A család a XXI. században

Ma a kórházban megkértem egy 15 éves lányt, rajzolja le a családját. Hosszas gondolkodás után a képre az alábbi személyek kerültek: a bal térfélre édesanyja, nevelőapja, féltestvére és nevelőapja előző házasságából való gyermeke; a kép jobb felére édesapja, nevelőanyja, nevelőanyja előző házasságából született gyermeke és a nagyszülei. Tudják még követni a szálakat? (Nekem nehezen sikerült.) Ja, mellesleg ő saját magát nem rajzolta rá a képre…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Napjainkban a család fogalma mintha kicsit átértelmeződött volna. Sok minden változott nagyanyáink óta. Nemcsak jogilag könnyebb felbontani egy házasságot, de a társadalom is jobban tolerálja a válást. Régebben a hagyományos családforma megrendíthetetlennek tűnt. Sem a vallás, sem a környezet, sem a család nem hagyta felbomlani a házasságot. Ám ha jobban belegondolunk, akkoriban sem lehettek boldogabbak és elégedettebbek az emberek a párkapcsolatukban, de talán jobban megbékéltek helyzetükkel és inkább elkendőzték problémáikat. (Hovatovább a nők jogai, önálló boldogulási lehetőségeik is a XX. századi emancipációs vívmányoknak köszönhetőek.)

A modern nyugati fejlett társadalmakban az egyéni, individuális érdekek kerülnek előtérbe. Az önállóságra törekvés érzelmi szinten is megjelenik. Ha valaki boldogtalan a párkapcsolatában, már egyre kevésbé marad benne egy destruktív viszonyban csak azért, hogy a család érdekeit helyezze előtérbe. Mint ahogyan az apákról szóló cikkemben is írtam, miért kéne pl. egy iszákos emberrel együtt maradnia egy nőnek csak azért, hogy a környezete azt lássa, nekik egyben van a családjuk? Nem kell, és azt se higgyük, nagyanyáink idejében nem voltak alkoholisták! De voltak, viszont az asszonyok szoknyái is több mindent eltakartak.

A megváltozott családi szerkezetről és annak hatásairól a gyermekekre regényeket lehetne írni (fogok is többet posztolni róla). Ennek a cikknek a kapcsán a kérdésem az, vajon mi a jobb? Pusztán a gyermekek kedvéért együtt maradni és a családi idillt fenntartani, vagy felbontani a hagyományos családi modellt. Természetesen ez is mint oly sok más kérdés, mindig attól függ. A legfontosabb a higgadtság, és az összes körülmény figyelembe vétele, ha kell, szakember segítségével. Nincs annál rosszabb, mint amikor az egymást megutáló szülők folyamatosan a másikat szidják a gyermeknek! De ne kanyarodjunk el ennyire a válás témája felé, arról egy másik bejegyzésben írok majd bővebben.

Lényeg a lényeg, hogy a megváltozott családi körülményekhez tudatosan hozzá kell szoktatni a gyermeket. Egy mostohaanyának vagy mostohaapának is ugyanúgy megvan a szerepe, melyet ki kell alakítanunk. Fontos a viszonyokat tisztázni ahhoz, hogy a gyermek érezhesse, biztonságban van. Elrettentő példának hoznám fel egy másik esetemet, ahol a 14 éves tini most tudta meg, az apja valójában nem is a vér szerinti apja…Ez elég sokkoló! Előle eddig eltitkolták az igazságot, és most neki is titkolnia kell a testvérei (vagyis féltestvérei) elől. Az ilyen tisztázatlan viszonyok alapjaiban rengetik meg a gyermekek lelki világát. Bármennyire is fontosnak tartjuk saját egyéni boldogulásunkat, valahol mégis egy család vagyunk. Gyermekeink védtelenek és az ő érdekeiket nekünk szülőknek kell képviselni.

A családdal kapcsolatos kérdések sohasem egyszerűek, mert egyszerre mindig több embert érintenek. Ha elakadtak és kérdéseik vannak, keressenek szakembert! A családterápia (vagy a mediáció) segít rendezni a konfliktusos helyzeteket és kialakítani az új kereteket. Ha másért nem, gyermekeink érdekeinek a védelmében minden lehetséges segítséget vegyünk igénybe a kiegyensúlyozott, biztonságos körülmények megteremtéséhez.

 

Ha tetszik a blog, lájkold a Facebookon!

 

kép forrása: www.alternativenergia.hu