Azt mondják, hiperaktív...

Ez a gyerek kezelhetetlen. Hiperaktív. Nem lehet mit tenni. Sokszor hallom ezt a lesajnáló, reménytelen mondatot a szülőktől, ha gyermekük természetéről kérdezem őket.  Én ezt rendszerint kétkedve fogadom. Olyan sok közhely van már a témával kapcsolatban, és annyira bekerült a hétköznapi szóhasználatba, hogy sokszor félreértik, “félrediagnosztizálják” a gyereket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretném először tisztázni a fogalmakat. A Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO-10) rögzíti a diagnosztikai kritériumokat. A BNO F90-98-as csoportjába tartoznak a viselkedés és az érzelmi-hangulati élet rendszerint gyermekkorban vagy serdülőkorban jelentkező zavarai. Ide tartoznak a hiperkinetikus és a különböző magatartászavarok.  (A magatartászavarokról most nem esik szó.)

Hiperkinetikus zavarok

(angolul: Attention Deficit and Hyperactivity Disorder, röv. ADHD, magyarul Hiperkinetikus zavar)

A hiperkinetikus zavart az alábbiak jellemzik: korai kezdet; túlzott aktivitás; szegényesen szervezett viselkedés; kifejezett figyelmetlenség és a kitartás hiánya a feladatok elvégzésében; amely minden helyzetben tartósan jelentkezik.  A zavar központi problémája a túlzott aktivitáson túl a figyelmetlenség. A hiperkinetikus gyermekek gondatlanok, balesetre hajlamosak, fegyelmezési nehézségekkel küzdenek. Népszerűtlenek a gyerekek között és könnyen izolálódnak. Zajosak, izegnek-mozognak, szociális helyzetben gátlástalanok.

Alcsoportjai: Az aktivitás és a figyelem zavarai; Hiperkinetikus magatartászavar; Egyéb hiperkinetikus zavar; Nem meghatározott hiperkinetikus zavar

A diagnózist akkor állíthatjuk fel, ha a figyelem hiányából, elégtelenségéből, a motoros nyugtalanságból és impulzivitásból származó tünetek sokkal súlyosabbak annál, mint amit a gyermek életkora vagy fejlődési szintje szerint még elfogadhatónak tarthatnánk. Fontos szempont, hogy különböző helyzetekben, nem csak otthon, hanem az óvodában, iskolában is így viselkedik és rendszerint már 7 éves kora előtt beilleszkedési nehézségei vannak.

Ha mindezek együttesen fennállnak, akkor lehet megalapozott a diagnózis, melyet szakértői bizottság, gyermekpszichiáter állíthat fel.

Akkor most hiperaktív vagy nem?

Nem hiperaktív akkor, ha:

  • Csak otthon vagy csak az óvodában/iskolában viselkedik így
  • Ha a kedvenc tevékenységei továbbra is hosszabb időre lekötik
  • Ha csak egy ideje viselkedik így, és oka van annak
  • Ha a serdülőkori lázadás része stb.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos a pontos diagnózis felállítása, ha a hiperaktivitásról van szó. Nem szeretem, ha felelőtlenül dobálóznak ezzel a szóval. Gondolják végig, miért viselkedhet így egy gyerek. Ha vélhetően van valamilyen oka rá, már nem betegségről beszélünk. Ha a gyerek pl. azért babrál és nyugtalan az órán, mert neki nehezebben kanyarodik az „a” betű, inkább részképesség probléma lehet a háttérben. Ha trauma érte és arra reagál így, megint másként kell kezelni az ügyet. Vagyis vigyázzunk! Ne bélyegezzük meg őt ezzel!

Ha beigazolódik a diagnózis

Ha valóban fennáll a hiperkinetikus zavar diagnózisa, megkezdhetjük a pszichoterápiát. Ennek első és egyben legfontosabb lépése a pszichoedukáció. A szülőknek, a pedagógusoknak és a gyermeknek is meg kell érteni ezt a betegséget. Tudni kell mik a lehetséges okai, milyen a természete, mi a várható kimenetel.  Az enyhébb tünetek nevelési tényezőkkel és bizonyos környezetbeli változásokkal jól befolyásolhatóak. A hiperkinetikus gyermek számára segítség például, ha biztosítjuk a megfelelő mozgást és változatosságot a tartós figyelmet igénylő feladatok elvégzése közben is. Az is sokat segít, ha következetesek vagyunk a szabályok betartásában és jól strukturált helyzetet teremtünk a tanuláshoz vagy egyéb feladatvégzéshez. Fontos tudnia a szülőnek, hogy a kívánatos viselkedést pozitív visszajelzésekkel erősítse meg, míg a nem kívánatosakat inkább hagyja figyelmen kívül. Könnyen előállhat ugyanis az a paradox helyzet, hogy a helytelen viselkedést a figyelem odafordulásával, szidalmakkal felerősíthetjük.

Mi ebből a tanulság? Ne dobálózzunk meggondolatlanul a hiperaktivitás jelzővel! Ez egy pszichiátriai kórkép. Ha végiggondolja gyermeke viselkedését, és komolyan felmerül Önben, hogy gyermeke hiperaktív, keressen fel egy szakembert! Ma már számos modern terápiás eszköz áll rendelkezésünkre a gyógyításhoz.

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!