Farsang - Szerepjáték - Játék

Itt a farsang áll a bál…azaz kicsik és nagyok egyaránt lelkesen tervezgetik farsangi jelmezüket, készülnek a farsangi bálra. Még nekünk felnőtteknek is izgalmas (vagy inkább vicces) belebújni egy jelmezbe, szerepbe. A gyerekeknek viszont ez az időszak maga a megtestesült álom, amikor végre igazi tündérek, kalózok lehetnek. J

 

 

 

 

 

 

 

 

Mesevilág. Ez jut eszembe, amikor óvodásokkal találkozom. A gyermek a legnagyobb elmélyüléssel veti bele magát a legkülönbözőbb szerepekbe, játékokba, tevékenységekbe, de valóságtudata mégis megmarad.  Tudja, hogy ez csak játék, viszont valahol mégis a saját kis világa. A játék során megéli és leküzdi félelmeit, kifejezi vágyait, eljátssza azokat a szerepeket, melyekkel azonosulni tud, és mindezekkel együttvéve fejlődik a mozgása, a szociabilitása, a nyelvérzéke és számos más kognitív funkciója. A gyermeki játék tehát közel sem nevezhető haszontalan időtöltésnek, épp ellenkezőleg, kulcsfontosságú tényező az egészséges személyiségfejlődésben!

A játéktevékenység fejlődése

A játék fejlődésének kezdeti szakaszában, 4-5 hónapos kortól kezdődően jelenik meg a gyakorló-funkció játék, és kb. a gyermek 2 éves koráig tart. A kisbaba elkezdi észrevenni, hogy ő maga is hatással van a környezetére, és ezt a hatóerejét igyekszik minél többet gyakorolni. A játék megjelenésének kezdete egybeesik a helyváltoztató mozgás megindulásával, vagyis a forgolódással. A baba számára ekkor még nem maga a tárgy a fontos, amivel játszik, hanem a vele végzett mozgás. Ráérez a funkció örömére, pl. arra, hogy azt a csörgőt bizony ő rázza, és élvezi, ha minél többször megismételheti ezt a cselekvést. Ugyanígy elkezdi utánozni is a felnőttek tevékenységeit, mely szintén örömet okoz számára. Vagyis a gyakorló-funkció játék során érzékszervi és mozgásos tapasztalatok útján sajátítja el az egyszerű tárgyak használatát.

2,5 éves kortól 4-5 éves korig a szerepjáték a gyermekek meghatározó játéktevékenysége. A gyerek ilyenkor kitalált vagy valós helyzeteket jelenít meg, és képzelete illetve tapasztalatai által felvesz egy szerepet, melyben játszik tovább. A szerepjátékok megteremtik az önkifejezés lehetőségét. A hétköznapi életben megélt élmények, tapasztalatok, érzelmek a játékban újra megjelennek, így lehetőség nyílik a történések újra átélésére, a tanultak elmélyítésére és az esetleg megjelenő érzelmi konfliktusok feloldására. Az otthoni vitáktól kezdve a papás-mamáson át a tündérek varázsvilágáig bármilyen téma megjelenhet a játékban, határt csak a gyermeki képzelőerő és fantázia szabhat.

A konstruáló vagy alkotó játékok önálló tevékenységként, de más játékok részeként is megjelenhetnek. Nevezhetjük a gyakorló-funkció játék továbbfejlődésének is. Az egyszerű építőkockától a bonyolultabb barkácsoláson át sokféle játéktevékenység tartozik ide. Az alkotás örömén túl fejleszti a finommotorikus mozgást, a logikát, a gondolkodást, a figyelmet és számos más kognitív funkciót.

A gyermekek 3 éves koruktól már képesek az egyszerű szabályjátékok játszására is. Ilyen az egyszerű fogócskától kezdve a bonyolultabb kártyajátékokon át a sportjátékokig sok minden lehet. A játékok meghatározott szabályok mentén zajlanak, és az örömforrást maguk a szabályok betartása jelenti. Mindeközben lehetőség nyílik az önmegvalósításra, a versenyszellem megélésére, a szabálykövetés megtanulására, a sikerek és a kudarcok feldolgozására, melyek elősegítik a reális énkép kialakítását.

A legfontosabb dolog tehát, hogy hagyjuk a gyermekeket játszani, sőt segítsünk ebben nekik.

Probléma akkor lehet, ha a gyermek valamilyen okból kifolyólag gátolva van a játékban. A poroszos nevelés, a játék haszontalannak való megbélyegzése és tiltása beszűkíti a fantáziát, korlátozza a szabadságot. Tudom, sokszor az egész nap csendben lévő, szófogadó, meg sem mukkanó gyermek a kívánatos a szülők számára, de a fentiek alapján gondoljunk csak bele, mekkora veszteségek érik őt, ha nem játszhat. Állami gondozottak és szociálisan elhanyagolt helyzetben lévő gyermekek körében az ingerszegény környezet és a szigorú nevelési programok gyakran visszavetik a játékfejlődést és ezzel együtt a személyiségfejlődést is. Értelmileg akadályozott gyermekek esetében pedig a lassú vagy elakadt fejlődésben sokszor ki sem alakul pl. a szerepjáték.

Összefoglalva tehát, a játéktevékenység fejlődése és minősége sokszor önmagában diagnosztikai értékű, azaz jó képet ad a gyermek jelenlegi élethelyzetéről, személyiségfejlődésének alakulásáról, szellemi képességeiről. Éppen ezért a játéktevékenységet jól lehet és érdemes is fejleszteni, illetve ezzel dolgozni. Nem véletlen, hogy az óvodai-iskolai nevelési programnak vagy a gyermekpszichológusi munkának is az alapja. Végül, de nem utolsó sorban ne felejtsék el, Önök is voltak gyerekek! Vajon van-e attól jobb családi program mint egy jó nagy közös játék? J

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

kép forrása:urbia.de