Legyél te is magabiztos szülő

Gyermekpszichológus BLOG

5 nevelési hiba, melyek elmélyítik a testvérféltékenységet

2016. július 23. - Gyermekpszichológus

A testvérek közötti rivalizálás a világ legtermészetesebb dolga. Az embergyerek természetéből fakadóan maximális szülői figyelemre vágyik, ezért amikor osztoznia kell rajta, az konfliktusok forrása. Éppen ezért a testvérféltékenység teljes megszüntetése nem lehet reális cél. A féltékenység viszont enyhíthető.

 testverfeltekenyseg1.jpg

  1. Felkészületlenül érkezik a kistestvér

Bármekkora korkülönbség is van a gyerekek között, mindig beszélni kell róla, hogy kistestvér érkezik a családba. Korábban egy anyuka a gyerekek közti féltékenykedések kapcsán megemlítette, hogy ők nem tartották fontosnak elmondani a nagyobb gyereknek a testvér érkezését, mert csak 15 hónap köztük a korkülönbség, úgysem érti. Látszólag ez így is történt, de valójában már a kezdetektől felmerültek a nehézségek. A nagyobb gyerek viselkedése, szokásai megváltoztak. Újra szopni szeretett volna, és éjszaka sokszor felkelt, csak hosszas küzdelmek árán lehetett visszaaltatni. A féltékenykedés nemcsak a testvér elleni kifejezett agresszióban nyilvánulhat meg. A gyerekek a változásokra általában viselkedéses formában reagálnak. A testvér felé érzett ellenérzésüket kivetítik a külvilágra. Az addig szófogadó kisfiú veszekedni kezd a játszótéri kispajtással, a 4 éves kislány újra elkezd éjszaka bepisilni, a kamasz ront a jegyein.

Könnyít a szülő helyzetén, ha már a baba megszületése előtt elkezdik felkészíteni a nagyobb gyermeket a kicsi érkezésére. Ha ez közösségbe szoktatással jár, akkor azt is érdemes minél hamarabb elkezdeni, vagy jóval a szülés utánra időzíteni. Nem szerencsés ha egybe esik a szülés és az óvodakezdés. Az előkészületeknek az is része, ha a család tervezi a babát, és erről is szó esik már. Nyilván ez egy idősebb testvér esetében életszerűbb, de valamilyen szinten be lehet avatni a nagyobb gyereket abba, hogy testvért terveznek.

  1. Azt gondolni, hogy mindent ugyanúgy meg tudunk tenni mint az első gyereknél

Sok szülő beleesik abba a hibába, hogy miden áron szeretné ugyanazokat a lehetőségeket biztosítani a kicsinek, amit annak idején a nagy kapott. Be kell azonban látni, hogy ez fizikai képtelenség. Pl. Abban a családban, ahol már van egy gyerek, nem lesz síri csönd, ha alszik a pici. Azért sem tudjuk az összes figyelmünket megadni neki, mert a nagyobbnak is szüksége van ránk.

El kell engedni tehát azt a gondolatot, hogy minden ugyanolyan lesz majd mint a nagynál. Főleg igaz ez akkor, ha nagy a korkülönbség a gyerekek között. Sokan azért vállalnak nagy korkülönbséggel gyereket, hogy a picinek is minden figyelmet ugyanúgy meg tudjanak adni. Ugyanakkor ez még így sem lehetséges, mert egy kamaszkorú testvér is igényli a szülői figyelmet, és a nagy korkülönbség ellenére is számolni kell a testvérféltékenységgel.

  1. Mindig mindent együtt csinálni a gyerekekkel

Közkedvelt gondolat, hogy a testvérek közti egyenlőség érdekében minden programot együtt szerveznek a gyerekekkel. Senki semmiből nem maradhat ki. Ez az elv alapvetően egy jó elgondolás. Valóban törekedni kell rá, hogy a családi egység meglegyen, és egyik gyerek se érezze magát kirekesztve. Ugyanakkor alapvető igénye a gyerekeknek, hogy személyes időt is eltölthessenek a szüleikkel. Amikor csak kettesben/hármasban vannak anyával és apával, amikor azt csinálnak, amit ő szeretne és nem kell osztozni a testvérével a szülők figyelmén. Egészen kicsi kortól lehet egy egyezséget kötni a gyerekekkel, hogy bizonyos időközönként mindenkinek jár egy kis különprogram anyával és apával. Elég az, ha csak együtt kiszaladnak egy tejért a boltba. Fontos azonban kimondani, hogy ez most egy különprogram. Egyik kedvenc példám erre annak a 12 éves lánynak az esete, aki nagyon kamasz módjára lázadt már a szülei ellen a testvérével való rossz viszony miatt. Többek között szeretett volna már egyedül otthon maradni, amikor az anyukája nagybevásárolni ment. Ekkor találtuk ki azt, hogy átkeretezik a nagybevásárlást. Nem egy kötelező szenvedés lesz elmenni neki, hanem egy csajos program anyával. Már a következő alkalommal arról számolt be az édesanyja, hogy lenyugodtak a kedélyek a bevásárlás során, és tudtak egy jót beszégetni. Az ilyen különprogramok jól ki tudják a gyerek kapcsolatigényét elégíteni, és apránként oldhatják az egyéb konfliktusokat. Tudjuk, hogy a gyerekek sokszor azért balhéznak, hogy felhívják a szülők figyelmét magukra. Az állandó fegyelmezés mellett ez egy pozitív kommunikációs eszköz.

  1. Igazságot tenni a vitákban

A gyerekeket meg kell tanítani a kofliktusok kezelésére. Természetesen minél kisebbek, annál inkább szükséges a szülői beavatkozás. Ezek azonban korlátozódjanak magára a cselekvésre. Pl. nem szabad bántani a másikat, nem szabad elvenni a játékot stb. Ezeket a dötéseinket pedig minden esetben indokoljuk. Nemcsak a testvére játékát, hanem a másik gyerekét sem szabad elvenni, ez egy alapszabály. Ne a gyereket minősítsük, és ne a kapcsolatukra fókuszáljunk, hanem a helyzetet kezeljük. Igazságot tenni a gyerekek között azért nem tudunk, mert soha nem tudhatjuk biztosan ki kezdte a konfliktust. Még akkor sem, ha egyértelműnek látszik, hogy a nagy elvette a kicsi játékát. Mi van akkor, ha ez egy tegnapi sérelem megtorlása? Akkor a nagy igazságtalannak fogja érezni a büntetést és nemcsak a testvérére, hanem a szülőre is haragudni fog.

  1. Megvédeni a kicsit, mert ő a kicsi / Túl nagy felelősséget adni a nagynak, mert ő a nagy

Ezt a pontot nem gondolom, hogy hosszasan kéne magyarázni. Ha pusztán a testvérsorban betöltött szerep miatt várunk el bizonyos dolgokat a gyerektől, azzal olyan szerepben fixáljuk, mely később a személyisége részévé válik. Biztosan mindenki ismer a környezetében olyan embert, aki felnőtt létére is kicsi szerepben van, vagy pl. kamaszként felnőtt módjára viselkedik. De nem kell ilyen messzire menni. A kisebb testvér is kezdeményezheti a konfliktust és a nagyobb is érezheti azt, hogy védelemre szorul.

 

Záró gondolatként szeretném megjegyezni, hogy a gyerekek közti konfliktusok megoldása és a jó kapcsolat kialakítása minden családban egy örök kérdés. Még akkor is, ha nem beszélnek róla és látszólag imádják egymást a testvérek. A tesvérféltékenység valamilyen formában mindenhol megjelenik.

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

További cikkek a témában:

Minden gyereknek megvan a saját útja

Kistestvér születik

kép: ID 23041696 ©  | Dreamstime.com

A bejegyzés trackback címe:

https://gyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr618909412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

-JzK- 2016.07.24. 13:57:56

Az 5. ponthoz:

"Egyenlősdi
A nőkre különösképp jellemző, hogy az igazságosságot tévesen azonosítják az egyenlőséggel, konkrétabban mondva a matematikai egyenlőséggel, avagy az osztó igazság szemléletével. Ez megmutatkozik kicsiben is, a gyerekek közt, a családban. Pedig amíg az az anyának érdem, hogy a gyereke megszületett, attól még társadalmi értelemben önmagában nem érdem, hogy valaki megszületett, és igenis mindenki érdeme szerint kell, hogy kapjon. A családban, ha a fiútestvérek összeverekednek az édességen, anyuka rájuk parancsol, hogy osszák el „testvériesen” (értsd: fele-fele), nem számolva azzal, hogy a nagyobb gyereknek nagyobb a kalóriaigénye is. De miért kéne fele-fele elosztani? Miért ragaszkodunk az egyenlőség matematikai elvéhez? A családban az anya mindig a kisebbnek kedvez, a kicsinek a nagyobbikkal szemben mindent szabad, elveheti a játékát stb. Számtalanszor megfigyeltem kisgyermekek körében, hogy ha a lány cukkolja a fiút, az arra visszatámad, pl. meglöki, akkor a kislány sír, és persze mindenki az ő pártjára áll, a fiút leszidják és szemmel láthatóan gyorsan frusztrálttá válik emiatt. Ez az alap hozzáállás, hogy aki lány, aki kisebb, aki gyengébb, azt mindig segíteni kell, és mesterségesen egyenlőséget kell kreálni. „Hogy neveljük frusztrálttá az idősebbet és elcseszett majommá a kisebbet” – szólhatna a könyv címe, amely ezt tanácsolja. Pedig az életben jól látható, hogy sokszor, aki fizikailag gyengébb, az más módon kompenzálja azt és így az erőviszonyok kiegyenlítettek lesznek. Például a gyengébbet azzal lehet a legjobban segíteni, ha megtanítod neki, hogy ne húzza fel a nagyobb és erősebb agyát, mert pórul járhat. Mint ahogy kiléphetsz a kocsi elé, mert úgy gondolod, jogod van átmenni az úton, de ő az erősebb. Így csak azt tanulja meg, hogy bármit tehetek, apu úgyis megvéd. Azonban az életben nem lesz ott apa meg anya, hogy leszidja a csúnya embert, aki bántott. A feministák pont ezért akarják, hogy mindig legyen egy „apu” (egy állambácsi), aki beleavatkozik az életviszonyokba, természetesen mellettük, erről szólnak a szervezeteik. És pont ezzel tartják a nőket kiskorúságban, pedig mennyire tiltakoznak a nők efféle megítélése ellene."
Forrás: www.ferfihang.hu/2015/10/01/a-nok-es-a-menekultkerdes/
süti beállítások módosítása