknál megfigyelhető. Számukra a környezet alakítása, a precíz napirend és szokások betartása nyújtja a biztonságot. A két-három éves gyerek nem azért ragaszkodik a megszokott ágyához, anyához vagy a kisállataihoz éjszaka és nem azért most sokszor kezet, mert kényszerbeteg, hanem számára ez jelenti a kiszámíthatóságot és a biztonságot.  

  1. A gyermeket magát zavarja a viselkedése

Problémás a gyermek viselkedése, ha ő maga szenved attól. A kézmosós példánál maradva, ha a gyermek arról panaszkodik, hogy nem tudja abbahagyni és zavarja őt a kényszere, akkor bizony komolyan kell venni az ügyet. Ugyanez igaz bármilyen egyéb viselkedésre akkor is, ha különben a környezetet nem zavarná. Ezt hívjuk szenvedésnyomásnak. Ha jobban belegondolnak, akkor a felnőttek többsége ennek nyomására fordul szakemberhez. (Nemcsak pszichológushoz)

  1. A környezetet zavarja a gyermek viselkedése

Gyermekek esetében a környezet a családot és a közösséget jelenti. A gyermek túl sűrű kézmosása zavarhatja a szülőket vagy a pedagógusokat is úgy, hogy közben a gyermeket nem. De természetesen ez az a pont, ahová számos olyan problémát sorolunk, ami a szülők nevelési nehézsége. Bármilyen mérlegelés esetén először tartsanak családi kupaktanácsot! Mi az, ami mindkét szülőt (esetleg nagyszülőt, testvért, egyéb családtagot) zavar. Ki hogyan látja a megoldást? Mit gondol a problémáról? Mit lehetne kipróbálni és hogyan, hogy megszűnjön? Sokszor már ez az együtt gondolkodás is segít.

  1. Életvezetési nehézséget okoz a gyermek viselkedése

Tegyük fel, hogy az egész családban szokás a sűrű kézmosás. Így ez otthon egy elfogadott viselkedés. Ugyanakkor a kényszer miatt a gyerek rendszeresen elkésik az iskolából, így félő, hogy fegyelmit kap. Vagy otthon bevett szokás a káromkodás, de az iskola nem tolerálja. Ebben a pontban az olyan esetekről írok, ahol a gyermeknek és a családnak nincs vagy kevés a belátása a problémára.

 

Természetesen minden olyan kérdés, hogy probléma van-e a gyerekkel egyedi elbírálás alá esik, éppen ezért komolyan kell azt venni. De a cikkben kifejtett pontok mentén gondolkodva talány könnyebben eldönthető, hogy probléma-e a probléma és kell-e vele szakemberhez fordulni. (Nemcsak pszichológushoz)

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

kép:pixabay.com