Minél kisebb egy gyermek, annál nehezebben tudjuk megfejteni, vajon mi bánthatja, érhette-e bármilyen rossz élmény. Sokszor a szülő csak azt érzi, valami megváltozott gyermeke körül, valahogy egyre furcsábban viselkedik. Cikkemben összegyűjtöttem 3 olyan jelet, amire érdemes odafigyelni, mert jelezheti a bajt. Ön tapasztalta már, hogy gyermeke olyan furcsán viselkedett, megváltozott, és maga sem értette mi történhetett? Ha igen, ossza meg velünk!

Nem kell nagy dolgokra gondolni, sokszor elég csak egy ijesztő mesefilmet néznie a kicsinek, és máris elkezd félni, nehezen alszik el, többször sír stb. A kisgyermekek lelki világában nehéz eligazodni, és jellemzően nagyon érzékenyek a környezetből jövő ingerekre, legyen szó egy családi veszekedésről, kistestvér születéséről vagy egy hangosan ugató kutyáról. Sok-sok helyzetet felvázolhatnék most azzal kapcsolatban, mi okozhat traumát egy gyereknek, de szóljon ez a cikk inkább azokról a jelekről, melyekre különösen érdemes odafigyelni, ha azt érezzük, valami történhetett gyermekünkkel.

Induljunk ki abból a helyzetből, amikor a szülő csak azt érzi, valami megváltozott. Ilyenkor persze igyekszik mindenáron kitalálni, mi az oka a gyerek furcsa viselkedésének, de sokszor falakba ütközik. Minél kisebb, minél érzékenyebb, minél visszahúzódóbb ugyanis a gyerek, annál kevésbé fogja elmondani, mi bántja. Persze az okok megtalálása közel sem olyan egyszerű, de éljünk a gyanúperrel, hogy valami történhetett, ha az alábbi dolgokat tapasztalja:

1. Furcsa szokások felvétele

 Mindenképpen gyanúra adhat okot, ha azt észleli, gyermeke furcsa, bizarr szokásokat alakít ki magának. Gondoljunk itt akár az önbántalmazó viselkedésre (fej ütögetése, körömrágás stb.) de lehet szó az alvási szokások megváltozásáról vagy érthetetlen félelmekről bizonyos helyzetekben. Ha jobban belegondolunk, leginkább szorongást, félelmet gyaníthatunk a háttérben.

2. Megváltozott viselkedés

 Szintén érdemes odafigyelni akkor, ha azt látja, gyermeke viselkedése némiképp megváltozott. Az addig csendes visszahúzódó gyerek elkezd agresszívan viselkedni, vagy fordítva a nagyszájú, cserfes kissrác egyszer csak elhalkul, kerüli a táraságot. Sokszor az indokolatlan sírás, feltűnően szomorkás hangulat egyértelmű jele a bajnak.

3. Panasz az oviból/iskolából

 Essen szó végül egy nagyon fontos dologról, amit semmiképpen nem szabad elbagatellizálni! Akkor ugyanis, ha már a kívülállók számára is feltűnik a gyermek furcsa, megváltozott viselkedése mindenképpen el kell gondolkoznunk, vajon mi történhetett vele. Általában azt szoktam mondani a hozzám forduló szülőknek, hogy az iskolában/óvodában való helytállás a nevelés mércéje. Hányszor van az, hogy az otthon égedelem rossz Pistikéről el sem hiszik az óvónők, hogy otthon így viselkedik? J Ez kérem szépen bármennyire furcsán is hangzik, jó hír! Azt jelenti ugyanis, hogy a rosszaság nem általános tulajdonsága Pistikének, és a hiszti valójában a szülőknek szól, és Pistike érzi magát annyira biztonságban otthon, hogy rosszalkodhat. Azaz ha már az óvoda is jelzi a viselkedésben bekövetkezett változásokat, kezdjünk el a dolgok végére járni!

A kérdés csupán az, hogyan? Erre persze nem lehet egyértelműen válaszolni, ugyanis minden gyermek, család és helyzet különbözik egymástól, de néhány támpontul szolgáló dolgot szeretnék most Önnel megosztani.

A legfontosabb, hogy gondolkozzunk! Üljön össze a család, dugják össze a fejüket és közösen próbálják meg kitalálni az okokat. Az alábbi kérdéseket mérlegeljék:

• Mióta viselkedik így a gyerek?
• Mi történhetett vele akkoriban? (Az azt megelőző néhány hétben?) Történt-e bármilyen komoly változás az életében? (testvér születése, költözés, stb.) Volt-e haláleset a családban?
• Milyen helyzetekben jelenik meg a megváltozott viselkedése? Mi előzi meg a helyzetet? (pl. iskolába menet hétköznap így viselkedik, de hétvégén nem)
• Mikor van az, hogy pl. számítunk rá, hogy ki fog borulni iskolába menet, de mégsem borul ki? Fontos kérdés ugyanis a változás. Miben más ez a helyzet most, mint akkor, amikor kiborul? (ebben esetleg a megoldást is megtalálhatjuk)
• Ön hogyan reagál a megváltozott viselkedésre? Pl. ha kétségbeesve, hangosan ordítva rohan a fejét ütögető gyerekhez, érdemes elgondolkodni rajta, hogy ez talán csak egy figyelemfelkeltő akció a részéről
• Mit mond az óvoda/iskola? Ők is érzékelik a változást?

 Mielőtt nagyon kétségbe esne, hogy baj van a gyerekkel és Ön szülőként nem tudja, mi történhetett, szeretném megnyugtatni. A gyerekek mesevilága, az ő gondolkodásuk a világról merőben más mint a felnőtteké. Gondoljunk csak arra, amikor a gyerek elhiszi, hogy a nap egy élőlény, vagy hisz a Jézuskában stb. Éppen ezért sokszor számunkra teljesen érthetetlen dolgok is félelemérzetet kelthetnek benne. Természetes tehát, hogy mi felnőttek különösen nehéz helyzetben vagyunk, ha gyerekfejjel kell gondolkodnunk. Mégis fontos azonban ezekre a jelekre odafigyelni, főleg akkor, ha drasztikusak a változások vagy régóta húzódnak és nem tudjuk kezelni. Ha végképp nem érti gyermeke viselkedését, érdemes egy néhány alkalmas konzultáció erejéig szakemberhez fordulni. Ez egyrészt segíthet a helyzet megértésében, másrész a szakembernek tapasztalatai jobban rávezethetnek a megoldásra.

Ha van ilyen története a gyermekével kapcsolatba, kérjük, kommentben ossza meg az olvasókkal!

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

kép forrása: dianarodriguezwallach.com