Magyarországon az élve születések mintegy 8-9 %-a koraszülés. Így sajnos ez a probléma elég sok családot érint, és a témában fellelhető szakirodalmi anyagokról valamint a koraszülöttek fejlődésmenetét és a családokat segítő programokról igen kevés információ áll rendelkezésre.
Már egyetemi tanulmányaim során sokat foglalkoztam koraszülöttekkel, többek között a szakdolgozatomat is ebben a témakörben írtam, így elég sokrétű tapasztalatot szereztem a koraszülött ellátással kapcsolatban. Ebben a cikkemben szeretnék egy átfogó képet adni a jelenségről, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az érintett családoknak segítséget nyújtsak a tájékozódásban.
A WHO definíciója szerint koraszülöttnek számít minden olyan újszülött, aki a terhesség 37. hete előtt valamint 2500 gramm alatti születési súllyal születik.
(A koraszülés lehetséges okairól, definíciójáról és a nőgyógyászati - neonatológiai szakmai protokollról bővebben itt olvashat.)
Nincs annál nagyobb félelme az embernek, mint hogy gyermeke betegen vagy valamilyen rendellenességgel szülessen. Éppen ezért a koraszülöttséget nem elég pusztán orvosi megközelítésből tárgyalni. Az átélt lelki folyamatok hatással vannak a gyermek és a család életére. Kezdjük mindjárt a legelején azzal, hogy a normálistól eltérően a baba és a mama a PIC-en (perinatális intenzív centrum vagy közismertebb nevén koraszülött osztály) kezdi az életét, ahol sok esetben a kicsi életben maradása a tét. Az ott átélt (sokszor hosszú hónapokig tartó) aggódás óriási lelki törést okozhat a szülőkben. Gondoljunk csak bele! A gyermek az elején élet-halál között lebeg, és a szakemberek soha nem tudnak semmi pontosat mondani. Nem is tehetnek mást, mert tényleg minden kiszámíthatatlan. Ez az örökös kétely és bizonytalanság önmagában felőrli az embert, arról nem is beszélve, hogy sajnos ilyen esetben hajlamos a szülő saját magában keresni a hibát, melynek persze semmi értelme. (Kivéve az extrém eseteket pl. a drogozó anyát, stb.)
Az egyik legrosszabb érzés talán az lehet, hogy az anya nem gondoskodhat gyermekéről. A neonatológiai (koraszülött) osztály protokollja alapján az újszülöttek ellátása szinte teljes mértékben az ápoló személyzet feladata. Sajnos a későbbiekben, leginkább már a hazamenetelkor, a szülők szinte félnek hazavinni a kicsit és sokszor azt érzik, hogy képtelenek lesznek egyedül gondoskodni a gyermekről, félnek az otthoni léttől. A neonatológiai osztályokon az elmúlt években egyre családcentrikusabb a légkör, adott esetben kérhető baba-mama szoba is, de kétségkívül jobban be lehetne vonni a szülőket a gyermek körüli gondozásba. Az így csorbult szülői kompetencia érzése a későbbiekben is kihathat a család életére. Éppen ezért kiemelten fontos a szülők érzelmi támogatása és mindenféle segítség megadása, mely könnyíti a család élethelyzetét. Némely kórházakban indult olyan kezdeményezés, hogy a szülők számára baba-mama csoportot indítsanak, de azt gondolom, ezek a törekvések még nagyon gyermekcipőben járnak. Jelenleg talán a házi gyermekorvos és a védőnői szolgálat tölthet be egy mindenki számára elérhető fontos szerepet a prevencióban.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy a koraszülöttek többsége iskolás korig szinte maradéktalanul behozza a lemaradást időre született társaikhoz képest. Ám ez nem minden esetben ennyire magától értetődő kérdés. Óriási feladata van (lenne) a koraszülött utógondozásnak a gyermekek fejlődésének nyomon követésében. Kórházi munkám során rendszeresen hallom a szülőktől, hogy hazamentek a kórházból tulajdonképpen negatív orvosi leletekkel, és a problémák csak később jelentkeztek. Éppen ezért fontos az utánkövetés, mert nehéz hosszú távú előrejelzésekbe bocsátkozni a baba fejlődésmenetét illetően. A koraszülött utógondozás ma Magyarországon leginkább orvosi szempontból megoldott. A gyermek kognitív fejlődésének (értelmi fejlődés, tanulás, memória stb.) vizsgálatára viszont már kevesebb a kapacitás. Sokszor csak az tűnik fel a szülőknek egy idő után, hogy a gyermek pl. még mindig nem tud felülni egy évesen. Léteznek azonban olyan komplex korai fejlesztő központok, ahol jól képzett multidiszciplináris team áll a család rendelkezésére, és minden területre kiterjedő felmérést végeznek. (Ilyen a Budapesti Korai Fejlesztő Központ vagy a Gézengúz Alapítvány, de számos más helyen is van lehetőség az országban korai fejlesztést kapni. Sajnos a vidéken élők helyzete jelenleg nehezebb, de néhány hónapos korban egy átfogó vizsgálatra mindenképpen érdemes elmenni.)
Fontos tudni, hogy minél hamarabb kiderül a lemaradás, annál könnyebben korrigálható. Ez a korai fejlesztés lényege!
Ha tetszik a blog, lájkold a Facebookon!
