Óvodai konfliktus. Mi a jó megoldás?

„5 éves kisfiam a minap azzal jött haza az óvodából, hogy a barátja Pistike csúfolni kezdte. Kérdeztem miért, de nem tudott rá válaszolni. Mondtam neki, hogy védje meg magát, szóljon vissza ő is neki. Aztán másnap láttam, hogy egy zöld folt van a karján. Pistike megszorította. Gondoltam most már itt az ideje szólni az anyukájának, hogy helyre tegye a gyereket. De talán az óvónővel is beszélni kéne. Mit tegyek? Hogyan kezeljük ezt a helyzetet?” Ilyen és ehhez hasonló történetekkel egyre több levelet kapok. Sokan nem is gondolják, mennyire fontos már az óvodában foglalkozni a gyerekek közti konfliktusokról.

 ovis konfliktus.jpg

Magyarországon egy átlagos gyermek 2-3 éves kora körül kerül először társas, intézményi keretek között működő csoporthelyzetbe. Ez az időszak többek között a szociális érettség, a kommunikáció és a konfliktushelyzetek kezelésének szempontjából is mérföldkő. A kortárs csoport fejleszti a segítőkészséget, a mások iránti érdeklődést, de teret nyújt a versengésnek is. A gyereknek el kell fogadnia, hogy most már nem csak körülötte forog a világ és neki is alkalmazkodnia kell a társakhoz. Ez pedig az esetek egy részében összeütközésekhez vezet. Kiscsoportban a gyermekek szociális készségei még nagyon különbözhetnek egymástól. Az óvodai nevelés célja, hogy a heterogén családi környezetből jövő gyermekek nagycsoportos korukra elérjék azt a szociális fejlettségi szintet, mely elengedhetetlen a kiegyensúlyozott iskolai teljesítményhez és adekvát legyen a különböző szociális helyzetekben.

A nevelői környezet szerepe a kisgyermekkori konfliktusok megoldásában

A kisgyermekkorban felmerülő konfliktusok megoldásában fontos szerepe van a felnőtteknek. Mint számos egyéb dologra, a konfliktuskezelésre is meg kell tanítani a gyermeket. Ennek elsődleges forrása a szülő által nyújtott modell. Éppen ezért egy induló óvodáscsoportban még nagyon változó a megoldásmód. Az óvodában felmerülő gyermekek közti konfliktusok megoldásának elősegítése elsősorban óvodapedagógiai feladat, de a helyzet mérlegelése után a szülőket is tájékoztatni kell a felmerülő problémáról. 

A felnőtteknek fontos szerepe van abban, hogy

  • Ne oldjanak meg minden problémát a gyermekek helyett. Hagyják őket saját tapasztalatokat szerezni.
  • Feleslegesen ne avatkozzanak be azok rendezésébe, mert ezzel a felnőtt megoldásaitól való függés alakul ki a gyermekben.
  • Ugyanakkor teljesen szabadjára sem szabad engedni a konfliktust, mert a rossz megoldásmódok rögzülhetnek. Pl. verekedés, káromkodás, köpködés stb.
  • Az otthon maximálisan konfliktusmentes környezetben nevelkedő gyermekek az életbe kilépve felkészületlenek lesznek a mindennapi veszélyekkel szemben, mert nem alakult ki bennük a megfelelő védekezési képesség. (A testvérféltékenység, dackorszak és a szülőkkel való egyéb konfliktusok ebből a szempontból jó terepei a konfliktuskezelés tanulásának)
  • Hosszú távon a konfliktusok megoldása csak erőszakmentesen képzelhető el! Ha a környezet az erőszakot hangsúlyozza, akkor a modelltanulás elve alapján ez lesz az elfogadható a gyermek számára. Az erőszak ellen aktívan fel kell lépni!

Az óvodás gyermekek konfliktusai

Gyermek-gyermek konfliktus

Két vagy több gyermek konfliktusát kívülállóként nagyon nehéz megoldani. Óvodáskorban természetesen közbe kell lépni, de nem lehetünk „igazságosztók.” A pedagógus sem. A szülő pedig általában csak később tudja meg a történteket, így közbeavatkozni nem tud, viszont ronthat a helyzeten, ha utólag vagdalkozik. De akkor mit tehetünk? Ha a gyermek otthon arról panaszkodik, hogy bántják, ne hagyjuk szó nélkül! Jelezni kell a problémát az óvónőnek, aki ezután meg tudja figyelni a gyermek viselkedését. Utána érdemes az érintett szülőkkel (és a pedagógussal) közösen megbeszélni a fennálló konfliktust, de szükség esetén pszichológus szakembert is bevonhatnak.

Dolgozó-gyermek konfliktus

Előfordulhat, hogy a gyermek otthon az óvónénire panaszkodik. Biztos van ennek valami oka, de első felindulásból ne támadjuk le a pedagógust. Először a gyermekkel érdemes tisztázni, akár játékosan vagy mesés formában, mi a problémája az óvónővel. Az óvónővel is beszélni kell róla, de nem csak úgy félvállról. Kérjünk tőle konzultációs időpontot, ahol törekedjünk közösen megoldani a problémát. A szitkozódás, vádolás, szemrehányás sokszor leginkább a gyermeknek árt.

Az is előfordulhat, hogy a pedagógusnak van meglátása a gyermekkel kapcsolatban. Ebben az esetben is a személyes konzultáció a célravezető formája a probléma tisztázásának. Tartsuk tiszteletben az óvónő véleményét, és azt sem árt figyelembe venni, hogy ő más szemszögből látja a gyermeket. Sokan az óvodában másként viselkednek mint otthon, vagy bizonyos otthon elfogadott dolgok csoportban nem működnek. A pedagógusokkal való kommunikáció fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni! Sokan későn keresik fel az óvónőt a problémával, és addigra már kezelhetetlen a helyzet.

Dolgozó-szülő konfliktus

A szülőkkel kialakult konfliktus megoldása az óvoda feladata. Ha mód van rá, akkor adott helyzetben azonnal tisztázni kell a problémát, mégpedig az érintett pedagógussal. Az erőszakmentesség elvét betartva ezt is az óvodában, személyes konzultáció keretein belül. Ha a probléma meghaladja az illetékes pedagógus szintjét, akkor fordulhatunk az intézményvezetőhöz. Ha több gyermeket érintő esetről van szó, szülői értekezlet formájában (akár az intézményvezetővel együtt) kereshetjük a megoldásokat. Bármelyik szülőnek lehet ellenvetése az óvónő személyével kapcsolatban (és fordítva) de ezt a gyermek felé nem szabad kommunikálni. Ezzel a pedagógus tekintélyét ássuk alá.

„A legfontosabb, hogy ne ellenfelek legyünk, ne győztes-vesztes harcnak tekintsük a konfliktusokat, hanem a felmerülő probléma közös megoldására törekedjünk a gyermek fejlődése érdekében, világossá téve és tiszteletben tartva az intézmény és a család határait… A szülő és pedagógus közötti konstruktív problémamegoldás elemi érdeke a gyermekeknek.” (Horváth Magdolna)

Végül, de nem utolsó sorban, beszélgessünk otthon sokat a gyermekünkkel! Egy kisgyermek még nem biztos, hogy mindent megért, ami az óvodában történik. Könnyen lehet, hogy félreért bizonyos helyzeteket, és sokszor csak azt érzi, valami nincs rendben. A közös beszélgetés célja pedig nem csupán az információszerzés, hanem ezzel segítünk feldolgozni az óvodában történt eseményeket.

A cikk forrása: Tajti Éva írása a Kölökneten.

 

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

kép:sueddeutsche.de