Ha egy kisgyermek valamilyen okból kifolyólag visszatartja a székletét, az első és legfontosabb dolog, hogy nem szabad őt állandóan a kakálással frusztrálni. Ne kérdezgessük, hogy kakilt-e már és főleg ne szégyenítsük meg ezzel.
Két úton érdemes elindulni a probléma feltárását illetően.
Először is vannak olyan gyermekek, akik egyébként is "szorulásosak" Ilyenkor a legegyszerűbb az étrenden változtatni, egyenek sok rostosat és kerüljék az édességet, csipszet stb. Érdemes a háziorvosnak is jelezni a problémát. Mielőtt bárki pszichés okokat feltételezne egy szervi tünet hátterében, ki kell zárni az orvosi okokat! Ha a doktorbácsi azt mondja, minden rendben van, ezt mondjuk meg a gyereknek is, mégpedig úgy, hogy most már a doktorbácsi is azt mondta, egészséges vagy és fogsz tudni kakilni. Ez így önmagában is segíthet.
A másik feladat annak a feltárása, történt-e bármilyen rossz dolog vele, élt-e meg traumát a székeléssel kapcsolatban. Lehet ez betegség vagy egy-egy fájdalmasabb széklet stb.
Sokszor azonban egy adott élethelyzetben megélt szorongás megnyilvánulása a székelési probléma. Ilyen a szülők válása, bölcsődébe-óvodába szoktatás, haláleset a családban, kistestvér születése, erőltetett elvárások a szobatisztasággal kapcsolatban stb.
Ha kell, kérjen segítséget gyermekpszichológustól!
A kakilást pedig ne erőltessük! Előbb-utóbb a helyzet magától is javulni fog! Bátorítani azonban lehet, és akkor is dicsérjük meg, ha egyáltalán hajlandó volt megpróbálni.
Ha semmi sem segít, ki lehet próbálni a gyógyszertárban kapható szereket (kúp, beöntés stb.)
A probléma megoldása azonban nem megy egyik napról a másikra!
Sokszor hónapokig is eltarthat. Ne legyünk tehát türelmetlenek és biztosítsuk gyermekünket feltétlen szeretetünkről.
Ha hasonló problémával küzdenek, ossza meg bevált ötleteit kommentben vagy a blog
Facebook oldalán!
kép: bestwayguides.com
