ROSSZ ANYA vagyok, ha nem veszek "digitális szopásmérő cumit" a babának?

Ezt a bejegyzést még a kislányunk születése előtt írtam a várandósság körüli hercehurcáról. Azóta március 24-én a pici egészségesen megszületett. :)

 babavaras.JPG

Nyilván nem mondok újat, de amikor az ember lánya meglátja azt a bizonyos pozitív tesztet, hirtelen gondolatok, kérdések ezrei tolulnak a fejébe. A válaszok keresgélése közben hamar beleütközünk abba az ominózus marketing-gépezetbe, ami kifejezetten a várandósokat célozza.

Talán már a megfelelő kórház és orvos kiválasztása is a rendszer része, már aki megteheti, hogy válogat, de ez eltörpül a számos egyéb kismamákat riogató, mit kell megvenni a gyereknek, mitől leszel jó anya termékek mellett.

Mindenféle konkrétum nélkül szeretnék írni arról, én hogyan láttam magam körül ezt a gépezetet. Várandósságom során viszonylag sokszor olvasgattam fórumokat. Tudom-tudom, ezt sokan elítélik, nem onnan kell tájékozódni stb. De én (talán mert pszichológus vagyok?) szerettem arról olvasni, mások éppen hogyan élik meg az adott terhességi időszakot, hogyan kezelnek egy-egy felmerülő problémát, mit tartanak hasznosnak és feleslegesnek a babakelengye beszerzésekor. Valahol hálás is voltam, hogy azok az ismeretlen emberek leírták a tapasztalataikat.

Három helyről is kaptunk egy-egy kelengyelistát. A kórház, a védőnő és egy tapasztalt anyuka barátnőm is adott egyet. Ezeket összevetve gondoltuk a férjemmel, elkészítjük a sajátunkat, és hipp-hopp már össze is állt egy excel formájában. (Igen, mi ilyen exceleket szeretünk vezetni a dolgainkról :) ) Aztán elkezdtük végiggondolni az egyes szempontokat, miből milyenre lenne szükség. Ez eleinte nagy lelkesedéssel töltött el minket, de egy idő után kezdtem a magam bőrén is tapasztalni azt a bizonyos háttér marketing tevékenységet, ahogy az emberre hatni próbál a kereskedelem. Kezdtem egyre frusztráltabb lenni, mert az még rendben van, hogy egy-egy nagyobb tételt alaposabban átgondol az ember, de aztán lassan rájöttem, a legapróbb babadolgon is van/lenne mit átgondolni. Például milyen lázmérőt vegyél? Digitálisat? Fülhőmérőt? Lézereset? Ilyen és hasonló kérdésekkel internetes topikok százai vannak tele, és tényleg ember legyen a talpán, aki el tud vonatkoztatni. Erre mondta egy korábbi tanárom: Attól, hogy átesel a ló túloldalára, még nem a lovon ülsz! :)  Egy idő után rájöttem, hogyha nem akarok belebolondulni az előre gondolkodásba, hogy vajon mire lesz szükségünk, jobb ha elengedem ezeket a kérdéseket, és amit lehet, majd csak a baba születése után igény szerint beszerezni.

Be kell valljam, és ez a leírtak alapján biztos mindenkinek fel is tűnt, hogy mi a férjemmel nem vagyunk azok a hirtelen felindulásból vásárlók. Sőt, olykor túlzásba visszük a dolgok átgondolását. Ez karakter kérdése.

Sajnos azonban, ha az ember tényleg szétnéz az interneten (de én a praxisomban is tapasztaltam) ez a nyomás komoly önértékelési problémákhoz, szorongáshoz vezethet. Tudják hány olyan fórum van, ahol a leendő anyuka így indítja a kérdést: Rossz anya vagyok, ha nem vetetem le az őssejtet? Ugye attól még jó anya leszek, ha nem veszek légzésfigyelőt? Érzik a kérdésben ezt az erős negatív gondolatot? ROSSZ ANYA, ha nem vesz ezt vagy azt. Még meg sem született a gyermek, de már egyből egy ilyen destruktív tömör jelzővel illeti magát az ember, hogy ROSSZ. Ugyan miért? Az anyaságot az határozná meg, hogy mit veszek meg a gyereknek vagy mit nem? NEM. Az anyaság lassan, a babával együtt alakul ki a nőben. Mondhatni a baba formálja, alakítja. Ahogyan a pocak is nő a terhesség alatt, úgy válik egyre kézzelfoghatóbbá a kismamaság szerepe, és a születés után a baba gondozásával, a vele való kapcsolat tükrében formálódik a kötődés, a szeretet. Ezeket a lelki folyamatokat nem tudjuk kontrollálni. De a szülésfelkészítők, a babakelengye átgondolása és beszerzése is hamis kontroll-érzetet ad, hiszen a fogantatástól kezdve a dolgok szinte csak megtörténnek az emberrel. Előre nem kiszámítható sem a szülés módja, sem a baba temperamentuma vagy szokásai. Ezekhez majd akkor és ott kell alkalmazkodni, amikor bekövetkeznek.

Tehát nem, nem a vásárlással leszünk jó vagy rossz anyák. Ezek elsősorban egzisztenciális kérdések. Kinek milyenek az életkörülményei, mekkora a lakása, mekkora a babaszoba, mennyi pénze és milyen igényei vannak. Az anyaság, anyává válás pedig érzelmi, kapcsolati fogalom. Tárgyak megvásárlásával vagy nem megvásárlásával nem befolyásolható.

 

Zárásként szeretném megjegyezni, hogy várandósságom során az orvosi kérdésekben én a szakemberektől tájékozódtam. A nőgyógyász, a védőnő, a háziorvos, gyermekgyógyász édesanyám és kollégáim véleményére adtam. Tudni kell az internetet, a fórumokat okosan használni, és a fontos egészségügyi kérdésekben elvonatkoztatni az ott olvasottaktól. Jó példa erre, hogy amikor a terhességi cukorbetegséget diagnosztizálták nálam, mekkora ellentmondásokat tapasztaltam a kórházi diabetológus és a fórumozók által leírtak között. Szóval mindenkit óvatosságra intek! Azért mert egy nevenincs fórumon többen is azt írják, hogy nem érdekelte őket a diéta vagy meghamisították a terheléses cukorvizsgálatot, felelős szülőnek tartani kell az orvos utasításait! Mások buta tanácsai és nemtörődömsége nem ment fel senkit a felelősség alól!

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

 Image courtesy of Stuart Miles at FreeDigitalPhotos.net