Legyél te is magabiztos szülő

Gyermekpszichológus BLOG

Bullying, avagy az iskolai bántalmazásról

2011. augusztus 18. - Gyermekpszichológus

Lassan becsöngetnek az iskolába, kezdődik az új tanév. Sok gyerek szorongva várja a találkozást a társaival. Félnek a piszkálódásoktól, a beszólásoktól vagy a veréstől. Igen, jól hallották, a veréstől! Napjainkban egyre nagyobb számban esnek áldozatul a gyerekek az iskolai bántalmazásnak. Sok szülő nem is gondolná, hogy ez az ő gyerekével is előfordulhat. De vajon honnan tudhatjuk, hogy a gyerekünk is ennek az áldozata? Mit tehet a szülő? Hogyan lehet elkerülni?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A gyermekek közötti agresszió napjainkban egyre szélsőségesebb formában jelenik meg. A játékos csúfolódástól a kiközösítésen át a fizikai bántalmazásig széles a paletta. (De hallottunk már brutális emberölésről is) Számos kérdés felmerül az emberben ezzel a témával kapcsolatban. Mi ez a jelenség egyáltalán? Hogyan ismerhetjük fel? Ki a felelős érte? Kiből lesz áldozat? Ki és miért válik elkövetővé? Mik a következményei? Hogyan előzhetjük meg a bajt? Mi van akkor, ha már megtörtént a baj? Hogyan kezeljem? Nehéz kérdések, de haladjunk talán sorjában.

 Mit nevezünk iskolai bántalmazásnak?

Iskolai bántalmazásnak, más néven bullyingnek vagy mobbingnak nevezzük azt, ha valaki hosszabb időn át ismétlődően szándékosan bánt valakit/valakiket. Fontos jellemzője továbbá, hogy az áldozatok és az elkövetők között kiegyenlítetlenek az erőviszonyok. Tehát általában az idősebb a fiatalabbat, az erősebb a gyengébbet vagy az egészséges a fogyatékost bántalmazza.

A bántalmazás formája lehet szóbeli, fizikai, szexuális vagy érzelmi. Ilyen a verés, ütés, rúgdosás, kiközösítés, pletykálkodás, molesztálás stb. Napjainkaban különösen elterjedt az interneten való zaklatás, a közösségi portálon lévő adatlapokkal való visszaélés vagy az e-mailen való fenyegetőzés. Sajnos a bántalmazás bárhol megtörténhet, legyen az az osztályterem, mellékhelyiség, az iskola udvara vagy a hazafelé vezető út.

 Hogyan ismerhetjük fel? Ki a felelős érte?

A bántalmazás felismerésének felelőssége elsősorban a szülőt másodsorban az iskolát terheli. A helyzet azonban eléggé összetett, és sokszor csak apró jelek árulkodnak a gyermek érzelmi állapotáról. Az áldozatok ugyanis nem verik nagy dobra a velük történteket. Félnek a retorzíótól és a megszégyenüléstől. Az alábbi dolgokra érdemes tehát odafigyelni:

  • Gyanús, ha gyermekén ismeretlen eredetű foltokat, sebeket lát
  • ha az eddig nyitott gyermek egyszer csak zárkózottá válik, egyre többet van egyedül, egyre kevesebb barátja van, nehezen alszik el, rémálmai vannak, bepisil éjszaka, feltűnően szorong, elkezdi rágni a körmét stb.

  • ha romlanak a jegyei és nem érdeklik már az iskolával kapcsolatos dolgok

  • ha nem akar iskolába menni, fej- vagy hasfájára panaszkodik, egyre többet betegeskedik

  • ha nincsenek barátai, nem beszél az osztálytársairól vagy soha nem hívják házibuliba

  Kiből lesz áldozat? Ki és miért válik elkövetővé?

Az iskolai bántalmazás áldozatainak legfontosabb közös jellemzője a gyengeség és a szorongásos viselkedésminta. Az érzékeny, visszhúzódó, csendes gyermekek nehezen tudják magukat megvédeni erősebb társaikkal szemben. Az énképük általában negatív, önértékelésük alacsony, csúnyának, butának, szerencsétlennek tartják magukat. Azt azonban nehéz megmondani, hogy ez a viselkedsminta a bántalmazás oka vagy következménye.

Ezzel ellentétben az elkövetők általában ellenségesek, agresszívak, és elfogadóak az agresszióval szemben. Önértékelésük megfelelő, énképük pozitív. Idősebbek, erősebbek és dominánsabbak mint áldozataik. Általában a csoportban központi helyet foglalnak el, de arra is van példa, hogy éppen agresszív viselkedésük miatt kitaszítottak.

 Mik a bántalmazás következményei?

Az iskolai bántalmazásnak sajnos elég súlyos pszichés és szociális következményei lehetnek. Az áldozatok könnyen depresszióssá válhatnak, szenvedhetnek szorongásos betegségekben, de kialakulhat náluk a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) is. Sokan szerhasználóvá válnak, de súlyosabb esetben öngyilkosok is lehetnek. Az állandó félelem olyan pszichoszomatikus tüneteket produkálhat mint a fejfájás, hasi panaszok vagy álmatlanság. Az áldozatok általában többet hiányoznak az iskolából, nehezebben megy nekik a tanlás, romlanak a jegyeik. Arról nem is beszélve, milyen hatással lehet egy ilyen trauma későbbi felnőtt életükre...

 Hogyan előzhetjük meg a bajt?

Szülőként jobb ha tudjuk, a bántalmazott gyermekek többsége nem fog előhozakodni problémájával.

Amit tehetünk:

  • A legfontosabb, hogy beszélgessünk gyermekünkkel az iskoláról, az iskolai programokról
  • Érdeklődjünk az osztálytársai, barátai iránt

  • Erősítsük az önbizalmát, dicsérgessük spontán is, ne csak akkor, ha valami jót csinált

  • Érdemes olyan tevékenységbe (sportolás, zene stb.) belefognia a gyermeknek, melyben kiteljesedhet, nőhet az önbizalma

  • Kommunikáljunk a tanárokkal! Érdeklődjünk, hogyan viselkedik gyermekünk az iskolában.

  • Vegyük komolyan, ha gyermekünk arról számol be, valaki bántalmazza, zaklatja, fenyegeti. Jobb ha azt is figyelemmel követjük, mire használja az internetet.

  Mi van akkor, ha már megtörtént a baj? Hogyan kezelje?

Ha már megtörtént a baj, fontos gyorsan a tettek mezejére lépni. Vegye komolyan gyermeke panaszkodását és igyekezzen miél több információt gyűjteni a kialakult helyzetről. Lépjen kapcsolatba a gyerek osztályfőnökével és ha kell az igazgatóval vagy a gyermekvédelemmel is.

  • A legfontosabb, hogy vegye komolyan gyermeke panaszkodását!
  • Hallgassa őt türelemmel, álljon a pártján!

  • Erősítse meg gyermekében, hogy ő NEM TEHET a kialakult helyzetről. Nem szabad az áldozatból bűnöst kreálni. Még véletlenül se hibáztassa őt a kialakult helyzetért!

  • Legyen megértő és támogassa gyermekét!

  • Ne akarjon bosszút állni!

  • Tanítsa meg a gyermeket, miként tudja magát megvédeni. Ha ismeri az eset körülményeit, talán jobban elmagyarázhatja neki, mi a helyes viselkedés, ha bántani akarják.

  • Ha úgy érzi, elakadt a dolgok kezelésében, megoldásában, kérje szakember segítségét!

 

Összességében, ha iskolai bántalmazásról beszélünk a szülő legfontosabb feladata az, hogy észrevegye a bajokat és időben, hatékonyan cselekedjen. Ne dugja homokba a fejét! Minél tovább bántalmazzák gyermekét, annál komolyabb pszichés problémái lehetnek a későbbiekben.

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

A cikkben felhassznált szakirodalom:

Cikk az iskolai bántalmazás jogi következményeiről

Révész György tanulmánya az iskolai bántalmazásról

 

kép forrása: supersonicos6.wordpress.com

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr333163031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása