Gyermekpszichológus blog

Bojti Andrea gyermekpszichológus informatív blogja az élet hétköznapi és kevésbé hétköznapi problémáit taglalva. Kérdéseit az andrea.bojti(kukac)gmail.com E-mail címen várom.

Csatlakozz a Facebookon!

   

Címkék

agresszió (2) alkohol (3) alvás (2) anya (3) anyaság (9) apa (7) baba (3) bántalmazás (5) beszoktatás (5) betegség (3) bizonyítvány (2) bölcsőde (4) család (18) családi napközi (3) dackorszak (3) drog (3) egészség (2) egészséges életmód (2) egy alkalmas tanácsadás (5) előadás (2) étkezés (2) fejlődési szakasz (2) félelem a jövőtől (3) fesztivál (2) figyelemzavar (3) furcsa viselkedés (5) gyász (3) gyerek (7) gyermekbántalmazás (3) gyermekkori szorongás kezelése (2) gyermekpszichológia (7) gyermekpszichológus (10) gyermekpszichológus budapest (6) gyermekpszichológus válaszol (8) gyermekrajz elemzés (3) gyermekvállalás (2) gyermekvédelem (2) halál (2) hiperaktivitás (2) hiszti (7) iskola (8) iskolaérettség (2) iskolai bántalmazás (2) iskolai teljesítmény (9) iskolakezdés (7) jézuska (5) karácsony (6) karrier (2) kérdés-válasz (2) kisiskoláskor (4) költözés (2) könyvajánló (7) koraszülött (2) kötődés (2) magánrendelés (5) mesekönyv (2) mikulás (2) mostoha (2) mozaikcsalád (5) nehezen kezelhető gyerek (5) nemi identitás (2) nemi szerep (2) nevelés (25) nyári szünet (3) nyári tábor (2) osztályzás (2) óvoda (4) párkapcsolat (2) pszichológiai szakvélemény (2) pszichológus (3) ranschburg jenő (4) serdülő (3) serdülőkor (2) szakértő (4) szakirodalom (3) szobatisztaság (4) szorongás (2) szülés (4) szülés utáni depresszió (3) születés (6) szülővé válás (4) tanévkezdés (3) tanulás (10) temperamentum (2) testvér (4) testvérféltékenység (4) újszülött (6) ünnep (11) válás (9) videó (2) Címkefelhő

Felhasználási feltételek

Figyelem! Az oldalon található információk tájékoztató jellegűek, nem helyettesítik a szakszerű orvosi, pszichológiai vizsgálatot. A blogon és az E-mailben feltett kérdésekre a legjobb tudásunk szerint válaszolunk. Ha segítségre van szüksége, forduljon szakemberhez. A következményekért felelősséget nem vállalunk.

A mese lélektana

2014.04.10. 19:19 - Gyermekpszichológus

Címkék: előadás fejlesztés tanítás kötődés mesekönyv mesepszichológia

„A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni. „(Bruno Bettelheim)

 babamesél.jpg

Sokan kérdezik, hány éves kortól mesélhetnek a gyermeküknek. Kételkednek benne, hogy érti-e már, oda tud-e figyelni, van-e értelme hosszabb meséket mondani a gyermeknek. Jogos felvetés, mégis azt mondom, minél hamarabb, annál jobb. Már a pocakban el lehet kezdeni. Mert a mesélés mint jelenség, segíti, stabilizálja a kötődés kialakulását. Természetesen egy kisbaba a konkrét történetet még nem érti, és a két éves gyermek figyelme is csak 5-10 percig köthető le. A lényeg az a rítus, ahogyan mesélünk. Szeretettel, törődéssel, miközben összebújunk a gyermekkel.

A mese fejlesztő hatása

A mesélés segíti a gyermek nyelvfejlődését, a szókincs bővülését. A kisgyerekek megpróbálják ismételni az elhangzottakat. Eleinte a ritmusosabb versikéket, énekeket jegyzik meg könnyebben, de később a többször ismételt meséket is visszamondják. A mese fejlesztő hatással van a figyelem-koncentrációs képességre, fejleszti az érzelmi intelligenciát és a képzeletet. Megfigyelhető, hogy idővel egyre jobban tudnak koncentrálni a hallottakra, könnyebben felveszik a történet fonalát, érdeklődőbbé válnak. A mesében tapasztalt jó és rossz, a jó győzelme, az érzelmek megjelenése, a rossz érzések leküzdése segítenek a gyermeknek megérteni a valóságot is, és az érzelmek mesén keresztül történő megélése az érzelmi intelligencia fejlődését segíti.

Tévhitek a mesével kapcsolatban

A meséléssel kapcsolatban számos tévhit felmerül a felnőttekben. „A mesék többségében túl sok az agresszív jelenet!” Ha jól belegondolunk, van igazság alapja ennek az állításnak. Még a legismertebb mesékben is komoly agresszív jelenetek játszódnak. A farkas hasát felvágják, telerakják kővel. Felnőtt szemünkkel látjuk a véres jelenetet, az emberölés, állatkínzás ijesztő látványa tárul elénk. DE! Nem véletlenül írtam, hogy felnőtt szemmel! A gyermekek nem látják ilyen naturálisan a történéseket. A kicsik nem a vért meg a hasfelvágást, hanem a jó győzedelmeskedését élik meg leginkább. Ők egy fantázia-szemüvegen keresztül látják a világot, és így tanulják meg elkülöníteni a jót a rossztól.

Másik közkedvelt tévhit, hogy „A happy end csak áltatja a gyermeket! A valóság nem ilyen!”Így szól ismét a felnőtt. Holott a gyermek érzékeny lelkivilágának nagyon sok megerősítésre van szüksége ahhoz, hogy megtanulja, az élet igazságos. Nem szabad a gyerekeket megfosztani ezektől az illúzióktól. Csak a világról való negatív vélekedést erősítjük így benne. A mesék által megélt fantáziavilág a gyermekkor szerves része. A realitásérzék idővel úgyis kialakul, ne sürgessük!

Gyógyító mesék

A mese kommunikációs eszköz. Út a gyermek lelkivilágának megértéséhez. A mesélésen keresztül feldolgozhatóak, megérthetőek a napi események. A mesefigura is elmegy az oviba, ahol játszik a barátaival, de délután a szülei hazaviszik. A mesékben sokszor megjelenik az a téma, amely éppen a gyermeket foglalkoztatja. Ha történt vele mostanában valami, akár jó vagy rossz dolog, jobban kifejeződhet így mint élő szóban. A kistestvér érkezését, egy halálesetet vagy akár a válást is segíthet feldolgozni, ha a meséken keresztül közelítjük a témát. Egy dologra azonban vigyázzunk! Nem szabad az akaratunkat ráerőltetni a gyermekre. Csak addig mélyüljön el egy téma, ameddig a gyermek is befogadó.

Végezetül pedig álljon itt egy idézet, mely minden t elmond a mese jótékony szerepéről:

„A mese olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában.” (Kádár Annamária)

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

Ajánlott irodalom:

  •          Boldizsár Ildikó: Meseterápia (Mesék a gyógyításban és a mindennapokban)
  •          Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek
  •          Kádár Annamária: Mesepszichológia (Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban)

 

A bejegyzés trackback címe:

http://gyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr336011871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.