Gyermekpszichológus blog

Bojti Andrea gyermekpszichológus informatív blogja az élet hétköznapi és kevésbé hétköznapi problémáit taglalva. Kérdéseit az andrea.bojti(kukac)gmail.com E-mail címen várom.

Csatlakozz a Facebookon!

   

Címkék

agresszió (2) alkohol (3) alvás (2) anya (3) anyaság (9) apa (7) baba (3) bántalmazás (5) beszoktatás (5) betegség (3) bizonyítvány (2) bölcsőde (4) család (18) családi napközi (3) dackorszak (3) drog (3) egészség (2) egészséges életmód (2) egy alkalmas tanácsadás (5) előadás (2) étkezés (2) fejlődési szakasz (2) félelem a jövőtől (3) fesztivál (2) figyelemzavar (3) furcsa viselkedés (5) gyász (3) gyerek (7) gyermekbántalmazás (3) gyermekkori szorongás kezelése (2) gyermekpszichológia (7) gyermekpszichológus (10) gyermekpszichológus budapest (6) gyermekpszichológus válaszol (8) gyermekrajz elemzés (3) gyermekvállalás (2) gyermekvédelem (2) halál (2) hiperaktivitás (2) hiszti (7) iskola (8) iskolaérettség (2) iskolai bántalmazás (2) iskolai teljesítmény (9) iskolakezdés (7) jézuska (5) karácsony (6) karrier (2) kérdés-válasz (2) kisiskoláskor (4) költözés (2) könyvajánló (7) koraszülött (2) kötődés (2) magánrendelés (5) mesekönyv (2) mikulás (2) mostoha (2) mozaikcsalád (5) nehezen kezelhető gyerek (5) nemi identitás (2) nemi szerep (2) nevelés (25) nyári szünet (3) nyári tábor (2) osztályzás (2) óvoda (4) párkapcsolat (2) pszichológiai szakvélemény (2) pszichológus (3) ranschburg jenő (4) serdülő (3) serdülőkor (2) szakértő (4) szakirodalom (3) szobatisztaság (4) szorongás (2) szülés (4) szülés utáni depresszió (3) születés (6) szülővé válás (4) tanévkezdés (3) tanulás (10) temperamentum (2) testvér (4) testvérféltékenység (4) újszülött (6) ünnep (11) válás (9) videó (2) Címkefelhő

Felhasználási feltételek

Figyelem! Az oldalon található információk tájékoztató jellegűek, nem helyettesítik a szakszerű orvosi, pszichológiai vizsgálatot. A blogon és az E-mailben feltett kérdésekre a legjobb tudásunk szerint válaszolunk. Ha segítségre van szüksége, forduljon szakemberhez. A következményekért felelősséget nem vállalunk.

Tinik a fesztiválon

2011.07.15. 07:00 - Gyermekpszichológus

Címkék: fesztivál nevelés nyári szünet serdülő serdülőkor

Itt a nyár, vele együtt a nyári szünet és már javában benne vagyunk a fesztiválszezonban. Szinte minden hétvégére jut egy. A szülők fejében pedig ott zakatol a kérdés: elengedjem vagy sem a gyereket? Hát az mindenesetre tény, hogy egy party-hétvége távol az otthontól kicsit több veszélyt tartogat, mint egy megszokott buli, de azt hiszem a „vajon jól neveltük-e a gyereket” kérdés nem most fog eldőlni. Az már sokkal korábban eldőlt…

 

 

A kamaszok előszeretettel mennek szembe a családi szabályokkal, nem kivétel ez alól a szórakozás kérdése sem. A szülőnek pedig a hideg futkos a hátán, vajon gyermeke mit csinálhat az éjszakában, és rettegve „várják” azt a bizonyos telefont a rossz hírrel, hogy valami baj történt.

Pszichológiai elméletek alapján a serdülőkor egy olyan fejlődési szakasz, melyben az identitás kialakítása történik. Önmagunk megtalálásához azonban kríziseken át vezet az út. Kisgyermekkortól kezdve a szülők alakítják, nevelik gyermekeiket, de serdülőkorban a kamaszok elkezdenek az eddigi normák ellen lázadni. Mindez fontos része a személyiségfejlődésnek. Ahogyan a bevezetőben is említettem, kamaszkorra a szülői nevelés (bizonyos mértékben) befejeződött. Ez egyben a számvetés ideje is. Mostanra eldől, vajon mennyire sikerült a szülőknek a családi értékeket, normákat átadni gyermeküknek. Persze a tinik a kamaszkor kezdetén (de később is) mindenféle szabállyal igyekszenek szembemenni. Sokszor valóban eléggé kétségbeejtő is, ha az addig rendes, szófogadó gyermek hazudozni kezd és mindenben ellentmond szüleinek. Nem feltétlenül kell azonban kétségbeesni és vasszigorral fenyegetőzni!! Bármennyire is kilátástalannak tűnik, ez egy átmeneti kor. Azért, mert most éppen hazugságon (cigizésen, iváson stb.) kapjuk a kamaszt, még nem kell egyből azt gondolnunk, notórius hazudozó (bagós, alkoholista stb.) felnőtt lesz belőle. A serdülőkor végére általában megnyugszanak a kedélyek, és ha a nevelés sikeres volt, a fiatalok visszatérnek a szülői értékrendhez. A felnőttek gyakran elfelejtik, milyen volt gyermekként. Ideális esetben mostanra Önnek is van egy jó (felnőtt-felnőtt) kapcsolata a szüleivel, és a tőlük kapott értékeket igyekszik épp beleplántálni gyermekébe.

De mégis adódik a kérdés, mit tegyen, ha lázadó gyermeke épp egy fesztiválra/buliba készül, melyet Ön veszélyesnek tart? Egyfelől megtilthatja, mert megteheti. Mindent megtilthat neki. Sőt azt is előírhatja, milyen színű zoknit vegyen fel. A kérdés csupán az, mire megy a vasszigorral? Mi lesz, ha a fiatal 18 évesen kirepül otthonról, és akkor issza majd meg az első pohár italt? Örömében (és részegségében) fejest ugrik az első szökőkútba? Másfelől teljesen szabadjára engedheti, mondván nagy vagy már fiam, azt csinálsz, amit akarsz. Ez is egy megoldás, bár nem mindig szerencsés.

A legideálisabb azonban az, ha tudunk egyezkedni a gyerekkel. Megbeszélni, hova készül, kikkel, mik a tervei, mikor jön haza. Ha egy buliról van szó és ő éjfélig szeretne maradni, de mi már legszívesebben 10-kor hazaküldenénk, megegyezhetünk vele a 11 órában. Így ő is érezheti, hogy érvényesül az akarata, mi pedig milyen jó fejek is vagyunk, engedünk neki. Közben persze mégis örülünk annak, ha hazajön az utolsó busszal. Serdülőkorban sokszor óriási csaták zajlanak, de ezek nemcsak a gyerekről, hanem a felnőttekről is szólnak. Sokan elfelejtik ugyanis, hogy a kicsi gyermekből idővel önálló felnőtt lesz. A 3 éves még nem döntheti el, hétvégén mikor akar lefeküdni, de egy 17 évesnél ebbe aligha szólhatunk bele.

Azt hiszem összességében a nevelésnek az a legnagyobb kérdése, mikor, hogyan és mit engedünk meg a gyermeknek. Az idő múlásával ugyanis nekünk magunknak is le kell válni gyermekünkről úgy, hogy fokozatosan egyre nagyobb teret biztosítunk számára. Sajnos, ha a leválás folyamata nem zökkenőmentes (nincs szabad akarata vagy túlságosan is laza a gyermek) később komoly problémák adódhatnak. Ha úgy érzi, elakadt kamasz gyermeke nevelésében, forduljon szakemberhez. Néhány alkalmas tanácsadás sokat segíthet, és a szülő is érezheti, nincs egyedül az olykor kilátástalannak tűnő helyzetben.

Visszatérve a fesztivál kérdésére, nem tudom megmondani mi a jó, menjen-e vagy sem. Talán inkább beszélje meg gyermekével. Sokszor mást úgysem tud tenni, minthogy megbízik benne!!

 

Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!

 

kép forrása: www.novafm.au

A bejegyzés trackback címe:

http://gyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr443068247

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

The Great Destroyer 2011.07.15. 22:44:04

Ha majd a kölök ki akar menni szigetre, akkor az lesz a feltétel, hogy viszi aput is :)

arod75 2011.07.15. 22:56:50

háát, viszonylag semmitmondó poszt.
Fő probléma, hogy egy fesztiválról még az utolsó busszal sem lehet hazaérni, még a Szigetről sem.

Megjegyzésem és egyben problémám is, hogy a gyerek(em) a szabadon engedésben nyilván nem az átlagos, vele egykorúakhoz akar idomulni, hanem a nála néhány évvel idősebbekhez, illetve a kortársai közül is a legjobban elengedetthez.

Picsasereghajtó 2011.07.16. 00:16:46

@arod75: A Szigetről jár éjszakai busz, de pl még Sopronban a Volton is volt hajnal 5-ig járó busz, ami 300 Ft-ért körbevitt a városon és vagy 5-6 diákszálló előtt megállt.

Kuruttya 2011.07.16. 01:01:14

A halmozott írásjelektől eltekintve jó poszt.

@arod75: Budapesten nincs olyan, hogy "utolsó busz", 24 órában le van fedve a város tömegközlekedéssel. Legfeljebb sétálni kell egy kicsit, de bárhonnan bárhova el lehet jutni.

speirs 2011.07.16. 09:36:58

Én régen azokat a szülőket nem értettem, akik mondjuk egy ottalvós házibuliról mondjuk éjfélre hazarendelik a gyereket. sokkal nagyobb veszély éjszaka közlekedni (ha már itt tartunk),mint ottaludni egy buliban. Ha dugni/inni/cigizni akar, azt megteszi éjfélig is.

fikanick 2011.07.16. 10:04:34

En meg nem lattam olyan gyereket, akivel beszeltek volna a szulei es ne inkabb igazgattak volna fejben. A magyar a legkomplexusosabb nep amit ismerek es ez jol tukrozodik ebben is, szerintem naivitas azt varni, hogy olyan nevelesi hatterrel, mint amit en lattam magamon es a kornyezetemen akarmilyen modon valodi kompromisszumot lehetne kotni szulo es gyerek kozott barmiben, amiben utkoznek.

Egyebkent is, miert kene kompromisszum? Ha a szulo bizik a gyerekeben, mert nem a sajat problemait nevelte bele, hanem talpraesett felnottet csinalt belole, akkor nincs miert hazarendelni, plane igy van ez 17 evesen, amikor a szulo meg mindig uralkodni akar, pedig mar nagyon regen semmi rahatasa nincs. Az ilyenfajta uralkodas annak a beismerese, hogy nem voltam jo szulo.

Metál -e a bimetál? 2011.07.16. 10:45:31

én ezeket a szenny liberális fesztiválokat tiltanám be, és máris kevesebb gond. 18év alatt meg kb. csak az állatkertbe engedném be a kölyköket.

na, liberálisok! lehet fikázni meg kitiltani! nektek az megy nagyon!

Alonee 2011.07.16. 11:10:49

@Metál -e a bimetál?: Ugyan dehogy fikázunk, mondd nyugodtan, ki figyel rád? Senki.

petimegmondja 2011.07.16. 12:19:25

@Metál -e a bimetál?:

Persze, tiltsd be! Milyen alapon is? Meg mi az, hogy "liberális fesztivál"? És mi az ellentéte? Koncentrációs tábor? Gulág? Az '50-es években próbálkoztak ilyen bulival Recsken, de nem volt túl népszerű... Bilincsbe verve kellett odavonszolni a közönséget...

BTW, a mézesmadzagnak és a korbácsnak van egy olyan egyensúlya, ami a gyereknek és a szülőnek is biztonságot és szabadságot is ad egyszerre. Hogy sikerült-e megtalálni ezt az egyensúlyt abból fogod megtudni, hogy a gyereked 15-20 éves kora között téged választ-e bizalmasának, akivel azokat a "bizonyos dolgokat" (szex, drog, haverok, rock'n'roll, párkapcsolat, karrier) megbeszéli. Nekem úgy tűnik sikerült.

Fontos kérdés, hogy tudsz-e nem vaskalapos, prűd hülye lenni, amikor a saját gyerekedről van szó. El kell dönteni, hogy mi a fontosabb: abban a tévhitbe ringatni magad, hogy ha elég keményen és szigorúan lépsz fel, akkor a te gyereked semmi olyat nem fog csinálni, amit te nem szeretnél, pedig de, csak te nem fogsz róla tudni, vagy te is vele tartasz és végig a te kontrollod alatt történik minden, tekintve, hogy te elvileg tudod, hogy meddig lehet komoly veszély nélkül elmenni.

Én pl. magam tekertem az első spanglit a fiamnak és mivel tudtam, hogy a pálesz+sör+spangli szentháromság elsőre igen felkavaró tud lenni, sikerült is hosszabb távra megutáltatnom vele a pálinkát és mariskát is. Nem gondolom hogy örökké fog tartani, de mire újra próbálkozik, már képes lesz a mértékeket helyesebben kezelni, mint lökött tiniként.

Johnfive 2011.07.16. 13:06:57

"A kamaszok előszeretettel mennek szembe a családi szabályokkal, ",
"Persze a tinik a kamaszkor kezdetén (de később is) mindenféle szabállyal igyekszenek szembemenni.":
A szerző valóban úgy gondolja, hogy a szabályok be nem tartása a cél?!
Persze az fel sem merülhet, hogy leszarja/rossznak gondolja a szabályokat, vagy valóban szeretne valamit csinálni...