Gyermekpszichológus blog

Bojti Andrea gyermekpszichológus informatív blogja az élet hétköznapi és kevésbé hétköznapi problémáit taglalva. Kérdéseit az andrea.bojti(kukac)gmail.com E-mail címen várom.

Csatlakozz a Facebookon!

   

Címkék

agresszió (2) alkohol (3) alvás (2) anya (3) anyaság (9) apa (7) baba (3) bántalmazás (5) beszoktatás (5) betegség (3) bizonyítvány (2) bölcsőde (4) család (18) családi napközi (3) dackorszak (3) drog (3) egészség (2) egészséges életmód (2) egy alkalmas tanácsadás (5) előadás (2) étkezés (2) fejlődési szakasz (2) félelem a jövőtől (3) fesztivál (2) figyelemzavar (3) furcsa viselkedés (5) gyász (3) gyerek (7) gyermekbántalmazás (3) gyermekkori szorongás kezelése (2) gyermekpszichológia (7) gyermekpszichológus (10) gyermekpszichológus budapest (6) gyermekpszichológus válaszol (8) gyermekrajz elemzés (3) gyermekvállalás (2) gyermekvédelem (2) halál (2) hiperaktivitás (2) hiszti (7) iskola (8) iskolaérettség (2) iskolai bántalmazás (2) iskolai teljesítmény (9) iskolakezdés (7) jézuska (5) karácsony (6) karrier (2) kérdés-válasz (2) kisiskoláskor (4) költözés (2) könyvajánló (7) koraszülött (2) kötődés (2) magánrendelés (5) mesekönyv (2) mikulás (2) mostoha (2) mozaikcsalád (5) nehezen kezelhető gyerek (5) nemi identitás (2) nemi szerep (2) nevelés (25) nyári szünet (3) nyári tábor (2) osztályzás (2) óvoda (4) párkapcsolat (2) pszichológiai szakvélemény (2) pszichológus (3) ranschburg jenő (4) serdülő (3) serdülőkor (2) szakértő (4) szakirodalom (3) szobatisztaság (4) szorongás (2) szülés (4) szülés utáni depresszió (3) születés (6) szülővé válás (4) tanévkezdés (3) tanulás (10) temperamentum (2) testvér (4) testvérféltékenység (4) újszülött (6) ünnep (11) válás (9) videó (2) Címkefelhő

Felhasználási feltételek

Figyelem! Az oldalon található információk tájékoztató jellegűek, nem helyettesítik a szakszerű orvosi, pszichológiai vizsgálatot. A blogon és az E-mailben feltett kérdésekre a legjobb tudásunk szerint válaszolunk. Ha segítségre van szüksége, forduljon szakemberhez. A következményekért felelősséget nem vállalunk.

A "pótanyás" mozaikcsalád

2017.06.13. 08:17 - Gyermekpszichológus

Címkék: apa válás mozaikcsalád

A válás után keletkező mozaikcsaládok alakulásakor sokkal ritkább jelenség az, amikor az édesapa neveli a gyermekeket, és ebbe a családba érkezik párként egy új nő. A korábbi pótapákról szóló cikkem folytatásaként szeretném most a pótanyák szerepét a mozaikcsaládban bemutatni.

father-and-son-2258681_1920.jpg

A magyar jogalkotás szabályai szerint is jóval ritkábbak azok az élethelyzetek, amikor az édesapának ítélik a gyermek állandó felügeleti jogát. Jellemzően az anya vagy lemond a gyermekéről, vagy komolyan alkalmatlan a nevelésére. Kutatások és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy a gyermek számára nagyon traumatizáló lehet az anya hiánya, bármilyen okról is van szó. Természetesen azt nem mondhatjuk, hogy az apa hiánya ne viselné meg ugyanúgy a gyeremeket, ám mégis megfigyelhető, hogyha az apa neveli a gyermeket, akkor ebben a kettős helyzetben a gyermek pozíciója sérülékenyebb. 

A gonosz mostoha

Az apa gyermek kapcsolathoz csatlakozó nő szerepét kimondva és kimondatlanul is megnehezíti a "gonosz mostoha" klasszikus sztereotípiája. Főleg abban az esetben, ha saját gyermekeit is hozza a kapcsolatba. Ezért a pótanyának utat kell találnia az apa-gyermek pároshoz, és ezt az édesanya távoli, de mégis érzékelhető közelsége megnehezítheti. A vér szerinti anya bár csak időszakosan van a családdal, mégis komoly ráhatással bír az új családra. Neki is újra kell definiálni a szerepét, sőt a saját anyaszerepét kénytelen új keretek között gyakorolni. Természetesen az új pár soha nem veheti át az édesanya szerepét, de az édesanyától is elvárható, hogy tiszteletben tartsa gyermeke új családjának a szabályait. 

Ebben a mozaikcsaládban az apa szerepe kulcsfontosságú. Ő egyszerre része a szülő-gyerek és a párkacsolatnak. A család jövőjét alapvetően az határozza eg, hogyan sikerül neki a válást követően a gyermek édesanyjával (és később a pótyanyával is) megállapodni a nevelési kérdésekben. 

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

kép:pixabay.com

Mikor kapjon ajándékot a gyerek?

2017.05.29. 07:20 - Gyermekpszichológus

Címkék: ajándékozás

Első gyermekes szülőként mi magunk is sokat gondolkodunk rajta, hogy milyen ünnepeket, szokásokat tartsunk, mikor kapjon ajándékot is a gyerekünk. Születésnapra, karácsonyra, névnapra nálunk családi szokás, de vajon húsvétra is adjunk? Illetve ha nem az ünnepekbe gondolkodunk, akkor mikor kapjon ajándékot a gyerek? Ha elutazunk és hazaérkezünk vagy csak úgy hétköznap és hétvégén is, ha látunk valami szépet? 

gift-1443862_1920.jpg

Azt gondolná az ember, hogy ezek evidens kérdések. Ugyanakkor ha megnézzük más családok szokásait, elég sok különbözőséget tapasztalhatunk. Kérdés, hogy a túlzott ajándékozás vagy a nem ajándékozás okozhat-e bármilyen problémát a gyermek számára.

Túlzásba vitt ajándékozás

Korábban egy anyuka mesélte a rendelésen, hogy ő sznte minden nap vesz valami ajándékot a gyerekének, és ezt a kislány már el is várja tőle. Az édesanya szegény családban nőtt fel, de most jómódban egyedül neveli gyermekét és szeretne neki mindent megadni, amit csak megengedhet magának. Számára ez nem jelent problémát, nem is ezzel kerestek fel. Ugyanakkor mások szemében nem tetszést vált ki ez a túlzott mértékű ajándékozás. Sem a nagyszülők, sem néhány barát nem nézi jó szemmel. Ez a példa jól szemlélteti azt, hogy az ajándékozás kérdésében nem lehet csak a családi szokásokat figyelmbe venni. Egyrészt ajándékot másoktól is kapnak a gyerekek, másrészt a gyerekek között egy idő után úgyis kérdéssé válik, ki mennyi és milyen ajándékott kapot például karácsonyra. Ha az ajándékozás mindennapossá válik, akkor hamar értékét veszti a meglepetés varázsa, sőt elvárássá válhat. A sok játék is csak ideig óráig okoz örömet. Az a gyerek,aki szinte mindent és azonnal megkap amire vágyik, nem fogja igazán értékelni a kapottakat. Nem éli át  vágyakozás izgalmát, és valószínűleg így maga az ajándék sem köti le. Később ez a zsebpénzre is érvényes, hogyha nem tanul meg a gyerek gyűjteni, spórolni, akkor kevésbé érzékeli a pénz értékét. 

Nem ajándékozás és egyéb nem tárgyi ajándékok

Vannak családok, ahol elvi kérdés, hogy a gyereknek nem vesznek ajándékot. Ez történhet nevelési, hitbéli vagy adott esetben tanulási célból, de mindig érdemes a gyerek környezetének a szokásait is figyelembe venni. Példa erre az a zsidó család, akik ugyan nem ünneplik a karácsonyt, de tekintettel a gyerekekre kisebb ajándékokat mégis vesznek nekik. Ők ugyanis nehezményezték, hogy az osztálytársakkal ellentétben semmit nem kapnak karácsonyra. Fontos tehát figyelembe venni a tágabb környezet szokásait is.

Természetesen nem csak tárgyi ajándékokkal lehet kedveskedni a gyerekeknek. Mi például azt gondoljuk, hogy a gyereknapot nem szeretnénk kifejezetten ajándékozással ünnepelni. Sokkal klasszabb dolog ilyenkor egy jó kis családi programot szervezni. Ugyanakkor ha évek múlva a gyerekeink szeretnének kapni valamit, mert a barátaik is kapnak, akkor biztosan el fogunk gondolkodni az ajándékozáson.

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

fotó:pixabay.com

 

 

"Pótapás" mozaikcsaládok

2017.03.22. 15:59 - Gyermekpszichológus

Pótapás mozaikcsaládról akkor beszélünk, amikor a gyermekeit nevelő édesanyához társul a férfi a család új tagjaként. Ebben a cikkben a pótapa szerep sajátosságairól írok

 mostohaapa.jpg

Különböző családterápiás kutatások és a tapasztalat is azt mutatja, hogy válás után a leggyakoribb élethelyzet az, amikor az édesanyánál maradnak a gyermekek, így értelemszerűen egy férfi hamarabb kerül pótapa szerepbe mint a nő pótanya szerepbe.

Ugyanakkor a mozaikcsaládokra jellemző módon ezek a szerepek már nem egységesen meghatározottak. Bár lehetnek társadalmi elvárások egy férfi felé, aki egy gyermekes nővel kerül párkapcsolatba, de valójában ennek a szerepnek a megnevezése is nehézkes. Én ebben a cikkben a családterápiás szakirodalomnak megfelelően pótapának hívom a férfit, de valójában már a címben is idézőjelbe tettem, mert a hétköznapi életben szinte soha nem hallottam ezt a kifejezést, ellenben a nevelőapa vagy mostohaapa megnevezéseket sokkal többször.

Édesapa és pótapa a gyermek életében

Amikor egy gyermeket nevelő nő válás után (előtt vagy közben) új párkapcsolatot létesít, nagyon fontos azt végiggondolnia a gyermek szempontjából, hogy kit mutat be egyáltalán neki. Lehetőség szerint csak olyan férfival ismertesse meg a gyermekét, akivel kellőképpen komoly a kapcsolata és hosszú távra tervez. Ekkor lehet értelme egyáltalán mozaikcsaládról beszélni. Ha ez a megismerkedés fokozatosan történik, jó eséllyel a gyermek is könnyebben elfogadja majd az új családtagot. Érdemes már az elején tisztázni, hogy egy új párkapcsolat soha nem fogja az édesapa szerepét helyettesíteni. Ugyanakkor az apával való viszonyt is az új családdal számolva kell meghatározni, azaz ő sem gyakorolhatja apai nevelő szerepét az új családtól függetlenül. (Persze minden más esetben is fontos a szülök közti egyetértés)

A pótapás családi felállásban az édesanyának kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy új párja és a gyerekek között kialakítsa a harmóniát. A férfi részéről fontos elvárás, hogy megtalálja a helyét az anya-gyerek kettősben, de ne lépjen automatikusan apa szerepbe. A gyerekek számára hiteles nevelő mindig a vér szerinti szülő. Ezt azért is fontos tudni, mert a szülő gyerek kapcsolat érzelmileg sokkal jobban terhelhető. Vagyis ha a szülő valamiért leszidja a gyerekét és az megharagszik rá, hamarabb kibékülnek, mintha egy idegennel veszett volna össze. Főleg igaz ez a gyermek szemszögéből a pótszülőre.

A pótapa szerepe

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pótapa szerepe érzelmileg sokszor könnyebb mint a pótanyáé. A társadalom által jobban elfogadott helyzet az, amikor egy férfi „maga mellé veszi” az elvált nőt és a gyermekeit. Mondhatni ezért még elismerés is illeti…Ugyanakkor kevesebb elvárás is irányul felé mint a pótanya irányába. A gyerekek is hamarabb elfogadnak egy pótapát mint egy pótanyát. A férfi jellemzően több időt tölt házon kívül, ezért kevesebb a lehetőség a konfrontációra. Vele szemben sokszor az az elvárás, hogy határokat szabjon és szigorú legyen a nevelésben. Ugyanakkor a pótszülővel való kapcsolata a gyermekeknek kevésbé terhelhető. Ahogyan fentebb is írtam, az anyukának fontos feladata arra figyelni, hogy ne tolja a párját a fegyelmező szülő szerepbe. Szerencsés megoldás az, ha a pótapa támogatni tudja az anyát a nevelésben és a gyerekekkel szemben is az anya nevelési elveit támogató felnőtt marad.

Jellemzően a pótapákat az szokta zavarni, hogy sokszor alárendelt szerepben érzik magukat, és nem kapnak elég elismerést a család többi tagjától.

 

Következő cikkemben a pótanyás családokról lesz szó.

Ha nehézségekbe ütközik az új családi szerepek kialakítása, érdemes családterápiás segítséget igénybe venni!

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

Cikkem elméleti háttere Verena Krähenbühl Mozaikcsaládok című könyve.

 

kép:thespruce.com

Három éves múlt és még nem szobatiszta - olvasói kérdés

2017.01.26. 14:38 - Gyermekpszichológus

Címkék: szobatisztaság kérdés-válasz

Olvasói kérdés:

Jó estét! 
Nekünk olyan problémánk lenne, hogy a fiam már betöltötte a 3 évet. De még nem szobatiszta. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudnék neki segiteni az előre jutásban? Válaszát előre is köszönöm!

Judit

 

Válasz:

Kedves Judit!

Nem minden három éves gyermek érett a szobatisztaságra. Önmagában az, hogy ennyi idősen még nem szobatiszta, nem mondható kórosnak.

Segítségképpen érdemes a gyermekkel arról beszélgetni, hogyan működik a testünk. A maga szintjén le is lehet neki rajzolni az evés-ürítés folyamatát. Analógiás mese a szörpgyárról. Akárcsak egy szörp gyárban, bemegy az ajtón a szörp (az embernek a száján az ital), a gyárban a kis munkásemberek ezt feldolgozzák, becsomagolják. Viszont a szörp egy részére már nincs szükség, mert összekoszolódott. Ezt kiengedik a hátsó kapun egy tartályban (ürítés, wc) A gyárat a vezérlő toronyból a főnök irányítja. (A gyerek önmaga) Ő tudja, hogy mikor kell kinyitni a hátsó kiskaput. Ilyen és ehhez hasonló kis történeteket akár az esti mesébe is bele lehet szőni.

gyar.jpg

A képen nagyon sematikusan látszik egy általam rajzolt "gyár". A vonalak a futószalagot jelentik. Lehet rájuk színes szörpöket rajzolni és kis emberkéket, akik dobozolnak. A vezérlőpultba is beleképzelhető/rajzolható a főnk, aki a zöld gomb megnyomásával kinyitja a hátsú kijárat kapuját.

Ezek a mesék megerősítik a gyermeket abban, hogy ő maga irányítja a testét, ő szabályozza, hogy mikor engedi ki a pisit. Először csak a nappalokra és a pisire koncentráljanak. Utána a kakira és csak legvégül az éjszakai pisire.

Természetesen balesetek előfordulhatnak, ezért nem szabad megszidni a gyereket. Éppen eléggé szégyenteljes lehet számára, ha közösségben bepisil.

Fontos az is, hogy ne legyen nagyon központbana téma, mert az sokszor inkább akadályozza a szobatisztaság kialakulását.

Ha sokáig nem rendeződik a helyzet, érdemes alaposabban utána járni a problémának és pszichológus segítségét kérni.

 

Üdvözlettel,

Bojti Andrea

Sokszor ébred éjszaka a babám – saját élmény a gyerekpszichológustól

2017.01.15. 13:36 - Gyermekpszichológus

Címkék: alvás alvási nehézség

Tíz hónapos a kislányunk és éjszakánként sokszor megébred. A kimerültségtől sok gondolat fogalmazódott meg bennem erről a jelenségről, a különböző nevelési irányzatokról, egymásnak teljesen ellentmondó elméletekről. Megoldással nem tudok szolgálni sajnos, de a gondolataimat szeretném megosztani a kedves olvasókkal.

 alvo.jpg

Először is tisztázzuk, hogy klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus létemre nem vagyok a téma szakértője. A klasszikus klinikusi munkának nem része a csecsemőgondozási tanácsadás. Természetesen sokat beszélgettünk szülőkkel és kollégákkal is a csecsemőkorról, kinek milyen nehézsségei voltak, milyen nevelési elvek, családi szokások szerint alakította a baba napjait. Értem ezalatt a szoptatás, hozzátáplálás, altatás kérdését. Hosszabb távon is fontos kérdések ezek. Egy nagyobb gyermek anamnézisében és a családi rendszer megértésében fontos szerepe van annak, hogyan gondolkodtak pl az alvásról, együtt vagy külön? Egyetértenek-e a szülők ezekben a kérdésekben? Tehát azt hiszem többet foglalkoztam ezzel a kérdéssel mint egy átlagos nő, aki teljesen tapasztalatlanul áll a babavállalás előtt, de jellemzően nem kerestek meg csecsemők szülei ilyen kérdésekkel. Illetve ha meg is kerestek volna, elutasítottam volna, mert nem vagyok kompetens szakember a szoptatás/hozzátáplálás kérdésében. (Itt jegyzem meg, hogy vannak pszichológus kollégák, akik perinatális szaktanácsadók, szoptatási tanácsadók, őket viszont bátran kereshetik!)

Így tehát most csak a saját tapasztalatomat osztanám meg, én hogyan látom ezt a rosszul alvás kérdését a lányunknál. Szigorúan nem szeretnék senkinek tanácsot adni és én sem szeretnék tanácsokat kapni, viszont ha valaki a saját tapasztalatát osztja meg, az nagyon hasznos lehet annak, aki hasonló problémákkal küzdt.

Röviden elmondanám az esetünket. Én korábban mindig azt gondoltam, hogy az újszülöttel szeretnék egy szobában aludni, és amíg igényli illetve többször ébred, addig ott is maradnék. Persze azzal nem számoltam, hogy a kislányunk ennyire hasfájós lesz, aki átélte az tudja miről beszélek. Így az elején a túlélésre játszottunk. Felváltva ringattuk a síró babát az apukájával, és amelyikünk éppen tudott az pihent. Aztán ez az időszak elmúlt. Beállt egy egyensúly, 7 hónapos koráig kétszer kelt szopni éjszaka. 7 hónaposan indult be igazán a fogzás, azóta sokszor felsír éjszaka, jelenleg az a leginkább pihentető mindenkinek, ha egy ágyban alszunk. Pedig az első 6 hónapban el sem tudtam volna képzelni ezt, számunkra a légzésfigyelővel felszerelt kiságy nagy biztonságérzetet jelentett. Most 10 hónapos, éjszaka még szopik es változatlanul sokszor megébred.

Az elmúlt hónapokban én is számtalan könyvet, blogot, fórumot elolvastam, kérdezz felelek oldalakon és a közöségi oldalakon is tájékozódtam, kerestem a megoldást. Eddig sem voltak kétségeim afelől, hogy milyen ellentmondások vannak a különböző nevelési elveket illetően, de amikor magam is bizonytalan vagyok, ez komolyan frusztrál. Konkrétan az alvással kapcsolatban olvasom az egyik releváns oldalon, hogy az egy ágyban alvás mennyire jó a kötődés és a baba éjszakai alvásának biztonsága szempontjából, míg ennek teljes ellentéteként mondja el egy sokak által megosztó könyv. Akkor most mi a jó megoldás, aludjunk egy ágyban vagy csináljunk alvástréninget: Így legyen okos az aki bizonytalan!?

A hosszas kialvatlanság hatására én magam a mi esetünkben arra jutottam, hogy a gondolkodásunkon kell változtatni. Vagyis egy keretben gondolkodunk.

  1. Minden helyzet átmeneti. Ez a mi esetünkben szépen látszik is. Az elején a pocak miatt voltak nehezek az éjszakák, de ezek elmúltak. Most a fog, vagy a szeparációs szorongás miatt ébred. DE vannak szuper éjszakáink is. Például szilveszter éjjel egyszer ébredt fel hajnali 3-kor és 8ig aludt. Lehet, hogy petárdáznunk kéne az ablak alatt? J
  2. Vegyük számba azt, hogy mik a jó dolgok az alvásában, ne csak a rosszra fókuszáljunk. Szuper dolog például, hogy amikor felébred, egy simogatásra, helyzetváltoztatásra vagy szoptatásra egyből visszaalszik. Milyen jó, hogy nem kell éjszaka altatni! Vagy amiért nem tudok elég hálás lenni az az, hogy könnyen elalszik. Nappal is szépen alszik. A kiságyban is tud aludni.
  3. Bizonyos időközönként leülünk a férjemmel és átbeszéljük a dolgokat. Felmerült például, hogy kapjon-e tápszerkiegészítést elalvás előtt. Végül ezt egyelőre elvetettük, de az a jó, hogy közös döntéseket hozunk. Együtt megbeszélve sokkal könnyebb, mert így a felelősség is eloszlik.

 

Összegezve tehát változatlanul ott tartunk, hogy 10 hónapos, éjjel 2-3-szor szopik és többször felnyöszörögve megébred, de akkor vissza is alszik hamar. A sok szakirodalomból annyit „kiolvastam” magunkra vonatkozóan, amit relevánsnak tartok, hogy amíg éjjel szopik, addig többször is ébred. Illetve ahogy érik az idegrendszere úgy változik az alvás ciklikussága és javul az önszabályozása, tehát változások önmagukban is várhatóak.

Hosszú távú célunk, hogy tudjon egyedül aludni, de igyekszünk rugalmasak lenni. Azt hiszem ez a kulcsszó!

 

Image courtesy of Tuomas_Lehtinen at FreeDigitalPhotos.net

INGYENES kérdezési lehetőség a Gyermekpszichológus BLOG-on!

2017.01.02. 20:58 - Gyermekpszichológus

2017-ben újult erővel vetem bele magam az online munkába. Készülnek az új blogbejegyzések, melyekhez ötleteket mindig szívesen fogadok. Emailben továbbra is ingyenesen kérdezhetnek vagy a blog Facebook oldalán keresztül az email küldése ikonra kattintva (lásd a mellékelt képen) vagy közvetlenül az andrea.bojti(kukac)gmail.com címre küldve a kérdéseket.
Kérek mindenkit, hogy ezeket a csatornákat vegye igénybe a kérdezésre, magán Facebook oldalamat magáncélra használom.

Magánrendelésem továbbra is szünetel.

email.jpg

Boldog Új Évet!

2017.01.01. 18:59 - Gyermekpszichológus

Sikerekben gazdag Boldog Új Évet kívánok minden kedves Gyermekpszichológus BLOG olvasónak!

 

maris3blog.jpg

Könyvajánló - Mozaikcsaládok

2016.10.31. 18:53 - Gyermekpszichológus

Címkék: könyvajánló mozaikcsalád

Az alább ajánlott könyv szakmai ugyan, de jól érthetően ír a mozaikcsaládok természetéről.Tapasztalataim szerint amikor valaki új családot alapít, számos nehézséget okoz, hogyan alakítsák ki új kereteiket.

konyv.jpg

Legyünk rögtön „rendes” család!

A hagyományos családmodellben a férfinak és a nőnek megvan a lehetősége, hogy összeszokjon és párrá érjen. Kialakíthatják a saját értékrendjüket és a határaikat. Mindezeket követően lép be az életükbe a közös gyermek, akinek a fejlődésén keresztül együtt tanulhatják a szülői szerepet.

Ezzel ellentétben a mozaikcsaládban nincs vagy csak nagyon korlátozott a lehetőség arra, hogy a pár tagjai kettesben töltsék a „mézes heteket”. A pótszülőnek nemcsak a párjával van dolga, hanem minden előzetes felkészülés nélkül kap egy teljes családot a gyerekek személyében. Ha a pótszülőnek nincs saját gyermeke, úgy hirtelen meg kell tanulnia együtt élni párja gyermekeivel.

 

5 nevelési hiba, melyek elmélyítik a testvérféltékenységet

2016.07.23. 15:07 - Gyermekpszichológus

Címkék: testvér testvérféltékenység

A testvérek közötti rivalizálás a világ legtermészetesebb dolga. Az embergyerek természetéből fakadóan maximális szülői figyelemre vágyik, ezért amikor osztoznia kell rajta, az konfliktusok forrása. Éppen ezért a testvérféltékenység teljes megszüntetése nem lehet reális cél. A féltékenység viszont enyhíthető.

 testverfeltekenyseg1.jpg

  1. Felkészületlenül érkezik a kistestvér

Bármekkora korkülönbség is van a gyerekek között, mindig beszélni kell róla, hogy kistestvér érkezik a családba. Korábban egy anyuka a gyerekek közti féltékenykedések kapcsán megemlítette, hogy ők nem tartották fontosnak elmondani a nagyobb gyereknek a testvér érkezését, mert csak 15 hónap köztük a korkülönbség, úgysem érti. Látszólag ez így is történt, de valójában már a kezdetektől felmerültek a nehézségek. A nagyobb gyerek viselkedése, szokásai megváltoztak. Újra szopni szeretett volna, és éjszaka sokszor felkelt, csak hosszas küzdelmek árán lehetett visszaaltatni. A féltékenykedés nemcsak a testvér elleni kifejezett agresszióban nyilvánulhat meg. A gyerekek a változásokra általában viselkedéses formában reagálnak. A testvér felé érzett ellenérzésüket kivetítik a külvilágra. Az addig szófogadó kisfiú veszekedni kezd a játszótéri kispajtással, a 4 éves kislány újra elkezd éjszaka bepisilni, a kamasz ront a jegyein.

Könnyít a szülő helyzetén, ha már a baba megszületése előtt elkezdik felkészíteni a nagyobb gyermeket a kicsi érkezésére. Ha ez közösségbe szoktatással jár, akkor azt is érdemes minél hamarabb elkezdeni, vagy jóval a szülés utánra időzíteni. Nem szerencsés ha egybe esik a szülés és az óvodakezdés. Az előkészületeknek az is része, ha a család tervezi a babát, és erről is szó esik már. Nyilván ez egy idősebb testvér esetében életszerűbb, de valamilyen szinten be lehet avatni a nagyobb gyereket abba, hogy testvért terveznek.

  1. Azt gondolni, hogy mindent ugyanúgy meg tudunk tenni mint az első gyereknél

Sok szülő beleesik abba a hibába, hogy miden áron szeretné ugyanazokat a lehetőségeket biztosítani a kicsinek, amit annak idején a nagy kapott. Be kell azonban látni, hogy ez fizikai képtelenség. Pl. Abban a családban, ahol már van egy gyerek, nem lesz síri csönd, ha alszik a pici. Azért sem tudjuk az összes figyelmünket megadni neki, mert a nagyobbnak is szüksége van ránk.

El kell engedni tehát azt a gondolatot, hogy minden ugyanolyan lesz majd mint a nagynál. Főleg igaz ez akkor, ha nagy a korkülönbség a gyerekek között. Sokan azért vállalnak nagy korkülönbséggel gyereket, hogy a picinek is minden figyelmet ugyanúgy meg tudjanak adni. Ugyanakkor ez még így sem lehetséges, mert egy kamaszkorú testvér is igényli a szülői figyelmet, és a nagy korkülönbség ellenére is számolni kell a testvérféltékenységgel.

  1. Mindig mindent együtt csinálni a gyerekekkel

Közkedvelt gondolat, hogy a testvérek közti egyenlőség érdekében minden programot együtt szerveznek a gyerekekkel. Senki semmiből nem maradhat ki. Ez az elv alapvetően egy jó elgondolás. Valóban törekedni kell rá, hogy a családi egység meglegyen, és egyik gyerek se érezze magát kirekesztve. Ugyanakkor alapvető igénye a gyerekeknek, hogy személyes időt is eltölthessenek a szüleikkel. Amikor csak kettesben/hármasban vannak anyával és apával, amikor azt csinálnak, amit ő szeretne és nem kell osztozni a testvérével a szülők figyelmén. Egészen kicsi kortól lehet egy egyezséget kötni a gyerekekkel, hogy bizonyos időközönként mindenkinek jár egy kis különprogram anyával és apával. Elég az, ha csak együtt kiszaladnak egy tejért a boltba. Fontos azonban kimondani, hogy ez most egy különprogram. Egyik kedvenc példám erre annak a 12 éves lánynak az esete, aki nagyon kamasz módjára lázadt már a szülei ellen a testvérével való rossz viszony miatt. Többek között szeretett volna már egyedül otthon maradni, amikor az anyukája nagybevásárolni ment. Ekkor találtuk ki azt, hogy átkeretezik a nagybevásárlást. Nem egy kötelező szenvedés lesz elmenni neki, hanem egy csajos program anyával. Már a következő alkalommal arról számolt be az édesanyja, hogy lenyugodtak a kedélyek a bevásárlás során, és tudtak egy jót beszégetni. Az ilyen különprogramok jól ki tudják a gyerek kapcsolatigényét elégíteni, és apránként oldhatják az egyéb konfliktusokat. Tudjuk, hogy a gyerekek sokszor azért balhéznak, hogy felhívják a szülők figyelmét magukra. Az állandó fegyelmezés mellett ez egy pozitív kommunikációs eszköz.

  1. Igazságot tenni a vitákban

A gyerekeket meg kell tanítani a kofliktusok kezelésére. Természetesen minél kisebbek, annál inkább szükséges a szülői beavatkozás. Ezek azonban korlátozódjanak magára a cselekvésre. Pl. nem szabad bántani a másikat, nem szabad elvenni a játékot stb. Ezeket a dötéseinket pedig minden esetben indokoljuk. Nemcsak a testvére játékát, hanem a másik gyerekét sem szabad elvenni, ez egy alapszabály. Ne a gyereket minősítsük, és ne a kapcsolatukra fókuszáljunk, hanem a helyzetet kezeljük. Igazságot tenni a gyerekek között azért nem tudunk, mert soha nem tudhatjuk biztosan ki kezdte a konfliktust. Még akkor sem, ha egyértelműnek látszik, hogy a nagy elvette a kicsi játékát. Mi van akkor, ha ez egy tegnapi sérelem megtorlása? Akkor a nagy igazságtalannak fogja érezni a büntetést és nemcsak a testvérére, hanem a szülőre is haragudni fog.

  1. Megvédeni a kicsit, mert ő a kicsi / Túl nagy felelősséget adni a nagynak, mert ő a nagy

Ezt a pontot nem gondolom, hogy hosszasan kéne magyarázni. Ha pusztán a testvérsorban betöltött szerep miatt várunk el bizonyos dolgokat a gyerektől, azzal olyan szerepben fixáljuk, mely később a személyisége részévé válik. Biztosan mindenki ismer a környezetében olyan embert, aki felnőtt létére is kicsi szerepben van, vagy pl. kamaszként felnőtt módjára viselkedik. De nem kell ilyen messzire menni. A kisebb testvér is kezdeményezheti a konfliktust és a nagyobb is érezheti azt, hogy védelemre szorul.

 

Záró gondolatként szeretném megjegyezni, hogy a gyerekek közti konfliktusok megoldása és a jó kapcsolat kialakítása minden családban egy örök kérdés. Még akkor is, ha nem beszélnek róla és látszólag imádják egymást a testvérek. A tesvérféltékenység valamilyen formában mindenhol megjelenik.

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

További cikkek a témában:

Minden gyereknek megvan a saját útja

Kistestvér születik

kép: ID 23041696 ©  | Dreamstime.com

ROSSZ ANYA vagyok, ha nem veszek "digitális szopásmérő cumit" a babának?

2016.04.03. 12:23 - Gyermekpszichológus

Címkék: terhesség gyermekvállalás várandósság

Ezt a bejegyzést még a kislányunk születése előtt írtam a várandósság körüli hercehurcáról. Azóta március 24-én a pici egészségesen megszületett. :)

 babavaras.JPG

Nyilván nem mondok újat, de amikor az ember lánya meglátja azt a bizonyos pozitív tesztet, hirtelen gondolatok, kérdések ezrei tolulnak a fejébe. A válaszok keresgélése közben hamar beleütközünk abba az ominózus marketing-gépezetbe, ami kifejezetten a várandósokat célozza.

Talán már a megfelelő kórház és orvos kiválasztása is a rendszer része, már aki megteheti, hogy válogat, de ez eltörpül a számos egyéb kismamákat riogató, mit kell megvenni a gyereknek, mitől leszel jó anya termékek mellett.

Mindenféle konkrétum nélkül szeretnék írni arról, én hogyan láttam magam körül ezt a gépezetet. Várandósságom során viszonylag sokszor olvasgattam fórumokat. Tudom-tudom, ezt sokan elítélik, nem onnan kell tájékozódni stb. De én (talán mert pszichológus vagyok?) szerettem arról olvasni, mások éppen hogyan élik meg az adott terhességi időszakot, hogyan kezelnek egy-egy felmerülő problémát, mit tartanak hasznosnak és feleslegesnek a babakelengye beszerzésekor. Valahol hálás is voltam, hogy azok az ismeretlen emberek leírták a tapasztalataikat.

Három helyről is kaptunk egy-egy kelengyelistát. A kórház, a védőnő és egy tapasztalt anyuka barátnőm is adott egyet. Ezeket összevetve gondoltuk a férjemmel, elkészítjük a sajátunkat, és hipp-hopp már össze is állt egy excel formájában. (Igen, mi ilyen exceleket szeretünk vezetni a dolgainkról :) ) Aztán elkezdtük végiggondolni az egyes szempontokat, miből milyenre lenne szükség. Ez eleinte nagy lelkesedéssel töltött el minket, de egy idő után kezdtem a magam bőrén is tapasztalni azt a bizonyos háttér marketing tevékenységet, ahogy az emberre hatni próbál a kereskedelem. Kezdtem egyre frusztráltabb lenni, mert az még rendben van, hogy egy-egy nagyobb tételt alaposabban átgondol az ember, de aztán lassan rájöttem, a legapróbb babadolgon is van/lenne mit átgondolni. Például milyen lázmérőt vegyél? Digitálisat? Fülhőmérőt? Lézereset? Ilyen és hasonló kérdésekkel internetes topikok százai vannak tele, és tényleg ember legyen a talpán, aki el tud vonatkoztatni. Erre mondta egy korábbi tanárom: Attól, hogy átesel a ló túloldalára, még nem a lovon ülsz! :)  Egy idő után rájöttem, hogyha nem akarok belebolondulni az előre gondolkodásba, hogy vajon mire lesz szükségünk, jobb ha elengedem ezeket a kérdéseket, és amit lehet, majd csak a baba születése után igény szerint beszerezni.

Be kell valljam, és ez a leírtak alapján biztos mindenkinek fel is tűnt, hogy mi a férjemmel nem vagyunk azok a hirtelen felindulásból vásárlók. Sőt, olykor túlzásba visszük a dolgok átgondolását. Ez karakter kérdése.

Sajnos azonban, ha az ember tényleg szétnéz az interneten (de én a praxisomban is tapasztaltam) ez a nyomás komoly önértékelési problémákhoz, szorongáshoz vezethet. Tudják hány olyan fórum van, ahol a leendő anyuka így indítja a kérdést: Rossz anya vagyok, ha nem vetetem le az őssejtet? Ugye attól még jó anya leszek, ha nem veszek légzésfigyelőt? Érzik a kérdésben ezt az erős negatív gondolatot? ROSSZ ANYA, ha nem vesz ezt vagy azt. Még meg sem született a gyermek, de már egyből egy ilyen destruktív tömör jelzővel illeti magát az ember, hogy ROSSZ. Ugyan miért? Az anyaságot az határozná meg, hogy mit veszek meg a gyereknek vagy mit nem? NEM. Az anyaság lassan, a babával együtt alakul ki a nőben. Mondhatni a baba formálja, alakítja. Ahogyan a pocak is nő a terhesség alatt, úgy válik egyre kézzelfoghatóbbá a kismamaság szerepe, és a születés után a baba gondozásával, a vele való kapcsolat tükrében formálódik a kötődés, a szeretet. Ezeket a lelki folyamatokat nem tudjuk kontrollálni. De a szülésfelkészítők, a babakelengye átgondolása és beszerzése is hamis kontroll-érzetet ad, hiszen a fogantatástól kezdve a dolgok szinte csak megtörténnek az emberrel. Előre nem kiszámítható sem a szülés módja, sem a baba temperamentuma vagy szokásai. Ezekhez majd akkor és ott kell alkalmazkodni, amikor bekövetkeznek.

Tehát nem, nem a vásárlással leszünk jó vagy rossz anyák. Ezek elsősorban egzisztenciális kérdések. Kinek milyenek az életkörülményei, mekkora a lakása, mekkora a babaszoba, mennyi pénze és milyen igényei vannak. Az anyaság, anyává válás pedig érzelmi, kapcsolati fogalom. Tárgyak megvásárlásával vagy nem megvásárlásával nem befolyásolható.

 

Zárásként szeretném megjegyezni, hogy várandósságom során az orvosi kérdésekben én a szakemberektől tájékozódtam. A nőgyógyász, a védőnő, a háziorvos, gyermekgyógyász édesanyám és kollégáim véleményére adtam. Tudni kell az internetet, a fórumokat okosan használni, és a fontos egészségügyi kérdésekben elvonatkoztatni az ott olvasottaktól. Jó példa erre, hogy amikor a terhességi cukorbetegséget diagnosztizálták nálam, mekkora ellentmondásokat tapasztaltam a kórházi diabetológus és a fórumozók által leírtak között. Szóval mindenkit óvatosságra intek! Azért mert egy nevenincs fórumon többen is azt írják, hogy nem érdekelte őket a diéta vagy meghamisították a terheléses cukorvizsgálatot, felelős szülőnek tartani kell az orvos utasításait! Mások buta tanácsai és nemtörődömsége nem ment fel senkit a felelősség alól!

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

 Image courtesy of Stuart Miles at FreeDigitalPhotos.net