Zseni-e a gyerekem? (interjú)

Honnan tudjuk meg, hogy zseni a gyerekünk? Lehet-e egyáltalán gyerekkorban zseniségről beszélni? Ártunk vagy használunk azzal, ha a gyermekünk különleges képességeit túlhangsúlyozzuk? Bojti Andrea pszichológust, a Gyermekpszichologus blog íróját kérdeztük arról, hogy szakértői szempontból hogyan is kell értelmezni ezt a kérdést.

zseni.JPG

Mai világunkra jellemző egyfajta versenyhelyzet, mindenki különleges szeretne lenni. Ez sokszor már a gyerekkori névválasztásnál is megjelenik, és utána ez folytatódik az óvodában, iskolában. Megjelennek a vélt vagy valós különleges képességei a gyereknek, szakkörről szakkörre járatjuk, de vajon ezzel szolgáljuk-e a valódi célt: a tehetségének gondozását?

– Minél fiatalabb egy gyermek, a teljesítményét annál inkább külső tényezők motiválják. Ezek közül a legfontosabb a szülő elismerése és szeretete. Meghatározó tehát a szülők preferenciája a gyermekek szakkörválasztásában. Később, ahogy fejlődik a gyermek, úgy tudja egyre inkább érvényesíteni saját elképzeléseit. Ekkor már előfordulhat, hogy szíve szerint abbahagyná például a zenetanulást. Ilyenkor talán a legnagyobb kérdés az, hol van a határ az egészséges kitartásra nevelés és a túlzott szülői erőltetés között.

– Létezik a zseni fogalma és jelensége, de nehéz a meghatározása. Általánosságban magas intellektusú gyermeknek nevezzük azt, aki hamarabb vagy jobb színvonalon teljesít mindent a kortársaihoz képest. Kisgyermekkorban léteznek úgynevezett életkori sztenderdek, melyek mentén jól mérhető a gyermek teljesítménye. Például, ha egy 4 éves a 6-7 évesek szintjén teljesít, akkor őt nevezhetjük magas intellektusúnak. Később ez már nem ennyire kézzelfogható.

Rengeteg a gyerekfejlesztéssel foglalkozó program, lehetőség. Mennyire érdemes élni ezekkel, és mikortól mondható, hogy a szülő túlterheli a gyerekét? Kell egyáltalán fejleszteni egy egészségesen fejlődő gyereket?

– Az egészségesen fejlődő gyerme­­keket nem kell fejleszteni. Fejlesztést az a gyermek kapjon, amelyik valamilyen hátránnyal, fejlődési elmaradással vagy fogyatékkal él. Az egészségesen fejlődő gyermeknek teret kell biztosítani a szabad játékra, és játékos keretek között lehet tágítani az érdeklődési körét. A leginkább azzal „fejleszthetjük”, ha szeretettel foglalkozunk vele, játszunk, és közösen fedezzük fel a világot.

A különleges képességgel, tehetséggel megáldott gyermekek szülei rendszerint attól félnek, hogy a csemetéjük unja az iskolát. Mennyire valós ez a félelem?

– Tudom, hogy ez ellentmondásban van a mai szemlélettel, de már pedagógusok hangoztatják, hogy akár káros is lehet, ha a gyermeket írni-olvasni tanítják az iskola előtt. Sajnos egyre több a példa, hogy rosszul rögzülnek a tanultak, és aztán az iskolában nagyon nehéz korrigálni például a helytelenül tanult betűt. Unatkozhat tehát a gyermek az órán, de az ettől való félelem nem mindig jogos, ugyanis maga az iskola, az intézménybe járás, a társas programok is újdonságok.

A tehetséget gondozni kell, ez egyértelmű, de hol van az arany középút?

– Fontos, hogy a gyermek is élvezze, amivel foglalkozik, és ne menjen a szabadidő, a játék rovására a sok különóra. Kisiskolás korban jó, ha valamit sportol a gyermek, és ha van kifejezett érdeklődési köre, azzal foglalkozzon. Foglalkozzanak úgy vele, hogy közben nem telepszenek rá, de a fejlődését mégis segítik. Nem szabad erőltetni, és túlzott elvárásokat támasztani a gyermek irányában, mert könnyen érheti így kudarcélmény. Szeretettel és türelemmel kell teret biztosítani számára, hogy kibontakozhasson.

Melyek azok a korai jelek, amelyekből észre tudjuk venni, hogy a gyerek túl van terhelve? Létezik már gyerekkorban kiégés?

– A túlterhelt gyerek fáradékony, szomatikus tünetei vannak (fejfájás, alvászavar, hasfájás, szorongásos tünetek), koncentrációs nehézségek, levert hangulat vagy épp felfokozott érzelmi állapot, magatartásproblémák jelentkeznek nála.

 

A velem készült riport a Hetek c. magazinban itt olvasható!

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

Image courtesy of stockimages at FreeDigitalPhotos.net