Az egyszülős család

Új szociális réteg van kibontakozóban: a gyermekét egyedül nevelő szülő, azaz leginkább gyermekét egyedül nevelő anya. Számos kérdés felmerül akkor, ha valaki ilyen élethelyzetbe kerül. Ezeket szeretném most egy kicsit boncolgatni.

 single-parent-grants-1.jpg

Amikor a család válságáról beszélünk, akkor elsősorban az ún. nukleáris család válságáról beszélünk. Az Európai Unióban az emberek 55%-a él hagyományos családban (anya, apa, gyerek/ek), de ennek a modellnek a jelentősége is egyre csökken. Ezzel szemben nő az egyszülős családok, szinglik, házasságkötés nélküli életformát választók aránya. A válások aránya pedig egyre szaporodik. 2007-ben Magyarországon 1000 házasságkötésre 610 válás jutott. Ez azt mutatja, hogy az egyszülős család jelenségével minél többet kell foglalkozni!

Az egyszülős család létrejötte több formában is lehetséges. Vannak, akik válás után kerülnek ebbe az élethelyzetbe, de van, aki önként vállalja az egyszülőséget.

Élet válás után

A szilárd párkapcsolatból/házasságból hirtelen egyedülálló anyává/apává válni komoly embert próbáló feladat. Már az is nagy kérdés, kire számíthat egyáltalán, ha válságba került?

  • Ne szégyelljen segítséget kérni a családtagoktól, barátoktól. Akik ismerik az élethelyzetét, könnyebben tudnak segíteni. De ha közeli ismerősöktől sem számíthat támogatásra, krízis jelleggel pszichológiai segítséget is kérhet.
  • Tájékozódjon az ilyenkor igénybe vehető pénzügyi juttatásokról! Arról, hogy mire jogosult a gyermekét egyedül nevelő szülő, ezen a linken tájékozódhat!
  • Figyeljen oda arra, hogy ne a gyermekkel ossza meg a helyzetből fakadó bizonytalanságait. Az esetleges anyagi és más lelki nehézségek könnyen túlzott terhet jelentenek egy kisgyermek számára. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne avassa be őt semmibe, de azt gondolja végig, milyen mélységében osztja meg vele a problémákat.
  • Sokkal könnyebb a válságból kilábalni, ha nem katasztrófaként éli meg, hanem egy megoldandó feladatot lát benne!

 Az egyszülős családokban gyakori a példa arra, hogy felcserélődnek a szerepek. Ez kétirányú is lehet. Az egyik, ha a gyermeket kvázi házastársként kezeli a szülő, és minden problémát, nehézséget, örömöt stb. megoszt vele. Ezt a folyamatot parentifikációnak hívjuk, azaz túl hamar felnőtté válik a gyerek. Pedig ha jobban belegondolunk, egy tízévesnek nem sok köze van az anyagi problémákhoz vagy a mama szexuális életéhez.

A másik folyamat, hogy az egyedül maradt szülő belemenekül a szülő szerepbe. Ha elveszti a házastárs szerepet, könnyen felértékelődik és megerősödik a megmaradt szülő szerep. Márpedig ha a gyermek mozgástere beszűkül és nem hagyják önállósodni, az serdülőkorban komoly problémákhoz vezethet.

A harmadik nagy kérdés, hogyan alakul ki a gyermekben a másik nemről való minta. Mivel az esetek több mint 80%-ában az egyedülálló szülők nők, így most a férfiminta kialakulásáról írnék példát. Természetesen egy nő/anya nem lehet egyszerre férfiminta is, így a kérdésfeltevés teljesen jogos. Az anya párkapcsolata és az apa jelenléte sokszor kérdéses, így általában más utat kell választani. Ilyenkor jöhet szóba, hogy a férfimintát valamelyik férfi családtagtól tanulja a gyermek, de az is jó megoldás, ha az edzőbácsi vagy egy jó tanár mutat példát számára.

Sajnos az tény, hogy a későbbiekben nehezebb kiegyensúlyozott kapcsolatot kialakítania az ellenkező nemmel annak, aki gyermekkorában csonka családban nőtt fel, és sokszor az apa/anya szerep elsajátítása is nehézkes. De ez nem általánosságban jellemző, és nem jelenti azt, hogy eleve elveszett a jövője. Csak valamit még fel kell építenie, ami eddig nem volt meg. Ebben az építkezésben pedig, ha szükséges, érdemes szakember tanácsát is kérni.

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

További cikkek a témában: 

A család a XXI. században

Hogyan váljunk el tisztességesen?

Gyermekelhelyezés válás esetén, avagy hogyan alakítsuk ki az új kereteket

kép forrása:tlc.howstuffworks.com